A végtelenben

Repülünk,
Messzi távolban
Leonidász
Szárnyán
Végtelenbe.
Földöntúli
Gyönyörűség
Mit megtaláltam
Benned lelkem
Szunnyadó
Árján, dalriádák
Zengő akkordjain.
Szállok feléd
Pszichém
Mélységeiből,
Végeláthatatlan
Tengerek
Morajló habjain,
Hogy ott
A végtelenben
Álmok elvesző
Ábrándjain,
Mit nem ismerhet
Sem szív
Sem lélek
Meglássa egymást
Lelkünk
Elválva, mégis
Összenőve
Fényre nézve, mégis
Nyugalomra térve.
Fennkölt dallamain
A létnek.

A vers Carl Reinecke: Hárfaverseny című zeneművének hatására készült. A zene itt meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=w6ONbzTWjVM