Türelemre intés

Csath Magdolna nemrég azt nyilatkozta az M1-en, hogy ebben az évben már kezdenek megjelenni a nagyobb hozzáadott értéket igénylő munkahelyek a magyar munkaerőpiacon, mint például a programozás, vagy a művészeti tevékenységek területén. Úgyhogy aki esetleg azért akarna a baloldalra szavazni, mert csak összeszerelő munka jutott neki annak azt üzenem, hogy legyen türelemmel. Először fel kellett építeni egy jól működő termelőgazdaságot, és csak annak az alapjain lehet aztán felépíteni egy magas hozzáadott értéket igénylő high tech gazdaságot. Ez máshogyan jelenleg nem megy. A technológiai fejlődés éppen most kezd szárnyalásnak indulni, a jövő beláthatatlan ígéretekkel kecsegtet, de ehhez egy ésszerű társadalom és gazdaságpolitikát folytató kormány kell.

Az életfa motívumának freudiánus gyökereiről

Sokan elmélkedtek már azon, hogy mi is tulajdonképpen az idő. Én most szigorúan tudományos alapokon akarok maradni, az időt a tudományban ma meghatározó fizikai elmélet pedig nem más, mint Einstein speciális relativitáselmélete, amely pedig azt mondja, hogy az idő a tér negyedik dimenziója, amely osztozik magával a térrel a testek mozgásmennyiségében. Közelebbről azt mondja ki, hogy ha egy test az általunk ismert háromdimenziós térben minden mozgás nélkül egy helyben áll, akkor az időben, mint negyedik dimenzióban még mindig mozog, méghozzá fénysebességgel. Ha pedig a háromdimenziós térben elkezd valamilyen sebességgel mozogni, akkor ez a sebesség az időben, mint negyedik dimenzióban végzett fénysebességű mozgás sebességéből tevődik át a térbe úgy, hogy az időbeni mozgás annyival lassul, amennyire a térbeli mozgás gyorsul.
Ez az elmélet kicsit furcsának tűnhet egy átlagembernek, pedig az általunk tapasztalt idő természetéből, és abból a tényből, hogy a természetben lehetséges a folyamatos fejlődés és változás, ez szerintem egyértelműen következik. Az időt az ókori filozófusok legelőször is a mozgással hozták kapcsolatba, és azóta is folyik a vita, hogy az idő maga a fizikai testek mozgása e, vagy az idő valami a testektől különálló dolog e, amiben a testek mozognak. Sokan megcáfolták, hogy az idő maga lenne a testek mozgása, mert az idő akkor is telik, ha például mi egyes emberek nem mozgunk. Akkor is öregszünk, akkor is történhet velünk valami az idő előrehaladtával.
Tehát az időnek valamiféle olyan egyenletes sebességű mozgásnak kell lennie, ami egyrészt független a testek térbeli mozgásától, hiszen ez a mozgás akkor is végbe megy, amikor a testek a térben nem mozognak, ugyanakkor mégis valamiféle mozgásnak tekinthető maga is, ami csak térben képzelhető el. Ez nyilvánvalóan csak úgy lehetséges, ha a háromdimenziós tér osztozik valamilyen más térszerű felülettel egyfajta egyetemes mozgásmennyiségben csak így lehetséges, hogy a testek akkor is térben mozognak, ha az általunk ismert háromdimenziós térben nem mozognak. Ennek az időbeli mozgásnak az egyetemes jellege pedig, vagyis, hogy a háromdimenziós térben meglévő minden test egyetemesen kiveszi a részét ebből a mozgásmennyiségből, arra utal, hogy az idő, mint a tér negyedik dimenziója egyben a háromdimenziós tér valamiféle egységét is jelenti. Az időben, mint térszerű felületben, a háromdimenziós tér valamiképp egységbe van gyúrva, mint ahogy Spinoza is azt mondta, hogy Isten a természet egysége, és a spinozai filozófiából alakult ki maga a speciális relativitáselmélet is.
Az a tény, hogy létezik a természetben ez az egyetemes mozgásmennyiség, ugyanakkor a természetben lehetséges a változás és a fejlődés csak úgy lehet jelenvaló, hogy ez az egyetemes mozgásmennyiség nem egyedül a háromdimenziós térre összpontosul. Hiszen akkor a háromdimenziós térben a testek csak egyforma sebességgel mozoghatnának, és akkor a természetben semmilyen fejlődés nem lenne lehetséges, mert az csak egy különféle sebességgel mozgó testekből álló univerzumban képzelhető el, ahol a testek különböző sebességüknek köszönhetően utolérhetik egymást, összeütközhetnek és kölcsönhatásba léphetnek egymással.

Képzeljünk el egy olyan univerzumot ahol nincs idő, hanem csak tér van. Ott vajon lehetséges lenne a mozgás? Nyilvánvalóan igen, hiszen az idő nem maga a testek mozgása, hanem a testek egyrészt a térben, másrészt az időben, mint térszerű felületben mozognak. Viszont ebben az esetben nem létezhetnének úgynevezett ciklikus mozgások, vagy ha úgy tetszik időbeli folyamatok. Például aki megszületett az nem nőne fel, aki felnőtt az nem öregedne meg, és nem halna meg. A kozmikus gázfelhők nem állnának össze csillagokká, majd azok nem válnának végső agóniájukban vörös óriásokká, majd fehér törpékké, hogy aztán újra kozmikus gázfelhőkként szóródjanak szét. Nem lennének ciklikus változások, ami azt eredményezné, hogy lenne az univerzumban mozgás, de az semmilyen fejlődést nem eredményezne, hiszen ahhoz elengedhetetlenek a ciklikus változások, mint például hogy csillagok vagy emberek szülessenek, kifejlődjenek, majd elpusztuljanak. A mozgás ebben az esetben olyan lenne, mint az órainga mozgása, amely mindig csak jobbra és balra mozog, de ebben a mozgásban önmagában semmiféle változás nincs.
Az életfa, mint motívum sok nép mitológiájában megjelenik, ugyanakkor megjelenik a bibliában is ahol az első emberpár próbált enni róla, hogy elnyerje az örök életet miután megszegte az isteni parancsot és előzőleg evett a tudás fájáról. Nézzük meg tehát a teremtés könyvének valódi teológiai értelmét.

Rózsa Huba a Genezis könyve című könyvét kell itt ismertetnünk. Rózsa Huba egyik legfőbb gondolata a könyvben az, hogy az ószövetség és a teremtés könyve valóban sokat átvett a közel-keleti sumér, egyiptomi stb. teremtésmítoszokból, de azokat demitologizálta is egyben, így tehát a biblia nem csupán ezeknek a teremtésmítoszoknak puszta másolata. Továbbá azt is hangsúlyozza, hogy a teremtés könyvét nem valamiféle természettudományos könyvként kell olvasni, amiből ténylegesen kiolvashatóak annak titkai, hogy hogyan hozta létre Isten a világot, hanem szimbolikus teológiai igazságok, hittitkok vannak benne, amelyek nincsenek kapcsolatban a világ teremtésének hogyanjával.

Az egyiptomi és sumer teremtésmítoszokban a világ különféle leölt és feldarabolt Istenek testrészeiből és kifröccsenő testváladékaiból jönnek létre, amelyek egyfajta panteista szemléletet tükröznek. Itt a teremtett világ, a természet egységet képez az Istenséggel. Ezzel ellentétben a teremtés könyvében Isten transzcendens marad az általa teremtett világgal szemben. Azt kívülről a semmiből teremti, továbbá a természeti világ teremtése 6 nap alatt tehát egy időben végbemenő folyamat során megy végbe. Az első teológiai tétel, és hittitok, amit a bibliából ki kell olvasni tehát az, hogy Isten transzcendens a világgal szemben áll, és a természeti világ teremtése időben zajlik, a természet az idővel, a történelemmel kerül szintézisbe, így a kereszténység nem természetkultusz, mint sok más akkori Közel-Keleti vallás, amely a természetben Istent lát, hanem történelemvallás ami a történelmi haladást hangsúlyozza mind a természetben mind az emberi társadalomban.

Ugorni fogok egy kicsit, nem tudom itt Rózsa Huba minden gondolatát ismertetni, mert akkor hosszúra nyúlna ez a cikk. Az ember teremtésénél először a férfit teremti meg Isten, aztán annak oldalbordájából a nőt. Elmondja, hogy az embert a világ urának teremti „És monda Isten: Teremtsük embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” Az ember a természeti világ ura, és Isten képmása, tehát Istenhez hasonló hatalommal rendelkezik a természet felett.

Isten meghagyta, hogy az Édenkert közepén található fából, ami a jó és rossz tudás fája nem szabad enni. A kígyó megkísérti Évát. Rózsa pedig hangsúlyozza, hogy a bibliában nincs arra utaló mondat, hogy a kígyó magával a Sátánnal, Luciferrel lenne azonos. Inkább azt hangsúlyozza, hogy a kígyó, a Közel-Keleti pogány mítoszokban a szexualitással, az érzékiséggel van kapcsolatban, tehát a bibliában is inkább az érzéki kísértés szimbóluma lehet, amit az is jelez, hogy a nőt kísérti meg először, aki az ember érzékibb része, majd az kísérti meg a férfit. A kígyó azzal csábítja el az emberpárt, hogy olyanok lesztek, mint az Istenek, ha esztek a fáról és fontos momentum, hogy miután az emberpár evett ez olvasható a könyvben: „Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak.” Ezt a mondatot, hogy észrevették, hogy meztelenek Rózsa úgy értelmezi, hogy elvesztették az ösztöneik, és főként a nemi ösztönük feletti uralmat.

Majd ezután Isten megbünteti a nőt is és a férfit is, és a férfinak azt mondja: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.” Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned.” Ezt a mondatot, hogy a föld tövist és bojtorjánt teremt az ember számára, Rózsa úgy értelmezi, hogy az ember nemcsak ösztönei, hanem a természet feletti hatalmát, uralmát is elveszti. A gazdálkodás, a munka és ezzel együtt a gazdasági és technikai haladás mindig sok gonddal fog járni neki a történelem során, ami ma is látható, amikor a civilizáció a gazdasági rendszer fenntartása óriási környezetszennyezéssel jár együtt, ami veszélybe sodorta a civilizáció fenntarthatóságát a művelés alatt álló természeti környezet nehéz kezelhetősége miatt.

Végül van egy olyan mondat is, a teremtés könyvében, hogy az ember a halhatatlanságot is elveszti, és van egy olyan momentum is a bibliában, hogy az ember megpróbálja becsapni Istent azzal, hogy a halhatatlanság fájáról is enni próbál, de ezt Isten időben észreveszi és megakadályozza. A teremtés könyvében tehát Rózsa szerint Isten azzal bünteti az érzékiség bűnébe eső első emberpárt, hogy megfosztja őket isteni tulajdonságaiktól a természet feletti totális uralomtól, a nemi ösztönök feletti uralomtól és a halhatatlanságtól. Viszont ezek közül az isteni tulajdonságok közül egyet lehetőségük támad visszaszerezni anélkül, hogy a többit visszaszereznék. Mégpedig a halhatatlanságot azáltal, hogy esznek az élet fájáról. Manapság az emberiség a tudományos és a technikai fejlődés segítségével már összes isteni tulajdonságát kezdi visszaszerezni, hiszen a tudomány segítségével szinte korlátlan uralomra kezd szert tenni a természet felett. Illetve éppen manapság kezd az orvostudomány olyan módszereket kifejleszteni a genetika és a nanotechnológia segítségével, amelyekkel előbb-utóbb visszafordíthatóvá válik az emberi öregedés, de ehhez az emberi társadalom és az emberi megismerés óriási mértékű, és generációk százain át zajló evolúciója kellett.
Mi lett volna, ha az első emberpárnak sikerült volna ennie az élet fájáról, és idő előtt megszabadult volna az időtől, a haláltól és halhatatlanná vált volna? Akkor nyilvánvalóan nem jöhetett volna létre tudomány, technika és emberi társadalom. Nem létezne emberi evolúció. Az első emberpár ma is boldogan élne mindenfajta történelmi változás nélkül, életük olyan lenne, mint az órainga mozgása, vagyis mozgás változás nélkül, mintha csak tér létezne idő nélkül, ahogy azt fent az idő természetének elemzésekor kifejtettük. Az életfa motívuma tehát mintha a változás nélküli örökkévalósággal állna kapcsolatban.
Erre utal egy nemrég megjelent magyar ponyvanyelvezetű regény is, amit a napokban olvastam el. Horváth Gábor: A kék - Mennyből a gandzsa című könyve, https://bookline.hu/product/home.action?_v=_&id=292306&type=22 ami arról szól, hogy drogos fiatalok egy csoportja marihuána nemesítéssel foglalkozik, hobbiból és tevékenységük során sikerül kitenyészteniük a bibliai élet fáját. Ami halhatatlanságot ad. A drog pedig köztudottan a munka és erőfeszítés nélküli örökkévalóság gyümölcseivel kínálgatja az embert, ami Csáth Géza: Ópium című novellájából is kitűnik, ahol az ópium segítségével próbál néhány évmilliónyi életidőt lopni a nemlétezés, a halál fagyos valósága elől menekülve. Csáth Gézán keresztül pedig eljutunk Freudhoz, akinek tanításai egyértelműen nagy hatást gyakoroltak Csáth Géza irodalmi tevékenységére, amiből egyértelműen tetten érhetők az életfa motívumának freudiánus gyökerei.

Felhasznált irodalom:

Rózsa Huba: A Genesis könyve I., 2002.
Horváth Gábor: A kék - Mennyből a gandzsa, Athenaeum Kiadó, 2017.
Csáth Géza: A varázsló halála, Nap Kiadó, 2004.
Jeff Forshaw, Brian Cox: E=mc2 (De miért olyan nagy ügy ez?), Európa Könyvkiadó, 2014.