Mihalics Vid: Világproblémák és katolicizmus (könyvajánló)

A szerző ebben a könyvében Európa korabeli problémáira adandó katolikus válaszokat sorolta fel. Egyrészt írt arról, hogy a katolikus eszmerendszer az egyetlen, amely a kommunizmus szélsőséges kollektivizmusával szemben, ahol az egyént elnyomja a közösség, és a liberalizmus szélsőséges individualizmusával szemben, amely az egyénnek minden jogot meg akar adni a közösséggel szemben, a keresztény szolidaritás eszméjét vallja, amely a kettő között helyezkedik el. Biztosítani akarja az emberi személyiség méltó fejlődését, és kibontakozását, de a közösségbe ágyazottan. Erre szolgál a hivatásrendiség eszméje, amely egyrészt az osztályharc felszámolására szolgál azáltal, hogy a foglalkozási rétegeket vagyoni alapú osztálytagozódás helyett hivatásuk szerint szervezi rendekbe.


Így megszűnik az emberi energiákat lekötő osztályharc, és a megélhetésért való küzdelem. Továbbá küldetést ad ezeknek a hivatásrendeknek, ahol ezek a közösségek, és bennük az emberi személyiségek szabadon kibontakozhatnak. Ezt tükrözi a tulajdonjogról szóló katolikus felfogás is, ami egyrészt elismeri a magántulajdont a kommunizmussal ellentétben, másrészt viszont a magántulajdon intézményébe kötelességeket is beleépítene a közösség irányába, ellentétben a liberalizmus alapelveivel. Az olasz fasizmussal kapcsolatban egyrészt elismeri annak érdemeit, hiszen az általa hirdetett korporatív gazdaságpolitika sokban hasonlít a katolikus hivatásrendi eszményhez, továbbá elismeri érdemeit abban is, hogy visszaállította a hitoktatást az olasz iskolákban.


Ugyanakkor viszont bírálja is, hogy az általa megfogalmazott korporatív gazdaságpolitika túlságosan az állam alá akarja rendelni az egyént, és ebben eltér a katolikus tanításoktól, továbbá hasonlóságot mutat a többi modern totalitárius rendszerrel. A cél csakis az lehet, hogy a fasizmust is teljes egészében a keresztény alapelvek hassák át. Felszólal a modern ipari tömegtermelés ellen is, amely a végletekig felaprózza a munkafolyamatokat, és ezáltal monotonná, lélektelenné teszi a munkát, továbbá hangsúlyozza, hogy ez ellen csak a modern technika megújításával lehet küzdeni. Szót ejt a keresztény univerzalizmus kérdéséről is, amely meg akarja szüntetni a pogány nacionalizmust Európa népei között, és újra akarja egyesíteni Európát.


Ezen a kérdéskörön belül a páneurópai eszméről is ír, amelynek célkitűzései sokban hasonlítanak a keresztény univerzalizmus eszméjéhez. Ugyanakkor fenntartásait is hangoztatja a páneurópai eszmével szemben, miszerint az világbékét akar mindenáron. A kereszténység pedig csak akkor helyesli a békét, ha az az igazság jegyében áll. Az igazságtalan békét nem tűrheti. A páneurópai eszméről sokan azt mondják, hogy a szabadkőművesség áll mögötte. Még ha ez igaz is, a katolicizmus akkor sem határolódhat el tőle egyértelműen, mert ha mindenben nem is, az európai egységben egyet kell, hogy értsen vele, ugyanakkor a katolicizmus sajátos történelemszemlélete szerint a történelmet Isten irányítja, és így mindenben valamiféle isteni célt kell látnia.


A könyv utolsó részében az etnikai kissebségek helyzetének rendezéséről beszél katolikus szempontból. Itt hangsúlyozza, hogy a kisebbségi jogban az állam jogalkotó szerepével szemben az emberi személy méltóságát kell figyelembe venni. Az állam mindig csak eszköz az emberi személyiség teljes kibontakozásának elősegítésében. Az emberi személy kibontakozását pedig mindig elősegíti az az etnikai közösség ahova az egyén tartozik. Így az államnak nincs joga felszívni, és asszimilálni az etnikai közösségeket.