Heckenast Gusztáv: A Habsburgok gazdaságpolitikája a 17-18. században című könyve szerint a Habsburg monarchia gazdaságpolitikáját lehet vizsgálni csak egy országból kiindulva, továbbá összbirodalmi szempontból is. A Habsburgok a birodalmat szerves egységnek tekintették, így jogosan vethető fel a kérdés, hogy ez az összbirodalmi gazdasági szemlélet és az ebből életre hívott gazdaságpolitika mennyiben segítette elő, vagy akadályozta az egyes országok fejlődését. A magyar történetírás egészen az 1960-as évekig egy virtuális, független Magyarország gazdasági érdekeinek érvényesítését kérte számon a birodalmi politikán.
A szerző szerint a Habsburgok nem tekintették külön gazdasági egységnek Magyarországot, mint ahogy ezt az ő szempontjukból nyilván nem is tehették, hiszen a birodalom fenntartására esküdtek fel, így nem veszélyeztethették a birodalom létét egyetlen ország miatt. Más kérdés azután, hogy ezzel a résszel, vagyis Magyarországgal szemben megtettek e mindent, ami az egésznek nem volt kárára. Megint más kérdés a szerző szerint, hogy Magyarország iránti rosszakaratból maradtak e el ezek a törekvések, vagy pedig a gazdaságpolitika általános hibái miatt, amelyek a többi társországot is ugyanígy sújtották.
A szerző szerint a Habsburgok gazdaságpolitikáját sok szempontból lehet bírálni, de nem kell az időszakos gazdasági összeütközések mögött Magyarország elleni rosszindulatot feltételezni a Habsburgok részéről. Eckhart Ferenc volt az a szerző, aki szerint a Magyarság újkori gazdasági elmaradottsága mögött a Habsburgok tudatos rosszindulata és elnyomása áll. A könyv szerzője ezzel ellentétben azt állítja, hogy az akkori Magyarság gazdasági elmaradottsága a középkorba nyúlik vissza. Magyarországon a gazdálkodás jellegében hagyományosan a középkor óta a mezőgazdaság dominál az iparral szemben.
A Habsburgok pedig az összbirodalmi szemléletnek megfelelően a birodalmat olyan gazdasági egységnek fogták fel, amelynek részei ki kell, hogy egészítsék egymást. Mivel pedig Magyarország ásványkincsekben nagyon gazdag, továbbá itt igen előnyösek a feltételei a mezőgazdaságnak, így ennek kell megszabnia Magyarország gazdasági szerepét a birodalomban. Tehát mezőgazdasági termékekkel, és ipari nyersanyagokkal kell ellátnia a birodalom többi részét, vagyis a mezőgazdaságot és a bányászatot kell fejleszteni Magyarországon.
A szerző részletesen áttekinti a birodalom gazdaságpolitikáját. Legfontosabb feladat a török uralom miatt megfogyatkozott magyar területek benépesítése volt. Ebben a kérdésben egyetértés volt a magyar rendek és a Habsburgok között, hogy ipari és kereskedelmi rétegek mellett mezőgazdasági munkásokat is be kell telepíteni. A Habsburgok elsősorban katolikus németeket akartak betelepíteni, lehetőleg nem Habsburg uralom alatt lévő tartományokból, de a körülmények szorítása, vagy napi politikai megfontolások miatt más nemzetek is betelepültek, mint például románok, vagy szerbek, akiket senki nem hívott. A telepítési akció sajnos másképp folyt le, mint ahogy az a Habsburgok által tervezve volt.
Azt a szerepet, amit a Habsburgok Magyarországnak szántak, miszerint élelmiszerrel, és ipari nyersanyagokkal kell ellátnia a birodalmat a magyar történetírás, nem kis túlzással, gyarmati függőségnek tekintette. Ez a szemlélet valóban nem segítette elő Magyarország általános fejlődését, viszont voltak ezen belül a gazdaságpolitikai alapszemléleten belül olyan intézkedései is a Habsburg kormányzatnak, amely a mezőgazdaság, és a bányászat fejlesztésére irányultak. Tehát a magyar polgárosodás nyugati mintára nem indult be Magyarországon a Habsburgok alatt, de amit a Habsburgok összbirodalmi szempontból fontosnak tartottak azt fejlesztették Magyarországon.
Itt sem a Magyarok iránti rosszindulat dominált tehát, hanem az összbirodalmi szempont. A szerző szerint a Habsburgok gazdaságpolitikája tehát a feltételeknek megfelelő volt, nem róhatjuk fel nekik, hogy az összbirodalmi érdeknek megfelelően, az ipari fejlődést a birodalom iparilag amúgy is fejlettebb, és az iparosodásra hajlamosabb régióiban támogatták. Megjegyzendő: a monarchia iparosodottabb területei (Csehország, Ausztria) ezt nem mindig érezték kiváltságnak, mint ahogy azt a régi magyar történetírás sugallni akarja, mert ezeken a területeken gyakori tiltakozások voltak abban az időben a magyar területekről oda beáramló mezőgazdasági termékek ellen, hogy azok elveszik a piacot a helyi termelőktől.
Magyarországnak kijutott ennek a gazdaságpolitikának mind az előnyeiből, mind a hátrányaiból, és a szerző szerint, ha összehasonlítjuk a 18. századi Magyarországot a régebbi korokkal, akkor az előnyök kerülnek túlsúlyba. Ha valami elmaradt az nem a Magyarország iránti rosszindulat, hanem az összbirodalmi szemlélet által kikényszerített szükségszerűség miatt történt így.
Mindebben nem is az az érdekes, hogy a magyar történetírás kissé elferdítette a Habsburg ház gazdaságpolitikájának magyarországi hatásait. A magyar történetírás ugyanis többségben kuruc illetve baloldali szabadkőműves kézben volt, és van ma is. A baloldali szabadkőművesek, mint tudjuk az osztályharc jegyében támadták a Habsburgokat, a kurucok pedig a nyugatellenesség jegyében, mivel az ő ősi céljuk az, hogy a magyarságot keleti gyökereihez térítsék vissza Koppány szellemiségének jegyében.
Az érdekes az, hogy ma már a kurucoknak, vagyis azoknak, akik régen a Habsburgok legnagyobb ellenségei voltak bizonyos szempontból még érdekükben is áll a Habsburg birodalom helyreállítása, ahol Magyarország a birodalom éléskamráját képezi, hiszen éppen a mai kurucok (MIÉP, Jobbik) azok, akiknek majdnem minden második szava a föld. A kuruc szellemiség az, amely a legerősebben kötődik a Földhöz, és a mezőgazdasági tevékenységhez. A Habsburg korban pedig a kelet-magyarországi kuruc régiók mezőgazdasági struktúrái érintetlenek maradtak, sőt továbbfejlődtek a Habsburgok gazdaságpolitikájának köszönhetően.
Ez pedig meg is látszik a kurucok mai politikai kapcsolataiban. A Habsburg ellenes retorika továbbra is megmaradt ugyan, ennek ellenére szoros kapcsolatokat ápolnak a különféle Habsburg párti mozgalmakkal. Ezt mindenki láthatja, aki egy kicsit utána néz ennek az interneten. Ma már a fő ellenségük a Fidesz, amely kétszeresen is ellenségnek számít mivel egyrészt polgári párt, tehát kevésbé kötődik a Földhöz, másrészt nyugatbarát, ami ősi ellenségévé teszi a Fideszt a kurucoknak. Tehát mondhatjuk, hogy az ő szempontjukból a Habsburg birodalom helyreállítása még előnyösebb is lenne, mint a Fidesz uralma.
Felhasznált irodalom:
Heckenast Gusztáv: A Habsburgok gazdaságpolitikája a 17-18. században, Budapest, 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése