A könyv a technika esztétikájának kérdését tárgyalja főként az informatika területén. Elsőként tárgyalja a technika szépségét általában véve. Szót ejt a szépség paradoxonáról is, ahol azt az esetet tárgyalja az informatika történetében, amikor az Apple által megtervezett elegáns operációs rendszer alulmaradt a piaci versenyben a Microsoft csúf szoftvereivel szemben. Tehát a fogyasztók nem méltányolták az Apple operációs rendszerének esztétikailag magas színvonalú kivitelezését.
Több lehetőséget is végig vizsgál, hogy ez miért történhetett így, végül arra a következtetésre jut, hogy az informatika férfias terület, a szépség pedig nőies, és ezért a fogyasztók, akik túlnyomórészt férfiak a szép informatikát nem érezték elég férfiasnak. Később leírja, hogy ez a gondolat nem magyarázza meg teljes egészében a problémát, de nagyrészt azért megmagyarázza.
Ezután az informatika esztétikájának általános jellegzetességeit tárgyalja különös tekintettel a programozás művészetére, majd a modern grafikus operációs rendszereknek egyik alapvető eleméről: a desktopról ír, és ennek a meghaladására tesz kísérletet egy saját alkalmazás, vagyis a Lifestreams életre hívásával, amit a jövő alkalmazásaként definiál.
Az utolsó előtti részben a modern számítógépek általános csúfságáról ír, ami azért is meglepő, mert a modern informatikai eszközök megjelenése előtt a régi technikai eszközökben még volt szépség, továbbá saját formaterveit mutatja be, amelyekkel szebbé lehetne tenni a modern informatikai eszközöket.
Végül az esztétika és a művészet oktatását szorgalmazza az informatikus hallgatók körében. A szoftvereket a jövőben úgy kellene megtervezni, mint az építészeti alkotásokat, ugyanis a szép szoftver mindig hatékony is egyben, a művészeteket nem értő diákok közül kerülnek ki a rosszul képzett programozók a szerző szerint, és végeredményben a szoftverek esztétikai minősége vezet el odáig is, hogy a fiatal informatikusok szeressék munkájukat.
Érdekes kérdés, hogy miért ilyen csúfak az informatikai eszközök, ha a régebbi technikai eszközöknek még voltak esztétikai minőségei? Talán azért, mert az számítógép a legpuritánabb eszköz a technika történetében. A puritanizmustól pedig idegen a szépség. A puritanizmust talán az jelzi a leginkább, hogy azt a világot, amit a számítógép elénk tár csak az áram tartja fenn, vagyis a semmi fut a számítógépeken, a semmi pedig nem lehet szép.
Én azzal a gondolattal is csak részben értek egyet, hogy az elegáns Apple termék a felhasználók férfias jellege miatt vesztett a Microsoft csúf termékeivel szemben. Nyilván ez is szerepet játszott benne, de én inkább a felhasználók puritán szellemiségére tippelek, hiszen Amerikában van a legtöbb felhasználó, és Amerika az egyik legpuritánabb ország a világon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése