A futómű úgy működik, hogy van benne egy réteg folyadék, és egy réteg rugalmas gáz, továbbá egy szelep. Amikor a repülőgép földet ér, a gép súlya összetömöríti a rugalmas gázt. Majd azután az így képződött rugalmas energia visszalöki a gép testét a föld feletti stabil egyensúlyi állapotba, de ahhoz, hogy ez az állapot valóban egyensúlyi legyen, és az összenyomott gáz ereje ne gumilabdaként lökje vissza a gépet a levegőbe, a folyadék csak egy szűk nyíláson át folyhat, és erre szolgál az összezáródó szelep, ami késlelteti a folyadék felfelé áramlását.
Két dolog van itt tehát, amit felhasználtam a szerkezet megtervezésénél, ez a gáz rugalmas ereje, és a késleltetés mechanizmusa. Van még egy dolog is, amit felhasználtam a szerkezet megtervezésekor, ez pedig az új áramfejlesztési technikák, amelyek a mechanikai erőhatás által kifejtett munkát is képesek átalakítani elektromos energiává. Ma már léteznek olyan szerkezetek, amelyek képesek energiát termelni az által is, hogy például valaki megnyom rajtuk egy gombot. A gomb lenyomása által kifejtett munka a szerkezet másik oldalán elektromos energia formájában távozik.
A mechanikai munka elektromos energiává való átalakításának gyakorlata ma még azért nem elég hatékony az energiatermelés terén, mert csak a mechanikai munkát, vagyis az erőhatás által életre hívott elmozdulást lehet elektromos energiává átalakítani, és nem a mechanikai erőhatást. Így például, ha valaki lenyom egy gombot, akkor csak az alatt az idő alatt termelődik elektromos energia, amíg a lenyomást végrehajtja, ha pedig a továbbiakban is nyomva tartja a gombot, akkor már nem. Így ha valaki gombnyomással folyamatosan energiát akar termelni, akkor egyfolytában nyomogatnia kell a gombot.
A szerkezetnek tehát olyannak kell lennie, ahol a mechanikus munkavégzés folyamatosan biztosítva van, és ezt a folyamatos munkavégzést a rugalmas gáz atomjainak és molekuláinak mozgási energiája kell, hogy biztosítsa, ami hosszú távon kiapadhatatlan energiaforrást kel, hogy jelentsen. A szerkezet felépítése az alábbi sematikus rajzon látható.
Van egy tartályunk, amelynek a középső részében egy dugattyú található, ahol a dugattyú alsó és felső része korong alakban teljesen hozzáilleszkedik a tartály üregének a falához, a dugattyú középső része pedig elvékonyodik. A dugattyú nem tölti ki teljesen a tartály üregét, hanem alul és fölül marad valamennyi hely, amit egy réteg folyadék, és egy réteg rugalmas gáz tölt ki, akárcsak a repülőgép futóművében. A tartály közepe táján két oldalon van egy-egy rés, ahol a dugattyú elvékonyodó része össze van kötve valamilyen rugalmas eszközzel, mint például egy nagyobb méretű rugóval, egy áram termelő és elosztó szerkezettel, amely a fent leírtak értelmében képes a mechanikai húzóerő hatására áramot termelni, és azt különböző irányokba elosztani. Van néhány szelep is beépítve a tartály falába. Ez a fenti képen még nem látható, ezekről később lesz szó. A dugattyúnak meg kell adni egy kezdőnyomást, hogy alul, vagy felül összenyomja a gázt. Ez történhet akár emberi erővel is, vagy másképp. Ennek hatására az áramfejlesztő és elosztó is elkezd áramot termelni, amivel a dugattyú össze van kötve valamilyen rugalmas eszközzel, hiszen a dugattyú elmozdulása rá is húzóerőt gyakorolt.
Ha most a dugattyút elengedjük, akkor az összenyomott gáz rugalmas lökő ereje átlendíti a dugattyút a tartály aljára, ahol az ott lévő gázréteget tömöríti össze, és természetesen az elmozdulás hatására ismét munkát fog végezni az a rugalmas eszköz is, amely az áramfejlesztő és elosztó eszközzel van összekötve, és megint áram fog termelődni. Ha pedig ez a folyamat tovább folytatódik minden beavatkozás nélkül, vagyis a dugattyú megint előre lendül, és vissza, és így tovább, akkor a fizika törvényei szerint a rugalmas erőhatások előbb-utóbb kiegyenlítődnek, és a dugattyú mozgása, vagy másképp a munkavégzés megáll, és az áramtermelő és elosztó rendszer nem fog több áramot termelni. Ennek a problémának a megoldásához van szükség a tartály falába épített szelepre, ahogy az a fenti képen már látható.
Amikor a dugattyút a kezdeti erőhatással felfelé nyomjuk, akkor áram termelődik az áramfejlesztő és elosztó szerkezetben. Ennek egy részét az áramfejlesztő és elosztó továbbíthatja egy külső áramgyűjtőnek, ami a fenti képeken is látható, egy másik részét pedig egy áramelvezetővel a tartály falába épített szelepek kioldására, és visszahúzására továbbíthatja, amelyek így egy ideig megtartják a dugattyút abban a helyzetben, ahol a fenti gázréteg össze van nyomva, vagyis késleltetik, hogy a gáz lökő ereje azonnal visszalökje a dugattyút a tartály másik végébe. Egy idő után persze a termelt és elosztott áram a szelepet visszahúzza a tartály falába, és a dugattyú átlendül a tartály másik végébe.
Viszont az újonnan termelt és elosztott áram ott is kioldja, majd visszahúzza a szelepet, hogy megtartsa egy ideig a dugattyút, és késleltesse a gáz lökő erejének működésbe lépését. Ezek alatt a késleltetések alatt a gáz molekuláinak mozgási energiáját alapul véve, amelyek folyamatosan hozzácsapódnak a dugattyú korongjaihoz plusz energia termelődik, ami miatt a rugalmas erőhatások nem egyenlítődnek ki, a dugattyú mozgása nem áll le, és a munkavégzés elméletileg folyamatos maradhat. A kritikus kérdés az, hogy a kezdeti energia, amivel felnyomjuk a dugattyút a tartály felső végébe összetömörítve az ott lévő gázt, és elindítva az áramfejlesztő és elosztó szerkezetben az áramtermelést nagyobb húzóerőt fejtsen ki az áramtermelő és elosztó szerkezetre, mint amennyi energia a szelepek kioldásához és visszahúzásához szükséges. Továbbá a kezdeti erőhatással a gázt is olyan mértékben kell összenyomni, hogy a szelepek visszahúzódása után a gáz lökő ereje nagyobb húzóerőt adjon át az áramtermelő és elosztó szerkezetnek, mint amennyi az alsó szelepek kioldásához és visszahúzásához szükséges, hiszen ebből adódik az az energiatöbblet, amit az áramfejlesztő és elosztó továbbít a külső energiatárolónak.
Ha ez a két feltétel teljesül, már pedig a józan ész azt mondja, hogy teljesülhet, hiszen a dugattyúnak lehet nagyobb kezdeti energiát adni, mint ami egy szelep kioldásához és visszahúzásához szükséges, és a gáz lökő ereje is lehet nagyobb annál, akkor a munkavégzés, és az energiatermelés ebben az esetben folyamatos maradhat, és a megtartó szelep anyagának részecskéit összetartó energiák elméletileg megcsapolhatóak. Itt az a gondolat, hogy a többletenergia az anyag részecskéit összetartó energiák megcsapolásából ered arra vezethető vissza, hogy egyrészt fizikai törvény írja elő, hogy a légnemű gázok részecskéinek mozgása örök, tehát azt leállítani nem lehet, továbbá fizikai törvény mondja ki azt is, hogy az energia megmaradás is örök. Márpedig ha itt a többletenergia a gázok részecskéiből eredne, akkor azok mozgásának le kellene lassulnia, majd meg kellene állnia, ha pedig ezt nem tennék meg, az ellentmondana az energia megmaradás törvényének. Így tehát a többletenergia csakis a dugattyúk mozgását késleltető szelepek anyagának részecskéit összetartó erőkből származhat.
Felhasznált irodalom:
Jean Perrin: Brown-mozgás és molekuláris valóság http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/perrin.html
Áramtermelés a környezeti rezgésekből, nyomás- és hőmérséklet-különbségekből http://zoldtech.hu/cikkek/20090715-energiaaratas/
Háy György: Amit a repülésről tudni kell, Typotex, 2005.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése