Az utóbbi időben háromszor is kemény kritikákat kaptam a cikkeimmel kapcsolatban, egy ízben közvetlenül a blogomon szóltak hozzá egy cikkemhez. http://ujkozepkor.blogspot.hu/2013/10/a-penzugyi-valsag-megoldasanak.html Másodszor egy hölgy keresett meg e-mailen akit név szerint nem szeretnék megnevezni és úgy fejtette ki a kritikáit. Harmadszor pedig egy Facebook csoportban szóltak hozzá kritikát gyakorolva a cikkemre ahol ezt a cikket nem is én hanem egy úriember osztotta meg aki magam sem tudom pontosan, hogy miért már évek óta követ engem az interneten kisebb-nagyobb megszakításokkal. https://www.facebook.com/groups/619812961494626/625210414288214/?notif_t=group_activity
A kritikák a következő gondolatok köré csoportosulnak: a cikkeim hosszúak, túl sok témát tárgyalnak egyszerre és ezeket az egymástól távol eső területeket nem dolgozom ki részletesen, továbbá a többségében másoktól átvett gondolatokban sok pontatlanság van. Szeretném kifejteni, hogy az én fő célom ezekkel a cikkekkel egy egyetemes történetfilozófiai rendszer kidolgozása, amely azt próbálja bemutatni, hogy a világtörténelem, beleértve a természet történetét és az emberi történelmet egy időben előrehaladó folyamatosan egymásra épülő rendszer ahol minden mindennel összefügg és ebből következően nekem az a feladatom, hogy a világtörténelem építőkockáit egy egyetemes rendszerben rakjam össze ami ha nem is egyetemes, de megközelítőleg egyetemes tudást igényel és ez egy olyan világban ahol évente több millió könyv jelenik meg nem is beszélve az időszaki kiadványokról mondhatni, hogy lehetetlen vállalkozás.
Én egy ilyen lehetetlen vállalkozásba fogtam aminek csak úgy tudok úgy ahogy eleget tenni, hogy heti négy-öt könyvet elolvasok munka mellett aminek következtében otthon ülő lettem és mondhatjuk, hogy a szoba és a könyvtár foglyává váltam. Továbbá csak úgy tudok eleget tenni, hogy a cikkeimben csak bele kapok egy-egy témába, mert ha azokat részletesen kifejteném akkor nem 100 hanem 1000 oldalas könyveknek megfelelő blogbejegyzéseket produkálnák hetente amit tényleg senki nem olvasna el és ez lehetetlen. A cikkek pontatlanságai mondhatjuk, hogy szintén elkerülhetetlenek egyrészt azért mert nem tartok fent semmilyen kapcsolatot a tudomány embereivel, nem tudok igénybe venni lektorokat akik átnézik az írásaimat, másrészt mint mondtam egyetemes tudásra csak megközelítőleg lehet, ha lehet törekedni, így a pontatlanságok elkerülhetetlenek csak arra tudok törekedni, hogy a cikkeimben a fő mondanivaló, a lényeg úgy ahogy jó legyen. Ha a tudományos világban miután sokszor négy-öt tudós lektor is átvizsgál egy könyvet és úgy is hibák vannak benne, pedig ők nem törekednek egyetemes tudásra, akkor az én írásaimtól lehetetlen elvárni, hogy pontosak legyenek.
Ebből kifolyólag tisztában vagyok vele, hogy ha ezek a tudományosság kritériumai akkor akkor az én írásaim nem minősülnek tudományos cikkeknek, ha egyszer majd kiadom a könyvemet azt úgy kell az utókorra hagynom, hogy a tudományos élet túlnyomó többsége soha nem fogja tudományos műként elismerni, nem is fogja komolyan venni, kiadni is csak a saját pénzemből fogom tudni, és csak azok fogják elolvasni akik annyira fanatikusak, hogy csak a fő mondanivalóra kíváncsiak. Mindezzel tisztában vagyok. Nincs szükségem kioktatásokra meg jó tanácsokra. Ennyit akartam írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése