A marxizmus, pontosabban annak egy ága a dialektikus materializmus vallás, és eszkatalógikus tehát keresztény gyökerű vallás annak ellenére, hogy megalkotója keresztényellenes volt. Egyesek szerint evilági vallás, szerintem nem, de erről majd egy másik cikkemben írok. A 2001 Űrodüsszeia című filmről szeretnék írni, amelynek filozófiai mondanivalóját sokan a marxizmus, pontosabban a dialektikus materializmus filozófiai rendszerével hozzák kapcsolatba, de tudtommal eddig még senki nem fejtette ki, hogy ez a kapcsolat miben áll.
Mi történik ebben a filmben? A film kezdetén az emberiség őskorát láthatjuk, egy a halál szélén álló majomember csordát akiket a kihalás fenyeget, azonban megjelenik közöttük egy négyszögletű kődarab, amit monolitnak hívnak és furcsa, a mai tudomány számára értelmezhetetlen ráhatásokkal elindítja ennek a majomembercsordának az emberré válását, tehát elindítja őket a fejlődés útján. Ezután a film nagy időtávot ugrik egy a film készítésének időpontjához képest elképzelt jövőbe és jól elrendezett, tulajdonképpen szép képeket láthatunk a világűrről és a benne utazó űrhajókról, Johann Straus kék duna keringőjével aláfestve ami tulajdonképpen a technika dicséretének is tekinthető tehát az emberiség már odáig fejlődött, hogy kijutott az űrbe.
Azonban a filmben szereplő űrhajósok is találkoznak ezzel a monolittal, ami rájuk is furcsa misztikus hatást gyakorol. A következő képek már egy olyan űrhajón láthatóak, amely a Jupiter felé hajt végre expedíciót, két éber állapotban lévő űrhajós van rajta, és néhány hibernált, az űrhajót egy számítógép irányítja automatikus módon amivel az űrhajósok elbeszélgetnek és kapcsolatot tartanak, azonban a számítógép meghibásodik és megöli az egyik űrhajóst, a másik viszont életben marad és lekapcsolja a számítógépet. Ezután saját maga veszi át az űrhajó irányítását és végül elér a Jupiterre ahol a bolygó háta mögött belezuhan egy csillagkapunak nevezett térszerű alagútba ami valamiféle szakadásnak néz ki a térben, de nem pont olyan, mint egy fekete lyuk. Szürreális képek következnek, és érdekes zenei hanghatások ahogy utazik az alagútban, majd megérkezik űrhajójával egy szintén szürreális házba, ami úgy néz ki mintha valamiféle francia barokk nemesi kastély termei lennének mégis van valamiféle modern színezete.
Ítt a termek között sétálva többször találkozik mindig öregebb kori önmagával, míg végül vacsora közben a halálos ágyán pillantja meg magát, aztán megjelenik előtte ismét a monolit, és mintha belezuhanna a belsejébe végül fénylő, óriás embrióvá válik, amit csillaggyermeknek is nevezhetünk és ezzel véget ér a film. Mit mond a dialektikus materializmus filozófiai rendszere? A dialektikus materializmus alapgondolatait Friedrich Engels foglalta össze "Anti-Dühring" c. munkájában: Az anyag különböző mozgásformái (fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi) egymásra épülnek, az anyagi világ jelenségei ellentmondásosak, állandó változásban és fejlődésben vannak. A különböző szintek az alsóbb szintekből keletkeznek történetileg, és törvényszerűségeik logikailag azokból magyarázhatók. A dialektikus materializmus fogalomrendszerében a minőségi szintváltás jelenti a dialektikus tagadást, amelynek során az alsóbb szint bizonyos sajátosságai módosulva ugyan, de megőrződnek a felsőbb szinten. Az ismételt szintváltás újra megjeleníti az eredeti minőséget, de más mennyiségi meghatározottsággal.” Tehát az anyag mozgását, fejlődését és történelmi előrehaladását nem mechanikusan a véletlen segíti elő, ahogyan azt a mechanikus materialisták állították, hanem a benne rejlő ellentmondások segítségével halad előre, amelyek belső feszültséget okoznak az anyagban, hogy aztán ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásával és szintézisbe hozásával mindig magasabb szintre jusson az anyag fejlődése.
Más megfogalmazásban az anyaghoz képest éteri szellem dinamizmusa, mintegy áthatja az anyagot és a tézis, antitézis, szintézis ciklikus mozgásában hajtja előre az anyagi világ fejlődését.
Korunkat információs kornak nevezik, ami egy új indusztriális paradigmát jelöl, a régi ipari rendszerhez képest, amikor a gyárak túlnyomórészt egyfajta terméket állítottak elő, egy fajta autót, egy fajta kenyeret, ma az információs technológiák megjelenésével sokfajta terméket állítanak elő, és a boltokban mindenféle kisméretű áruk, ékszerek, csecse-becsék jelentek meg, amiket főleg nők vásárolnak, és ez azzal jár együtt, hogy a cégek a sok -féle árut csak sokféle mentalitású, gondolkodású embertípusnak tudják eladni, ami eleve sokféle mentalitású embertípust követel, amiből már csak egy lépés a multikulturalizmus, vagyis az etnikai egység megbontása, ami be is következett, és az európai fehér világot elözönlötték azok a népcsoportok akik távol állnak mindenféle modernitástól.
A nagyipari struktúrák helyett ahol főként férfiak dolgoztak, ma az információ technológia fejlődésének következtében megjelent a szolgáltató szektor IT kommunikáció, ügyfélszolgálat, kereskedelem stb. ahol főként nők dolgoznak, és még folytathatnám. Tehát alapvetően a férfi princípium visszaszorulásának és a női princípium előretörésének lehetünk tanúi. Pedig a modern társadalom megszületése, vagyis a haladás mindig a férfi princípium felemelkedésével járt együtt, mind a művészetben vagy a tudományban. A férfiközpontú keresztény vallás haldoklik, és megjelentek a különféle nőies szekták. Ennek a kornak a gazdasági rendszere sokféle mentalitású ember meglétét követeli, ami egyfajta individualizmust jelent ellentétben. A XX. századi gazdasági struktúrákkal amelyekre a kollektivizmus volt a jellemző. A XX. századi ipari struktúrákra az is jellemző volt, hogy azokban általában nagyméretű termékeket gyártottak így fegyvereket repülőgépeket, űrhajókat stb. A nehézipar uralkodott. Tudjuk, hogy a Szovjetúnióban hiány volt a közszükségleti cikkekből, a hadiipar viszont virágzott, ma viszont főként az ember állati szükségleteinek szánt csecsebecséket, kozmetikumokat, játékprogramokat stb. gyártanak.
Ebből már kiviláglik, hogy a mai kor gazdasági struktúráinak az alapja, vagyis az informatika inkább szellem, anyagtalan, vagy kevésbé anyagi szellemi valóság, míg a régi ipari struktúrák inkább anyagiak voltak nehézipar, nagyipar. Továbbá kimondhatjuk, hogy míg a régi ipari struktúrák bizonyos értelemben védelmet nyújtottak az emberiség számára az olyan válsághelyzetekkel szemben, mint a multikulturalizmus, vagy a nők munkaerőpiacra kerülése következtében előálló demográfiai válság, addig az információs kor ténylegesen válságba lökte az emberiséget, és lerombolta, felszámolta a régi ipari struktúrákat. A dialektikus materializmus tehát az anyag és a szellem egymásba hatolása, ahol a szellem mozgásba viszi az anyagot.
A film kezdetén, ahol a monolit elindítja az emberiség fejlődését a dialektikus materializmus értelmében úgy értelmezhető, hogy a monolit a szellem, az ember pedig az anyag, amit az mozgásba hoz. A Jupiterre küldött űrhajón látható párbaj az ember és a számítógép között úgy értelmezhető, hogy a számítógép is szellemnek tekinthető a fentiek értelmében, de olyan szellemnek, ami fellázadt az anyaggal, vagyis az emberrel szemben, ami analóg azzal a ténnyel, hogy a mai korban a számítógép, mint szellemi valóság válságba döntötte az embert és felszámolta a régi ipari struktúrákat, mint az anyag megjelenítőjét, azonban az ember mint az anyag megjelenítője legyőzheti a szellemet ahogy az űrhajós a filmben le ki is kapcsolja a számítógépet, de ez csak úgy történhet, hogy az anyag és a szellem újra egymásba hatol, újra szintézisbe kerül, hogy tovább folytatódjon a fejlődés az emberiség történetében és csak ez idézheti elő az emberiség újjászületését, véleményem szerint ezt szimbolizálja az a momentum, amikor az űrhajós halálos ágyán belezuhan a monolitba, vagyis az ember, mint anyag a monolitba, mint szellembe, és létrejön ez a fénylő óriásembrió. Csak az informatika és a nehézipar, a szellem és az anyag új szintézise hívhatja létre az emberiség újjászületését, véleményem szerint ez a fő mondanivalója a filmnek, és ez a film mondanivalója korunk számára a dialektikus materializmus filozófiai rendszerét illetően.
https://www.youtube.com/watch?v=DTYxqiTxizU
Alvin Toffler: A harmadik hullám, 2004.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése