Ezt a mai kort posztmodern kornak nevezik, ami azt jelzi, hogy az emberekben kétely van afelől, hogy ez valóban modernitásnak nevezhető e. Korunkat információs kornak nevezik, ami egy új indusztriális paradigmát jelöl, a régi ipari rendszerhez képest, amikor a gyárak túlnyomórészt egyfajta terméket állítottak elő, egy fajta autót, egy fajta kenyeret, ma az információs technológiák megjelenésével sokfajta terméket állítanak elő, és a boltokban mindenféle kisméretű áruk, ékszerek, csecse-becsék jelentek meg, amiket főleg nők vásárolnak, és ez azzal jár együtt, hogy a cégek a sok -féle árut csak sokféle mentalitású, gondolkodású embertípusnak tudják eladni, ami eleve sokféle mentalitású embertípust követel, amiből már csak egy lépés a multikulturalizmus, vagyis az etnikai egység megbontása, ami be is következett, és az európai fehér világot elözönlötték azok a népcsoportok akik távol állnak mindenféle modernitástól.
A nagyipari struktúrák helyett ahol főként férfiak dolgoztak, ma az információ technológia fejlődésének következtében megjelent a szolgáltató szektor IT kommunikáció, ügyfélszolgálat, kereskedelem stb. ahol főként nők dolgoznak, és még folytathatnám. Tehát alapvetően a férfi principium visszaszorulásának és a női principium előretörésének lehetünk tanúi. Pedig a modern társadalom megszületése, vagyis a haladás mindig a férfi principium felemelkedésével járt együtt, mind a művészetben vagy a tudományban. A férfiközpontú keresztény vallás haldoklik, és megjelentek a különféle nőies szekták. Így nevezhetjük e modernitásnak a mai kort. Beilleszthetjük e azt a keresztény üdvtörténet haladásra épülő paradigmájába.
Véleményem szerint nem. A mai kor nem modernitás, hanem visszaesés a régi pogány világnézet világba amellett, hogy a modernitás alapintézményei még úgy ahogy életben vannak. Brandenstein Béla: Technika és erkölcs című cikkében a régi technikáról megjegyzi, hogy manapság a technikát sokan kárhoztatják, hiszen az iparban a gépek megjelenése kiiktatta az ember alkotó tevékenységét a munkafolyamatból, amely a régi kézműves korokban még megvolt, hiszen a modern iparban lényegében a gép dolgozik az ember helyett, és a gépsor puszta alkatrészévé tette az embert, örömtelenné téve ezzel a munkát. A technikai fejlődés pártolói pedig azt hangoztatják, hogy a technika egyre kényelmesebbé teszi az életünket, és az anyagi javak bőségével halmoz el minket. Mindkét nézet azt tükrözi, hogy az ember még szellemileg nem nőtt fel ahhoz, hogy a technikát a maga teljességében tudja hasznosítani.
Azok, akik csak a munkafolyamat elembertelenítőjét látják a technikában nem tudják, akik meg csak a kényelmes élet elhozóját látják a technikában nem akarják meglátni a technikában azt a szellemi erőt, amely az eljövendő új kultúrkorszakok kultúrateremtő eszközévé tehetné a technikát. Ehhez az kellene, hogy az ember szellemileg felnőjjön az általa létrehozott technikához. Mivel a technika és erkölcs viszonylatában meg kell jegyezni, hogy a technika a modern munkafolyamatokban az utilitaristák nézeteivel ellentétben, akik csak a kényelemteremtés eszközét látják benne, rendkívüli fegyelmező erővel bír. A modern gépek kezelése és felügyelete, erősen igénybe veszi az ember figyelmét, és testi erejét, az új gépek, katonai eszközök, ami jól mutatja a technika fegyelmező erejét.
Ez pedig arra utal, hogy a technikában meg van az a lehetőség, hogy a modern gazdag léhűtők kényelemnövelő eszköze, vagy a modern elzüllött proletariátus munkájának elembertelenítő eszköze helyett a jövendő kultúrkorszakok fegyelmezett és öntudatos kultúra és értékteremtő, továbbá kultúra és értékteremtésében a végtelen felé törekvő emberének eszköze legyen. Brandenstein Béla cikke a régi technikáról jól fémjelzi, hogy a régi technika mennyire férfias és fegyelmező erejű volt ez pedig a mai technikáról, mint a televízió, a számítástechnika nem mondható el. Az információ technika nem fegyelmező erejű és nem férfias.
Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája című könyvében a keresztény vallás mindennapi rítusait, így az istentiszteleteket, a keresztelést, az esküvőt, a bérmálást, és a további szentségeket úgy értelmezi, mint a keresztény túlvilág, vagyis a szellemi világ találkozását az általunk ismert anyagi világgal ahol szellemi világ mintegy áthatja és átszenteli az anyagi világot a jól ismert keresztény rítusokkal. Ezt a gondolatot odáig viszi, hogy a hét szentség mibenlétének elemzésénél már a marxi dialektikus materializmus szóhasználatát alkalmazza a tézis, antitézis, szintézis szófordulataiban.
„A dialektikus materializmus alapgondolatait Friedrich Engels foglalta össze "Anti-Dühring" c. munkájában: Az anyag különböző mozgásformái (fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi) egymásra épülnek, az anyagi világ jelenségei ellentmondásosak, állandó változásban és fejlődésben vannak. A különböző szintek az alsóbb szintekből keletkeznek történetileg, és törvényszerűségeik logikailag azokból magyarázhatók. A dialektikus materializmus fogalomrendszerében a minőségi szintváltás jelenti a dialektikus tagadást, amelynek során az alsóbb szint bizonyos sajátosságai módosulva ugyan, de megőrződnek a felsőbb szinten. Az ismételt szintváltás újra megjeleníti az eredeti minőséget, de más mennyiségi meghatározottsággal.” Tehát az anyag mozgását, fejlődését és történelmi előrehaladását nem mechanikusan a véletlen segíti elő, ahogyan azt a mechanikus materialisták állították, hanem a benne rejlő ellentmondások segítségével halad előre, amelyek belső feszültséget okoznak az anyagban, hogy aztán ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásával és szintézisbe hozásával mindig magasabb szintre jusson az anyag fejlődése.
Más megfogalmazásban az anyaghoz képest éteri szellem dinamizmusa, mintegy áthatja az anyagot és a tézis, antitézis, szintézis ciklikus mozgásában hajtja előre az anyagi világ fejlődését. Florenszkij ebben a könyvében a tézis, antitézis, szintézis logikája szerint foglalja rendszerbe az egyház hét szentségének: a keresztség, bérmálás, Eucharisztia, bűnbánat szentsége, betegek kenete, egyházi rend, házasság egymáshoz való viszonyait, egymásra épülésük logikáját.
Tehát Florenszkij a nyugati és keleti keresztény rítusok rendszerét a marxi dialektikus materializmus filozófiai rendszerével írta körül, amely a XX. századi indusztrializmus alapideológiája volt, hiszen az anyag kibontakozását írta le a természet majd az emberi történelemben a technika fejlődésén keresztül. A másik nagy orosz gondolkodó: Nyikolaj Berdjajev pedig a marxi ideológiára épülő szovjet szocializmus pártkatonáit egy új teokráciaként jellemezte, amilyen a keresztény papság is volt egykor, szerinte a kommunizmus pártkatonái éppúgy akarják megváltani az embereket a XX. századi indusztrializmus modern rítusaival, mint egykor a keresztény papság. Ami az indusztrializmus és a katolicizmus egyértelmű rokonságát mutatja.
A mai modern gnosztikus mozgalmaknak a steineriánusoknak, metafizikai tradíciónak stb. Éppen az az egyik legfőbb kritikájuk a kereszténységgel és legfőképpen a katolicizmussal szemben, hogy a kereszténység hívta életre egykor a modern indusztrializmust, amelynek végső társadalmi megvalósulása a kereszténységhez hasonló teokráciával rendelkező szovjet szocializmus, és ezzel a kereszténység elidegeníti az embert a természettől, kiszakítja az embert onnan, és a sivár technicista univerzumba száműzi. Ezek a mozgalmak hajlamosak idealizálni a régi természetközeli életmódot, a falut, a népiességet, a földművelést és a kézművességet. A kereszténységet pedig hajlamosak a kommunizmushoz hasonlítani.
Ez ellen a vád ellen pedig manapság a katolicizmus foggal, körömmel próbál védekezni azzal, hogy egy olyan pápát juttatott Szent Péter, mint trónjára, I. Ferenc aki teljes mellszéleséggel kiáll a modern gnosztikus ökofilozófia tételei mellett. A harmadik világbeli szegényeket támogatja, akik még nem érintettek a nyugati a XX. századi indusztrializmus által, az ökológiai gondolkodást terjeszti, és az ember természethez közelebb álló részét képező nők nagyobb szerepvállalását hangsúlyozza a közéletben. Kérdezem én miért? Véleményem szerint a kereszténység hivatása éppen az, hogy elidegenítse az embert a természettől, és megváltsa az emberiséget a természet démonaitól és az üdvtörténet egyetemes rendszerébe emelje be, ez kiviláglik a biblia szinte minden szavából, amelynek még a természetről szóló részei is mondhatjuk, hogy demitologizálják a természetet, és éppen ezért nem értem a katolikus egyház ezen törekvését, ami talán abból ered, hogy el akarják határolni magukat az egykori Kelet-Európai kommunizmustól, amely ezekben az országokban elnyomta a keresztényeket.
Nem értem már csak azért sem, mert a mai nyugat sok jó ötletet átvehetne a Kelet-Európában, és főleg Oroszországban újjá éledő indusztrializmusból gazdasági és társadalmi gondjainak megoldására figyelemmel arra, hogy csak ezeket az országokat nem árasztotta még el a multikulturalizmus, és jómagam büszkén vallom magam katolikusként indusztrialistának. Nyikolaj Berdjajev: a szovjet kommunizmus eme megváltásra törekvő teokratikus rendszerét új középkornak nevezte, és a teokratikus indusztrializmusnak, vagyis az új középkornak pedig egyedül Orbán Viktor a képviselője Európában, Ő az egyedüli aki a régi ipari struktúrák ujjáélesztésén fáradozik, és aki elutasítja az Európát elárasztó multikulturalizmust és tesz is ellene, ő az egyetlen aki igazán modern és haladó ellenségei, vagyis a posztmodern gazdasági rendszer képviselői mégis a középkorhoz sorolják, ami igaz is, mert haladás csak egyedül a középkorban volt.
Egy liberális lapban ez olvasható róla: „Orbán a felvilágosodás előtti »keresztény Európát« képviseli, amelyben élve égettek el embereket a hitük miatt, máglyára küldtek azért, mert Bibliát találtak náluk, ahol a zsidókat üldözték, a népeket elnyomták, a papok és a kiváltságosok dőzsöltek, erőszakoskodtak, háborúkat indítottak, amelyben az egyszerű embereket áldozták fel. Azt a »keresztény Európát« védelmezi, amely bűnözőket toborzott, hogy menjenek a Szentföldre muszlimokat gyilkolni, és cserébe eltörlik a bűneiket, ha embereket ölnek. Ő nem védi, hanem meg akarja semmisíteni a felvilágosodás utáni Európát, amely megteremtette az emberi jogokat és a szabadság eszméjét. Orbán az embertelen, elnyomó, vallásháborúkkal, mészárlással teli középkori Európát képviseli. "
Ez kis kiigazitásokkal mind igaz, a kereszténység az emberek súlyos szenvedésen keresztüli megváltására törekszik, nem a kicsinyes igényeik istápolására, és én ennek tudatában büszke vagyok rá, hogy a Fideszre szavaztam minden eddigi választáson, ugyanakkor tudom, hogy az általa létrehozott teokratikus ipari struktúra nem tökéletes, és minden cikkemmel arra törekszem, hogy azt tökéletesítsem.
http://mandiner.hu/cikk/20151018_bartus_laszlo_a_muszlimok_elobb_voltak_europaban_mint_a_magyarok
Pavel Florenszkij: A kultusz filozófiája, 2015.
(Bergyajev) Berdjajev, (Nyikolaj) Nikolaj: Az uj középkor, Oroszország és Európa sorsán Bp. 1935. Pro Christo Diákszöv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése