Szárnyald túl Orbánt, vagy nyugodj bele, avagy kommunista e a Fidesz

A magyar baloldal gyakran állítja azt, hogy a Fidesz valójában kommunista, azaz ők képviselik azt, amivel a baloldalt vádolják, mivel ők államosítanak és az állami szerepvállalást növelik a gazdaságban, ami a mai baloldal szerint a kommunisták módszere. A Jobbik is él néha ezzel a frázissal arra hivatkozva, hogy a Fideszben sokan vannak olyanok, akik korábban MSZMP tagok voltak. Egy előző cikkemhez „Kelet-Nyugat ellentét a magyar politikai közbeszédben, avagy hogyan nézi hülyének az embereket a baloldal és a JOBBIK” http://ujkozepkor.blogspot.hu/2014/05/kelet-nyugat-ellentet-magyar-politikai.html pedig egy olyan nevét nem vállaló személy szólt hozzá, aki magát nem vallotta sem baloldalinak, sem JOBBIK-osnak, de Fideszesnek sem, mert a Fidesszel szemben az egyik kifogása, többek között neki is az volt, hogy kommunista, mert államosít.

Mielőtt ennek a kérdésnek az elemzésébe belefognák, arról szeretnék írni röviden, hogy a gazdaság működtetésének és élénkítésének, a közgazdaság-tudomány mai állása szerint, két motorja van, az egyik a munka, a nyers fizikai munka, amikor valaki például olajos hordókat pakol, vagy bútorokat gyárt. A másik pedig az innováció, amikor valamilyen új műszaki termék, vagy szolgáltatás, ötletét dolgozza ki valaki, és erre alapozva vállalkozást alapít, ahol másokat dolgoztat, tehát másoknak ad munkát.

Az államosítást manapság azért szokás kommunista jelenségnek nevezni, mert gátolja a szabadpiac működését és a totalitárius diktatúrák módjára a kormány ellenőrzése alá vonja a lakosság életét. A mai magyar baloldal is ezért tekinti kommunista jelenségnek az államosítást, mert ők liberális szabadpiaci kapitalistáknak tekintik magukat, és az államosítás gátolja a szabadpiac működését. Én ugyan nem hiszek benne, hogy ők tényleg szabadpiaci kapitalistáknak tekinthetőek, de most ezt egyenlőre higgyük el nekik, és tekintsük őket azoknak.

Maguk a kommunisták viszont nemcsak azért tekintették saját ügyüknek az államosítást, hogy saját uralmuk alá hajtsák a lakosságot, hanem mert az nem más, mint az osztályharc eszköze. A középosztálytól, vagy másként a tőkés-polgári rétegektől akarták az államosítás révén a tulajdonukat elkobozni és a proletariátusnak átadni, továbbá ezt a réteget, vagy osztályt, fizikai értelemben is megsemmisíteni.

Ebből kifolyólag kimondhatjuk, hogy az államosítás csak akkor tekinthető osztályharcosnak, tehát kommunistának, ha az adott országban létezik olyan minőségi kvalitásokkal rendelkező tőkés-polgári réteg, vagy középosztály, amelynek a társadalom számára hasznos tevékenységét (munkahelyteremtést, a kultúra támogatását stb.) az államosítás valamilyen formában akadályozhatja.

Ha viszont az adott társadalomban az emberek többsége a munkanélküli hajléktalan színvonalán él, nincs számottevő középosztály, márpedig Magyarországon nagyjából ez a helyzet, akkor az államosítás, és az állami eszközökkel történő munkahelyteremtés, és kisvállalkozástámogatás, amit a Fidesz is végez, nem tekinthető osztályharcnak, hanem annak éppen az ellenkezője, hiszen nem megsemmisíteni akarja a középosztályt, hanem éppen a proletárrétegek közül akar kitermelni egyfajta minőségi, kvalitásokkal rendelkező középréteget állami eszközökkel.

Régebben a baloldal, és azok között is főként Gyurcsány Ferenc köre is hangoztatott ilyesmit, hogy polgári középosztályt kell létrehozni, de ők főként úgy akarták ezt megoldani, hogy kirúgnak a társadalom alól mindenféle szociális ellátórendszert, hogy rákényszerüljenek az emberek arra, hogy gondoskodjanak önmagukról, és önállóvá váljanak. Való igaz, hogy a szabadpiaci liberalizmus hívei, akikkel a magyar baloldal olykor azonosítja magát Amerikában szintén ehhez hasonló módszereket alkalmaznak, de az a különbség, hogy ott az angolszász kulturális közegnek megfelelően van hajlandóság az emberekben arra, hogy önálló vállalkozók legyenek, van vállalkozói szellem, és van erős tőkés-polgári réteg, akiknek az érdekeit a szabadpiaci gazdaságpolitikával támogatni lehet, míg Magyarországra ez nem jellemző.

Magyarországon nincs vállalkozói szellem, és nincs olyan tőkés réteg, mint az angolszász országokban, és így a magyar nép egyszerűen nem érett arra, hogy szabadpiaci gazdaságpolitikával polgárosítsák. Ez meg is mutatkozott mind a Horn kormány, mind pedig a Gyurcsány kormány idejében, ahol mindkét esetben megpróbálták kirúgni a lakosság lába alól a szociális ellátórendszerek védelmét, de az eredmény egyik esetben sem az lett, hogy a magyar nép polgárosodott volna, hogy több vállalkozó, vagy üzletember termett volna Magyarországon, hanem a magyar gazdaság csőd közeli állapotba jutott, és az emberek remegő kézzel szavazták vissza a Fideszt.

Tehát a magyar nép jelenleg nem érett a szabadpiaci gazdaságpolitikával való polgárosításra, és éppen ezért ez a gondolat Magyarországon utópia, mert megvalósíthatatlan. Érdekes, hogy Amerikában a szabadpiac hívei a kommunizmust azért nevezik utópiának, mert megvalósíthatatlan, Magyarországon viszont a szabadpiac az utópia, mert megvalósíthatatlan. Az a helyzet, hogy ha egy társadalomban a lakosság túlnyomó többsége a munkanélküli hajléktalanok színvonalához hasonló állapotban él, és hajlandóság sincs bennük, hogy önálló szellemi termékeket hozzanak létre, majd azokból vállalkozásokat alapítsanak, akkor akármennyire gyűlölöm és utálom a Fideszt én vagy Ön, vagy bárki más, a hatalmon lévő kormánynak nincs más eszköze a lakosság polgárosítására, vagy önállósítására, mint az hogy Európai Uniós forrásokból, meg Széchenyi Terves pályázati pénzekből összeszerelő munkát adjon nekik a multinacionális cégek gyáraiban, meg közmunkát az építkezéseken. Továbbá, hogy államosítsa a közműcégeket, hogy az emberek ne haljanak éhen a magas lakásfenntartási költségek miatt. Ez az egyetlen útja annak, hogy polgárosodottabbak legyenek valamennyire a munkanélküli hajléktalanoknál, és bár a Fidesz ugyan az állami beavatkozással ellentétes gazdaságpolitikai eszközöket használ, mint az angolszász liberálisok, a cél nála is ugyanaz: kitermelni egy új tőkés-polgári elitet, ami a kapitalizmus motorja lesz.

A teljes polgárosodásnak, vagy saját lábra állásnak a vállalkozás lenne az egyetlen útja, méghozzá hangsúlyozottan a fejlett műszaki innovációra épített vállalkozás, és nem az, hogy mindenki legyen földműves vállalkozó, ahogy azt a szélsőjobboldalinak mondott JOBBIK hirdeti, mert ezt a lehetőséget már túlhaladta a tudományos-technikai fejlődés, hiszen a mezőgazdasági technológia is annyira fejlett már, hogy kevés ember is elő tudja állítani a lakosságnak szükséges élelmiszert, nincs szükség több földművelőre, ha pedig visszafejlesztjük a tudományt és a technikát, akkor védtelenné válunk azokkal a minket körülvevő népekkel és társadalmakkal szemben, akiknek van magas szintű technikájuk. Úgy is nehéz érvényesülni, ha a régi hagyományos kézműves technológiákra építve akarunk vállalkozni, és cipész, vagy szabászboltot nyitunk, mert ezt is túlhaladta a technika fejlődése, csak a fejlett műszaki innovációra építve lehet ma már érvényesülni.

Nagyjából ezen az úton jár Izrael és Finnország is. Bár az ő innovációs rendszerük sok mindenben nem felel meg az európai hagyományoknak, de azért lehet tőlük mit tanulni, ha valaki erre felé akar orientálódni. A kérdésem tehát az lenne azokhoz az urakhoz és hölgyekhez, akik a Fideszt kommunistának tekintik, hogy van e nekik már vállalkozásuk, illetve saját műszaki innovációjuk, szellemi termékük, tehát hogy mennyire érzik magukat polgárosodottnak, hogy ennyire elhatárolják magukat a kommunizmustól, és a proletár szellemtől. Ha semennyire, és semmiféle vállalkozásuk, illetve műszaki innovációjuk nincsen, akkor pedig pedig az a kérdés, hogy mit akarnak, miért kommunistázzák a Fideszt, ha ők is az állami segélyre szorulók színvonalán élnek?

Ha most minderre valaki azt mondja, hogy én Fidesz bérenc vagyok, mint ahogy azt már egy hozzászóló egyszer megtette névtelenül, a nevét nem vállalva a fent belinkelt cikkben, úgy hogy közben ő is kommunistázta a Fideszt, annak azt tudom mondani, hogy ha olvasta volna a többi blogomon lévő cikkemet is, akkor tudhatná, hogy annak, hogy a Fidesz most hatalmon van nem én vagyok az oka, hanem éppen ő maga az oka, meg az egész magyar nép, mert az a nép, aki a mai világban nem képes önerőből vállalkozni, polgárosodni, és így a sorsát a saját kezébe venni, azon vagy egy Fidesz típusú kormány fog uralkodni, aki állami eszközökkel polgárosodásra kényszeríti, vagy szétesik és anarchiába süllyed, ahogy az a Horn és a Gyurcsány kormány időszakában majdnem meg is történt. Ezt nem én akarom így, ez a szociológia, a közgazdaságtan és az élet törvénye.

Tehát ennek maga a magyar nép az oka és nem más, és ha olvasták volna a régebbi cikkeimet is, akkor tudnák, hogy az én cikkeim túlnyomó többsége éppen azért íródott, hogy ne a Fidesz legyen hatalmon a jövőben, és éppen én lennék a legboldogabb, ha nem lenne szükség a Fidesznek a társadalom fölötti gyámkodására a jövőben, mert én több cikkemben is leírtam, hogy nem feltétlenül van szükség a szociális ellátórendszer szétverésére ahhoz, hogy a magyar embereket rászoktassák a műszaki innovációra épülő önálló vállalkozásra, hanem ezt meg lehet tenni méltányosabb állami eszközökkel is. A következő cikkeimben írtam erről:

Menyhay Imre analitikus gazdaságpszichológiája, mint Európa iszlamizációja vagy deiszlamizációja http://ujkozepkor.blogspot.hu/2014/04/menyhay-imre-analitikus.html

Hans Sedlmayr: A modern művészet bálványai (könyvelemzés) http://ujkozepkor.blogspot.hu/2014/02/hans-sedlmayr-modern-muveszet-balvanyai.html

A bizánci és a nyugat-európai hivatásrendi eszmény szintézise, mint Európa jövője (az orosz-ukrán konfliktus magyar fogadtatásáról) http://ujkozepkor.blogspot.hu/2014/03/a-bizanci-es-nyugat-europai.html

Ezekben a cikkeimben felvázoltam egy ez az izraelitől és a finntől eltérő, sajátosan magyar, ugyanakkor az európai hagyományoknak is megfelelő innovációs politikát, amivel rá lehetne szoktatni a magyar lakosságot az innovációra és a vállalkozásra, illetve az önállóságra, méltányosabb állami beavatkozással. Azért írtam, hogy az én cikkeim a Fidesznek a hatalomból való eltávolítása érdekében íródtak, mert éppen ez az egyetlen módszer a Fidesznek a hatalomból való eltávolítására: az innováció és az erre épülő vállalkozás, és most azt is részletezem, hogy miért ez a legfőbb eszköz a Fidesznek a hatalomból való eltávolítására, azok számára, akik minden áron el akarják távolítani a Fideszt a hatalomból.

Mint ahogy fent leírtam, a Fidesz hatalmára azért van szükség a társadalomban, mert a magyar lakosság erősen passzív, és valakinek irányítania kell a polgárosodás felé. Tehát, ha a Fideszt el akarják távolítani a hatalomból, akkor annak az egyetlen eszköze a gyors polgárosodás, vagyis a Fidesz politikájának a felülmúlása és túlszárnyalása. Ennek pedig két útja van. Dolgozz ki egy programot, amivel a magyar lakosságot rá lehet szoktatni a műszaki innovációra épülő vállalkozásra, ha az enyém nem tetszik, ami a fent belinkelt cikkekben olvasható, akkor lehet saját ötletekkel is előállni, majd erre a programra alapíts egy politikai pártot, indulj a választásokon, és ha a programod megnyeri a lakosság tetszését, vagyis ha sikerül túlszárnyalnod a Fideszt, akkor máris nem a Fidesz van hatalmon.

A másik út pedig az, hogy egyszerűen tanítsd meg az embereket a programod lényegére, hogy az emberek alulról építkezve önállóan műszaki innovációra épülő vállalkozásokat alapítsanak, és ezáltal önállóan polgárosodjanak, hogy így felülmúlva a Fidesz politikáját ne legyen többé szükség a Fidesz gazdaságpolitikájára, és egy új, a megváltozott társadalmi körülményeknek megfelelő feladatokat ellátó és gazdaságpolitikát folytató politikai elit vegye át a hatalmat. Így valósulhat meg tehát a politikai elitváltás, sőt akár az államformaváltás is Magyarországon. Az államformaváltás kérdéséről majd később.

Tehát mindazoknak számára, akik szerint a Fidesz gazdaságpolitikája kommunista jellegű, és ezt szabadpiaci liberálisként gondolják így, azt tanácsolom, hogy nézzenek magukba, nézzenek a tükörbe, és gondolják át, hogy miben tudnák ők túlszárnyalni a Fidesz politikáját, vagy ha úgy tetszik: kommunizmusát, hogyan tudnának ők túlemelkedni a Fidesz állami gyámkodásán, és ha arra a megállapításra jutottak, hogy sehogyan sem, akkor szerintem nyugodjanak bele, fogadják el, hogy ebben az országban a Fidesz marad hatalmon akár az idők végezetéig is, mert más lehetőség nincs.

Azonban lehetséges az is, hogy mindezzel a magát szabadpiaci liberálisnak valló magyar baloldal is tisztában van, és a szabadpiaci liberalizmus képe, amit ők magukra öltöttek, valójában csak álca, mert hogy ők nem szabadpiaci liberálisok, hanem anarchisták, ami azt jelenti, hogy mindenféle vallási, társadalmi és politikai tekintélyt elvetnek, legyen az kapitalisztikus szabadpiaci liberális, kommunista vagy keresztény egyházi tekintély, és a minden tekintélytől mentes, teljes mértékben önigazgató társadalom megvalósítására törekednek.

A szabadpiaci liberális ugyanis azért lazítja az állami intézmények gyámkodását a társadalom felett, mert hisz a kapitalista fejlődésben, továbbá a tudományos és technikai fejlődésben, és az állami fegyelem lazításával annak a tőkés-polgári elitnek az érdekeit akarja képviselni, akik ennek a kapitalista fejlődésnek a motorjai. Az anarchista viszont azért veti el az államot, és minden más tekintélyt, mert egyszerűen azt akarja, hogy őneki ne parancsoljon senki.

A magyar baloldal anarchista elkötelezettségét igazolja többek között az is, hogy ők támogatják a multikulturalizmust, a homoszexualitást és az abortuszt, míg ez a nyugati, angolszász szabadpiaci liberálisokra nem jellemző, hiszen ők a szexuális szabadosságot, és a multikulturalizmust olyan jelenségeknek tartják, amelyek a kapitalista munkaerkölcsöt: így a szorgalmat, a fegyelmezett munkavégzést aláássák. Az angolszász szabadpiaci liberálisok csak a gazdaságpolitika területén liberálisok, míg a társadalompolitika területén nem. Továbbá a magyar baloldal anarchista elkötelezettségére utal a magyar baloldali értelmiség szinte minden írása is. Gondolok itt Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós vagy bárki más írásaira ebből a körből.

Ha pedig így áll a dolog, akkor a Fidesz közelebb áll a szabadpiaci liberalizmus eszméjéhez, mint a magyar baloldal, annak ellenére, hogy a Fidesz támogatja az államosítást és az állami beavatkozást, mert eltérő eszközökkel ugyan, de ugyanazt a célt akarják megvalósítani ezzel, mint az angolszász szabadpiaci liberálisok, vagyis létrehozni egy tőkés-polgári elitet és képviselni annak az érdekeit.

Ebben az esetben pedig visszajutottunk ahhoz a megállapításomhoz, amit már sokszor felvetettem ezen a blogon, többek között a fent belinkelt cikkben is, amihez a nevét nem vállaló úriember hozzászólt, hogy a magyar baloldal és a szélsőjobboldalinak mondott JOBBIK eszmeiségében sok a közös, így többek között az anarchizmus gondolatában is, hiszen az anarchizmus eszméje a JOBBIK gondolatvilágában is erősen jelen van, amit Drábik János fejtett ki könyveiben, és a JOBBIK gazdasági programjának is alapjává vált, hogy vissza kellene térni Magyarországon a teljesen önellátó parasztgazdaságokra épülő gazdasági rendszerhez, akár a technikai civilizáció lerombolása árán is, ami a középkor első évszázadaiban jellemezte Európát.

Tehát a JOBBIK szerint az lenne az ideális társadalmi rendszer, hogy mindenki kapjon egy darabka földet az ország valamelyik táján, és abból lássa el magát teljes mértékben minden külső állami segítség nélkül, ami egy alapvetően anarchista program, hiszen ezzel megvalósulna az anarchisták álma az önigazgató társadalomról, ahol mindenki függetlenné válik az államtól, az egyháztól és mindenféle más tekintélytől, és mindenki teljes mértékben a maga urává válik azon a kis darabka földön amit művel, továbbá technikai civilizációra sem lesz többet szükség, ami az anarchisták szerint az embereket rabságban tartja.

Továbbá a magyar baloldal és a JOBBIK eszmeisége sok azonosságot mutat ebben a kérdésben a magyarországi monarchista mozgalom gondolatvilágával is, hiszen annak ellenére, hogy az egykori Habsburg monarchia nem volt tekintély nélküli, hiszen jelen volt benne a király, illetve a császár tekintélye, a monarchia korabeli gazdasági és társadalmi rendszer mégis sok hasonlóságot mutatott az anarchisták eszméivel az önellátó parasztgazdaságokra épülő, önigazgató társadalomról.

Erről Hans-Hermann Hoppe ír részletesen a „Demokrácia, bukott bálvány” című könyvében ahol az úgynevezett anarchista kapitalizmus gazdasági alapvetéseit vázolja fel, amely szerint a régi monarchiák, ahol egy király volt az egyeduralkodó, jobban működtek, mint a mai demokráciák. Az anarchista kapitalizmus azonban mégsem új monarchiát akar kiépíteni, hanem a magántulajdon védelmére épülő államnélküli társadalmi rendszert, ahol biztosítótársaságok látják el az emberek védelmét.

A régi monarchiák Hoppe szerint azért működtek jobban, mert akkoriban az ország, vagy a birodalom a király magántulajdona volt, amit utódaira is áthagyományozott, és uralkodói jogait senki más nem vehette el, így a saját tulajdonával való gazdálkodás során olyan szempontok vezérelték, amelyek hosszú távra tekintettek. Nemcsak a pillanatnyi haszon érdekelte, amikor a birodalom ügyeit intézte, hanem az is, hogy a birodalom hosszú távon is nyereséget hozzon neki. Így az adókat alacsonyan tartotta, és a magántulajdont maximálisan tiszteletben tartotta, mert érdekében állt, hogy a termelés a jövőben is zavartalanul follyon, és az ő uralkodáshoz való jogát se kérdőjelezze meg senki.

A demokráciában viszont az állam vezetését bárki a kezébe kaparinthatja, és az állam vezetői általában csak rövid ideig vannak hatalmon, tehát lényegében csak gondnoki szerepet töltenek be az ország javainak kezelése során, így az ország javaival való gazdálkodás közben csak rövid távú szempontok vezérlik őket. Úgy gondolkodnak, hogy amíg hatalmon vannak minél több hasznot bezsebelni, és lehetőleg amíg lehet, minél inkább meghosszabbítani a hatalmon maradást, bármilyen eszközzel.

Egy ilyen rendszerben nyilvánvalóan virágzik az államigazgatásban a korrupció, az állam javainak törvénytelen eltulajdonítása. Míg a monarchiában nem létezett társadalombiztosítási rendszer és jóléti állam, az uralkodó az az egyes egyénektől befolyt adókat nem vagy csak korlátozott mértékben utalhatta át a birodalomban élő más egyéneknek, addig a demokráciában virágzik a társadalombiztosítási rendszer és a jóléti állam eszméje, és az állam gondnokai korlátlan mértékben szedhetnek adókat és társadalombiztosítási járulékokat a tehetősebbektől, vagyis a tehetségesebb, életerősebb rétegektől, hogy azokat lusta és buta lumpenrétegeknek utalják át. Ez pedig érdekükben is áll, mert így ezektől a lumpenrétegektől szavazatokat vásárolhatnak, és meghosszabbíthatják hatalmukat.

Ez még egy következménnyel is jár, mégpedig a multikulturalizmussal, az idegen etnikumok fokozott beözönlésével az adott országba, akik aztán a többségi társadalom által megtermelt segélyekből fognak élni. Hiszen a demokrácia vezetőinek érdekükben áll minél több lumpenréteget bevonzani az országba, és azoknak segélyeket adni, mert így plusz szavazatokat vásárolhatnak tőlük. A jóléti állam bevezetésével, ahol az egyes rétegek az államtól vagyis a tehetős rétegektől kapott segélyekből is meg tudnak élni a munkaerkölcs egyre romlik a társadalomban, szaporodnak a lumpenrétegek, életbe lép az erkölcsi züllés, a többségi társadalom demográfiai válságba kerül, miközben az újonnan bevándorló etnikumok egyre szaporodnak.

Továbbá a monarchiában a háború általában a birodalom területeinek a növelését szolgálta, így dinasztikus célokat szolgált, és nem etnikai konfliktusok álltak a hátterében. Ennek köszönhetően a háború az uralkodó magánügyének számított, saját pénzéből kellett finanszíroznia háborúit, az alattvalóknak pedig nem volt kötelességük belépni az uralkodó hadseregébe, a sorozások ritkák voltak. Nehéz volt katonát szerezni, ezért megbecsülték a katonákat. Mivel pedig az uralkodónak a háború költségét is magának kellett finanszíroznia, és a katonák élete is nagy érték volt, az uralkodó igyekezett kerülni a háborút, és inkább az adott ország uralkodódinasztiájába való beházasodás útján próbált területeket szerezni, vagy ha mégis háborúra kényszerült, akkor a nyílt összecsapások helyett igyekezett különféle, kevés emberéletet követelő hadicseleket alkalmazni az ellenféllel szemben a győzelem megszerzéséhez, így a háború lényegében játékká vált. A modern háborúknak viszont általában az etnikai konfliktusok az alapjai, sok emberéletet követelnek, és civil lakosok is az áldozatául esnek.

Hoppe szerint a megoldás erre a problémára semmiképpen nem lehet az, amit egyes nemzetiszocialista politikai irányzatok javasolnak, hogy a demokrácia jóléti államát, vagyis szocializmusát ötvözzük a nacionalizmussal, és éppen a jóléti államot használjuk fel például a többségi társadalom demográfiai hullámvölgyének megfordítására úgy, hogy szociális kedvezményeket adunk a gyerekek után, a többségi társadalom tagjainak, vagy a bevándorlók megrendszabályozására, mert a problémának éppen a jóléti állam az oka.

A megoldás szerinte nem más, mint az anarchista kapitalizmus bevezetése, vagyis az, hogy szüntessük meg az országban az utcák, közterek, illetve a földek állami tulajdonát, és osszuk szét azokat az ország lakosai között, tehát adjuk őket magántulajdonba, így az ország lakosainak joguk lesz csak olyanokat beengedni saját magánterületeikre akiket ők is szívesen látnak, és ezzel kiküszöböljük a multikulturalizmust.
Az államot pedig teljesen szüntessük meg, és az embereknek az idegenektől való védelmét bízzuk különféle biztosítótársaságokra, akik a lakosságtól beszedett biztosítási díjból toboroznák a rendőrséget és a hadsereget. Ezek sokkal hatékonyabban látnák el Hoppe szerint a lakosság védelmét, mint az állam által fenntartott hadsereg. Szerinte míg az államok, akiknek a kezében van a hatalom teljes monopóliuma olyan újraelosztó politikát alkalmazhatnak, ahol az emberek egyik csoportját előnyben részesíthetik a másik kárára, biztosíthatnak olyan kockázatok ellen, amelyek a biztosított saját felelősségéből, felelőtlen és hibás cselekedeteiből adódnak. A biztosítók, akik egymással versengenek, nem utalhatnák át ügyfeleik jövedelmét más ügyfeleknek, mert ügyfeleket vesztenének azokkal biztosítókkal szemben, akik tartózkodnak az ilyesmitől. Illetve ezek a biztosítók nem védenék meg az embereket saját hibás cselekedeteiktől sem.
A többihez hasonlóan Hoppe nézetei is utópikusak a jelen körülmények között, utópikusnak tartom ugyanúgy ahogy az általa bírált kommunista társadalmi rendet is, mert a teljes öngondoskodást követeli meg az emberektől, ami a jelen társadalmi körülmények, és technológia fejlettség, között elképzelhetetlen. Az úgynevezett társadalombiztosítási rendszer és jóléti állam a technológiai fejlődés, iparosodás következtében jött létre nyugaton, amikor a technológiai fejlődés következtében a mezőgazdasági termelés volumene megnőtt, az emberek többet termeltek, mint amennyit el tudtak fogyasztani, ma már az emberiség 5%-a meg tudja termelni a világ összes élelmiszerszükségletét, és így az iparba vándorolt a munkaerő, ahol az emberek nem tudtak teljes mértékben gondoskodni magukról. Manapság pedig az ipari automatizálás során az iparban is egyre inkább megszűnnek a munkahelyek, és az emberek legfeljebb a szolgáltatási szektorban tudnak elhelyezkedni. Így például: kereskedelem, szórakoztatóipar.

Ezekre a foglalkozásokra viszont születni kell, nem mindenkiből lehet táncdalénekes, vagy porszívó ügynök. A régi földműves társadalmakban még lehetett azt mondani az embereknek, hogy ha nem tudjátok megtermelni a földeteken a betevőtöket, akkor haljatok éhen, manapság viszont nem mondhatjuk az embereknek, hogy legyetek tévésztárok, vagy halljatok éhen. Az addig rendben van, hogy az utcákat, a tereket magántulajdonba adjuk az embereknek, de miből fogják kitermelni a biztosítótársaságoknak fizetendő biztosítási díjat azok, akik nem tudnak tévésztárok lenni. Csak a technika visszafejlesztésével lehetne megvalósítani Hoppe utópiáját, úgy, hogy megint visszatérünk a földművelő társadalmak korába, így viszont védtelenné válunk azokkal a társadalmakkal szemben, akik nem akarják visszafejleszteni technológiájukat, mert azok a modern haditechnika segítségével, és megfelelő hadsereg toborzásával bármikor leigázhatnak minket. Hoppe elgondolása tehát utópikus. Csak egyetlen úton valósítható meg az önellátásra épülő társadalom, ha a technológia további fejlődésével beköszönt a nanotechnológiai kor, és a technológiai fejlődés lehetővé válik önellátó gazdálkodás mellett is. Erről írtam a fent belinkelt cikkeimben is.

Tehát a régi monarchikus társadalmi felépítmény is sokban hasonlított az anarchisták álmára: az önizgazgató társadalomra, nem véletlen, hogy a monarchisták több helyütt az interneten már anarchomonarchistának nevezik magukat, és így ha sok mindenben különböznek is a monarchisták és a JOBBIK nézetei a magyar baloldalétól, mint például az abortusz vagy a homoszexualitás kérdéskörében, egyben megegyeznek egymással. Ez pedig az önigazgató társadalom anarchista ideája, mert csak ennek a társadalmi rendszernek a talaján épülhet fel egy újfajta feudalizmus vagy hűbériség, ami a monarchista államrendnek is az alapját képezi. Ha pedig a magyar baloldal valóban anarchista és nem szabadpiaci liberális, akkor tulajdonképpen érthető, hogy miért lázadnak a Fidesz állami gyámkodása ellen, csak akkor meg vállalják fel, hogy ők tulajdonképpen anarchisták, és vállalják fel, hogy sok mindenben egyet értenek a JOBBIKKAL, ne nevezzék magukat szabadpiaci liberálisnak, ne akarják kiforgatni a szavak értelmét.

Itt kell visszatérnünk arra, amit fent már megemlítettem, vagyis hogy ha a magyarság műszaki innovációkat életre hívó vállalkozó nemzetté válik, tehát önállósodik, a saját lábára áll, akkor valósulhat meg a monarchista államformaváltás is, hiszen a társadalom ilyen formán önigazgatóvá válik, ami a monarchikus, feudális államrendnek is az alapja. Viszont ez az átalakulás tényleg csak úgy mehet végbe, hogy a magyarság műszaki innovációkat létrehozó vállalkozó nemzetté válik, ahol a tudományos és technikai fejlődés össze lesz hangolva és ki lesz békítve az önigazgató társadalmi rend anarchista eszméjével és nem másképp, nem úgy, hogy mindenkit visszakergetünk a mezőgazdasági termelésbe, aztán lássa el magát ahogy tudja.

A történelem ugyanis csak előrefelé mehet visszafelé nem. A történelemben már sok példa volt arra, hogy bizonyos már egyszer létezett történelmi és társadalmi formációk újra megismétlődtek az újabb korokban. Így semmi akadályát nem látom, hogy egyszer majd legyen új középkor, vagy új monarchizmus, de ez mindenképpen csak új középkor és új monarchia lehet és nem a régi teljes valójában való újjáélesztése. Az új középkor, amit én ezen a blogomon hirdetek azért új és nem régi, mert nem akarja lerombolni a modern társadalom történelem folyamán kialakult struktúráit, hanem azokra építve, azokat mintegy átszakralizálva, és áttradicionalizálva akar egy új, a régi középkori társadalomhoz, hasonló társadalmat felépíteni.

Így ameddig nem látom, hogy a magyar nép jelleme és a történelmi-társadalmi körülmények megértek volna arra, hogy létrejöjjön a műszaki innovációkat létrehozó vállalkozók önigazgató társadalma, hogy ezen az alapon a történelem életre hívja az új monarchiát, vagy az új középkort, addig a Fideszre fogok szavazni minden választáson, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Mivel én is jobban szeretnék olyan társadalomban élni, ahol mindenben a magam ura vagyok, ahol monarchia van és nem köztársaság, és ahol gótikus katedrálisok magasodnak minden város főterén, továbbá templomos lovagok népesítik be a földeket, de én is ebben az országban élek, aminek a sorsárt felelős vagyok, és nem engedhetem meg, hogy mindenféle felelőtlen utópikus eszmék még jobban veszélybe sodorják a nyugati és a magyar társadalom amúgy is megtépázott alapjait.

Tehát ahogy a szabadpiaci liberálisoknak, úgy az anarchistáknak is csak azt tudom üzenni, hogy rajtuk áll: szárnyalják túl Orbánt, vagy nyugodjanak bele a jelenlegi állapotokba. Jelenleg mást nem tudok mondani.

Felhasznált Irodalom:

Hans-Hermann Hoppe: Demokrácia, a bukott bálvány, Ad Librum Kiadó, 2010.