Sopron, Rákóczi utca és környéke

Esős utcán járok,
Dohos szagú ódon történelem
Néz felém a sötétre mosott
Kopottas aszfaltból.
Padlásszobák fénnyel
Övezett, sötét terében
Álló huszár karcolat
rémlik fel a csöndben.
Melléktér nyílik
És magához emel a fény
A bronzba fagyott emlékmű
Homályba vesző
Csöndjében.
Melléktér nyílik
És magához emel a fény
A régi kerítések mögött
Meghúzódó terek
Titokzatos nyugalmában.
Hol mintha táncolna
elmémben az őrület.
Csönd, gnózis, történelem,
Csönd, gnózis, őrület.
Rézbe fagyott viszolygó arcok
Rémlenek fel a holt utcák
Titokzatos nyugalmából.
Ami ezután történt arra
nem emlékszem.
Sok tiszta pillanat,
Élénk benyomás
Villan fel emlékezetemben,
De összefüggésük kitörlődött
Elmémből.
Fényes melléktér nyílt
A fehér márványtemető
Homályos mezején.
Sötét padlásszobák mélyén
feküdtem, elhagyottan,
mégis repültem
A nagyvárosok
Szürke házmonstrumai
között a fényben, és az elhaló
Őrületben szabadnak
Éreztem magam.




A vers Sopron Rákóczi utca, illetve a Deák tér éd környéke látképének hatására, és Giya Kancheli: Caris Mere című művének hatására készült. A zenemű és a látképek itt megtekinthetőek, illetve meghallgathatóak:




http://www.youtube.com/watch?v=rpGWkur5zRM




http://www.youtube.com/watch?v=cNzi9NxcfWI




http://www.youtube.com/watch?v=V0KR8pYHrNU




http://www.youtube.com/watch?v=yzQ4NAXHlww