Himnikus fény

Himnikus fény,
A teremtés utolsó napján,
Ahogy felcsendül
Az Úr dicsérete
A mindenségben.
Gyönyörű.
Ébredő hang,
Mel y új világossággal
Dicsér.
Égbe emelkedő kard,
Szent neved fénylik
Benne.
Himnusz zeng lelkünkben,
Dallama az egekig ér,
És a fény szava
Kiontott vérünkben lángol,
Mikor majd felesküszünk
Védelmedre.
Himnikus fény
Égig érő vallomás,
Hol neked gyónom vétkeim,
És távoli hangod
Lelkembe súlyt.
Sírnék szent neved
Láttán, és leborulnék
Előtted,
Hogy angyali
Seregeid éneke
Az égig érjen,
Mint az égig érő
Himnusz.
De nem merem.
Nem merem látni,
Nem merem megérinteni.
Csak kardom rántom elő
Hogy mennyei seregek robaja
Hallatsszon a távolból,
És mindent betöltsön a fény.
Himnikus fény.


A vers Arcana: Autumnal című művére készült. A zene itt meghallgatható:


http://www.youtube.com/watch?v=KWeBIfGOdkw&feature=related