A külföldi baloldali média nemrégiben magyar Mussolininek nevezte Orbán Viktort közmunkaprogramja és gazdaságpolitikája miatt. Az MSZP jelenlegi frontembere Mesterházy Attila pedig a portugál fasiszta diktátor António de Oliveira Salazar pénzügypolitikájával vonta párhuzamba nemrégiben Orbán Viktor azon törekvését, hogy mindenáron csökkenteni akarja az államadósságot.
Kérdés, hogy melyiküknek van igaza. Aki Mussolinivel akarja összehozni Orbán Viktor személyét annak szerintem mélyebben kellene tanulmányoznia Mussolini ideológiáját és munkásságát. Kornis Gyula: Tudomány és társadalom című művében arról ír, hogy az olasz fasizmust gyakran egybemossák a szovjet kommunizmussal, pedig a szovjet kommunizmussal ellentétben nem volt materialista, hiszen míg a szovjet kommunizmus csak gazdasági fogalmakban tudott gondolkodni, addig az olasz fasizmust a szellem hatotta át.
A heroikus erkölcsiség talaján állt, amely nem fogad el semmilyen henyélést vagy évhajhászást, hanem a magasabb rendű eszmékért való harcot és önfeláldozást hirdeti. Ezeknek a heroikus energiáknak pedig az állam erővonalain kell kiteljesedniük, hogy így éledjen újjá az ókori római állameszmény az impérium. Annyiban azonban valóban hasonlított a szovjet kommunizmusra, hogy totális államot hirdetett, az egyént az állameszmének akarta alárendelni.
Heroikus erkölcsiséget, imperialisztikus állameszményt, vagy totális államot, ami az olasz fasizmust jellemezte, nem lehet felfedezni a Fidesz és Orbán Viktor megnyilatkozásaiban. Tehát a Mussolinival való egybevetés lehetőségét elvethetjük. António de Oliveira Salazar Portugália egykori vezetője a portugál fasizmus szellemi atya a totalitarizmust akarja kiiktatni az olasz és a német szélsőjobboldali mozgalmak ideológiájából. Olyan hivatásrendi társadalmat képzel el, ahol a munkaadók és a munkavállalók testületekbe tömörülnek kiiktatva az osztályellentéteket. A „hivatásrendiség: a társadalomnak nem a vagyoni helyzeten alapuló osztályok (paraszti, proletár, munkás stb.), hanem a hivatások szerinti tagolódása és szerveződése”, ahol az emberek a munkájukat nem csak pénzkereseti lehetőségnek, hanem keresztény küldetésnek tekintik. Ezeknek a hivatásrendi testületeknek a működését csak annyiban szabályozza, hogy ne véthessenek a törvények és az általános emberi normák, továbbá a közérdek ellen. Viszont az egyéni kezdeményezés, az önálló szakmai fejlődés lehetőségét meghagyja nekik, tehát jó irányba tereli a fejlődésüket.
Továbbá politikai jogokat is ad nekik, vagyis politikai befolyással ruházza fel őket, amit úgy valósít meg, hogy engedélyezi számukra a részvételt az országgyűlés és a törvényhozás munkájában, hogy ezzel megvalósítsa a testületi demokráciát a pártdemokrácia ellenében. Ugyanis a hagyományos demokrácia eszméjét, vagyis a pártok létét, akikre négy évente lehet szavazni, elutasítja. A pártok szerinte feleslegesen megosztják a nemzetet. A testületi demokrácia viszont nem megosztja, hanem éppen egybehangolja a nemzet munkáját. Salazar Orbán Viktorhoz hasonlóan valóban az állam pénzügyeinek rendezésével akarta kezdeni a nemzetépítést, azonban ideológiája másban is hasonlít Orbán Viktor gazdaságpolitikájára. A Széchenyi tervre gondolok. A Széchenyi terv pályázati lehetőséget biztosít cégek és intézmények számára új gazdasági és infrastrukturális beruházások elindítására. A tervet koordináló testületek bírálják el, hogy kinek adnak pályázati pénzt.
Ezzel tehát egyrészt meghagyja az önálló kezdeményezés lehetőségét a különféle cégek és intézmények számára, hiszen mindenki maga dönti el, hogy mire pályázik, vagyis hogy milyen irányba akarja fejleszteni saját infrastruktúráját. Ugyanakkor jó, vagy legalábbis szubjektíve jó irányba tereli a gazdaság fejlődését azzal, hogy saját kezében tartja a bejövő pályázatok elbírálását. A Széchenyi terv tehát sokban hasonlít Salazar hivatásrendi eszméjére. Így Orbán Viktor gazdaságpolitikája két elemben is hasonlít Salazar gazdaságpolitikájára, egyrészt abban, hogy ő is a pénzügyi stabilizációt tartja elsőrendűnek, másrészt pedig a Széchenyi terv szerkezetében is. Tehát a Salazarral való összevetés sok tekintetben helytállóbb, mint a Mussolinivel való összevetés. Egyébként Salazar gazdaságpolitikáját a Horthy korszakban Teleki Pál ajánlotta a magyarok figyelmébe, miszerint ez az ideológia felel meg leginkább a magyar viszonyoknak.
Teleki a földreformról kifejtett gondolataiban azt kifogásolja, hogy azt az ország minden részén azonos elvek alapján hajtották végre, pedig az ország nagyon vegyes területi sajátosságai, tájainak, térségeinek eltérő jellegzetességei miatt egy paraszt például Sopronban egészen eltérő mennyiségű földből tud csak megélni, mint mondjuk az Alföldön. Éppen ezért földrajzi szempontokat is figyelembe kellett volna venni a földreform tervének megalkotásakor, hogy alkalmazkodni tudjon Magyarország különféle tájainak, térségeinek sajátosságaihoz.
Ezt a gondolatot viszi tovább Szent István birodalmának jellemzésekor, amit „szimbiotikus” jellegűnek nevez, mivel Magyarország sokszínű tájainak, térségeinek eltérő életfeltételei miatt különféle életmódot folytató népek és egyéb más csoportok telepedtek meg ezeken a területeken, mint például városlakó, iparos, földműves, pásztorkodó stb.. Ezek az eltérő gazdasági felépítésű, eltérő életmódot folytató terültek és azok lakosságai mégis organikus gazdasági és politikai egységben „szimbiózisban” tudnak egymással élni. Ez Szent István birodalmának lényege a földrajzi szimbiózis. Ezt már keletről hozta magával a magyarság, és ez lehet Európa jövője is.
Teleki tehát földrajzi szempontokat figyelembe véve jutott el Salazar ideológiájáig. Szerinte Magyarország olyannyira nagyszámú, sokrétű és egymástól elütő földrajzi, és gazdasági egységekből áll, amiket csak úgy tudunk egyesíteni, ha mindegyiknek szabad kezdeményezést adunk saját arculatának fejlesztésére. Ezt a lehetőséget találta meg Salazar gazdaságpolitikájában. Én egyet értek azzal, hogy Magyarország nagyon sok egymástól elütő földrajzi egységből áll, viszont egyes részterületei a kisebb eltérések ellenére nagyjából homogén arculatot mutatnak. Így például a kelet-magyarországi területek. Ezért én Telekivel ellentétben, aki elutasította az olasz fasizmust, mint a magyarságtól idegen képződményt, azt gondolom, hogy Magyarország bizonyos területein, így éppen Kelet-Magyarországon az olasz fasizmusnak is lehet érvénye. Ezért gondoltam úgy, hogy talán szintézist kellene létesíteni az olasz fasizmus és Salazar ideológiája között. Erről írtam részletesen a „Kamatmentes pénz bevezetése (5. rész) a totalitarizmus száműzése a fasizmusból” http://antignosztikus.freeblog.hu/archives/2011/09/02/Kamatmentes_pnz_bevezetse_5_rsz_a_totalitarizmus_szmzse_a_fasizmusbl/ című cikkemben.
MUSSOLINI ÉS AZ OLASZ FASIZMUS: http://nemzszoc.esmartdesign.com/konyvek/fasizmus2.htm
Kornis Gyula: Tudomány és társadalom, Franklin-Társulat, Budapest, 1944.
Oliveira Salazar: Békés forradalom, Budapest, Athenaeum, 1941.
Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek, Osiris Kiadó, 2000.
Magyar Egyesült Baloldal: Mussolini és Orbán? http://mebal.hu/mebal-blog/mussolini-es-orban
Hírperec: Diktátorokhoz hasonlították Orbánt http://www.hirperec.hu/index.php?mainmenuid=2&submenuid=3&contentId=8008
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése