Az előző cikkemben egy Virtus olvasó azt kérte, hogy a cikkemet „Kamatmenetes pénz bevezetése (6. rész) új ipari korszak – AntiZeitgeist mozgalom” http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=109051 pontosabban, és lényegre törőbben fejtsem ki, most ezt fogom megtenni. A Népszava nemrégen hírt adott a magyar sajtóban az úgynevezett 3D nyomtató megjelenéséről. Amivel nem kétdimenziós szövegeket, vagy grafikákat lehet nyomtatni, hanem háromdimenziós tárgyakat lehet a számítógépről a nyomtatóra küldeni, és ott anyagi formába önteni, mint például egy kész szerszámot. Ez a találmány sokak szerint új ipari forradalmat fog előidézni. Egyenlőre csak modellek létrehozására alkalmas, de idővel az ipari termelésben is felhasználhatóvá válik majd.
Az iparban ugyanis eddig úgy folyt az anyagmegmunkálás, hogy egy nyers munkadarabról bonyolult munkagépekkel, eltávolították a felesleges részeket, vagy bonyolult fröccsöntő géppel kiöntik. A 3D nyomtatóval, viszont közvetlenül a számítógépről lehet a formatervet anyagi formába önteni, ez pedig valószínűleg megszűnteti a gyári tömegtermelést.
A termékek ugyanis gyorsan korrigálhatóvá válnak. Ezzel radikálisan nőni fog a termelékenység. A bonyolult ipari gépek eltűnnek, helyüket ezek a kisebb méretű nyomtatók veszik át. Sokkal kevesebb betanított és segédmunkásra lesz szükség, akik csak a munkadarabok mechanikus összeszerelésével foglalkoznak. Viszont sokkal több tervezőmérnökre és technikusra lesz szükség. Mindennek következtében az üzemek mérete radikálisan csökkenni fog. Ezeket együttvéve tehát megvalósul Hajnal István utópiája az új ipari társadalomról, ahol eltűnik a szellemi és a fizikai munka közötti különbség.
A könyv Hajnal István válogatott tanulmányait gyűjti egybe. Összegyűjtött tanulmányaiból az derül ki, hogy a nyugat történelmét okszerű és szokásszerű korszakokra bontja. Okszerű volt például az ókori római birodalom és a modern kapitalista társadalom. Szokásszerű volt a középkori hűbéri társadalom különösképp a francia hűbériség. Elutasítja Max Weber azon gondolatát, hogy a protestantizmusnak lenne köszönhető a kapitalizmus, vagy legalábbis a gépek által vezérelt ipari társadalom kifejlődése, sőt még csak nem is az üzleti szellemmel megáldott kapitalizmusnak köszönhető a modern gépkorszak kialakulása, hanem a szokásszerű középkori hűbériségből nőtt ki.
Mit is jelent az „okszerű” és a „szokásszerű” megkülönböztetése. Az okszerű egyszerűen azt jelenti, hogy az adott társadalomban gazdaság és a munkavégzés irányítója az érdek. A munkavégzés csak abból a célból történik, hogy profitot termeljünk belőle. Nem önmagáért a kreatív munkavégzésért, az alkotás gyönyöréért. Ilyen volt az ókori római társadalom is ahol Hajnal szerint éppen ezért nem tudtak kifejlődni a modern gépek, és nem azért, mert nem tudták volna őket feltalálni.
Ugyanis a római embert az anyag csak annyira érdekelte, amennyiben értékesíthető késztermék állítható elő belőle, tehát csak a haszon miatt érdekelte. Viszont egyáltalán nem érdekli annak sokoldalú megmunkálása, hiszen nem a munka szeretete hajtja a munkára, hanem a haszon iránti vágy. A rómaiak annyira nem szerették a munkát, hogy azt egy az egyben rabszolgákra bízták, akiknek semmiben nem vették igénybe kreativitását, mert az csak a munka önmagáért való szeretetéből eredhet, továbbá az anyag sokoldalú megmunkálását feltételezi, és egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat bíztak rájuk, alaposan részekre bontva a különféle munkafolyamatokat.
Így a római világban szinte minden munkafolyamatnak külön szakmája volt, mint például az építkezéseken volt, aki csak a kövek összeillesztésével foglalkozott, volt, aki csak a vakolással. Ennek következtében a rabszolgák a római világban pontosan ugyanazt a funkciót töltötték be, mint a mai ipari üzemekben a gépek. Egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat végeztek el, amelynek célja egyedül az volt, hogy hasznot nyújtó, értékesíthető készterméket állítsanak elő. Tehát az ókori Rómában is volt gépkorszak, csak akkor a mai élettelen gépek helyett embergépek alkották az ipari civilizációt. Azért nem tértek át az állatok, vagy az élettelen gépek dolgoztatására, mert az emberi test sokkal ügyesebb bravúrokra volt képes a munkavégzés terén, mint az állat, és a rövidtávú profitérdekek szempontjából, ami a rómaiak türelmetlenségében is gyökeredzett ez volt az előnyösebb.
Ez egyben azt is jelentette, hogy a római világban a szellemi és a fizikai munka végletesen ketté vált, hiszen a rómaiak éppen azért bízták rabszolgákra a mechanikus fizikai munkát, hogy ők magasabbrendű szellemi foglalatosságaikkal törődhessenek, mint például háborúk, államügyek, irodalom stb. Tehát a társadalom felső rétegében éppen a szellem szárnyalása okozta a társadalom alsó rétegére jellemző végletes materializmust, ahol üzletiességre alapuló mechanikus munkát voltak kénytelenek végezni. A szokásszerű középkori francia hűbériségre viszont, ahol ismeretlen volt a rabszolgaság éppen az volt a jellemző, hogy az akkoriban kialakuló városok élete a falvak életviszonyaihoz igazodott, és az akkori kézművesek céhrendszerében a munkavégzést az önmagáért való örömteli foglalatosságok jelentették.
Tehát ott nem a profitért dolgoztak az emberek, hanem a munkavégzés gyönyöréért, ami magával hozta a különböző munkafolyamatokban, az anyag megmunkálásának különféle módszereiben való elmélyedést. Ez volt Hajnal számára az ideális kor, ahol az önmagáért való örömteli és kreatív foglalatosságokat, alkotómunkát, ami az emberi élet értelme, nem roncsolta szét a szabadverseny, mint a mai liberalizmusban. Ugyanakkor az ember nem is volt kénytelen feláldozni élete értelmét a nemzet, vagy a munkaközösség érdekeiért, mint a fasizmusban, vagy a kommunizmusban. Hajnal szerint azonban éppen ez volt az előzménye a gépkorszak kialakulásának. Anélkül az évszázadokon keresztül folyó, önmagáért való, fizikai munkával egybekötött szellemi munka nélkül, amit a középkori kézművesek végeztek, a különféle munkamódszerek kidolgozásában, és az anyag megmunkálásában, soha nem alakulhattak volna ki a modern gépek. Tehát nem a kapitalista üzletiesség, hanem éppen az érdek nélküli munkavégzés felelős a kapitalizmus kialakulásáért.
A modern kapitalista gépkorszak viszont éppen a középkori hűbéri rendszer szokásszerűségét nem örökölte át magába. A középkori hűbéri rendszerből kinövő gépek tulajdonképpen az ember helyett termelnek. Általában úgy működnek, hogy beléjük pakoljuk a nyersanyagot, megnyomunk néhány gombot, és a másik oldalon kijön a késztermék. Így a modern munkás éppolyan lélektelen és mechanikus munkát végez, mint az ókori római rabszolga. Semmilyen formában nem veszi igénybe a modern kapitalista üzem a munkás kreativitását, és a kapitalista társadalom keretében nem is fogja, hiszen éppen az az érdeke, hogy minél olcsóbban legyártható készterméket állítson elő. Szellemi munkát korunkban csak a mérnök végez, tehát a fizikai és a szellemi munka éppúgy kettévált korunk kapitalista társadalmában, mint az ókori Rómában.
Hajnal szerint lehetetlen száműzni a gépet korunk iparából, és visszatérni a régi kézműves korhoz, viszont érdemes lenne a mai gépkorszak, és a régi kézműves kor előnyeit összekötni. Tehát a cél az, hogy a gépet tartsuk meg, de a gép ne a modern munkás helyett termeljen, hanem a gép csak elősegítője legyen annak, hogy a munkás kibontakoztathassa kreativitását, tehát a szellemi és fizikai munkát újra össze kellene kötni. Ennek megvalósításához érdemes lenne igénybe venni a munkások tapasztalatát, tehát megkérdezni erről a munkásokat, az üzemet kísérletező műhellyé kell alakítani, ahol a gépet beillesztjük a modern társadalomba, vagyis nem mechanikus, készterméket előállító készülékként kezeljük többé, hanem a munkás kezének meghosszabításaként, a dolgozó kreativitásának kibontakoztatójaként.
A középkori szokásszerűségnek van még egy következménye is. Mivel a francia hűbériség az előbb felvázolt szokásszerűség miatt nem érdekközösség volt, hiszen a földesúr lényegében a paraszti és a városi gazdaság védője, felügyelője és adminisztrátora volt. Azt felügyelte, hogy a paraszt és a kézműves zavartalanul űzhesse önmagáért való örömteli foglalatosságit, és a szokásszerűség miatt a hűbérbirtok egyre bonyolultabban összefonódó gazdasági közösséggé vált. Szükség lett külön adminisztratív hivatalnokokra. Ezt a munkát a papság végezte, aki francia földön teljes egészében belenőtt a hűbérbirtok intézményébe, éppen a szokásszerűség miatt. A hivatalnoki munka természetesen az íráskészség elsajátításával járt együtt. Ebből a hivatalnokrétegből nőtt ki később az európai értelmiség, és ezért születtek meg az első európai egyetemek Franciaországban. Azonban a hűbérbirtokokból kinövő hivatalnokréteg később teljesen átvette a hűbérúr funkcióját, vagyis a birtok adminisztrációját és védelmét, és így a földesúr funkciótlanná vált.
Ez volt az oka a későbbi francia osztályellentéteknek, és a francia forradalomnak. Tehát a francia paraszt nem azért lázadt a földesúr ellen, mert az kizsákmányolta, hiszen a kizsákmányolás valamennyire minden hierarchikus társadalomban jelen van, az államkapitalista, vagyis szocialista társadalmakban is, hanem mert funkciótlanná, feleslegessé vált. Tehát maga a szokásszerűség volt az oka a hűbéri rendszer hanyatlásának. Hajnal István írásaiból kiderül, hogy szerinte a feudalizmussal, vagy a hűbéri rendszerrel nem feltétlenül jár együtt a szokásszerűség, hiszen a német hűbériség már kevésbé volt szokásszerű, az orosz feudalizmus pedig teljes egészében érdekalapú volt.
Hajnal gondolataihoz annyit tennék hozzá, hogy a munkás kreativitását a műszaki tervezésben ma már nem lehet igénybe venni, mert ahhoz ma már nem elegendő egy szakmunkás tudása, és ha mégis igénybe akarnánk venni, akkor mindenkinek mérnöknek kellene lennie. Ez pedig lehetetlen. Viszont a modern termékek művészi kivitelezésében minden munkás kreativitását igénybe lehetne venni, aminek következtében megszűnne a tömegtermelés. Ennyiben hasznavehető Hajnal elemzése. A másik gondolatom az, hogy még ha igaza is van sokmindenben Hajnalnak, én nem vetném el teljes egészében a protestantizmus szerepét a kapitalizmus kialakulásában, nem baj, ha bizonyos jelenségek kialakulásában több tényezőt is figyelembe veszünk.
Tehát valóban az lesz, amit Hajnal István leírt ebben a könyvében. Eltűnik a szellemi és fizikai munka közti különbség, a munkás bele tudja majd vinni kreativitását a munkájába, hiszen a mechanikus betanított munka eltűntével minden munkásnak saját magának kell megterveznie a munkadarabot, ha dolgozni akar. Azonban a termelékenység radikális megnövekedése, és a tömeggyártás eltűnése miatt ennek további következményei is lehetnek. Vegyük például a mezőgazdaság mai válságát. A mezőgazdaság válsága abban áll, hogy a nagyarányú technológiai fejlődés miatt, ami a mezőgazdaságban ment végbe, vagyis a traktorok, munkagépek stb. megjelenése miatt, egy paraszt is nagyon nagy mennyiségű mezőgazdasági terméket tud előállítani.
Így a lakosság élelmiszerszükségletét a népesség 5%-a is simán meg tudja termelni. Emiatt van válság a mezőgazdaságban, mivel egyszerűen nincs annyi fizetőképes ember, aki azt a sok élelmiszert meg tudná enni, ami a technológiai fejlődés következtében a mezőgazdaságban termelődik. Ez főként Magyarországot sújtja, mert lakossága nagyon kötődik a Földhöz. Emiatt sok romantikus álmodozás olvasható a médiában, hogy majd újra mindenki visszatér a falvakba, és a földeken fog dolgozni, de ez lehetetlen, ezzel szembe kell nézni. Mivel a technológiát nem lehet visszafejleszteni. Illetve lehet, csak akkor a környező országok, akiknek van fejlett technológiájuk eltaposnak minket. A falvakat, és a régi földműves kultúrát csak úgy lehet megmenteni, hogy ipart telepítünk a falvakba, vagy a falvak közelébe, ahol az emberek tudnak dolgozni. A munkájuk mellett pedig még tudnak földműveléssel foglalkozni a saját örömükre. Viszont az, hogy mindenki főállásban földműveléssel foglalkozzon, ez a jövőben sajnos nem lesz megoldható.
Azonban a jövőben a mezőgazdaság mellett az ipar is ugyanígy válságba kerülhet. Az információs forradalom következtében ugyan azért, amiért a mezőgazdaság is. Mert a számítógépek által vezérelt új ipari eszközök, mint például az előbb említett 3D nyomtató megjelenésével olyan mértékben nő a termelékenység, hogy nem lesz annyi fizetőképes vásárló, amennyi ezt a sok ipari terméket meg tudná vásárolni. A 3D nyomtató megjelenésével, akár a saját lakásában is állíthat elő valaki bonyolultabb ipari termékeket, ha rendelkezik 3D nyomtatóval. Tehát bárkiből könnyedén, kevés pénzből is lehet kisiparos, de jó részüknek a termékeit senki nem fogja megvásárolni, mert nem lesz annyi fizetőképes vevő.
Tehát előbb-utóbb az ipar is arra a sorsra fog jutni, mint a mezőgazdaság. A jövőbben lehet, hogy vissza fogunk térni a középkori, és koraújkori céhes ipar keretei közé, tehát szó szerint új középkor következik. Elegendő lesz annyi iparos, mint amennyi a középkorban céhes ipar keretei között működött, hogy megtervezzék azokat az ipari termékeket, amelyekre a társadalomnak szüksége van. Bár egyesek szerint a jövőben az ipari tervezést is számítógépek fogják végezni, de ebben én nem hiszek, az emberi szakértelemre mindig szükség lesz.
Akkoriban a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasággal foglalkozott, csak a kisebbség foglalkozott iparral a céhek keretei között. Most viszont az a probléma, hogy a mezőgazdaság sem fogja tudni felszívni az iparban felszabadult munkaerőt. Hiszen az is túlfejlett technológiailag. Így két út marad a modern ember számára, vagy csak a modern világ 20 %-a fog dolgozni, a többi pedig otthon fogja lesni a falat, ha az emberiség dolgozó fele szorít neki valamennyi szociális segélyt. Ha pedig nem kapnak segélyt, akkor éhen halnak. A másik út pedig a világűr meghódítása.
Ez nem vicc, ez tényleg így lesz. A másik lehetőség tehát a világűr meghódítása, mivel a világűrben majdnem korlátlan erőforrások állnak a világ rendelkezésére. Ez pedig a mai információs kor után egy új ipari korszakot indíthat útjára, amely újjá élesztheti a régi ipari struktúrákat, hiszen a világűrben nagyméretű gépi berendezésekre (űrhajókra, munkagépekre van szükség), amelyeket biztos, hogy soha nem fog tudni csak úgy kiköpni magából egy nyomtató, továbbá a világűr meghódításához folyamatos, és állandó technikai fejlődésre van lehetőség, így ott újra sok tervezőre, és összeszerelő munkásra lesz szükség. Így csak az űrkutatás fejlődése tudja életre hívni az új ipari korszakot, vagyis megoldani a modern társadalom problémáit, amit az információs kor beköszönte okozott.
A jövő ebből a szempontból is a középkorra fog hasonlítani. Az akkori Európában a Föld szintúgy csak kevés embert tudott eltartani. A szaporodó családok gyermekeinek egy része ezért beállt lovagnak, és elindult kelet felé a keresztes hadjáratokba. A mai korban a földi gazdaság ugyancsak kevés embert fog tudni eltartani, ezért lesznek akik elindulnak majd meghódítani a világűrt.
A régi ipari rendszer hanyatlásának gyökerei. Azt kell, hogy mondjuk, hogy abban rejlik, hogy a modern technika egész egyszerűen kinőtte a Föld bolygó kereteit. Az ember megtanulta hasznosítani a Föld erőforrásait, legyőzte a távolságokat a Föld nevű bolygón. Megtanult nagy távolságokat beutazni vonattal, hajóval, repülővel stb., gigantikus városokat emelni, és azt kell, hogy mondjuk, hogy Földünk keretei között ennél nagyobb szabású technológiai fejlesztéseket nem lehet, vagy inkább úgy mondanám, hogy nem érdemes kieszközölni.
Mert hova haladjunk még tovább a Föld keretei között. Esetleg még környezetbarátabbá lehet tenni a földi technológiát, lehet benzinnel működő autó helyett vízzel működő autót tervezni, de ennél tovább haladni a technológiai fejlesztésben a Föld keretei között nem lehet illetve nem érdemes. A technológiai fejlődés további haladása a világűrbe vezetett volna. Csak a világűrben bontakoztathatta volna ki az ember a további technikai haladást. Azonban az űrkutatás nagyon költséges, és nehéz kifizetődővé tenni, ezért az emberiség nem ezt az utat választotta, hanem az információs technológia fejlesztését, ami ide vezetett.
Az űrkutatással tehát az a probléma, hogy nagyon költséges. A kérdés, hogy lehet e olcsóbbá tenni. Lehet e olyan technológiát kifejleszteni, amelyek olcsóbbak. Egyes kutatók szerint a fő probléma az, hogy a NASA-nak mindegy, hogy mennyi veszteséget termel, hiszen az állam finanszírozza, ezért az általa kifejlesztett technológiák költségesek, az előállításuk nem állami cégek számára lehetetlen.
A magáncégek bevonása esetén lehetne esély arra, hogy olcsóbb eljárásokat fejlesszenek ki, mert a magáncégek költséghatékonyságra törekszenek. Persze a tökéletes állami, és a tökéletes magánfinanszírozáson kívül létezik középút is. Ezen a ponton kell szólnunk az úgynevezett kamatmentes pénzről. A kamatmentes pénzről már írtam egy korábbi cikkemben mégpedig „A kamatmentes pénz bevezetésének lehetőségéről (1. rész)” http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=107599 című cikkemben, ahol a bevezetését a keresztény reszakralizáció lehetőségével akartam összekapcsolni. Hangsúlyozom, itt kamatmentes pénzről van szó, nem helyi pénzről. A helyi pénzt csak körülhatárolt csoportok használhatják egymás közötti vásárlásra, az általam felvázolt kamatmentes pénzt pedig az állam adja ki, és bárki részére hozzáférhető, csak kamatmentes. Leírtam, hogy a kamat valóban rossz ugyan, és a biblia is tiltja, de a piacgazdaság körülményei között szükség van rá, mert csak így tudjuk szabályozni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, hogy ne menjen fel az infláció.
A forgalomban lévő pénz mennyiségét mindenképpen szabályozni kell valahogyan, mert különben felmegy az infláció és összeomlik a gazdaság, ezért ha egyszer tényleg be akarjuk vezetni a kamatmentes pénzt, akkor mivel a kamat már nem fogja szabályozni a pénz keresletét, elemeznünk kell, hogy miben is áll a pénz kereslete. A pénz, vagyis a tőke keresletét származékos keresletnek nevezik a mikroökonómiában, mert végeredményben más javaknak a kereslete határozza meg a keresletét. A vállalkozók például akkor vesznek fel hitelt, ha vállalatot akarnak alapítani valamilyen termék, vagy szolgáltatás előállítása céljából, de egy ilyen vállalatot megalapítani csak akkor érdemes, ha van kereslet arra a termékre, amit a vállalat elő akar állítani.
Tehát végeredményben a hitel keresletét a példánkban szereplő termék kereslete határozta meg. Ennek megfelelően, ha a kamat már nem szabályozza a pénz keresletét, akkor csak magának az előállított termék kínálatának és keresletének a szabályozásával szabályozhatjuk a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A különféle termékek és szolgáltatások keresletének szabályozása egyébként nem idegen a modern kapitalizmustól. Mondják egyesek, hogy a kapitalizmus nem csak kielégíteni akarja az emberek szükségletét, hanem felkelteni is. Erre szolgálnak a különféle reklámok és hirdetések.
De mi nem ezt az utat választjuk, hanem érdemes lenne létrehozni egy pályázati rendszert, amely csak azoknak a vállalkozóknak osztja el a rendelkezésre álló kamatmentes hiteleket, akik nem olcsó fogyasztási cikkeket, hanem minőségi, és az emberek javát szolgáló, továbbá spirituális fejlődését elősegítő termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő. Tehát a vállalatok pályázat útján juthatnának hozzá a kamatmentes pénzekhez, és ezzel szabályoznánk egyfelől a forgalomban lévő pénz mennyiségét a kamat elhagyása mellet is, másfelől ezt összekapcsolnánk a keresztény reszakralizáció lehetőségével. Ez természetesen csak a kamatmentes pénz általános bevezetése esetén működik, mert ha egy vállalat a kamatmentes pénz helyett a banki szektorból vesz fel hiteleket, hogy olcsó fogyasztási cikkeket állítson elő, akkor könnyedén kiszorítja a piacról a minőségi termékeket előállító vállalatokat.
Tehát a pénz kibocsátásának állami kézbe vételével, kamatmentes pénz kibocsátásával, és egy új pályázati rendszer létrehozásával indíthatnánk be újra az űrkutatást, ahol pályázatokat írhatnánk ki a cégek számára például arra, hogy hogyan lehetne költséghatékony módszereket kitalálni az űrkutatás fejlesztése érdekében. Ezzel pedig beindítani az űrkutatást, és ezzel együtt a hagyományos technológia fejlődését, és egy új ipari korszakot, hiszen csak ez oldhatja meg az információs kor válságát. Egy új ipari korszak, ahol újjá építhetőek az információs kor által szétbomlasztott régi társadalmi struktúrák. Az emberi munkának a technológia fejlődésével egyetemben ismét lesz célja. Nem lesz tétlenségre kárhoztatva, ahogy a Zeitgest mozgalom utópiájában. Ami lényegében antiutópia, mert teljes tétlenségre, vagyis unalomra kárhoztatja az embert, az unalom pedig a legnagyobb rabság.
A Zeitgeist mozgalomról sokan olvashattak már az interneten, egyrészt keresztényellenes, másrészt ökológiai eszméket hirdet. Ezenkívül a számítástechnika vívmányait propagálja, sőt mi több számítógépek által irányított gazdaságot és társadalmat propagál. Olyan világot vizionál, ahol minden várost egy központi számítógép vezérel. A fogyasztási cikkek termelésétől kezdve azok elosztásáig. Az emberi munkaerőt kiiktatják, mert arra nincs többé szükség. Így az embernek semmi dolga nincs ebben a világban csak, hogy élvezze a dologtalan élet áldásait. Ezt az antiutópiát kell elkerülni. Csak így lehet szintézist teremteni az ipari és az információs társadalom, vagyis az új középkor és az új ókor között, ahogy azt már leírtam "A 2001 Űrodüsszeia című film mondanivalója korunk számára" http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=108233 című cikkemben.
Felhasznált Irodalom:
Új ipari forradalom közeleg http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=397809
Hajnal István: Technika, művelődés (tanulmányok) História, 1993
Harald Schumann Hans-Peter Martin: A globalizáció csapdája - támadás a demokrácia és a jólét ellen, Budapest, 1998.
Barbara Ward – René Dubos: Csak egyetlen Föld van. Egy kicsiny bolygó karbantartási gondjai, Budapest, 1975.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése