Miért akar a Magyarság egy része nemzeti baloldalt?

Többször lehetett hallani régebben, a nemzeti médiumokban az úgynevezett nemzeti baloldal kérdéséről. A jobboldalon sokan jó néven vennék, ha létrejönne Magyarországon az úgynevezett nemzeti baloldal. Ez a gondolat csak Magyarországon születhetett meg, ahol a baloldalról, legalább is az első világháború óta, hagyományosan azt tartják, hogy a nemzeti érdekek ellen van.


A szomszédos országokban, mint például Románia, Szlovákia stb. a baloldali pártok sok esetben még nacionalistábbak, mint a magukat jobboldalinak nevező pártok. Először is azzal kell foglalkoznunk, hogy ez miért alakult így. A magyar jobboldali körökben az én tapasztalataim szerint a baloldal meghatározásával kapcsolatban az a kép él, hogy a baloldaliság semmi mást nem jelent, mint olyan pártokat és mozgalmakat, akik a szegényeket, és a munkavállalókat támogatják, és segítik.


Több hozzám intézet hozzászólásból is ez világlik ki, ezért például az MSZP-t sokan nem is baloldali, hanem jobboldali pártnak tekintik, mert nem a szegényeket, és a munkavállalókat segíti. Ez a szemlélet óriási tévedésen alapul. A baloldal meghatározása sokkal inkább a haladás fogalmával írható körül. A baloldaliság eszméjéhez tartozik minden olyan fogalomkör, amely a haladás gondolatával írható körül. Ilyen az iparosodás, vagy korunkban az információs társadalom fejlődésének támogatása, továbbá ezeknek a technológiai forradalmaknak a társadalmi vetületei: a szocializmus és a liberális társadalom.


A szegényeknek és a munkavállalóknak a támogatásához kötődő jelszavak mindig is inkább csak eszközök volt a baloldal kezében a haladás előmozdításához. Arra a kérdésre, hogy miért nincs Magyarországon nemzeti baloldal egyszerű a válasz. Azért mert a Magyarság zárkózik el Európa népei közül a leginkább a haladás által fémjelzett társadalmi folyamatoktól. A polgárosodástól, az iparosodástól stb. A nyugati kultúrkörben a protestantizmushoz kötődött az iparosodás, és a polgárosodás, nálunk a protestantizmus is földműves vallás volt.


A Kádár rendszerben, mint ahogy a szocialista rendszerekben mindenütt a szocializmus szervesen összefonódott az iparosodással, és az ebből eredeztethető társadalmi haladással, és nyilvánvaló, hogy egy baloldali vezetés nem azonosulhat egy olyan nemzet célkitűzéseivel, ami pedig szellemiségében nem azonosul a vezetés célkitűzéseivel, még ha azt a nemzetet ez a politikai garnitúra irányítja is.


Továbbá maga a nacionalizmus egyértelműen az ipari állam terméke. Ezt jól mutatja Ernst Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus című könyve, amely a modern nacionalizmus elemzésekor különbséget tesz a régi földművelő civilizációk, és a modern ipari civilizációk között.

A régi földművelő civilizációkat vertikálisan, vagyis felülről lefelé tagozódó társadalmaknak nevezte, ahol alul nagyszámú földműveléssel foglalkozó zárt kisközösségek vannak, mint például faluközösségek. Fent pedig egy kisszámú irányító réteg. Papok, hivatalnokok, katonák stb. Az ő kezükben van minden műveltség és a hatalom. A társadalom alján helyet foglaló kisközösségeket kevés változás éri a földművelő életmód során, hiszen ebben a társadalomban nincs nagy technikai fejlődés, ezért életük állandó marad, kevésbé kényszerülnek rá, hogy az őket körülvevő, esetenként más etnikumhoz tartozó, kisközösségekkel kommunikáljanak, és kapcsolatba kerüljenek velük, tehát közösségi zártságuk megmarad, nem érzékelik maguk körül a többi nép kultúráját, és ezért saját kulturális öntudatuk sem tör a felszínre.
Ezért nevezi Gellner ezeket a társadalmakat vertikális tagozódásúaknak, mert ezek a kisközösségek nem oldalirányban, tehát a többi kisközösség felé orientálódnak, hanem csakis felfelé. Vezetőrétegükkel, papságukkal, egyházukkal tartják a kapcsolatot. Ezért egy olyan államban, ahol csak ilyen földművelő kisközösségek vannak, nem alakulhat ki a nacionalizmus, és az állam vezetőrétege soha nem tartja fontosnak, hogy az államhatárok az etnikai határokkal essenek egybe.

Az ipari államot viszont horizontális tagozódásúnak nevezi. Az ipari államban ugyanis általánossá válik az írni-olvasni tudás, állandó változás jellemzi ezeket a társadalmakat, a technológia állandóan fejlődik, ezért az emberek gyakran változtatnak munkahelyet, mobillá válnak, és így előtérbe kerül a kommunikálni tudás szükségessége, hiszen egy ilyen társadalomban a földművelő társadalmak zárt közösségei felbomlanak, és az emberek csak úgy tudnak életben maradni, ha széleskörű kapcsolatrendszert építenek ki minden téren.
Egy ilyen társadalomban az emberek az oldalirányú, horizontális kapcsolatok megsokszorozódása miatt megtapasztalják a más etnikumhoz tartozó emberek kulturális különbözőségét, és éppen ezért saját kulturális különállásuknak is tudatára ébrednek, továbbá ezek a társadalmak éppen a horizontális, oldalirányú kommunikáció szükségessége miatt kulturális homogenitásra törekszenek, mivel az ipari struktúra részei csak úgy tudnak megfelelően kommunikálni egymással, ha nyelvileg és kulturálisan homogének.

Ez a fő oka a könyv szerzője szerint annak, hogy sok országban a kissebségeket elnyomják azzal, hogy az állami nyelv kizárólagos használatára kötelezik őket, így a magyarokat is. Tehát Gellner cáfolja Marx azon tanítását, hogy az iparosodás a proletárnemzetköziség irányába viszi a társadalmat, azáltal, hogy a proletárok nemzetközileg szövetkeznek a nagytőke ellen. Az iparosodás éppen, hogy a nacionalizmust, a nemzetek közötti ellentéteket domborítja ki.

Egyébként volt Magyarországon magát nemzetinek valló baloldal. Ez volt Szálasi Nyilaskeresztes Pártja. Amikor egy ízben elemzést írtam Szálasi ideológiájáról itt: „A hungarizmus Max Weber protestáns kapitalizmusetikája alapján” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=71262 , amiben hozzáteszem, nem pártoltam Szálasi ideológiáját, hanem kritikákat fogalmaztam meg vele kapcsolatban, egy hozzászóló majdnem a fejemet vette, hogy miért foglalkozom Szálasi ideológiájával, hiszen minden káros a magyar népre, ami szocialista.


Egy másik cikkemben „Ágh Attila: A történelem kérdőjelei című könyv magyar vonatkozásai” http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=105077 a polgárosodásnak a magyar szellemiséghez igazításáról írtam cikket. Ekkor pedig egy újabb hozzászóló azt írta, hogy nem hiszek a polgárosodásban, mert a magyarországi polgárok közül egyik sem magyar. Ezek után nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, hogy tulajdonképpen miért akar a magyarság egy része nemzeti baloldalt, ha a baloldaliság alaplényegétől, a polgárosodástól, iparosodástól stb. elzárkózik.


Ezt most nem azért kérdezem, mert bántani akarom a magyarság bizonyos részeit, hanem mert nem értem. Miért akar a magyarság nemzeti baloldalt? Vagy, ha a magyar emberek tényleg semmi mást nem látnak a baloldaliságban, mint azokat, akik a szegényeket segítik, akkor nem mindegy nekik, hogy a Fidesz, vagy a Jobbik segíti a szegényeket, mint egy olyan párt, ami azt mondja magáról, hogy baloldali? Ugyanis a munkavállalók, és a szegények segítésének gondolatát a Fidesz, és a Jobbik is a magáévá tette.


Néha a nemzeti médiában olvasható írásokat szemlélve az ötlik fel bennem, hogy a Magyarság egy része egyszerűen nem lát ki a saját világából. Erre utal az a tény is, hogy a baloldal ellenforradalomnak nevezi 1956-ot, ami az ő szempontjukból igaz is, mert 1956 nem volt haladó forradalom. A magyar nemzeti oldal, akik pedig jobboldaliaknak vallják magukat, ami nyugati szemmel nézve annyit jelent, hogy nem haladó, büszkén verik a mellüket, hogy 1956 igenis forradalom volt. Holott magukat jobboldalinak vallókként büszkén kellene vállalniuk az ellenforradalom címkéjét, mert az éppen azt jelenti, ami a jobboldaliság alaplényege, vagyis hogy nem haladó.

Felhasznált Irodalom:

Gellner, Ernest: A nemzetek és a nacionalizmus Napvilág Kiadó, 2009