Imrédy Béla a Horthy korszakban volt miniszterelnök. Katolikus vallású volt, dédapja pedig zsidó volt. Miután miniszterelnöki posztjáról eltávolították, megalapította saját szélsőjobboldali pártját a Magyar Élet Pártját, ami elhatárolódott a nyilasoktól, vagyis Szálasi mozgalmától, és éppen velük szemben akart egy új szélsőjobboldali alternatívát felmutatni. Ez volt az úgynevezett úri fasizmus.
A történelmi hiedelmekkel ellentétben a németek nem Szálasit, hanem Imrédy szélsőjobboldali mozgalmát támogatták, őt akarták az elnöki székben látni, Szálasival csak akkor álltak szóba, amikor már semmiféle más lehetőség nem volt. Imrédy pártjának Szálasi hungarista mozgalmával ellentétben nincs kultusza ma Magyarországon. Senki nem akarja újjá éleszteni. Ennek többek között talán az lehet az oka, hogy míg Szálasi ideológiája egy vallásos, spirituális eszmerendszer volt, addig Imrédy programja lényegében gazdasági intézkedések gyűjteménye, amelyekkel a zsidó nagytőke kezéből akarta a gazdasági hatalmat kiragadni, és a keresztény ipari és kereskedelmi burzsuázia kezébe adni.
Később ezt az ideológiát tovább fejlesztette, ahol „Az Imrédysta államszervezési tervek tehát a fasizmus gyakorlatát másolták, míg a társadalmi-politikai bázis képét, a fasiszta párttal azonosítható nemzetszervezetet a náci pártról mintázták.” Tehát Imrédy ideológiájának egyes elemeit a német nemzetiszocializmusból merítette. Sokak szerint a szélsőjobboldali mozgalmak közül a német nemzetiszocialista mozgalom ideológiája áll legközelebb a szovjet kommunizmushoz. Központosított, faji alapon szerveződő pogány ipari társadalmat akart létrehozni. Így most először az ipari társadalom vertikális jellegét szeretném bemutatni. Ernst Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus című könyvében a modern nacionalizmus elemzésekor különbséget tesz a régi földművelő civilizációk, és a modern ipari civilizációk között.
A régi földművelő civilizációkat vertikálisan, vagyis felülről lefelé tagozódó társadalmaknak nevezte, ahol alul nagyszámú földműveléssel foglalkozó zárt kisközösségek vannak, mint például faluközösségek. Fent pedig egy kisszámú irányító réteg. Papok, hivatalnokok, katonák stb. Az ő kezükben van minden műveltség és a hatalom. A társadalom alján helyet foglaló kisközösségeket kevés változás éri a földművelő életmód során, hiszen ebben a társadalomban nincs nagy technikai fejlődés, ezért életük állandó marad, kevésbé kényszerülnek rá, hogy az őket körülvevő, esetenként más etnikumhoz tartozó, kisközösségekkel kommunikáljanak, és kapcsolatba kerüljenek velük, tehát közösségi zártságuk megmarad, nem érzékelik maguk körül a többi nép kultúráját, és ezért saját kulturális öntudatuk sem tör a felszínre.
Ezért nevezi Gellner ezeket a társadalmakat vertikális tagozódásúaknak, mert ezek a kisközösségek nem oldalirányban, tehát a többi kisközösség felé orientálódnak, hanem csakis felfelé. Vezetőrétegükkel, papságukkal, egyházukkal tartják a kapcsolatot. Ezért egy olyan államban, ahol csak ilyen földművelő kisközösségek vannak, nem alakulhat ki a nacionalizmus, és az állam vezetőrétege soha nem tartja fontosnak, hogy az államhatárok az etnikai határokkal essenek egybe.
Az ipari államot viszont horizontális tagozódásúnak nevezi. Az ipari államban ugyanis általánossá válik az írni-olvasni tudás, állandó változás jellemzi ezeket a társadalmakat, a technológia állandóan fejlődik, ezért az emberek gyakran változtatnak munkahelyet, mobillá válnak, és így előtérbe kerül a kommunikálni tudás szükségessége, hiszen egy ilyen társadalomban a földművelő társadalmak zárt közösségei felbomlanak, és az emberek csak úgy tudnak életben maradni, ha széleskörű kapcsolatrendszert építenek ki minden téren.
Egy ilyen társadalomban az emberek az oldalirányú, horizontális kapcsolatok megsokszorozódása miatt megtapasztalják a más etnikumhoz tartozó emberek kulturális különbözőségét, és éppen ezért saját kulturális különállásuknak is tudatára ébrednek, továbbá ezek a társadalmak éppen a horizontális, oldalirányú kommunikáció szükségessége miatt kulturális homogenitásra törekszenek, mivel az ipari struktúra részei csak úgy tudnak megfelelően kommunikálni egymással, ha nyelvileg és kulturálisan homogének.
Ez a fő oka a könyv szerzője szerint annak, hogy sok országban a kissebségeket elnyomják azzal, hogy az állami nyelv kizárólagos használatára kötelezik őket, így a magyarokat is. Tehát Gellner cáfolja Marx azon tanítását, hogy az iparosodás a proletárnemzetköziség irányába viszi a társadalmat, azáltal, hogy a proletárok nemzetközileg szövetkeznek a nagytőke ellen. Az iparosodás éppen, hogy a nacionalizmust, a nemzetek közötti ellentéteket domborítja ki.
Ahogy Nikolaj Berdjajev műveiből kiderül, a zsidó szellem is horizontális beállítódású. Nikolaj Berdjajev: A történelem értelme című könyvében arról ír, hogy a zsidóság történelmi hivatása nem más, mint a történelmi szellem terjesztése a világban. Mit is ért Berdjajev történelmi szellem alatt. A zsidóság történelmi szelleme az árja szellemtől való különbözőségből ered. Az árja szellemre különösen az Indiaira, de a görögre is, a szemlélődés, vagyis az evilági lét helyett a túlvilági lét irányába való fordulás fokozottabb jelenléte a jellemző a zsidó szellemmel ellentétben.
Ezért az árja szellem az evilági létben kevésbé tevékeny, kevésbé drámai, mint a zsidó. Különösen igaz ez az Indiaiakra, akik olyan mértékben a túlvilág felé fordulnak, hogy náluk az Istenség lényegében egységet alkot a szubjektummal, vagyis a tudattal. Náluk a történelmi szellem egyáltalán nincs jelen. Világuk teljesen történelmietlen, mozdulatlan. A zsidó karakterben éppen az hívja életre a történelmi szellemet, hogy náluk az Isten és az ember közötti távolság rendkívül nagy. Emiatt a halhatatlanság, tehát a túlvilági élet gondolatát nem is fogadják el, mert az az ő szemükben nem mást jelentene, mint az ember Istenné válását, ez pedig ellenkezne az ember és az Isten közötti mérhetetlen távolság eszméjével.
Ez az oka, hogy az ő vallásosságuk, a földi létre, vagyis az evilági történelemre irányul. Egyedül őnáluk alakult ki az evilági messiásvárás eszméje, aki majd megvalósítja a zsidók államát, vagyis az új Izraelt. Ez náluk nem profán, hanem vallásos gondolat, csak éppen evilági vallásosságról, a történelemben megvalósuló eszkatalógikus megváltásról van szó. Ezért származik a történelmi szellem a zsidó vallásból, mert történelmi szellem csak egy olyan vallásból születhet, amely valamiféle eszkatalógikus cél felé irányul. A zsidó történeti szellemből ered a modern világ haladáseszménye, amely a jövőben megvalósuló zsidó állam eszkatalógikus gondolatát, a jövőben megvalósuló földi paradicsom gondolatával helyettesítette, legyen az kommunizmus, vagy liberális világállam.
Az ember és az Isten távolságának a zsidó vallásosságban van még egy következménye is. Mivel a zsidók az egyén túlvilági halhatatlanságát nem tudják elfogadni, mert az az egyén megistenülését jelentené, az evilági halhatatlanság gondolata terjedt el náluk, ami csak úgy kivitelezhető, ha a zsidók utódaikban válnak halhatatlanokká, vagyis, ha maga a zsidó nép válik halhatatlanná. Erre vezethető vissza a zsidók erős közösségi érzése és összetartása, mivel a halhatatlanságot az árjákkal szemben egyénileg nem, hanem csak kollektíven tudják értelmezni, ami a nemzet halhatatlanságában ölt testet. Tehát az erős zsidó közösségi érzés is az Isten és az ember távolságára vezethető vissza a zsidó vallásban.
Tehát a zsidó szellem is ugyanúgy a horizontális, evilági történelemben való előrehaladást részesíti előnyben, mint az ipari társadalom, és idegen tőle a vertikális felfelé irányulás, ami a túlvilágra irányuló vallásosságban ölthetne testet. Talán nem véletlen, hogy Imrédy dédapja zsidó származású volt, és így rá is hatással volt ez a szemlélet. Ideológiájának másik eleme az olasz fasizmus a római birodalmat akarta újjáéleszteni. Harcos, heroikus és spiritualisztikus erkölcsiséget hirdetett, amely elutasítja a lustaságot, vagy az évhajhászást, és a magasabb célokért való önfeláldozást hirdette az állam minden tagja számára, továbbá ezeknek a heroikus erőknek az államban kellett összpontosulniuk.
Így akarta újra életre hívni a római birodalmat. A régi Róma heroikus szellemiségét a birodalomépítés célja vezérelte. Több népet és földrajzi területet akart egységbe foglalni. Tehát oldalirányú terjeszkedésre törekedett, és bár a kommunizmussal ellentétben hierarchikusan felépülő volt, szellemisége horizontálisan tekintett a végtelenbe. Ez megmutatkozik a római építészeten is, amely a középkori gótikus építészet felfelé törő dinamikájával ellentétben inkább széltében foglalja magába a végtelen teret. Stílusa hierarchiát sugall, de mégsem tör az égbe, hanem oldalirányban halad a végtelen felé. Ezt neveztem én el statikus végtelennek a gótika dinamikus végtelenével ellentétben.
Ehhez hasonló volt régen a barokk stílus is, ezért a barokk valójában nem más, mint új Róma. Erről írtam részletesebben „Válaszok korunk fő metafizikai problémáira” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/valaszok-korunk-fo-metafizikai-problemaira.html című cikkemben. Imrédy ideológiája tehát ilyen értelemben Róma és a barokk statikus végtelenének, és a horizontális szellemiségű zsidó ipari társadalomnak a szintézise. Ami nyilvánvalóan azért lehetséges, mert a horizontális zsidó ipari társadalom egyenes vonalú oldalirányban haladó dinamika, Róma és a barokk statikus végtelene pedig rézsútosan felülről lefelé és oldalirányban terjedő dinamika. Tehát a statikus végtelen felülről lefelé magába tudja foglalni a horizontális zsidó ipari társadalom dinamikáját.
Kérdés, hogy a zsidó történetiség, vagy ezzel analógiában a horizontális zsidó ipari társadalom ötvözhető e a vele ellentétes árja szellemmel, amelyre inkább jellemző a túlvilágra irányuló vallásosság, vagyis a történelem nélküliség? A válasz az, hogy igen. Ennek művészeti megjelenítése Izsó Miklós szobrászatában érhető tetten, amit Fülep Lajos fedezett fel. Ez ötvözi magában az impresszionizmus festőiségét, ami modern jelenség, tehát a történelemben való előrehaladásra, azaz a zsidó történetiségre utal. Továbbá a görög művészet plasztikus jellegét, ami az árja szellemre, és így a túlvilágra irányuló vallásosságra, vagyis a történelem nélküliségre utal. Erről írtam részletesebben „A történetiség és a plaszticitás egysége a magyar szellemben (egyben)” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/a-tortenetiseg-es-a-plaszticitas-egysege-a-magyar-szellemben-_egyben_.html című cikkemben.
Ezek a művészeti stílusjegyek jellemzik Győr modern ipari és kereskedelmi épületeit, és épületrészeit is, ahol a modern ipari és kereskedelemi épületek stílusa, vagyis a horizontális zsidó ipari szellemiség ötvözve van a görög plaszticitás szellemével. Ezt mindenki láthatja, aki végigmegy Győr utcáin. Ráadásul Győr barokk város is, ami a statikus végtelen megjelenítője. Tehát Győrben minden jelen van, ami Imrédy ideológiájában. Így Győr Imrédy ideológiájának megjelenítője egyfelől. Másfelől pedig olyan város, ami szintézisbe hozza a statikus végtelent, vagyis a barokk művészeti stílust a horizontális zsidó ipari szellemmel, mégpedig úgy, hogy modern ipar építészeti stílusát megtölti a görög művészet plaszticitásával. Ha végigmegyünk Győr utcáin, akkor láthatjuk, hogy művészileg jól megférnek egymás mellett az ipari és kereskedelmi építmények, és a barokk stílus, ez pedig ennek köszönhető.
Márpedig a barokk stílust régen éppen a modern iparosodás zúzta szét, Győr pedig szintézisbe hozta a kettőt, így Győr az új Európai barokk megjelenítője. Ez alapján a városkép alapján lehetne restaurálni a barokk stílust. Tehát Imrédy dédapja zsidó volt, Győr Imrédy ideológiájának megjelenítője, ami a horizontális zsidó ipari szellemet integrálta magába. Ennek megfelelően talán Győrnek is kellene, hogy legyenek zsidó gyökerei. Van is. Ha megnézzük Győr történetét, kiderül, hogy a város területén nagy valószínűséggel kabarok telepedtek meg a honfoglalás idején. A kabarok a zsidó vallású, de etnikailag török eredetű kazár birodalomból szakadtak ki, amellyel a magyarság is kapcsolatban állt a honfoglalás előtt. Ez Győr városának zsidó gyökereire utal, még ha áttételesen is.
Felhasznált Irodalom:
Fülep Lajos: Magyar Művészet, Corvina Kiadó, 1971.
Vendégváró: Várostörténet a várrombolásig http://www.vendegvaro.hu/Gyor/Varostortenet-a-varrombolasig
Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev: A történelem értelme AULA KIADÓ KFT, 1994.
Sipos Péter: Imrédy Béla, Elektra Kiadóház, 2001.
Gellner, Ernest: A nemzetek és a nacionalizmus Napvilág Kiadó, 2009
MUSSOLINI ÉS AZ OLASZ FASIZMUS: http://nemzszoc.esmartdesign.com/konyvek/fasizmus2.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése