A cikkben feltett kérdésre azt a feleletet adhatjuk, hogy a kereszténység az egyedüli vallás, amely nem kötődik egyetlen nemzeti kultúrához sem. Két vallás van, amelynek esetében vitatják, azok nemzeti kultúrához kötődnének, ez a kereszténység és az iszlám. Azonban, ahogy később majd meglátjuk ez a zsidó vallás esetében is vitatható. Valójában maga a zsidó vallás sem kötődődik magához a zsidó néphez. Azt is Isten sugallta nekik, csak a zsidók saját képükre formálták azt a kinyilatkoztatást, amit Istentől kaptak.
A többi vallással kapcsolatban mindenki egyet ért azzal, hogy azok különféle nemzeti kultúrákhoz kötődnek. Mint például a hinduizmus az Indiaihoz, a taoizmus a Kínaihoz stb. Kezdjük először a zsidó vallással. Kérdés, hogy az ószövetségben leírt tanok mennyiben köthetőek a zsidó kulturális mentalitáshoz, és mennyiben köthetőek az isteni kinyilatkoztatás sugalmazásához. A közel-keleten élő népek mentalitásának alapelve, amelyek közé a zsidó is tartozik, a gnosztikus szemlélet. A gnoszticizmus azt vallja, hogy az emberi lélek sajátos bukás eredményeképpen került a jó szellemi világból a gonosz anyagi világba, és egyetlen célja csak az lehet, hogy radikális aszkézis által visszajusson őshazájába: a szellemi világba.
Tehát gnoszticizmus radikális dualizmust, ellentétet hirdet az anyag és a szellem között. Ezt a gnosztikus szemléletet hirdeti a zsidó miszticizmus, vagyis a kabbala is. Ha le össze akarjuk foglalni a zsidó mentalitás lényegét, akkor azt ebben a gnosztikus szemléletben kell megjelölnünk. Kérdés, hogy ez hogyan viszonyul az ószövetség mentalitásához, amit sokan a zsidó népnek tulajdonítanak. Az ószövetséget a kereszténység alapjának tartják, ami sok tekintetben igaz is, hiszen az ószövetség mondta ki először, hogy a világ az isteni teremtés útján jött létre, és nem sajnálatos bukás, vagy emanáció eredményeképp, mint a gnosztikus, vagy a neoplatonikus tanokban.
Továbbá, hogy Isten személyes létező, akinek saját akarata van, ellentétben a gnosztikus tanokkal, ahol a szellemi világ az anyagi világ személytelen ellentéte. Ezek tehát olyan elemek, amelyek valóban a kereszténységnek képezik az alapját. Azonban ezek a keresztény vallási elemek az ószövetségben olyan tanok, amelyek valójában alapjaiban ellenkeznek a kabbalában is megtalálható gnosztikus szemlélettel. Hogyan kerülhettek tehát ezek a tanok olyan nép szent könyvébe, akinek a mentalátása teljes mértékben különbözik azoknak a szellemiségétől? Nyilván csak isteni sugalmazás útján kerülhettek oda. Továbbá hogy lehet, hogy azok az Isten által sugalmazott idegen tanok meg tudtak férni a zsidó nép mentalitásával? Úgy, hogy a zsidó nép a saját képére formálta azokat.
Az anyagi és a személytelen szellemi világ ellentétét Isten parancsára már nem vallhatták többé, ezért ennek analógiájára a személyes Isten és az ember távolságát kezdték vallani. Nikolaj Berdjajev: A történelem értelme című könyvében arról ír, hogy a zsidóság történelmi hivatása nem más, mint a történelmi szellem terjesztése a világban. Mit is ért Berdjajev történelmi szellem alatt. A zsidóság történelmi szelleme az árja szellemtől való különbözőségből ered. Az árja szellemre különösen az Indiaira, de a görögre is, a szemlélődés, vagyis az evilági lét helyett a túlvilági lét irányába való fordulás fokozottabb jelenléte a jellemző a zsidó szellemmel ellentétben.
Ezért az árja szellem az evilági létben kevésbé tevékeny, kevésbé drámai, mint a zsidó. Különösen igaz ez az Indiaiakra, akik olyan mértékben a túlvilág felé fordulnak, hogy náluk az Istenség lényegében egységet alkot a szubjektummal, vagyis a tudattal. Náluk a történelmi szellem egyáltalán nincs jelen. Világuk teljesen történelmietlen, mozdulatlan. A zsidó karakterben éppen az hívja életre a történelmi szellemet, hogy náluk az Isten és az ember közötti távolság rendkívül nagy. Emiatt a halhatatlanság, tehát a túlvilági élet gondolatát nem is fogadják el, mert az az ő szemükben nem mást jelentene, mint az ember Istenné válását, ez pedig ellenkezne az ember és az Isten közötti mérhetetlen távolság eszméjével.
Ez az oka, hogy az ő vallásosságuk, a földi létre, vagyis az evilági történelemre irányul. Egyedül őnáluk alakult ki az evilági messiásvárás eszméje, aki majd megvalósítja a zsidók államát, vagyis az új Izraelt. Ez náluk nem profán, hanem vallásos gondolat, csak éppen evilági vallásosságról, a történelemben megvalósuló eszkatalógikus megváltásról van szó. Ezért származik a történelmi szellem a zsidó vallásból, mert történelmi szellem csak egy olyan vallásból születhet, amely valamiféle eszkatalógikus cél felé irányul. A zsidó történeti szellemből ered a modern világ haladáseszménye, amely a jövőben megvalósuló zsidó állam eszkatalógikus gondolatát, a jövőben megvalósuló földi paradicsom gondolatával helyettesítette, legyen az kommunizmus, vagy liberális világállam.
Az ember és az Isten távolságának a zsidó vallásosságban van még egy következménye is. Mivel a zsidók az egyén túlvilági halhatatlanságát nem tudják elfogadni, mert az az egyén megistenülését jelentené, az evilági halhatatlanság gondolata terjedt el náluk, ami csak úgy kivitelezhető, ha a zsidók utódaikban válnak halhatatlanokká, vagyis, ha maga a zsidó nép válik halhatatlanná. Erre vezethető vissza a zsidók erős közösségi érzése és összetartása, mivel a halhatatlanságot az árjákkal szemben egyénileg nem, hanem csak kollektíven tudják értelmezni, ami a nemzet halhatatlanságában ölt testet. Tehát az erős zsidó közösségi érzés is az Isten és az ember távolságára vezethető vissza a zsidó vallásban.
Tehát az ószövetségben minden olyan tanítás, ami a kereszténység alapjául szolgál az nem más, mint az isteni sugalmazás eredménye, és minden olyan tanítás, ami a zsidó mentalitás sajátja az nem más, mint az isteni kinyilatkoztatás hozzáigazítása a zsidó mentalitáshoz. Ha az isteni kinyilatkoztatás nem érintette volna meg a zsidóságot, akkor nem létezne ószövetség csak kabbala, továbbá talmud, amit a zsidók ma is nagyobb becsben tartanak, mint az ószövetséget, vagyis a tórát.
Miután Jézus kinyilatkoztatta keresztény vallást, ezt a zsidók már semmilyen formában nem fogadhatták el, mert ezt már sehogyan nem tudták hozzáigazítani saját mentalitásukhoz. Jézus ugyanis egy olyan vallást nyilatkoztatott ki, amely teljes egészében etikai vallás, legmagasabb szintre emeli az erkölcsi vonatkozásokat, és nem vallja ugyan azt, mint a távol-keleti vallások, hogy az emberi tudat egy az Istennel, de nem is tételez az ember és az Isten között olyan mérvű távolságot, mint a zsidó vallás.
Ezt a zsidók már nem tudták saját mentalitásukhoz igazítani, mint ahogy egyetlen nép mentalitásának sem felel meg teljes egészében. Az utolsó kérdés, hogy az iszlám Isten által sugalmazott vallás e? Azt kell felelnünk, hogy egyáltalán nem. Mohamed valójában semmi mást nem tett, mint a zsidó és a keresztény vallás tanításait, a zsidótól eltérő többi közel-keleti nép mentalitásához igazította. Tehát a saját képére formálta az isteni kinyilatkoztatást, ahogy annak idején a zsidók is. A zsidó szellemiség, vagyis a gnosztikus szemlélet, mint ahogy már leírtam, az anyagi és a szellemi világ ellentétét vallja, viszont azt is meg kell jegyeznünk, hogy a zsidóknál a szellemi világ tiszta szellemnek minősíthető, amit nem szennyezett be a természet, ahogy Hegel mondta.
A többi távol keleti nép vallásossága a zoroasztriánizmus, majd az ebből kinövő manicheizmus szintén az anyagi és a szellemi világ ellentétét vallja, azzal a különbséggel, hogy náluk a szellemi világ a természet által van áthatva. A zorosztriánizmus a természeti vallások elemeit vette fel magába.
Mohamed úgy oldotta meg az isteni kinyilatkoztatás lefordítását a saját népének mentalitására, hogy az anyagi és a szellemi világ ellentéte nála is az ember és az Isten távolságának tanában ölt testet, mégpedig a predesztináció tanításában, amely azt vallja, hogy Isten már eleve az ember születésekor eldönti, hogy az illető mennybe, vagy pokolba kerül e. Tehát nála a zsidó vallással ellentétben van túlvilág, de az ember nem üdvözülhet önerejéből, a nála magasabb rendű isteni hatalomnak van teljes egészében kiszolgáltatva.
A zoroasztriánizmus természeti elemeinek lefordítását az isteni kinyilatkoztatás tartalmára pedig úgy oldotta meg, hogy az iszlámban az evilági materialitás átáramlik a túlvilágba, és az iszlám túlvilág erősen érzéki, materiális jelleget ölt, ahol az elhunytaknak a túlvilági paradicsomban mindenféle földi élvezetekben van részük. Tehát Mohamed sem tett mást, mint a zsidók, hogy az isteni kinyilatkoztatást saját népének nyelvére fordította le. Így az ószövetségi tanoknak is csak azok a részei származnak az isteni kinyilatkoztatásból, amelyek a keresztény vallásnak is az alapjai, másik részük pedig a zsidó mentalitás sajátja. Az iszlám esetében pedig egyértelmű, hogy Mohamed a saját népének a nyelvére fordította le az Isteni kinyilatkoztatást. Egyedül a keresztény vallás az, ami egyik nép szellemiségéhez sem kötődik, tehát ez az egyedüli vallás, ami az isteni sugalmazás eredménye.
Felhasznált Irodalom:
Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról Akadémiai Kiadó, 1979.
Derrida, Jacques: Hit és tudás - A "vallás" két forrása a puszta ész határain Branbauer Kiadó, 2006.
Schütz Antal: Isten a történelemben http://www.ppek.hu/k339.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése