Szép, magával ragadó előadásmódban kalauzolja végig az olvasót a kereszténység történetén, az őskeresztény kezdetektől a középkor elejéig. Az őskeresztény mártíroknak a hanyatló, erkölcsi fertőben fetrengő Rómával kellett szembenéznie, ahol burjánzottak a különféle keleti misztériumvallások. A császár pedig keleti despota módjára Istenné avatta magát. Keresztény mártírok hősi halálának sorozatán át vezetett az út az egyház hatalomra jutásáig.
Amikor kettős veszéllyel kellett szembenéznie. Keleten a görög és szláv bizánci uralommal, ami ázsiai elemeket vett fel magába, és a pogány Róma utódjaként isteni tekintélyt tulajdonított a császárnak. Nyugaton pedig germán részről az áriánus eretnekséggel, akik szintén feltétlen hatalommal ruházták fel a királyt. Mind a kettőt legyőzte az egyház, és így győzedelmeskedet az egyedüli alapelv, hogy a legjobb társadalmi rend a királyság, de a királynak kötelességei is vannak jogai mellett.
Hosszan mutatja be az egyház térítő tevékenységét, ahogy felszámolta vagy megtisztította az európai népek pogány babonáit, amelyek förtelmes erkölcstelenségükkel állati sorban tartották a kontinens lakosságát. A könyv végén pedig az európai szerzetesség felvirágzását mutatja be a középkor elején, akik kultúrát terjesztettek Európa népei között. Földműveléssel foglalkoztak és ezt tanították az emberek számára. Életük szigorú szabályok között imával és munkával telt. Az olvasás és az imák mellett különféle mesterségeket űztek. Kovács, takács stb.
Keresztény és régi pogány szerzők műveit másolták és terjesztették. Ezek mind Európa civilizálásának irányába hatottak, amely folyamatot Nagy Károly uralma tetőzte be, amit a könyv utolsó fejezetében mutat be a szerző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése