Imrédy Béla ideológiája, mint a statikus végtelen, és a horizontális dinamika szintézise

Imrédy Béla a Horthy korszakban volt miniszterelnök. Katolikus vallású volt, dédapja pedig zsidó volt. Miután miniszterelnöki posztjáról eltávolították, megalapította saját szélsőjobboldali pártját a Magyar Élet Pártját, ami elhatárolódott a nyilasoktól, vagyis Szálasi mozgalmától, és éppen velük szemben akart egy új szélsőjobboldali alternatívát felmutatni. Ez volt az úgynevezett úri fasizmus.


A történelmi hiedelmekkel ellentétben a németek nem Szálasit, hanem Imrédy szélsőjobboldali mozgalmát támogatták, őt akarták az elnöki székben látni, Szálasival csak akkor álltak szóba, amikor már semmiféle más lehetőség nem volt. Imrédy pártjának Szálasi hungarista mozgalmával ellentétben nincs kultusza ma Magyarországon. Senki nem akarja újjá éleszteni. Ennek többek között talán az lehet az oka, hogy míg Szálasi ideológiája egy vallásos, spirituális eszmerendszer volt, addig Imrédy programja lényegében gazdasági intézkedések gyűjteménye, amelyekkel a zsidó nagytőke kezéből akarta a gazdasági hatalmat kiragadni, és a keresztény ipari és kereskedelmi burzsuázia kezébe adni.


Később ezt az ideológiát tovább fejlesztette, ahol „Az Imrédysta államszervezési tervek tehát a fasizmus gyakorlatát másolták, míg a társadalmi-politikai bázis képét, a fasiszta párttal azonosítható nemzetszervezetet a náci pártról mintázták.” Tehát Imrédy ideológiájának egyes elemeit a német nemzetiszocializmusból merítette. Sokak szerint a szélsőjobboldali mozgalmak közül a német nemzetiszocialista mozgalom ideológiája áll legközelebb a szovjet kommunizmushoz. Központosított, faji alapon szerveződő pogány ipari társadalmat akart létrehozni. Így most először az ipari társadalom vertikális jellegét szeretném bemutatni. Ernst Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus című könyvében a modern nacionalizmus elemzésekor különbséget tesz a régi földművelő civilizációk, és a modern ipari civilizációk között.


A régi földművelő civilizációkat vertikálisan, vagyis felülről lefelé tagozódó társadalmaknak nevezte, ahol alul nagyszámú földműveléssel foglalkozó zárt kisközösségek vannak, mint például faluközösségek. Fent pedig egy kisszámú irányító réteg. Papok, hivatalnokok, katonák stb. Az ő kezükben van minden műveltség és a hatalom. A társadalom alján helyet foglaló kisközösségeket kevés változás éri a földművelő életmód során, hiszen ebben a társadalomban nincs nagy technikai fejlődés, ezért életük állandó marad, kevésbé kényszerülnek rá, hogy az őket körülvevő, esetenként más etnikumhoz tartozó, kisközösségekkel kommunikáljanak, és kapcsolatba kerüljenek velük, tehát közösségi zártságuk megmarad, nem érzékelik maguk körül a többi nép kultúráját, és ezért saját kulturális öntudatuk sem tör a felszínre.


Ezért nevezi Gellner ezeket a társadalmakat vertikális tagozódásúaknak, mert ezek a kisközösségek nem oldalirányban, tehát a többi kisközösség felé orientálódnak, hanem csakis felfelé. Vezetőrétegükkel, papságukkal, egyházukkal tartják a kapcsolatot. Ezért egy olyan államban, ahol csak ilyen földművelő kisközösségek vannak, nem alakulhat ki a nacionalizmus, és az állam vezetőrétege soha nem tartja fontosnak, hogy az államhatárok az etnikai határokkal essenek egybe.


Az ipari államot viszont horizontális tagozódásúnak nevezi. Az ipari államban ugyanis általánossá válik az írni-olvasni tudás, állandó változás jellemzi ezeket a társadalmakat, a technológia állandóan fejlődik, ezért az emberek gyakran változtatnak munkahelyet, mobillá válnak, és így előtérbe kerül a kommunikálni tudás szükségessége, hiszen egy ilyen társadalomban a földművelő társadalmak zárt közösségei felbomlanak, és az emberek csak úgy tudnak életben maradni, ha széleskörű kapcsolatrendszert építenek ki minden téren.


Egy ilyen társadalomban az emberek az oldalirányú, horizontális kapcsolatok megsokszorozódása miatt megtapasztalják a más etnikumhoz tartozó emberek kulturális különbözőségét, és éppen ezért saját kulturális különállásuknak is tudatára ébrednek, továbbá ezek a társadalmak éppen a horizontális, oldalirányú kommunikáció szükségessége miatt kulturális homogenitásra törekszenek, mivel az ipari struktúra részei csak úgy tudnak megfelelően kommunikálni egymással, ha nyelvileg és kulturálisan homogének.


Ez a fő oka a könyv szerzője szerint annak, hogy sok országban a kissebségeket elnyomják azzal, hogy az állami nyelv kizárólagos használatára kötelezik őket, így a magyarokat is. Tehát Gellner cáfolja Marx azon tanítását, hogy az iparosodás a proletárnemzetköziség irányába viszi a társadalmat, azáltal, hogy a proletárok nemzetközileg szövetkeznek a nagytőke ellen. Az iparosodás éppen, hogy a nacionalizmust, a nemzetek közötti ellentéteket domborítja ki.


Ahogy Nikolaj Berdjajev műveiből kiderül, a zsidó szellem is horizontális beállítódású. Nikolaj Berdjajev: A történelem értelme című könyvében arról ír, hogy a zsidóság történelmi hivatása nem más, mint a történelmi szellem terjesztése a világban. Mit is ért Berdjajev történelmi szellem alatt. A zsidóság történelmi szelleme az árja szellemtől való különbözőségből ered. Az árja szellemre különösen az Indiaira, de a görögre is, a szemlélődés, vagyis az evilági lét helyett a túlvilági lét irányába való fordulás fokozottabb jelenléte a jellemző a zsidó szellemmel ellentétben.


Ezért az árja szellem az evilági létben kevésbé tevékeny, kevésbé drámai, mint a zsidó. Különösen igaz ez az Indiaiakra, akik olyan mértékben a túlvilág felé fordulnak, hogy náluk az Istenség lényegében egységet alkot a szubjektummal, vagyis a tudattal. Náluk a történelmi szellem egyáltalán nincs jelen. Világuk teljesen történelmietlen, mozdulatlan. A zsidó karakterben éppen az hívja életre a történelmi szellemet, hogy náluk az Isten és az ember közötti távolság rendkívül nagy. Emiatt a halhatatlanság, tehát a túlvilági élet gondolatát nem is fogadják el, mert az az ő szemükben nem mást jelentene, mint az ember Istenné válását, ez pedig ellenkezne az ember és az Isten közötti mérhetetlen távolság eszméjével.


Ez az oka, hogy az ő vallásosságuk, a földi létre, vagyis az evilági történelemre irányul. Egyedül őnáluk alakult ki az evilági messiásvárás eszméje, aki majd megvalósítja a zsidók államát, vagyis az új Izraelt. Ez náluk nem profán, hanem vallásos gondolat, csak éppen evilági vallásosságról, a történelemben megvalósuló eszkatalógikus megváltásról van szó. Ezért származik a történelmi szellem a zsidó vallásból, mert történelmi szellem csak egy olyan vallásból születhet, amely valamiféle eszkatalógikus cél felé irányul. A zsidó történeti szellemből ered a modern világ haladáseszménye, amely a jövőben megvalósuló zsidó állam eszkatalógikus gondolatát, a jövőben megvalósuló földi paradicsom gondolatával helyettesítette, legyen az kommunizmus, vagy liberális világállam.


Az ember és az Isten távolságának a zsidó vallásosságban van még egy következménye is. Mivel a zsidók az egyén túlvilági halhatatlanságát nem tudják elfogadni, mert az az egyén megistenülését jelentené, az evilági halhatatlanság gondolata terjedt el náluk, ami csak úgy kivitelezhető, ha a zsidók utódaikban válnak halhatatlanokká, vagyis, ha maga a zsidó nép válik halhatatlanná. Erre vezethető vissza a zsidók erős közösségi érzése és összetartása, mivel a halhatatlanságot az árjákkal szemben egyénileg nem, hanem csak kollektíven tudják értelmezni, ami a nemzet halhatatlanságában ölt testet. Tehát az erős zsidó közösségi érzés is az Isten és az ember távolságára vezethető vissza a zsidó vallásban.


Tehát a zsidó szellem is ugyanúgy a horizontális, evilági történelemben való előrehaladást részesíti előnyben, mint az ipari társadalom, és idegen tőle a vertikális felfelé irányulás, ami a túlvilágra irányuló vallásosságban ölthetne testet. Talán nem véletlen, hogy Imrédy dédapja zsidó származású volt, és így rá is hatással volt ez a szemlélet. Ideológiájának másik eleme az olasz fasizmus a római birodalmat akarta újjáéleszteni. Harcos, heroikus és spiritualisztikus erkölcsiséget hirdetett, amely elutasítja a lustaságot, vagy az évhajhászást, és a magasabb célokért való önfeláldozást hirdette az állam minden tagja számára, továbbá ezeknek a heroikus erőknek az államban kellett összpontosulniuk.


Így akarta újra életre hívni a római birodalmat. A régi Róma heroikus szellemiségét a birodalomépítés célja vezérelte. Több népet és földrajzi területet akart egységbe foglalni. Tehát oldalirányú terjeszkedésre törekedett, és bár a kommunizmussal ellentétben hierarchikusan felépülő volt, szellemisége horizontálisan tekintett a végtelenbe. Ez megmutatkozik a római építészeten is, amely a középkori gótikus építészet felfelé törő dinamikájával ellentétben inkább széltében foglalja magába a végtelen teret. Stílusa hierarchiát sugall, de mégsem tör az égbe, hanem oldalirányban halad a végtelen felé. Ezt neveztem én el statikus végtelennek a gótika dinamikus végtelenével ellentétben.


Ehhez hasonló volt régen a barokk stílus is, ezért a barokk valójában nem más, mint új Róma. Erről írtam részletesebben „Válaszok korunk fő metafizikai problémáira” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/valaszok-korunk-fo-metafizikai-problemaira.html című cikkemben. Imrédy ideológiája tehát ilyen értelemben Róma és a barokk statikus végtelenének, és a horizontális szellemiségű zsidó ipari társadalomnak a szintézise. Ami nyilvánvalóan azért lehetséges, mert a horizontális zsidó ipari társadalom egyenes vonalú oldalirányban haladó dinamika, Róma és a barokk statikus végtelene pedig rézsútosan felülről lefelé és oldalirányban terjedő dinamika. Tehát a statikus végtelen felülről lefelé magába tudja foglalni a horizontális zsidó ipari társadalom dinamikáját.


Kérdés, hogy a zsidó történetiség, vagy ezzel analógiában a horizontális zsidó ipari társadalom ötvözhető e a vele ellentétes árja szellemmel, amelyre inkább jellemző a túlvilágra irányuló vallásosság, vagyis a történelem nélküliség? A válasz az, hogy igen. Ennek művészeti megjelenítése Izsó Miklós szobrászatában érhető tetten, amit Fülep Lajos fedezett fel. Ez ötvözi magában az impresszionizmus festőiségét, ami modern jelenség, tehát a történelemben való előrehaladásra, azaz a zsidó történetiségre utal. Továbbá a görög művészet plasztikus jellegét, ami az árja szellemre, és így a túlvilágra irányuló vallásosságra, vagyis a történelem nélküliségre utal. Erről írtam részletesebben „A történetiség és a plaszticitás egysége a magyar szellemben (egyben)” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/a-tortenetiseg-es-a-plaszticitas-egysege-a-magyar-szellemben-_egyben_.html című cikkemben.


Ezek a művészeti stílusjegyek jellemzik Győr modern ipari és kereskedelmi épületeit, és épületrészeit is, ahol a modern ipari és kereskedelemi épületek stílusa, vagyis a horizontális zsidó ipari szellemiség ötvözve van a görög plaszticitás szellemével. Ezt mindenki láthatja, aki végigmegy Győr utcáin. Ráadásul Győr barokk város is, ami a statikus végtelen megjelenítője. Tehát Győrben minden jelen van, ami Imrédy ideológiájában. Így Győr Imrédy ideológiájának megjelenítője egyfelől. Másfelől pedig olyan város, ami szintézisbe hozza a statikus végtelent, vagyis a barokk művészeti stílust a horizontális zsidó ipari szellemmel, mégpedig úgy, hogy modern ipar építészeti stílusát megtölti a görög művészet plaszticitásával. Ha végigmegyünk Győr utcáin, akkor láthatjuk, hogy művészileg jól megférnek egymás mellett az ipari és kereskedelmi építmények, és a barokk stílus, ez pedig ennek köszönhető.


Márpedig a barokk stílust régen éppen a modern iparosodás zúzta szét, Győr pedig szintézisbe hozta a kettőt, így Győr az új Európai barokk megjelenítője. Ez alapján a városkép alapján lehetne restaurálni a barokk stílust. Tehát Imrédy dédapja zsidó volt, Győr Imrédy ideológiájának megjelenítője, ami a horizontális zsidó ipari szellemet integrálta magába. Ennek megfelelően talán Győrnek is kellene, hogy legyenek zsidó gyökerei. Van is. Ha megnézzük Győr történetét, kiderül, hogy a város területén nagy valószínűséggel kabarok telepedtek meg a honfoglalás idején. A kabarok a zsidó vallású, de etnikailag török eredetű kazár birodalomból szakadtak ki, amellyel a magyarság is kapcsolatban állt a honfoglalás előtt. Ez Győr városának zsidó gyökereire utal, még ha áttételesen is.


Felhasznált Irodalom:


Fülep Lajos: Magyar Művészet, Corvina Kiadó, 1971.


Vendégváró: Várostörténet a várrombolásig http://www.vendegvaro.hu/Gyor/Varostortenet-a-varrombolasig


Nyikolaj Alekszandrovics Bergyajev: A történelem értelme AULA KIADÓ KFT, 1994.


Sipos Péter: Imrédy Béla, Elektra Kiadóház, 2001.


Gellner, Ernest: A nemzetek és a nacionalizmus Napvilág Kiadó, 2009


MUSSOLINI ÉS AZ OLASZ FASIZMUS: http://nemzszoc.esmartdesign.com/konyvek/fasizmus2.htm

Sopron Deák tér és Rákóczi utca érdekes részletei (saját videóval)

Sopron külvárosi részeiben megtalálható érdekes részleteket szeretném bemutatni. Kevesen tudják, hogy Sopronban nem csak régi belváros, hanem a külvárosi negyedek is sok érdekes részletet tartalmaznak. A most bemutatásra kerülő két külvárosi negyed a Deák tér és környéke, továbbá a Rákóczi utca és környéke átmenetet képez a külvárosok sivár hangulata, és soproni belváros középkori hangulata között. A Deák tér egyértelműen Sopron protestáns negyedének tekinthető. Itt található a volt Evangélikus Hittudományi Akadémia, Sopron egyik evangélikus gimnáziuma. Nem messze a Deák tértől látható a református templom. A Rákóczi utca képe viszont már közelebb áll a soproni belváros középkori hangulatához.


A videók itt megtekinthetőek:


http://www.youtube.com/watch?v=rpGWkur5zRM


http://www.youtube.com/watch?v=cNzi9NxcfWI


http://www.youtube.com/watch?v=V0KR8pYHrNU


http://www.youtube.com/watch?v=yzQ4NAXHlww

Miért akar a Magyarság egy része nemzeti baloldalt?

Többször lehetett hallani régebben, a nemzeti médiumokban az úgynevezett nemzeti baloldal kérdéséről. A jobboldalon sokan jó néven vennék, ha létrejönne Magyarországon az úgynevezett nemzeti baloldal. Ez a gondolat csak Magyarországon születhetett meg, ahol a baloldalról, legalább is az első világháború óta, hagyományosan azt tartják, hogy a nemzeti érdekek ellen van.


A szomszédos országokban, mint például Románia, Szlovákia stb. a baloldali pártok sok esetben még nacionalistábbak, mint a magukat jobboldalinak nevező pártok. Először is azzal kell foglalkoznunk, hogy ez miért alakult így. A magyar jobboldali körökben az én tapasztalataim szerint a baloldal meghatározásával kapcsolatban az a kép él, hogy a baloldaliság semmi mást nem jelent, mint olyan pártokat és mozgalmakat, akik a szegényeket, és a munkavállalókat támogatják, és segítik.


Több hozzám intézet hozzászólásból is ez világlik ki, ezért például az MSZP-t sokan nem is baloldali, hanem jobboldali pártnak tekintik, mert nem a szegényeket, és a munkavállalókat segíti. Ez a szemlélet óriási tévedésen alapul. A baloldal meghatározása sokkal inkább a haladás fogalmával írható körül. A baloldaliság eszméjéhez tartozik minden olyan fogalomkör, amely a haladás gondolatával írható körül. Ilyen az iparosodás, vagy korunkban az információs társadalom fejlődésének támogatása, továbbá ezeknek a technológiai forradalmaknak a társadalmi vetületei: a szocializmus és a liberális társadalom.


A szegényeknek és a munkavállalóknak a támogatásához kötődő jelszavak mindig is inkább csak eszközök volt a baloldal kezében a haladás előmozdításához. Arra a kérdésre, hogy miért nincs Magyarországon nemzeti baloldal egyszerű a válasz. Azért mert a Magyarság zárkózik el Európa népei közül a leginkább a haladás által fémjelzett társadalmi folyamatoktól. A polgárosodástól, az iparosodástól stb. A nyugati kultúrkörben a protestantizmushoz kötődött az iparosodás, és a polgárosodás, nálunk a protestantizmus is földműves vallás volt.


A Kádár rendszerben, mint ahogy a szocialista rendszerekben mindenütt a szocializmus szervesen összefonódott az iparosodással, és az ebből eredeztethető társadalmi haladással, és nyilvánvaló, hogy egy baloldali vezetés nem azonosulhat egy olyan nemzet célkitűzéseivel, ami pedig szellemiségében nem azonosul a vezetés célkitűzéseivel, még ha azt a nemzetet ez a politikai garnitúra irányítja is.


Továbbá maga a nacionalizmus egyértelműen az ipari állam terméke. Ezt jól mutatja Ernst Gellner: A nemzetek és a nacionalizmus című könyve, amely a modern nacionalizmus elemzésekor különbséget tesz a régi földművelő civilizációk, és a modern ipari civilizációk között.

A régi földművelő civilizációkat vertikálisan, vagyis felülről lefelé tagozódó társadalmaknak nevezte, ahol alul nagyszámú földműveléssel foglalkozó zárt kisközösségek vannak, mint például faluközösségek. Fent pedig egy kisszámú irányító réteg. Papok, hivatalnokok, katonák stb. Az ő kezükben van minden műveltség és a hatalom. A társadalom alján helyet foglaló kisközösségeket kevés változás éri a földművelő életmód során, hiszen ebben a társadalomban nincs nagy technikai fejlődés, ezért életük állandó marad, kevésbé kényszerülnek rá, hogy az őket körülvevő, esetenként más etnikumhoz tartozó, kisközösségekkel kommunikáljanak, és kapcsolatba kerüljenek velük, tehát közösségi zártságuk megmarad, nem érzékelik maguk körül a többi nép kultúráját, és ezért saját kulturális öntudatuk sem tör a felszínre.
Ezért nevezi Gellner ezeket a társadalmakat vertikális tagozódásúaknak, mert ezek a kisközösségek nem oldalirányban, tehát a többi kisközösség felé orientálódnak, hanem csakis felfelé. Vezetőrétegükkel, papságukkal, egyházukkal tartják a kapcsolatot. Ezért egy olyan államban, ahol csak ilyen földművelő kisközösségek vannak, nem alakulhat ki a nacionalizmus, és az állam vezetőrétege soha nem tartja fontosnak, hogy az államhatárok az etnikai határokkal essenek egybe.

Az ipari államot viszont horizontális tagozódásúnak nevezi. Az ipari államban ugyanis általánossá válik az írni-olvasni tudás, állandó változás jellemzi ezeket a társadalmakat, a technológia állandóan fejlődik, ezért az emberek gyakran változtatnak munkahelyet, mobillá válnak, és így előtérbe kerül a kommunikálni tudás szükségessége, hiszen egy ilyen társadalomban a földművelő társadalmak zárt közösségei felbomlanak, és az emberek csak úgy tudnak életben maradni, ha széleskörű kapcsolatrendszert építenek ki minden téren.
Egy ilyen társadalomban az emberek az oldalirányú, horizontális kapcsolatok megsokszorozódása miatt megtapasztalják a más etnikumhoz tartozó emberek kulturális különbözőségét, és éppen ezért saját kulturális különállásuknak is tudatára ébrednek, továbbá ezek a társadalmak éppen a horizontális, oldalirányú kommunikáció szükségessége miatt kulturális homogenitásra törekszenek, mivel az ipari struktúra részei csak úgy tudnak megfelelően kommunikálni egymással, ha nyelvileg és kulturálisan homogének.

Ez a fő oka a könyv szerzője szerint annak, hogy sok országban a kissebségeket elnyomják azzal, hogy az állami nyelv kizárólagos használatára kötelezik őket, így a magyarokat is. Tehát Gellner cáfolja Marx azon tanítását, hogy az iparosodás a proletárnemzetköziség irányába viszi a társadalmat, azáltal, hogy a proletárok nemzetközileg szövetkeznek a nagytőke ellen. Az iparosodás éppen, hogy a nacionalizmust, a nemzetek közötti ellentéteket domborítja ki.

Egyébként volt Magyarországon magát nemzetinek valló baloldal. Ez volt Szálasi Nyilaskeresztes Pártja. Amikor egy ízben elemzést írtam Szálasi ideológiájáról itt: „A hungarizmus Max Weber protestáns kapitalizmusetikája alapján” http://antignosztikus.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=71262 , amiben hozzáteszem, nem pártoltam Szálasi ideológiáját, hanem kritikákat fogalmaztam meg vele kapcsolatban, egy hozzászóló majdnem a fejemet vette, hogy miért foglalkozom Szálasi ideológiájával, hiszen minden káros a magyar népre, ami szocialista.


Egy másik cikkemben „Ágh Attila: A történelem kérdőjelei című könyv magyar vonatkozásai” http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=105077 a polgárosodásnak a magyar szellemiséghez igazításáról írtam cikket. Ekkor pedig egy újabb hozzászóló azt írta, hogy nem hiszek a polgárosodásban, mert a magyarországi polgárok közül egyik sem magyar. Ezek után nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem, hogy tulajdonképpen miért akar a magyarság egy része nemzeti baloldalt, ha a baloldaliság alaplényegétől, a polgárosodástól, iparosodástól stb. elzárkózik.


Ezt most nem azért kérdezem, mert bántani akarom a magyarság bizonyos részeit, hanem mert nem értem. Miért akar a magyarság nemzeti baloldalt? Vagy, ha a magyar emberek tényleg semmi mást nem látnak a baloldaliságban, mint azokat, akik a szegényeket segítik, akkor nem mindegy nekik, hogy a Fidesz, vagy a Jobbik segíti a szegényeket, mint egy olyan párt, ami azt mondja magáról, hogy baloldali? Ugyanis a munkavállalók, és a szegények segítésének gondolatát a Fidesz, és a Jobbik is a magáévá tette.


Néha a nemzeti médiában olvasható írásokat szemlélve az ötlik fel bennem, hogy a Magyarság egy része egyszerűen nem lát ki a saját világából. Erre utal az a tény is, hogy a baloldal ellenforradalomnak nevezi 1956-ot, ami az ő szempontjukból igaz is, mert 1956 nem volt haladó forradalom. A magyar nemzeti oldal, akik pedig jobboldaliaknak vallják magukat, ami nyugati szemmel nézve annyit jelent, hogy nem haladó, büszkén verik a mellüket, hogy 1956 igenis forradalom volt. Holott magukat jobboldalinak vallókként büszkén kellene vállalniuk az ellenforradalom címkéjét, mert az éppen azt jelenti, ami a jobboldaliság alaplényege, vagyis hogy nem haladó.

Felhasznált Irodalom:

Gellner, Ernest: A nemzetek és a nacionalizmus Napvilág Kiadó, 2009

Fertőhomoki tájház

Miből látszik, hogy a keresztény vallás az egyetlen Isten által sugalmazott vallás?

A cikkben feltett kérdésre azt a feleletet adhatjuk, hogy a kereszténység az egyedüli vallás, amely nem kötődik egyetlen nemzeti kultúrához sem. Két vallás van, amelynek esetében vitatják, azok nemzeti kultúrához kötődnének, ez a kereszténység és az iszlám. Azonban, ahogy később majd meglátjuk ez a zsidó vallás esetében is vitatható. Valójában maga a zsidó vallás sem kötődődik magához a zsidó néphez. Azt is Isten sugallta nekik, csak a zsidók saját képükre formálták azt a kinyilatkoztatást, amit Istentől kaptak.
A többi vallással kapcsolatban mindenki egyet ért azzal, hogy azok különféle nemzeti kultúrákhoz kötődnek. Mint például a hinduizmus az Indiaihoz, a taoizmus a Kínaihoz stb. Kezdjük először a zsidó vallással. Kérdés, hogy az ószövetségben leírt tanok mennyiben köthetőek a zsidó kulturális mentalitáshoz, és mennyiben köthetőek az isteni kinyilatkoztatás sugalmazásához. A közel-keleten élő népek mentalitásának alapelve, amelyek közé a zsidó is tartozik, a gnosztikus szemlélet. A gnoszticizmus azt vallja, hogy az emberi lélek sajátos bukás eredményeképpen került a jó szellemi világból a gonosz anyagi világba, és egyetlen célja csak az lehet, hogy radikális aszkézis által visszajusson őshazájába: a szellemi világba.
Tehát gnoszticizmus radikális dualizmust, ellentétet hirdet az anyag és a szellem között. Ezt a gnosztikus szemléletet hirdeti a zsidó miszticizmus, vagyis a kabbala is. Ha le össze akarjuk foglalni a zsidó mentalitás lényegét, akkor azt ebben a gnosztikus szemléletben kell megjelölnünk. Kérdés, hogy ez hogyan viszonyul az ószövetség mentalitásához, amit sokan a zsidó népnek tulajdonítanak. Az ószövetséget a kereszténység alapjának tartják, ami sok tekintetben igaz is, hiszen az ószövetség mondta ki először, hogy a világ az isteni teremtés útján jött létre, és nem sajnálatos bukás, vagy emanáció eredményeképp, mint a gnosztikus, vagy a neoplatonikus tanokban.
Továbbá, hogy Isten személyes létező, akinek saját akarata van, ellentétben a gnosztikus tanokkal, ahol a szellemi világ az anyagi világ személytelen ellentéte. Ezek tehát olyan elemek, amelyek valóban a kereszténységnek képezik az alapját. Azonban ezek a keresztény vallási elemek az ószövetségben olyan tanok, amelyek valójában alapjaiban ellenkeznek a kabbalában is megtalálható gnosztikus szemlélettel. Hogyan kerülhettek tehát ezek a tanok olyan nép szent könyvébe, akinek a mentalátása teljes mértékben különbözik azoknak a szellemiségétől? Nyilván csak isteni sugalmazás útján kerülhettek oda. Továbbá hogy lehet, hogy azok az Isten által sugalmazott idegen tanok meg tudtak férni a zsidó nép mentalitásával? Úgy, hogy a zsidó nép a saját képére formálta azokat.
Az anyagi és a személytelen szellemi világ ellentétét Isten parancsára már nem vallhatták többé, ezért ennek analógiájára a személyes Isten és az ember távolságát kezdték vallani. Nikolaj Berdjajev: A történelem értelme című könyvében arról ír, hogy a zsidóság történelmi hivatása nem más, mint a történelmi szellem terjesztése a világban. Mit is ért Berdjajev történelmi szellem alatt. A zsidóság történelmi szelleme az árja szellemtől való különbözőségből ered. Az árja szellemre különösen az Indiaira, de a görögre is, a szemlélődés, vagyis az evilági lét helyett a túlvilági lét irányába való fordulás fokozottabb jelenléte a jellemző a zsidó szellemmel ellentétben.

Ezért az árja szellem az evilági létben kevésbé tevékeny, kevésbé drámai, mint a zsidó. Különösen igaz ez az Indiaiakra, akik olyan mértékben a túlvilág felé fordulnak, hogy náluk az Istenség lényegében egységet alkot a szubjektummal, vagyis a tudattal. Náluk a történelmi szellem egyáltalán nincs jelen. Világuk teljesen történelmietlen, mozdulatlan. A zsidó karakterben éppen az hívja életre a történelmi szellemet, hogy náluk az Isten és az ember közötti távolság rendkívül nagy. Emiatt a halhatatlanság, tehát a túlvilági élet gondolatát nem is fogadják el, mert az az ő szemükben nem mást jelentene, mint az ember Istenné válását, ez pedig ellenkezne az ember és az Isten közötti mérhetetlen távolság eszméjével.
Ez az oka, hogy az ő vallásosságuk, a földi létre, vagyis az evilági történelemre irányul. Egyedül őnáluk alakult ki az evilági messiásvárás eszméje, aki majd megvalósítja a zsidók államát, vagyis az új Izraelt. Ez náluk nem profán, hanem vallásos gondolat, csak éppen evilági vallásosságról, a történelemben megvalósuló eszkatalógikus megváltásról van szó. Ezért származik a történelmi szellem a zsidó vallásból, mert történelmi szellem csak egy olyan vallásból születhet, amely valamiféle eszkatalógikus cél felé irányul. A zsidó történeti szellemből ered a modern világ haladáseszménye, amely a jövőben megvalósuló zsidó állam eszkatalógikus gondolatát, a jövőben megvalósuló földi paradicsom gondolatával helyettesítette, legyen az kommunizmus, vagy liberális világállam.
Az ember és az Isten távolságának a zsidó vallásosságban van még egy következménye is. Mivel a zsidók az egyén túlvilági halhatatlanságát nem tudják elfogadni, mert az az egyén megistenülését jelentené, az evilági halhatatlanság gondolata terjedt el náluk, ami csak úgy kivitelezhető, ha a zsidók utódaikban válnak halhatatlanokká, vagyis, ha maga a zsidó nép válik halhatatlanná. Erre vezethető vissza a zsidók erős közösségi érzése és összetartása, mivel a halhatatlanságot az árjákkal szemben egyénileg nem, hanem csak kollektíven tudják értelmezni, ami a nemzet halhatatlanságában ölt testet. Tehát az erős zsidó közösségi érzés is az Isten és az ember távolságára vezethető vissza a zsidó vallásban.
Tehát az ószövetségben minden olyan tanítás, ami a kereszténység alapjául szolgál az nem más, mint az isteni sugalmazás eredménye, és minden olyan tanítás, ami a zsidó mentalitás sajátja az nem más, mint az isteni kinyilatkoztatás hozzáigazítása a zsidó mentalitáshoz. Ha az isteni kinyilatkoztatás nem érintette volna meg a zsidóságot, akkor nem létezne ószövetség csak kabbala, továbbá talmud, amit a zsidók ma is nagyobb becsben tartanak, mint az ószövetséget, vagyis a tórát.
Miután Jézus kinyilatkoztatta keresztény vallást, ezt a zsidók már semmilyen formában nem fogadhatták el, mert ezt már sehogyan nem tudták hozzáigazítani saját mentalitásukhoz. Jézus ugyanis egy olyan vallást nyilatkoztatott ki, amely teljes egészében etikai vallás, legmagasabb szintre emeli az erkölcsi vonatkozásokat, és nem vallja ugyan azt, mint a távol-keleti vallások, hogy az emberi tudat egy az Istennel, de nem is tételez az ember és az Isten között olyan mérvű távolságot, mint a zsidó vallás.
Ezt a zsidók már nem tudták saját mentalitásukhoz igazítani, mint ahogy egyetlen nép mentalitásának sem felel meg teljes egészében. Az utolsó kérdés, hogy az iszlám Isten által sugalmazott vallás e? Azt kell felelnünk, hogy egyáltalán nem. Mohamed valójában semmi mást nem tett, mint a zsidó és a keresztény vallás tanításait, a zsidótól eltérő többi közel-keleti nép mentalitásához igazította. Tehát a saját képére formálta az isteni kinyilatkoztatást, ahogy annak idején a zsidók is. A zsidó szellemiség, vagyis a gnosztikus szemlélet, mint ahogy már leírtam, az anyagi és a szellemi világ ellentétét vallja, viszont azt is meg kell jegyeznünk, hogy a zsidóknál a szellemi világ tiszta szellemnek minősíthető, amit nem szennyezett be a természet, ahogy Hegel mondta.
A többi távol keleti nép vallásossága a zoroasztriánizmus, majd az ebből kinövő manicheizmus szintén az anyagi és a szellemi világ ellentétét vallja, azzal a különbséggel, hogy náluk a szellemi világ a természet által van áthatva. A zorosztriánizmus a természeti vallások elemeit vette fel magába.
Mohamed úgy oldotta meg az isteni kinyilatkoztatás lefordítását a saját népének mentalitására, hogy az anyagi és a szellemi világ ellentéte nála is az ember és az Isten távolságának tanában ölt testet, mégpedig a predesztináció tanításában, amely azt vallja, hogy Isten már eleve az ember születésekor eldönti, hogy az illető mennybe, vagy pokolba kerül e. Tehát nála a zsidó vallással ellentétben van túlvilág, de az ember nem üdvözülhet önerejéből, a nála magasabb rendű isteni hatalomnak van teljes egészében kiszolgáltatva.
A zoroasztriánizmus természeti elemeinek lefordítását az isteni kinyilatkoztatás tartalmára pedig úgy oldotta meg, hogy az iszlámban az evilági materialitás átáramlik a túlvilágba, és az iszlám túlvilág erősen érzéki, materiális jelleget ölt, ahol az elhunytaknak a túlvilági paradicsomban mindenféle földi élvezetekben van részük. Tehát Mohamed sem tett mást, mint a zsidók, hogy az isteni kinyilatkoztatást saját népének nyelvére fordította le. Így az ószövetségi tanoknak is csak azok a részei származnak az isteni kinyilatkoztatásból, amelyek a keresztény vallásnak is az alapjai, másik részük pedig a zsidó mentalitás sajátja. Az iszlám esetében pedig egyértelmű, hogy Mohamed a saját népének a nyelvére fordította le az Isteni kinyilatkoztatást. Egyedül a keresztény vallás az, ami egyik nép szellemiségéhez sem kötődik, tehát ez az egyedüli vallás, ami az isteni sugalmazás eredménye.

Felhasznált Irodalom:

Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról Akadémiai Kiadó, 1979.

Derrida, Jacques: Hit és tudás - A "vallás" két forrása a puszta ész határain Branbauer Kiadó, 2006.

Schütz Antal: Isten a történelemben http://www.ppek.hu/k339.htm

A 2001 Űrodüsszeia című film mondanivalója korunk számára

A film elemzése előtt néhány régebbi cikkemet kell újból leírnom ide. Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról című művében a különféle történeti civilizációk vallásait összehasonlítva azt írta, hogy a zsidó vallás az első, ahol Isten tiszta szellemként jelenik meg. A tőlük valamivel keletebbre élő perzsa népek eredeti vallásában a zoroasztriánizmusban a szellemet még a természeti elemek szennyezik be. A zoroasztriánizmus dualista szemléletet vallott, az anyagi és a szellemi világ ellentétét. Ez az ellentét a monoteista vallások esetében, amelyeknél megjelenik a személyes Isten jelenvalósága az ember és az Isten távolságában jelenik meg.


Ez ma is jelen van mind a zsidó vallásban, mind pedig a perzsa területeken megjelent iszlámban. A zsidóknál az ember és az Isten távolsága a túlvilági élet, a halhatatlanság, és a feltámadás teljes tagadásában ölt testet, mert az a megistenülést jelentené számukra. Az iszlámban pedig a predestináció tanában, amely szerint Isten eleve elrendeli, hogy az ember pokolra kerül, vagy üdvözülni fog. Tehát az ember passzivitásra van ítélve az isteni hatalom mindenhatóságával szemben.


A perzsáknál tehát Hegel szerint a szellemet a természeti elemek szennyezték be, mert a zoroasztriánizmus a természeti vallások elemeit vette fel. Ez ma is megmutatkozik a perzsa területen a zoroasztriánizmus után megjelent iszlámban, ahol a túlvilág erősen érzéki, materiális jelleget ölt, hiszen az iszlámban az üdvözülteknek lényegében földi gyönyörökben van részük. A zsidó vallás tisztán szellemi jellege pedig az Európai protestantizmusban folytatódott, ahol erősen kötődik a kapitalisztikus szellemhez. Érdekes, hogy éppen a tiszta szellemi lényeg működik együtt a mechanikus, gépi elven működő kapitalisztikus szellemmel, amelyet materialista társadalmi rendszernek neveznek, és nem az érzéki és materiális iszlám, ami éppen azért tartja távol magát a kapitalizmustól, mert a túlvilág náluk erősen érzéki jelleget ölt, és az evilági lét, mintegy tükörképe a túlvilágnak. Erről részletesen írtam a „Jobbik vs. Fidesz” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/jobbik-vs_-fidesz.html című cikkemben.


Hegel ezenkívül a görögökről azt írta, hogy ők pedig az érzékiséget alakították szellemivé. Ezt mindenki láthatja a görög szobrokon, amelyek általában meztelen férfiakat és nőket ábrázolnak. Valóban érzékiek ugyan, de mégsem durva módon, hanem mindig érzünk bennük valami légies könnyedséget, amikor csak látjuk őket. Tehát valóban szellemivé alakították az érzékiséget. Mit is kell értenünk a cikk címében szereplő új ókor alatt? Amerika a puritán protestantizmus mekkája, tehát ilyen értelemben a zsidó szellem igazi folytatója, azonban Amerika történelmének előrehaladtával, mintha fordított folyamat menne végbe Amerika szellemiségében, mint ami az ókori görög szellemet fémjelezte. Míg a görögök az érzékiséget és a materialitást alakították szellemivé, addig az amerikaiaknál mintha a tiszta szellemi lényeg materializálódna. Véleményem szerint ez az új ókor.


Miben mutatkozik ez meg? Dessewfy Tibor: Bevezetés a jelenbe: Az információs kor szociológiája című művében a modern kor információs társadalmát Georg Ritzer nyomán McDonald világnak nevezi, mert mindaz jellemző gazdasági folyamataira, ami a McDonald éttermekre. Ezek közül az első a hatékonyság. A modern gyorséttermekben nincs pincér, aki felszolgálja az ételt, egy kellemes beszélgetés közben. Mindenki önkiszolgálást végez, emiatt a gyorsétterem nélkülözi a hagyományos éttermek kellemes hangulatát, viszont hatékony, mert mindenki gyorsan hozzájut az ételhez. Tehát azok járnak gyorséttermekbe, akiket csak a közvetlen haszon érdekel, vagyis az elfogyasztandó étel, és nem a vele járó többi örömforrás.


A második a kalkulálhatóság. Ez elsősorban azt jelenti, hogy olyan dolgokat is számszerűsítünk, vagyis mérünk és mennyiségben fejezünk ki, amelyek esetében erre nem lenne feltétlenül szükség. Ez érhető tetten például az egyes gyorséttermi fogások neveiben, mint: „Big Mac”, ahol a „big” angolul nagyot jelent. Ez a különféle gyorséttermi fogások összehasonlíthatóságának egyfajta illúzióját kelti. Másrészt a kalkulálhatóság a már előbb említett hatékonyságot segíti elő az idősporolás terén.


A harmadik az előreláthatóság, ami szintén a felgyorsult tempóval és az ebből fakadó hatékonysággal függ össze. A modern embernek nincs ideje arra, hogy feltérképezze a különféle világrégiók sajátosságait, ezért a különféle fogyasztási cikkeknek, mint például a „Big Mac”-nek mindenütt egyformának kell lennie, ez a gyorséttermi ételekre ma már éppúgy jellemző, mint a multiplex mozik filmjeire.


A negyedik, vagyis az ellenőrzés is a hatékonyságot segíti elő, ez pedig nem más, mint az emberi munka gépi munkával való helyettesítése, aminek következtében kizárják az emberi munkából fakadó hibalehetőséget. Hajnal István összegyűjtött tanulmányaiból, vagyis a Technika és művelődés című könyvből az derül ki, hogy Hajnal a nyugat történelmét okszerű és szokásszerű korszakokra bontja. Okszerű volt például az ókori római birodalom és a modern kapitalista társadalom. Szokásszerű volt a középkori hűbéri társadalom különösképp a francia hűbériség. Elutasítja Max Weber azon gondolatát, hogy a protestantizmusnak lenne köszönhető a kapitalizmus, vagy legalábbis a gépek által vezérelt ipari társadalom kifejlődése, sőt még csak nem is az üzleti szellemmel megáldott kapitalizmusnak köszönhető a modern gépkorszak kialakulása, hanem a szokásszerű középkori hűbériségből nőtt ki.


Mit is jelent az „okszerű” és a „szokásszerű” megkülönböztetése. Az okszerű egyszerűen azt jelenti, hogy az adott társadalomban gazdaság és a munkavégzés irányítója az érdek. A munkavégzés csak abból a célból történik, hogy profitot termeljünk belőle. Nem önmagáért a kreatív munkavégzésért, az alkotás gyönyöréért. Ilyen volt az ókori római társadalom is ahol Hajnal szerint éppen ezért nem tudtak kifejlődni a modern gépek, és nem azért, mert nem tudták volna őket feltalálni.


Ugyanis a római embert az anyag csak annyira érdekelte, amennyiben értékesíthető késztermék állítható elő belőle, tehát csak a haszon miatt érdekelte. Viszont egyáltalán nem érdekli annak sokoldalú megmunkálása, hiszen nem a munka szeretete hajtja a munkára, hanem a haszon iránti vágy. A rómaiak annyira nem szerették a munkát, hogy azt egy az egyben rabszolgákra bízták, akiknek semmiben nem vették igénybe kreativitását, mert az csak a munka önmagáért való szeretetéből eredhet, továbbá az anyag sokoldalú megmunkálását feltételezi, és egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat bíztak rájuk, alaposan részekre bontva a különféle munkafolyamatokat.


Így a római világban szinte minden munkafolyamatnak külön szakmája volt, mint például az építkezéseken volt, aki csak a kövek összeillesztésével foglalkozott, volt, aki csak a vakolással. Ennek következtében a rabszolgák a római világban pontosan ugyanazt a funkciót töltötték be, mint a mai ipari üzemekben a gépek. Egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat végeztek el, amelynek célja egyedül az volt, hogy hasznot nyújtó, értékesíthető készterméket állítsanak elő. Tehát az ókori Rómában is volt gépkorszak, csak akkor a mai élettelen gépek helyett embergépek alkották az ipari civilizációt. Azért nem tértek át az állatok, vagy az élettelen gépek dolgoztatására, mert az emberi test sokkal ügyesebb bravúrokra volt képes a munkavégzés terén, mint az állat, és a rövidtávú profitérdekek szempontjából, ami a rómaiak türelmetlenségében is gyökeredzett ez volt az előnyösebb.


Ez egyben azt is jelentette, hogy a római világban a szellemi és a fizikai munka végletesen ketté vált, hiszen a rómaiak éppen azért bízták rabszolgákra a mechanikus fizikai munkát, hogy ők magasabbrendű szellemi foglalatosságaikkal törődhessenek, mint például háborúk, államügyek, irodalom stb. Tehát a társadalom felső rétegében éppen a szellem szárnyalása okozta a társadalom alsó rétegére jellemző végletes materializmust, ahol üzletiességre alapuló mechanikus munkát voltak kénytelenek végezni. A szokásszerű középkori francia hűbériségre viszont, ahol ismeretlen volt a rabszolgaság éppen az volt a jellemző, hogy az akkoriban kialakuló városok élete a falvak életviszonyaihoz igazodott, és az akkori kézművesek céhrendszerében a munkavégzést az önmagáért való örömteli foglalatosságok jelentették.


Tehát ott nem a profitért dolgoztak az emberek, hanem a munkavégzés gyönyöréért, ami magával hozta a különböző munkafolyamatokban, az anyag megmunkálásának különféle módszereiben való elmélyedést. Ez volt Hajnal számára az ideális kor, ahol az önmagáért való örömteli és kreatív foglalatosságokat, alkotómunkát, ami az emberi élet értelme, nem roncsolta szét a szabadverseny, mint a mai liberalizmusban. Ugyanakkor az ember nem is volt kénytelen feláldozni élete értelmét a nemzet, vagy a munkaközösség érdekeiért, mint a fasizmusban, vagy a kommunizmusban. Hajnal szerint azonban éppen ez volt az előzménye a gépkorszak kialakulásának. Anélkül az évszázadokon keresztül folyó, önmagáért való, fizikai munkával egybekötött szellemi munka nélkül, amit a középkori kézművesek végeztek, a különféle munkamódszerek kidolgozásában, és az anyag megmunkálásában, soha nem alakulhattak volna ki a modern gépek. Tehát nem a kapitalista üzletiesség, hanem éppen az érdek nélküli munkavégzés felelős a kapitalizmus kialakulásáért.


A modern kapitalista gépkorszak viszont éppen a középkori hűbéri rendszer szokásszerűségét nem örökölte át magába. A középkori hűbéri rendszerből kinövő gépek tulajdonképpen az ember helyett termelnek. Általában úgy működnek, hogy beléjük pakoljuk a nyersanyagot, megnyomunk néhány gombot, és a másik oldalon kijön a késztermék. Így a modern munkás éppolyan lélektelen és mechanikus munkát végez, mint az ókori római rabszolga. Semmilyen formában nem veszi igénybe a modern kapitalista üzem a munkás kreativitását, és a kapitalista társadalom keretében nem is fogja, hiszen éppen az az érdeke, hogy minél olcsóbban legyártható készterméket állítson elő. Szellemi munkát korunkban csak a mérnök végez, tehát a fizikai és a szellemi munka éppúgy kettévált korunk kapitalista társadalmában, mint az ókori Rómában.


Hajnal szerint lehetetlen száműzni a gépet korunk iparából, és visszatérni a régi kézműves korhoz, viszont érdemes lenne a mai gépkorszak, és a régi kézműves kor előnyeit összekötni. Tehát a cél az, hogy a gépet tartsuk meg, de a gép ne a modern munkás helyett termeljen, hanem a gép csak elősegítője legyen annak, hogy a munkás kibontakoztathassa kreativitását, tehát a szellemi és fizikai munkát újra össze kellene kötni. Ennek megvalósításához érdemes lenne igénybe venni a munkások tapasztalatát, tehát megkérdezni erről a munkásokat, az üzemet kísérletező műhellyé kell alakítani, ahol a gépet beillesztjük a modern társadalomba, vagyis nem mechanikus, készterméket előállító készülékként kezeljük többé, hanem a munkás kezének meghosszabításaként, a dolgozó kreativitásának kibontakoztatójaként.


A középkori szokásszerűségnek van még egy következménye is. Mivel a francia hűbériség az előbb felvázolt szokásszerűség miatt nem érdekközösség volt, hiszen a földesúr lényegében a paraszti és a városi gazdaság védője, felügyelője és adminisztrátora volt. Azt felügyelte, hogy a paraszt és a kézműves zavartalanul űzhesse önmagáért való örömteli foglalatosságit, és a szokásszerűség miatt a hűbérbirtok egyre bonyolultabban összefonódó gazdasági közösséggé vált. Szükség lett külön adminisztratív hivatalnokokra. Ezt a munkát a papság végezte, aki francia földön teljes egészében belenőtt a hűbérbirtok intézményébe, éppen a szokásszerűség miatt. A hivatalnoki munka természetesen az íráskészség elsajátításával járt együtt. Ebből a hivatalnokrétegből nőtt ki később az európai értelmiség, és ezért születtek meg az első európai egyetemek Franciaországban. Azonban a hűbérbirtokokból kinövő hivatalnokréteg később teljesen átvette a hűbérúr funkcióját, vagyis a birtok adminisztrációját és védelmét, és így a földesúr funkciótlanná vált.


Ez volt az oka a későbbi francia osztályellentéteknek, és a francia forradalomnak. Tehát a francia paraszt nem azért lázadt a földesúr ellen, mert az kizsákmányolta, hiszen a kizsákmányolás valamennyire minden hierarchikus társadalomban jelen van, az államkapitalista, vagyis szocialista társadalmakban is, hanem mert funkciótlanná, feleslegessé vált. Tehát maga a szokásszerűség volt az oka a hűbéri rendszer hanyatlásának. Hajnal István írásaiból kiderül, hogy szerinte a feudalizmussal, vagy a hűbéri rendszerrel nem feltétlenül jár együtt a szokásszerűség, hiszen a német hűbériség már kevésbé volt szokásszerű, az orosz feudalizmus pedig teljes egészében érdekalapú volt.


Hajnal gondolataihoz annyit tennék hozzá, hogy a munkás kreativitását a műszaki tervezésben ma már nem lehet igénybe venni, mert ahhoz ma már nem elegendő egy szakmunkás tudása, és ha mégis igénybe akarnánk venni, akkor mindenkinek mérnöknek kellene lennie. Ez pedig lehetetlen. Viszont a modern termékek művészi kivitelezésében minden munkás kreativitását igénybe lehetne venni, aminek következtében megszűnne a tömegtermelés. Ennyiben hasznavehető Hajnal elemzése. A másik gondolatom az, hogy még ha igaza is van sok mindenben Hajnalnak, én nem vetném el teljes egészében a protestantizmus szerepét a kapitalizmus kialakulásában, nem baj, ha bizonyos jelenségek kialakulásában több tényezőt is figyelembe veszünk.


Ha összevettjük Hajnal elemzését, az ókori római kapitalizmusról, a Dessewfy által leírtakkal a modern gyorséttermekkel kapcsolatban, akkor láthatjuk, hogy mindkettőnél egyedül a hatékonyság a fontos, a tiszta haszonra törekvés kizárva minden mellékes örömforrást. Ennek következtében a gyorséttermi szellemiségre egyfajta puritán hedonizmus a jellemző. Puritán azért, mert kizár minden az étkezéssel együtt járó örömforrást, ami a hagyományos éttermekre jellemző, mint például az éttermek hangulatát, hedonista pedig azért, mert egyfajta mértéktelen fogyasztást idéz elő.


Tehát a puritán protestáns szellem, ami a zsidó szellem folytatója, és ami elutasítja az evilági élvezeteket hedonistává vált, az ókori világ érzékiségét vette fel, vagyis a tiszta szellemi lényeg érzékivé vált. Érdekes, hogy Dessewfy az információs kor termékének tartja a gyorséttermi mentalitást, tehát az új ókor az információs technológiához kapcsolódik. Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság című könyvében részletesen elemzi az amerikai puritanizmus hatását a fogyasztási szokásokra. Leírja, hogy az Amerikaiak ősei, vagyis a puritánok, mindent az ördög művének tekintettek, ami örömöt okoz, az pedig a komfort által dominált fogyasztás felé terelte az amerikaiakat.


Scitovsky megkülönbözteti a komfort által dominált fogyasztást a stimuláció által dominált fogyasztástól. A komfort által dominált fogyasztást általában a kényelem és a biztonság iránti igény motiválja. Ilyennek tekinthető az élvezeti cikkek fogyasztása, vagy a lakberendezési cikkek vásárlása. A stimuláció által dominált fogyasztást, pedig az újdonságkeresés, az unaloműzés, illetve a veszélyes helyzetek keresése jellemzi. Ehhez a fogyasztási formához tartozik például a kirándulás, a művészeti, zenei, irodalmi és tudományos művek olvasása stb.


Mivel a protestáns puritanizmus elutasította az örömszerzést, viszont pártolta a minél szorgalmasabb munkavégzést, és a szorgalmas munkavégzésből származó anyagi gyarapodást, az amerikai embert spórolásra ösztönözte, és így az amerikaiak ferde szemmel néznek minden olyan fogyasztási tevékenységre, ami a tiszta örömszerzést szolgálja, és nem a szükségletek kielégítését. Az amerikai oktatási rendszer is ezt a szellemet tükrözi, mert csak a termeléshez szükséges ismereteket oktatják, de nem oktatnak olyan ismereteket, amelyek a stimuláció orientált fogyasztáshoz szükségesek. Például egy zenei mű, vagy egy irodalmi mű megértéséhez és élvezéséhez. Ezért az átlag amerikai felnőtt korában már nem is képes a stimuláció orientált fogyasztásra, viszont a stimuláció igénye nem veszett ki belőle, ezért a stimuláció olyan lehetőségei után néz, amelyek nem igényelnek nagy szellemi erőfeszítést. Viszont ezek a stimulációs források kevés örömmel is járnak.


Ilyen a televízió nézés, a vásárlás, illetve az autózás. Az amerikai televíziós csatornák által szolgáltatott műsorok rendszerint egyformák, ezért egy idő után unalmassá válnak. A modern szupermarketekben az ember egy idő után nem tud újabb dolgot felfedezni, ezért az is unalmassá válik, továbbá, ha az ember az autójával mindig ugyanazokon a helyeken utazik keresztül, a táj egy idő után szintén unalmassá válik. Viszont mivel az amerikai nem talál más stimulációs forrást, nem tehet mást, mint hogy a meglévő stimulációs források, mint a televízió nézés, az autózás és a vásárlás mértéktelen habzsolásába kezd, tehát olyan örömöket hajszol, amelyek sohasem elégíthetik ki.


Így van ez az evéssel is. Az amerikai ételek végletesen egyformák és igénytelenek. Nincs bennük változatosság. Ez is a puritán szellemiség következménye. Az amerikai ember viszont ebben is a stimulációt keresi, ezért mértéktelenül kezdi habzsolni az amerikai ételeket, valószínűleg ezért van annyi elhízott ember Amerikában. Tehát a protestáns puritán szellemiség, amely a zsidó tiszta szellemi lényeg folytatója, és amely elutasítja az örömszerzést, végül a mértéktelen érzéki hedonizmus forrásává vált, vagyis a tiszta szellemi lényeg érzékivé vált, materializálódott. Érdekes, hogy Eric Voegelin a sokak szerint hegeliánus filozófus is a görög filozófusokra hivatkozva dicsőítette az amerikai társadalmi berendezkedést sajátos történelemfilozófiájában, amiről részletesen írtam az "Eric Voegelin politikai filozófiája az új középkorral kapcsolatban" http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/eric-voegelin-politikai-filozofiaja-az-uj-kozepkorral-kapcsolatban.html című cikkemben.


Az Amerikából származó modern információs technológia elterjedésével párhuzamosan egyre inkább terjed a távoktatás, sőt a csillagászat területén már a távkutatás is kezd terjedni, amikor különféle csillagászati obszervatóriumok gépeit hálózatban összekötik, és így aki ért a csillagászat matematikai és fizikai részéhez, az a gép előtt ülve egyszerre tudja elemezni a világ összes obszervatóriumának csillagászati adatait. Ez visszatérést jelent az ókor kutatási módszereihez, amikor a tudósok még nem kutatóintézetekben, illetve laboratóriumokban kutattak, hanem a világtól elvonultan egyedül elmélkedve.


A tiszta szellemi lényeg materializálódásának legfőbb megjelenítője az amerikai egyházak közül a mormon egyház, amely az egyetlen amerikai protestáns szekta ahol a túlvilági élet materiális jelleget ölt. A mormon tanítások szerint a szellem nem más, mint a földinél finomabb szerkezetű anyag. Sokan emiatt az iszlámhoz, illetve az ókori pogány vallásokhoz hasonlítják a mormonizmust. Erről részletesen írtam „A mormonizmus és az iszlám teológiai szempontból” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/a-mormonizmus-es-az-iszlam-teologiai-szempontbol.html című cikkemben. Érdekes összefüggésekre lelhetünk, ha közelebbről szemügyre vesszük a mormonizmus kapcsolatát az ókori világgal.


Norbert Elias: A civilizáció folyamata című könyvében azt mutatja be, hogy hogyan alakult ki a nyugati társadalomban az a modern szokásrendszer, amit ma kulturált viselkedésnek, vagy más szóval civilizált viselkedéskultúrának hívunk, mint például, hogy társaságban zsebkendőbe fújom az orromat, vagy említhetnénk az étkezési illemszabályokat is.


Sokan ezt a higiénia szükségletével magyarázzák. Mások a keresztény vallásosságra hivatkoznak. A higiéniával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért csak a modern korban vált prioritássá, mikor minden korban ugyanilyen igény lehetne rá. A keresztény vallásossággal kapcsolatban pedig azt az ellenérvet hozhatjuk fel, hogy Európa legvallásosabb időszakában, vagyis a középkorban Európa területén egyáltalán nem volt jelen a mai civilizált viselkedéskultúra.


Az emberek lakásaikban tömegesen, összezsúfolva, egymás mellett aludtak, a családok ugyanabból a tálból, és puszta kézzel ettek. Tehát nem használtak kést és villát. A középkori köztereken gyakori volt a mezítelen emberek látványa, és még sorolhatnánk a példákat. Tehát önmagában a keresztény vallás sem civilizál.


Az igazi magyarázat Elias szerint az, hogy az újkor beköszöntével, az emberek nagyobb függőségbe kerültek egymástól, mint a régi korokban, és ez olyan viselkedési kényszereket alakított ki bennük, ami a civilizált viselkedéskultúra irányába terelte a nyugati civilizációt. Ennek a történelmi háttere az újkor kezdeteihez nyúlik vissza. A középkorban a hűbéri rendszer idején pénz még nem volt, a király földet adott hűbéreseinek, vagyis nemeseinek és lovagjainak a katonai szolgálatokért.


Ez csak kismértékű függést jelentett a hűbéresek szempontjából a királytól, csak hadi veszély esetén egyesítette a birodalmat, hogy meg tudják vívni a háborút. Béke idején mindig megindultak a királytól való függetlenedési törekvések a birodalomban. A Német-Római Császárság a középkor idején szét is bomlott kisebb tartományokra. Azonban mikor az újkor elején elindult a gazdasági fejlődés.


A földműves naturálgazdálkodás mellett elkezdődött az iparosodás, a kereskedelem kiépülése, megjelent az új társadalmi réteg, vagyis a polgárság, a gazdaság differenciáltabb működésének következtében szükség lett egy értékmérő eszközre: a pénzre. A pénz megjelenése pedig kivette a hatalmat a nemesi és lovagi rendek kezéből, és a királyt ruházta fel minél nagyobb hatalommal.


Ugyanis már nem volt szükség arra, hogy a király földet adjon a nemeseknek és lovagoknak hadi szolgálataikért, hanem saját zsoldoshadsereget tarthatott fenn, hiszen rendelkezésére állt az új fizetőeszköz, vagyis a pénz, amivel meg tudta fizetni őket. Így a nemesség, és a lovagság elvesztette régi funkcióját, a pénzgazdálkodás megjelenésének következtében földjéből is nehezen tudott megélni. Új funkciója csakis az lehetett, hogy a király udvarában ellensúlyozza a feltörekvő polgári réteg hatalmát.


Így a nemesi rendek a király udvarába kerültek, ahol immár nem a király függött nemeseitől, hanem a nemesek, és az újonnan feltörekvő polgári réteg függött a királytól. A királyi udvarban a nemesség és a polgárság egyetlen érvényesülési lehetősége az volt, hogy elnyerje a király kegyeit, ehhez pedig csak egy út vezetett: az udvari etikett illemszabályainak betartása.


Ezek az illemszabályok az emberek egymástól való függősége által kialakított viselkedési kényszerek folytán lassan belsővé váltak, először csak a királyi udvarokban, majd később a kapitalizálódás előrehaladtával, a munkásság is hasonló függőségbe került munkaadóitól, és így az egész társadalomban elterjedtek ezek a viselkedési kényszerek.


Feltehetnénk a kérdést, hogy az ókorban miért nem történt meg ugyanilyen civilizációs folyamat, hiszen kapitalizálódás, pénzgazdálkodásra való áttérés abban a korban is volt. A válasz a rabszolgaság intézményében rejlik. Mivel az antik római világban az ipari és a mezőgazdasági munkát rabszolgák végezték, nem alakult ki olyan polgári réteg, mint az újkorban, amely a nemesi és a lovagi rétegekkel rivalizált volna.


Így a társadalom az iparosodás, és a pénzgazdálkodás megjelenése után is megőrizte a munka helyett a katonai szellemre épülő arisztokratikus jellegét, emberek nem kerültek függőségbe egymástól. A középkori Európában viszont már nem létezett rabszolgaság, ezért Európa a civilizálódás irányába fejlődött.


Aldous Huxley: Szép új világ című könyvében sajátos antiutópiáját vázolja fel. Az emberek a Huxley által felvázolt társadalomban kasztokba rendeződve élnek. A régi családi életet elutasítják. A családi élet legalább olyan bűnnek és tabutémának számít ebben a társadalomban, mint manapság a homoszexualitás. Nem házasodhatnak, és hagyományos úton nem vállalhatnak gyermeket. Az embereket különféle embergyárakban iparszerűen, mesterséges megtermékenyítéssel állítják elő, és kondicionálják a későbbi kasztjuknak megfelelő életre.


A régi világ kulturális teljesítményeit is elzárják az emberek elől. Nem olvashatnak régi irodalmat, nem hallgathatnak régi zenét. A kasztjuknak megfelelő munkájuk mellett csak a szórakozásnak élnek. Külön számukra előállított drogot szednek, állandó szexuális életet élnek, mindig mással.


Egy a könyvben olvasható beszélgetésből kiderül, hogy az emberek kasztokba rendezésére azért volt szükség, hogy mindenki olyan munkát végezzen, ami neki való, és ne legyenek emiatt konfliktusok a társadalomban abból, hogy az egyes emberek nem nekik való munkát végeznek, így biztosítva a társadalom egyensúlyát.


Ha jobban megnézzük a két könyvet, akkor láthatjuk, hogy Elias könyve szerint az ókori rabszolgatartó társadalom bukása miatt épült fel a civilizált viselkedéskultúrára épülő modern társadalom, amelynek civilizált viselkedéskultúrája belsővé vált kényszereken alapul. Huxley utópiájában pedig a civilizált viselkedéskultúra egy új formájának, vagyis a családi élet elutasításának talaján épül fel egy az ókori rabszolgatartó társadalomhoz hasonlóan kasztszerűen felépülő új társadalom.


Az ókorban a rómaiak azért tartottak rabszolgákat, hogy megszabaduljanak az ipari és a mezőgazdasági munka kínjaitól, és szellemük szabadon szárnyalhasson, a magasabb rendű háborús és irodalmi foglalkozásokban. Huxley utópiájában pedig azért rendezik kasztokba az embereket, hogy mindenki képességeinek megfelelő munka mellett élhesse fogyasztói életmódját. Huxley utópiája lenne tehát az új ókor? A kérdés, hogy fejlődhet e a modern civilizált viselkedéskultúrára épülő kapitalista társadalom az új ókor irányába?


Lehet, hogy már oda is fejlődött. A Virtus.hu-n egy Gaál Péter nevű felhasználó a modern hierarchikusan felépülő MLM hálózatokat a mormonoktól származtatja, és az Aldous Huxley utópiájában olvasható kasztrendszerre épülő társadalomhoz hasonlítja. „A multi-level marketing a minden porcikájában és percében fogyasztásra stimulált ember világa, esszenciálisan maga a szép új világ, amit nekünk szánnak.
Huxley se képzelhetné el különbül.” A mormonizmus amerikai vallás, és az MLM rendszer is amerikai eredetű. Lehet, hogy Amerika testesíti meg az új ókort? Érdekes, hogy a mormonizmust sokan az ókori pogány vallásokhoz hasonlítják.


A mostani hitelválságról sokfajta elemzés olvasható az interneten. Kedvenc témája ez a modern pénzügyi rendszer ellenzőinek, akik rengeteg zagyvaságot összehordanak ezzel kapcsolatban egyre zavarosabb és követhetetlenebb írásaikban. Mindenféle háttérhatalomról, meg a jó Isten tudja, hogy miről. Lásd: Drábik, lásd: Zeitgeist. Drábik írásaiban vannak ugyan valós elemek, de rosszul illeszti össze őket. Egyik fő célpontjuk nagyon gyakran Amerika, hogy ez az ország a székhelye ennek a háttérhatalomnak, pedig hát éppen Amerika az egyik fő áldozata a hitelválságnak, jellemző, ezekre az írásokra, hogy egyfajta fátumként, megkerülhetetlen szükségszerűségként állítják be a nemzetközi pénzügyi körök uralmát.


Pedig ezt elvben nagyon egyszerűen ki lehetne kerülni, mégpedig úgy, hogy nem kellene hitelt felvenni. Ha nem veszünk fel hitelt, nem kerülünk az IMF befolyása alá. De valami miatt Amerika is, és sok más ország is rákényszerül, hogy hitelt vegyen fel. A kérdés tehát, hogy miért kényszerül rá Amerika, vagyis a világ vezető gazdasági hatalma arra, hogy hitelt vegyen fel? Ennek nyilván sok oka van, mindenre nem térhetünk itt ki, én csak egy lehetséges okkal szeretnék itt foglalkozni.


John Kenneth Galbraith: Az új ipari állam című könyve 1966-ban íródott és az akkori modern ipari rendszer sajátosságait írja le. A könyv abból indul ki, hogy korunkban bonyolulttá, és sokrétűvé vált a különféle fogyasztási cikkek megtervezése, mint például az autóé. Egy autó megtervezése a régi időkben még gyorsan ment, ma viszont már külön vegyészmérnök szakembert igényel a karosszéria megtervezése, külön gépészmérnök szakembert a motor megtervezése stb. Ebből kifolyólag a különféle fogyasztási cikkek tervezését ma már nem egy mérnök, hanem tervezőcsoportok végzik, és a tervezés rendkívül tőke és időigényessé vált.


A piac pedig, mint ahogy mindig, nagy kockázatot rejt magában, hiszen nem lehet megjósolni, hogy ha a tervezés befejeződik lesz e kereslet az elkészült új autóra. Ennek sok következménye van. Egyrészt mivel a tervezést nem egy szakember, hanem tervezőcsoportok végzik, a modern részvénytársaságokat már nem lehet egyedül igazgatni, így a mai modern vállalatokat már nem a tulajdonos vállalkozó igazgatja, hanem egy vállalti tervező, vagy menedzserréteg, amit Galbraith „technostruktúrának” nevez.


A részvények tulajdonosainak nincs beleszólásuk a vállalat vezetésébe, ők csak az osztalékot veszik fel. Másrészt mivel a tervezés bonyolulttá válása, és az ebből fakadó idő és tőkeigényesség nagyon kockázatossá tette a tervezést, a részvénytársaságokat igazgató menedzserek, vagyis a „technostruktúra” nem engedheti meg magának, hogy ki tegye magát a piac szeszélyeinek, és elengedhetetlenné válik a piac szabályozása.


A piac szabályozása főként az árak és a kereslet szabályozását jelenti. Az árak szabályozása egyszerű, hiszen a nagyvállalatok létrejöttével monopóliumok és oligopóliumok képződnek, amelyek egyeduralkodóként vannak jelen a piacon. Az árakat általában olyan mértékben szabályozzák, hogy elegendő legyen az osztalékok kifizetésére, továbbá hogy további beruházásokat tudjanak lebonyolítani, amelyek biztosítják a technológia további fejlesztését.


A kereslet szabályozását pedig a reklámok és hirdetések segítségével hajtják végre, amelyekhez segítséget nyújtanak a modern tömegtájékoztatási eszközök, mint például a rádió és a televízió. Továbbá a legtöbb cég kereskedelmi ügynökhálózatot is fenntart. Így a fogyasztó azt hiszi, hogy szabadon választ a különféle fogyasztási cikkek közül, pedig valójában irányítják.


Galbraith szerint a modern ipari rendszerben megdől a közgazdaságtan egyik alaptétele: miszerint a vállalatok célja a profitmaximalizálás. A technostruktúra ugyanis nem tulajdonosa a vállalat részvényeinek, amit irányít, így abból egyáltalán nem jut nekik magas jövedelem. A technostruktúra a vállalat céljait saját céljaihoz igazítja, a vállalat céljai pedig általában egybe esnek a különféle társadalmi célokkal is, mint például a fegyverkezés, illetve hadviselés, hiszen a nagyvállalatok gyártják Amerikában az állam számára a repülőgépeket, illetve az űrhajókat is.


Így a technostruktúra számára nem a profitmaximalizálás a fő cél, hanem a biztonságos, és előrelátható tervezés biztosítása, amely a különféle társadalmi célokat és a technika fejlődését szolgálja, és amelynek alapvető elemei a kereslet és az ár szabályozása. Tehát a fogyasztók reklámokkal való manipulálásának gyökere nem a vállalatok profitéhsége, hanem a technika fejlődése által kikényszerített új tervezési módszerek szükségszerűsége. A technostruktúra a modern technika által életre hívott új körülmények között egyszerűen rákényszerül, hogy a társadalom igényeit a kereslet szabályozása által a tervezés szükségleteihez igazítsa.


Galbraith egyértelműen rámutat arra is, hogy a modern amerikai ipari rendszer mennyire hasonlít a szovjet szocializmus tervutasításos rendszerére, annak ellenére, hogy a kapitalizmus körülményei között működik. A szovjet szocializmusban is tervekkel irányítják a gazdaságot és a társadalmat, meg az amerikai ipari rendszerben is a tervezés igényeihez igazítják a társadalom szükségleteit.


Az amerikai ipari rendszernek, pontosabban a technostruktúrának, is érdeke, hogy a társadalomban legyen fizetőképes kereslet a termékeire, hiszen csak így tudja biztosítani a tervezés folyamatosságát. Ugyanígy a szocialista országokban is mesterségesen állítják elő a teljes foglalkoztatottságot. Galbraith kitér a technostruktúra állammal való összefonódására is. A technostruktúra egyik legnagyobb megrendelője nyilván az állam, továbbá a technostruktúra függ is az államtól, hiszen a technológiai fejlesztések olyannyira költségesek, hogy szükség van rá, hogy az állam átvállalja a költségeit.


A fegyverkezés, a hadsereg fejlesztése nemcsak a haza védelmét szolgálja, hanem a technostruktúra érdekeit is, hiszen a hadsereg technológiai fejlesztése szolgál forrásul a legtöbb technikai újításnak, amit a technostruktúra felhasznál. Az amerikai kormány tehát mindig figyelembe kell, hogy vegye a technostruktúra érdekeit a kormányzati döntések meghozatalakor. Galbraith szerint emancipálni kell az embereket a technostruktúra irányítása alól, ami kereslet manipulálását illeti.


Ennek legjobb eszköze pedig a művelődés terjesztése, és az esztétikai szempontok figyelembevétele. Csak a műveltség megszerzésével lehet rávezetni a tömegeket, hogy ők valójában nem urai fogyasztási döntéseiknek, hanem irányítják őket. Továbbá csak így lehet kikényszeríteni az esztétikai szempontok figyelembevételét, hogy ne csak a technikai fejlődés legyen az egyetlen szempont, hanem a sivár ipari társadalom szebbé tétele, és a környezet védelme is. Az esztétikai szempontok figyelembevétele azért is fontos, mert tulajdonképpen ettől függ az ipari rendszer fennmaradása is.


Az egyetemeken felnövekvő fiatalság ugyanis egyre inkább idegenkedik a mérnöki, és üzleti pályáktól, mert unalmasnak tartja azokat. Így kétségessé válik a technostruktúra utánpótlása. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha a művészet, tehát a régi festészet, szobrászat stb., elemeivel gazdagítjuk a tervezés folyamatát. Csak így tehetjük vonzóvá a fiatalok számára a mérnöki és üzleti pályákat.


A kérdés, hogy korunkban, vagyis a modern információs társadalom korában is jelen vannak e a modern ipari rendszer jellemzői, amelyeket Galbraith leírt. Ezzel kapcsolatban érdemes figyelembe venni néhány statisztikai adatot, amelyek már a mai információs korban születtek. „A védelmi vonatkozású K+F kiadások tekintetében szembetűnő, hogy Amerikában még mindig a GDP közel fél százalékát fordítják erre a célra, míg Japánban mindössze 0,08 százalékát. Igaz, az elmúlt években (a hidegháború befejezése óta) drasztikusan csökkentek a katonai kiadások. 1985-ben például a GDP közel egy százalékát tették ki a védelmi jellegű K+F ráfordítások. Ezzel párhuzamosan a nem védelmi K+F kiadások az 1985-ben a GDP 1,73 százalékáról 1996-ra annak 2,1 százalékára nőttek.


A statisztikákból kitűnik, hogy a kutatás-fejlesztés finanszírozása Amerikában az elmúlt két évtizedben nagy változásokon ment keresztül. Az Egyesült Államokban a kutatási-fejlesztési kiadások, azaz a finanszírozás két fő letéteményese a kormányzat és az üzleti szféra: a források 95 százaléka származik innen. A vállalatok a kiadások 65 százalékával egyre jelentősebb szerepet játszanak a K+F-ben, míg a kormányzat visszahúzódik erről a területről, s jelenleg már csak 30 százalékot finanszíroz. A fennmaradó 5 százalékon egyetemek, főiskolák (college-ok) és nonprofit szervezetek osztoznak. A kutatások és fejlesztések helyszínei tekintetében még egyértelműbb a helyzet: az üzleti szféra 74 százaléka mellett a fennmaradó 26 százalék eloszlik az egyetemek (12 százalék), a kormányzat (8 százalék), szövetségileg dotált kutató-fejlesztő központok (4 százalék) és egyéb szervezetek (3 százalék) között.”


Tehát a katonai kiadások csökkennek az Amerikai állam részéről, továbbá a kutatás-fejlesztés finanszírozását is a vállalatok kezdik átvenni az államtól. Pedig Galbraith szerint a kutatások és fejlesztések, amelyek előmozdítják a technika fejlődését nagyon költségesek, azokat csak az állam tudja vállalni, továbbá a technikai fejlődés nagyarányú ugrásainak a katonai műszaki fejlesztések lehetnek a forrásai, amit abból is láthatunk, hogy az internet, és az űrkutatás is a katonai fejlesztés köreiből indult ki. A mai nagy gazdasági válság a 2000-es évek elején kezdődött. Előtte óriási növekedés jellemezte az Amerikai gazdaságot, amelyet „új gazdaságnak” kereszteltek el a közgazdászok, mert az informatika nagyarányú fejlődése, és a kereskedelem globális kiszélesedése volt a motorja.


Galbraith leírta, hogy a régi ipari rendszerben az állam segítséget nyújtott a nagyvállalatoknak a piac irányításában, továbbá finanszírozta a technika fejlődését, annak fejében, hogy a vállalatok azonosultak a nagy társadalmi célokkal. Ez volt az alapja annak a szocialisztikus elemnek is, hogy a vállalatok érdekeltek voltak abban, hogy legyen fizetőképes keresletük termékeik számára. Manapság már a régi nagy társadalmi célok eltűntek. A katonaság, és a tudomány finanszírozásából is kivonul az állam, ami nyilván egyértelműen odavezet, hogy a technostruktúra nem tud meghatározott társadalmi célokkal azonosulni.


Továbbá az a tény, hogy eddig a nagy technikai előrelépéseket a nagy költségeket felemésztő katonai kutatások termelték ki, a katonai és űrkutatásokra kiadott pénzek viszont csökkennek, nyilván oda vezet, hogy a technostruktúrának már nem lehet célja a technika nagyarányú fejlesztésének előmozdítása, mert arra saját magának nincs is pénze, csak minél könnyebben eladható fogyasztási cikkek előállítása. Tehát a technika fejlesztése a minél könnyebben eladható fogyasztási cikkek eladására korlátozódik.


Mindez a technika fejlesztésének szükségszerűségét szorgalmazó szemléletről az egyszerű üzleti szemléletre tereli át a nagyvállalatok gondolkodásmódját. Így ha nem is tűnik, de nyilván olvadóban van az a gondolkodásmód is, miszerint mindenképpen kell, hogy legyen fizetőképes kereslet a cégek termékei számára. Az szimpla üzleti szellem előretörését mutatja a marketingkiadások növekedése is a vállalatok költségszerkezetében. A vállalatok egyre inkább azt a szemléletet követik, hogy, hogy minél többet eladni, mindegy hogy kinek, továbbá ez is az informatika fejlődéséhez kapcsolódik, hiszen az újabb csatornákat jelent a marketingtevékenységek számára. A 90-es évek gazdasági fellendülésének, vagyis az „új gazdaságnak” az informatikai fejlesztések jelentették az alapját.


Az informatikai fejlesztéseket a nagyvállalatok is könnyen folytathatják. Nem szükségesek hozzájuk nagy állami beruházások. Valószínűleg ez is az egyik oka az állam kivonulásának a kutatás, fejlesztés területeiről. Tehát az információs társadalom előre törése a hagyományos technika fejlődésének leépülésével, és a nagyvállalatok tevékenységének elüzletiesedésével jár együtt. A 90-es évek gazdasági fejlődése az informatikai fejlesztéseken alapult, kiépültek az iparban a számítógéppel vezérelt gépek stb., azonban, ha ezt nem követi a hagyományos technológia fejlődésének arányos üteme, az előbb-utóbb nyilvánvalóan a gazdasági növekedés visszaesésével jár együtt.


Ez lehet az egyik oka, hogy a nyugati világ nem tud kilábalni a gazdasági válságból, hogy a régi ipari rendszer felbomlásával megszűnt az a fegyelem, ami ennek a társadalmi rendszernek a mellékterméke volt. A vállalatok tevékenysége elüzletiesedett. Továbbá az informatika fejlődését nem követte a hagyományos technika fejlődése. Jobban mondva az informatika fejlődése ellene hat, mintegy felemészti a hagyományos technika fejlődését.

Ehhez érdemes még hozzávennünk Dr. Erdélyi Ferenc gondolatait a globális gazdasági válság és az információs technológia összefüggéseiről. „A pénzügyi informatika a banki operációkat átalakítja.  Bank kártyák, hitel kártyák, bank automaták. A szereplőknek már nem csak a megtakarításai hanem a  folyamatos „léthez” szükséges eszközei (betétek, számlák, hitelek, napi tranzakciók) is a bankokhoz kerülnek. A háztartások 92%-a rendelkezik folyószámlával, 45%-a pénzpiaci befektetéssel. Az üzleti szereplők és a háztartások pénze közötti különbség fokozatosan eltűnik. A globális pénzügyi tranzakciók gyorsak, bonyolultak és elrejthetők.

Következmény: előbb pénzbőség, majd a banki szféra tevékenysége révén hitel bőség. Megkezdődik a költekezés. Szereplők: háztartások, intézmények, államok. A megtérülés kockázata folyamatosan növekszik. A kockázati modellek egyre hibásabbak. Egy ponton túl a likviditás hiánya nem leplezhető.  „Bedőlnek” a bankok.”

„A termelés informatika a termelési operációkat gyökeresen átalakítja.  Az átalakulás alulról felfelé ment végbe. A folyamatok szintjén az NC, a PLC, a DCS, az RC, majd a PAC technika a gyártórendszerek és gyártósorok termelékenységét folyamatosan emelte. Az informatika ezután a cella, műhely, gyár, vállalat és végül a virtuális vállalatcsoport műszaki tervezési, irányítási és üzleti folyamatait tette sokkal hatékonyabbá. Megbízható modellek és szimuláció áll rendelkezésre. 

Következmény: az ipari folyamatok hatékonysága jelentősen emelkedik. A sorozatnagyságok növekednek, tömeges a termék replikáció, önköltségek csökkenése, árubőség, kínálati piacok. Megkezdődik a fogyasztás gyorsuló növekedése. Szereplők: háztartások, intézmények, államok. A növekedésnek azonban korlátozások szabnak határt. Az infrastruktúra fejlesztése nem tudja követni a fogyasztást. A kultúra az emberi viselkedés lassan változik. Nőnek a környezetszennyezési kockázatok. A fizetőképes piacok telítődnek. „Bedőlnek” az autógyárak.” Az információs technológia tehát spontán felpörgeti a hitelfelvételt, óriási termelékenységnövekedést hoz létre az iparban a technológia minőségi változása nélkül, ami mind hozzájárul a globális gazdasági válsághoz.

Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság című könyve a pszichológiát és a közgazdaságtant próbálja sajátos módon ötvözni. Cáfolja a hagyományos közgazdaságtan határhaszon elméletét, miszerint az ugyanabból a jószágból egymás után elfogyasztott egységekkel párhuzamosan csökken a hasznosságérzet a fogyasztó számára, aki a jószágot elfogyasztja. Azt állítja, hogy ez csak az úgynevezett komfort orientált jószágok esetében van így. Az úgynevezett stimuláció orientált jószágok esetében pedig a hasznosságérzet sohasem csökken.


A komfort orientált fogyasztási cikkek azok, amelyek főként az ember kényelmét és biztonságát szolgálják. Ilyenek a különféle élelmiszerek, vagy lakberendezési cikkek stb. A stimuláció orientált fogyasztási cikkek pedig azok, amelyek az ember újdonság iránti vágyát elégítik ki, illetve amiket unaloműzés és a veszélyes helyzetek keresése céljából vesz igénybe. Ilyenek a kirándulások, vagy a különféle irodalmi és művészeti alkotások élvezete stb.


A könyv elején ismerteti azokat a pszichológiai kutatásokat, amelyek szerint az embernek nem csak kényelemre és biztonságra, hanem újdonságra, változatosságra, és stimulációra is szüksége van, különben az unalom keríti hatalmába. A különféle fogyasztási cikkeknek az újdonság, illetve a redundancia nagysága (a termék felépítésében megtalálható újdonságok száma, mint pl. egy festményben meglévő új művészi elemek száma) szerint van stimuláló hatása.


Scitovsky a stimuláció orientált fogyasztás pártján áll. Kifejti, hogy ez egyrészt azért fontos, mert nagyobb és egészségesebb örömforrást jelent az emberek számára, mint a komfort orientált fogyasztás. Továbbá közgazdasági és környezetvédelmi szempontból is fontos, hiszen a stimuláció orientált fogyasztási cikkek kevésbé szennyezik a környezetet, mint a komfort orientált fogyasztás. A Coca Cola elfogyasztása után keletkező műanyagflakon például sokkal környezetszennyezőbb, mint egy látogatás valamelyik festménykiállításon, vagy egy kellemes túrázás a hegyekben.


Scitovsky ezután részletesen elemzi az amerikai puritanizmus hatását a fogyasztási szokásokra. Leírja, hogy az Amerikaiak ősei, vagyis a puritánok, mindent az ördög művének tekintettek, ami örömöt okoz, ez pedig a komfort által dominált fogyasztás felé terelte az amerikaiakat.


Mivel a protestáns puritanizmus elutasította az örömszerzést, viszont pártolta a minél szorgalmasabb munkavégzést, és a szorgalmas munkavégzésből származó anyagi gyarapodást, az amerikai embert spórolásra ösztönözte, és így az amerikaiak ferde szemmel néznek minden olyan fogyasztási tevékenységre, ami a tiszta örömszerzést szolgálja, és nem a szükségletek kielégítését. Az amerikai oktatási rendszer is ezt a szellemet tükrözi, mert csak a termeléshez szükséges ismereteket oktatják, de nem oktatnak olyan ismereteket, amelyek a stimuláció orientált fogyasztáshoz szükségesek. Például egy zenei mű, vagy egy irodalmi mű megértéséhez és élvezéséhez. Ezért az átlag amerikai felnőtt korában már nem is képes a stimuláció orientált fogyasztásra, viszont a stimuláció igénye nem veszett ki belőle, ezért a stimuláció olyan lehetőségei után néz, amelyek nem igényelnek nagy szellemi erőfeszítést. Viszont ezek a stimulációs források kevés örömmel is járnak.


Ilyen a televízió nézés, a vásárlás, illetve az autózás. Az amerikai televíziós csatornák által szolgáltatott műsorok rendszerint egyformák, kevés bennük a redundancia, ezért egy idő után unalmassá válnak. A modern szupermarketekben az ember egy idő után nem tud újabb dolgot felfedezni, ezért az is unalmassá válik, továbbá, ha az ember az autójával mindig ugyanazokon a helyeken utazik keresztül, a táj egy idő után szintén unalmassá válik. Viszont mivel az amerikai nem talál más stimulációs forrást, nem tehet mást, mint hogy a meglévő stimulációs források, mint a televízió nézés, az autózás és a vásárlás mértéktelen habzsolásába kezd, tehát olyan örömöket hajszol, amelyek sohasem elégíthetik ki.


Így van ez az evéssel is. Az amerikai ételek végletesen egyformák és igénytelenek. Nincs bennük változatosság. Ez is a puritán szellemiség következménye. Az amerikai ember viszont ebben is a stimulációt keresi, ezért mértéktelenül kezdi habzsolni az amerikai ételeket, valószínűleg ezért van annyi elhízott ember Amerikában. Ez pedig nyilvánvalóan szintén a környezet feléléséhez vezet.


Nyilvánvalóan a szakralitásra irányuló, vagyis az ember spirituális fejlődését elősegítő termékeket is a stimuláció orientált termékek közé sorolhatjuk, amelyek mint ahogy azt Scitovsky Tibor leírta környezetkímélőek, már csak ezért is érdemes lenne bevezetni a kamatmentes pénzt, ahol a forgalomban lévő pénz mennyiségét az előállítandó termékek minőségéhez, és az ember spirituális fejlődését elősegítő jellegéhez kötjük. Erről is részletesen írtam a „Kamatmentes pénz bevezetése (2. rész) – a fenntartható munkanélküliségi ráta” http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=107903 című cikkemben.


Ha a technika fejlődése csak az egyre könnyebben eladható fogyasztási cikkek előállításához igazodik, az még inkább csökkenti a különféle fogyasztási cikkekben fellelhető redundancia nagyságát, így az amerikaiak még inkább habzsolják a különféle fogyasztási cikkeket, hogy valahogy kielégíthessék stimulációra irányuló szükségleteiket. Ez pedig gyorsítja a Föld erőforrásainak felélését. Tehát a modern információs társadalom fejlődése paradox módon nem szűnteti meg, sőt még inkább növeli a Föld erőforrásainak felélését, annak ellenére, hogy a hagyományos technológia fejlődését, és a gazdasági növekedést visszafogja, ha igaz a felvetésem.


Ha tehát igaz, amit leírtam, akkor a gazdasági növekedés hiányának, és így az eladósodásnak az egyik oka éppen az információs társadalom fejlődése. Talán nem véletlen, hogy hazánkban az MSZP-SZDSZ kormány volt a legnagyobb szószólója az információs társadalom fejlődésének, továbbá hogy a legtöbb hitelt is ez a kormány vette fel a nemzetközi pénzügyi köröktől. Hiszen az információs társadalom fejlődése, és a nemzetközi pénzpiacok működése kéz a kézben jár együtt. A hadkötelezettség eltörlésének is ez a kormány a leghívebb szószólója. Érdekes továbbá, hogy az úgynevezett MSZP-SZDSZ kormány nagyban kötődik az úgynevezett távol-keleti vallásokhoz. Erről részletesen írtam az „Újpogányság – Hit Gyülekezete – magyar baloldal – kelet barátság” http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106187 továbbá a „Miért épül fel kasztszerűen a magyar liberalizmus?” http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=102160 című cikkeimben.


Ez nem lehet véletlen, hiszen a távol-keleti vallások technika ellenesek, (ahogy a modern információs társadalom is a hagyományos technikai civilizációt emészti fel) mivel az evilági élet teljes elutasítását, a világból való teljes kivonulást hirdetik, sőt tulajdonképpen azt tanítják, hogy ennek a világnak a létezése, amelyben élünk illuzórikus, ezért nem kell vele törődni. A keleti vallások tagadják, hogy a történelemben fejlődés lenne, ahogy Nietzsche is tagadta, akiről nemrég éppen a mai magyar baloldal egyik legismertebb filozófusa írt tanulmányt. Továbbá az sem lehet véletlen, hogy Fukuyama: A történelem vége című könyve is az információs korban jelent meg, amely azt hirdeti, hogy korunk után nem lesz többet történelmi fejlődés. Ez is egybecseng a keleti vallások tanításaival. Végül az is érdekes, hogy Amerikának most éppen egy távol-keleti ország vagyis Kína a legnagyobb hitelezője, vagyis egy keleti ország kezébe adta az uralmat az információs társadalom fejlődése és az ezzel együtt járó nyugati gazdasági recesszió.


A kamatmentes pénzről már írtam egy korábbi cikkemben mégpedig „A kamatmentes pénz bevezetésének lehetőségéről (1. rész)” http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=107599 című cikkemben, ahol a bevezetését a keresztény reszakralizáció lehetőségével akartam összekapcsolni. Hangsúlyozom, itt kamatmentes pénzről van szó, nem helyi pénzről. A helyi pénzt csak körülhatárolt csoportok használhatják egymás közötti vásárlásra, az általam felvázolt kamatmentes pénzt pedig az állam adja ki, és bárki részére hozzáférhető, csak kamatmentes. Leírtam, hogy a kamat valóban rossz ugyan, és a biblia is tiltja, de a piacgazdaság körülményei között szükség van rá, mert csak így tudjuk szabályozni a forgalomban lévő pénz mennyiségét, hogy ne menjen fel az infláció.


A forgalomban lévő pénz mennyiségét mindenképpen szabályozni kell valahogyan, mert különben felmegy az infláció és összeomlik a gazdaság, ezért ha egyszer tényleg be akarjuk vezetni a kamatmentes pénzt, akkor mivel a kamat már nem fogja szabályozni a pénz keresletét, elemeznünk kell, hogy miben is áll a pénz kereslete. A pénz, vagyis a tőke keresletét származékos keresletnek nevezik a mikroökonómiában, mert végeredményben más javaknak a kereslete határozza meg a keresletét. A vállalkozók például akkor vesznek fel hitelt, ha vállalatot akarnak alapítani valamilyen termék, vagy szolgáltatás előállítása céljából, de egy ilyen vállalatot megalapítani csak akkor érdemes, ha van kereslet arra a termékre, amit a vállalat elő akar állítani.


Tehát végeredményben a hitel keresletét a példánkban szereplő termék kereslete határozta meg. Ennek megfelelően, ha a kamat már nem szabályozza a pénz keresletét, akkor csak magának az előállított termék kínálatának és keresletének a szabályozásával szabályozhatjuk a forgalomban lévő pénz mennyiségét. A különféle termékek és szolgáltatások keresletének szabályozása egyébként nem idegen a modern kapitalizmustól. Mondják egyesek, hogy a kapitalizmus nem csak kielégíteni akarja az emberek szükségletét, hanem felkelteni is. Erre szolgálnak a különféle reklámok és hirdetések.


De mi nem ezt az utat választjuk, hanem érdemes lenne létrehozni egy pályázati rendszert, amely csak azoknak a vállalkozóknak osztja el a rendelkezésre álló kamatmentes hiteleket, akik nem olcsó fogyasztási cikkeket, hanem minőségi, és az emberek javát szolgáló, továbbá spirituális fejlődését elősegítő termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő. Tehát a vállalatok pályázat útján juthatnának hozzá a kamatmentes pénzekhez, és ezzel szabályoznánk egyfelől a forgalomban lévő pénz mennyiségét a kamat elhagyása mellet is, másfelől ezt összekapcsolnánk a keresztény reszakralizáció lehetőségével. Ez természetesen csak a kamatmentes pénz általános bevezetése esetén működik, mert ha egy vállalat a kamatmentes pénz helyett a banki szektorból vesz fel hiteleket, hogy olcsó fogyasztási cikkeket állítson elő, akkor könnyedén kiszorítja a piacról a minőségi termékeket előállító vállalatokat.


Talán csak a hagyományos technológiai fejlesztések ismételt beindítása, és a kamatmentes pénz bevezetése, továbbá a forgalomban lévő pénz mennyiségének minőségi és az emberek spirituális fejlődését elősegítő termékek gyártásához való kötése segíthet a problémán, amivel újra szabályoznánk a keresletet, és visszaszorítanánk az informatikai fejlődés túlburjánzását, továbbá kiküszöbölnénk a régi ipari rendszer hátrányait is, amely úgy irányította a fogyasztást, hogy nem vette figyelembe az esztétikai és művelődési szempontokat. A cégeket ezzel újra állami felügyelet alá helyeznénk, hogy ne csak az üzleti szempontok legyenek a mérvadóak. Lehet, hogy csak így oldhatjuk meg a hitelválságot. A kereslet szabályozása, és az ebből fakadó minőségi termelés azért is fontos, mert ahogy láttuk, az informatikai rendszer az ipari termelést magasabb termelékenységre ösztönzi minőségi fejlődés nélkül, ami a vállalatok bedőléséhez vezet ennek pedig csak a kereslet kamatmentes pénzzel való szabályozása vethet véget.


A liberális pártok, vagyis az MSZP és az SZDSZ gyakran állítja azt, hogy a Fidesz a Kádár rendszerhez hasonló politikát folytat, vagyis kommunista elveket vall. Ez az ő szempontjukból igaz is, hiszen a magyar liberalizmus azon törekvésével szemben, hogy gyakorlatilag felszámolja a hagyományos ipari, technikai civilizációt a Fidesz óvja a régebbi ipari struktúrákat. Ez annak ellenére igaz, hogy az MSZP, és nem a Fidesz a régi kommunista párt utódpártja. Karl Marx a kommunista ideológia kidolgozásakor a kommunizmust olyan társadalomként írta le, amely egyrészt osztály nélküli társadalom, másrészt ahol az emberek képességeik szerint dolgoznak, és szükségleteik szerint részesednek a megtermelt javakból.


A képességeink szerinti munkát inkább a képességeink, és spirituális küldetésünk kibontakozásához legjobban megfelelő munkával helyettesíthetnénk a marxista ideológiában, hiszen Marx is ellene volt az embereknek a munkájuktól való elidegenedésének, ami a kapitalizmusban mechanikus, gépi munkának a következménye. Az osztálynélküli társadalom eszméje ellenkezik a keresztény gondolkodásmóddal, hiszen társadalom nem létezhet hierarchia nélkül, ez tényleg megvalósíthatatlan eszméje a kommunizmusnak.


Viszont a képességeink, és spirituális küldetésünk kibontakozásához legjobban megfelelő munka, továbbá a szükségletek szerinti részesedés a gazdaság által megtermelt javakból a keresztény gondolkodásmóddal is egybecseng. A középkorban meg volt valósulva a kommunizmusnak ez a két álma, hiszen a középkori céhekben mindenki olyan munkát végezhetett, ami a legjobban megfelelt spirituális küldetésének, továbbá senki sem éhezett akkoriban ok nélkül. Ezt a középkor után a technika fejlődése vette el az emberektől a gyáripar kialakulásával, de mivel a technikát nem fejleszthetjük vissza, ezért csak a technika további fejlődése oldhatja meg ezt a problémát, mint ahogy a földi környezet pusztulásának problémáját is.


Még a 80-as években volt alkalmam olyan science-fiction könyveket olvasni, amelyek a jövőben játszódnak, és ahol az emberek különféle új művészeti irányzatokkal foglalkoznak szabadidejükben képességeik kibontakoztatása céljából, a modern technológia segítségével, mint például mesterséges univerzumok, vagy genetikai struktúrák létrehozása. Tehát a technológia az emberi kreativitás meghosszabbításává válik, és nem elnyomójává. Egy ilyen társadalomban valósulna meg ténylegesen Marx utópiája. A Zeitgest mozgalom utópiája a számítógépekre alapozza a jövőt, ahol mindent a számítógépek irányítínak. Én a hagyományos technológiára, ahol a technológia az emberi kreativítás meghosszabbítása. Lenin volt az, aki azt hirdette, hogy a kommunizmus csak a termelőerők megfelelő fejlettsége esetén valósulhat meg. Tehát ő volt az, aki a technika fejlettségétől tette függővé a kommunizmus eljövetelét.


Bogár László szerint a magyar baloldal letért a Lenini útról, amikor Rákosi idejében erőltetett iparosítást vezetett be, hogy ezzel kierőszakolja a kommunizmus eljövetelét, úgy hogy a termelőerők fejlettsége erre még nem volt alkalmas. Ma már mondhatjuk, hogy a magyar baloldal kétszer is letért a lenini útról. Először Rákosi idejében, amikor erőltetett iparosítást vezetett be. Ez is a keleti szellemiséghez közelítette a magyar baloldalt, hiszen despotikus egyszemélyi uralommal járt együtt, ami a keleti szellem sajátja. Másodszor pedig a rendszerváltás idején, amikor a nyugati liberális körökhöz csapódott, amelyek erősen kötődnek az információs társadalomhoz, ami mint ahogy láttuk megakasztja a termelőerők, vagyis a technika fejlődését.


A Fidesz támogatja a magyar hadsereg fejlesztését, munkára épülő társadalmat akar bevezetni, alkotmányban rögzítette, hogy ne lehessen eladósítani az országot. Tehát csupa olyan intézkedéseket tesz, amelyek újraindítják a termelőerők fejlődését az információs társadalom egysíkú fejlődésével szemben. Ennyiben tényleg igaza lehet a magyar liberálisoknak, hogy a kommunizmushoz kötődik, mert a lenini szellem folytatója. Ha a Fidesz bevezetné a kamatmentes pénzt, és a forgalomban lévő pénz mennyiségét a legyártott termékek minőségéhez, és az emberek spirituális fejlődését elősegítő jellegéhez kötné, akkor előbb juthatnánk el egy, nem osztálynélküli, de egy olyan társadalomba, ahol az emberek képességeiknek, és spirituális küldetésük kibontakozásának leginkább megfelelő munkát végeznek, és szükségleteik szerint részesednek a megtermelt javakból. Továbbá mivel a Fidesz keresztény eszméket is vall, egy hogy úgy mondjam keresztény kommunista társadalomba.


Az orosz kommunizmussal kapcsolatban, ami még az ipari fejlődésen, tehát a hagyományos technológián alapult, meg kell jegyezni, hogy azt Nyikolaj Berdjajev orosz filozófus deszakralizált új középkornak nevezte, mert megszüntette a reneszánsz humanizmusát és individualizmusát, ahol az ember van a középpontban, és az emberiséget a régi középkorhoz hasonlóan magasabb elvek alá rendelte. Csak ezek az elvek nem szakrális, tehát nem vallásos elvek voltak, ellentétben a régi középkorral, hanem Istentelen elvek, hiszen a kommunizmus ateista eszmerendszer.


Az új középkor valódi eljöveteléhez arra van szükség Berdjajev szerint, hogy a kommunizmust vallásos szellemiséggel töltsük meg. A kommunizmus undorító ipari monstrumai helyett vissza kell térni a céhes iparra, ahol a minőségi munka a fő, illetve vissza kell térni a vallásos Istenhithez stb. Így jöhet el az új szabadság. Most pedig végre rátérhetünk a film elemzésére. A 2001 Űrodüsszeia című filmet Stanley Kubrick rendezte. Science-fiction filmről van szó. A film eleje a prehisztórikus korban játszódik, az emberiség születésénél, és fejlődésének kezdeténél. Ebből már látszik, hogy a film rendezőjének szemlélete nagyban kötődik a fejlődéselmélethez, ami a Hegeli dialektikából származtatható, miszerint az emberi történelem egyenes vonalban halad fejlődésének végső célja felé.


Már itt is megjelenik a monolit motívuma, amely végigkíséri a filmet, és az emberiség minden fejlődési állomásánál ott van. Hegel Kubrick egyik kedvenc filozófusa volt. A film ezután következő jelenetei évmilliókkal később az űrben játszódnak. Esztétikailag kifogástalan minőségű űrjárműveket látunk siklani az világűr végtelenében Johann Straus Kék Duna keringőjével aláfestve. A technika, pontosabban a hagyományos technika dicséretét zengik ezek a képsorok. Mintha azt akarnák nekünk mondani, amit Lenin is mondott, hogy a technika fejlődése hozza majd el nekünk a középkor után, éppen a technika miatt, elvesztett szabadságot, vagyis az új középkort Bergyajev szavaival élve, ahol mindenki olyan munkát végez, ami legjobban megfelel spirituális fejlődésének. Az űrkutatás tudománya, amivel a film foglalkozik, manapság a legkevésbé fejlődő tudományág.


Ezeket a képsorok is a monolittal való találkozással végződnek. A következő képsorok már egy új űrhajós expedíció képeit mutatják, ahol néhány űrhajós a Jupiter felé tart. Egy számítógép vezérli az űrhajó működését, ami már annyira fejlett, hogy az emberhez hasonlóan gondolkodni is tud. Ez a számítógép azonban téved, ezért az űrhajósok le akarják állítani. A számítógép pedig ezt meg akarja akadályozni. Azok a film legfeszültebb képsorai, amikor a számítógép könyörög Dave Bowmannak az egyik űrhajósnak, hogy ne állítsa le.


Ezt a jelenetet legtöbben az ember és a mindent uralni akaró gép harcának fogják fel. Viszont ahogy a cikkben már kifejtettük. Az információ technológia az, ami korunkban fel akarja emészteni a hagyományos technológiát, és ezzel együtt az eljövendő emberi szabadságot, vagyis az új középkort, ahogy Bergyajev mondta. Az információs technológia fémjelzi az új ókort, amiről már írtam ebben a cikkben, és ami rabságba akarja dönteni az embert. A Zeitgeist című interneten fellelhető videó is olyan világot népszerűsít, ahol az egész gazdaságot a számítógépek irányítják, az emberi munkaerőt is az helyettesíti, így az embernek semmi dolga nincs, csak hogy élvezze a Zeitgeist alapítói által felkínált tétlen életet. Ez a legnagyobb rabság véleményem szerint, mert a teljes unalmat kínálja az embernek. Az unalomnál nagyobb rabság pedig nem létezik.


Ez a jelenet a filmben tehát véleményem szerint nemcsak az ember és a gép harcát jelképezi, hanem az emberen keresztül, az emberi szabadság és a rabság, a hagyományos technológia, és a modern információs technológia, az új középkor és az új ókor harcát is egyben. Végül a fináléban Bowman egy sajátos fekete lyukon, vagy űrkapun keresztül utazva egy modern elemekkel ötvözött francia barokk szobába ér, ahol többször egymás után találkozik öregkori önmagával, majd végül halálos ágyán a monolittal. A barokk kor és a barokk művészet érdekes motívum a filmben.


A barokk művészet a reneszánsz után következő művészeti stílus volt Európa történetében. Az volt a célja, hogy a reneszánsz világias művészete után, amely az antik művészethez, vagyis az ókorhoz való visszatérést célozta meg, újra vallásosságot vigyen a művészetbe, vagyis, hogy valamennyire visszatérjen a középkorhoz. De ez nem sikerült neki teljes mértékben. Nem tudta teljesen elnyomni a reneszánsz világiasságát, hanem inkább a reneszánsz világiasságának, és a középkor vallásosságának egyfajta ötvözetét hozta létre.


Ha tehát a barokk az ókor és a középkor ötvözete, akkor a cikkben már kifejtett gondolatokat követve, a filmben a barokk szoba jelképezi az új középkor és az új ókor, a hagyományos technológia és a modern információs technológia, az emberi szabadság, és a rabság szintézisét. Bowmannak a számítógéppel való filmbeli harca, vagyis a hagyományos technológia, és a modern technológia közti harc után, ami korunkban is folyik, csak a kettő szintézisbe hozása lehet a megoldás, tehát hogy mind a kettő arányosan fejlődjön egymást kiegészítve. Ezt jelképezi a francia barokk szoba, mert csak így születhet meg az új jövő, az új emberiség. Talán az, hogy a szoba éppen francia barokk, és nem olasz barokk, sem lehet véletlen, hiszen, ahogy már leírtam Hajnal István szerint is a francia középkori céhrendszer volt az, ahol az emberi leginkább szabadságra lelt saját munkájában, tehát ez felelt meg leginkább az új középkornak.


Kubrick egyik kedvenc filozófusának Hegelnek a gondolatai is ezt tükrözik, amely szerint a történelem úgy halad előre, hogy mindig van egy már meglévő eszme. Ezt hívja tézisnek, majd születik ezen felül egy új eszme, ez az antitézis, végül a kettő szintéziséből jön létre az új tézis, vagyis a legújabb eszme, illetve az új világ. Az új szintézis gondolata ötlik be a film zárójelenetében is, ahol a halálos ágyán fekvő Bowman végül belezuhan a monolitba, és magzatként jelenik meg újra a monolit belső sötétjében. A fogantatás folyamatát mutatja ez a jelenet, amely csak két ember egyesülése által jöhet létre. Ez analógiában áll a hegeli tézis-antitézis egyesülésének folyamatával, amelyből új szintézis jön létre. Esetünkben ez, mint ahogy már leírtam, az emberi szabadság és rabság, hagyományos technológia, és információs technológia, új középkor és új ókor szintézisének feleltethető meg. Csak ennek a kettőnek a szintézisével születhet meg az új emberiség, az új világ, az új szabadság.


Felhasznált Irodalom:


Nikolaj Bergyajev: Az új középkor, Budapest, 1935.


Bogár László: A fejlődés ára, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983.


John Kenneth Galbraith: Az új ipari állam, Budapest, 1970.


Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság. Gazdaságlélektani alapvetések, Budapest, 1990.


Az amerikai csoda (2000/8 - Határesetek) http://cegvezetes.cegnet.hu/2000/8/az-amerikai-csoda


WebLogTrade: Terméktípusok http://hu.wiki.weblogtrade.eu/Term%C3%A9kt%C3%ADpusok


Hajnal István: Technika, művelődés, História-MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1993.


Elias, Norbert: A civilizáció folyamata Gondolat Kiadó, 2004.


Huxley, Aldous: Szép új világ Cartaphilus Könyvkiadó, 2008.


Wikipédia: A mormonizmus kritikája http://hu.wikipedia.org/wiki/A_mormonizmus_kritik%C3%A1ja


Gaál Péter: A multi-level-marketing 2. http://noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106733


Gaál Péter: A multi-level-marketing 1. (a mormonok) http://noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106732


Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról Akadémiai Kiadó, 1979


Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság. Gazdaságlélektani alapvetések, Budapest, 1990.


Dessewffy Tibor: Bevezetés a jelenbe: Az Információs Kor szociológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.


Bernhard Lang - Colleen Mcdannell: A menny története, XÉNI ART, 2001.


Wikipédia: Mormonism and Islam http://en.wikipedia.org/wiki/Mormonism_and_Islam


Hajnal István: Technika, művelődés (tanulmányok) História, 1993


Kornis Gyula: Tudomány és társadalom. A tudomány szociológiája I-II. kötet, Budapest, 1944.


G. Fodor Gábor: Kérdéstilalom - Eric Voegelin politikai fiozófiája, L'Harmattan Kiadó, 2005.

Dr. Erdélyi Ferenc A globális gazdasági válság néhány technológiai vonatkozása www.gte.mtesz.hu/MANUFUTURE/sajtotaj/Erdelyi_A_globális_09.ppt

A film zárójelenetei:
http://www.youtube.com/watch?v=DTYxqiTxizU