Kornis Gyula szerint az antik görög tudományos gondolkodás az első a világtörténelemben, amely feltalálta a tudományos kutatás és felfedezés önmagáért való szeretetét. A görög világ megjelenése előtt a keleti birodalmakban a tudomány a valláshoz és a gyakorlati élet szükségleteinek kielégítéséhez kapcsolódott. A tudományt csak papok művelhették. A mágikus gondolkodás kiegészítése volt, mint például a csillagászat tudománya, amely az asztrológiát, a csillagjóslást egészítette ki.
A görögöknél viszont a tudományt bárki művelhette, és a kutatás-felfedezés önmagáért való öröméért végezték. A görög tudomány a mai laboratóriumokban és tudományos társaságokban végzett tudományos kutatással ellentétben az elvonult elmélkedés tárgya volt. A földműves és kézműves foglalkozásokat kerülő, elvonultan élő filozófusok és tudósok művelték. A görögök a tudomány művelése mellett nagyra tartották az állami életet, ahol a görög polgárok az állam ügyeiben keltek vitára egymással.
A tudományos élet elvonultságát, és az államélet aktivitását később a filozófia területén ötvözte a görög tudomány. Platon az ideális államról írt utópiát, ahol az állam a polgárok erkölcsi nemesítésének színhelye. Élére pedig a filozófusokat emelte volna, hogy az államot az ész és a tudomány kormányozza. Ezen az úton jutott el később a kultúrállam koncepciójához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése