A könyvben a szerzők az üzleti életet és a vállalatvezetést próbálják összeegyeztetni a keresztény hittel. A spiritualitás és az üzlet összebékítésére eddig is voltak már kezdeményezések, de ezek általában a New Age mozgalmakhoz kötődnek, és nem mennek túl a kapitalizmus hagyományosan profitmaximalizáló logikáján.
Az üzleti életet általában keresztényellenes területnek tekintik, és való igaz, hogy korunkban főképp a szekularizált piaci világ irányítása alatt áll, ami nem igen szimpatizál a keresztény értékekkel. Az első kérdés, amit a könyv feltesz, hogy hogyan küzdjön egy keresztény meggyőződésű egyén az üzleti világban, amely általában szekularizált, tehát vallástalan, a keresztény értékek terjesztéséért.
Ezzel kapcsolatban három modell létezik, mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, és mindegyiket egyaránt alkalmazni kell. Első a természetjogi megközelítés, amely azt feltételezi, hogy ha a cég, ahol dolgozom nem is vallásos, vagy egyenesen keresztényellenes elveket is vall, azt mindenkinek tudnia kell, hogy mi a jó és mi a rossz.
Ebből következően a keresztény menedzsernek egy nem keresztény, illetve plurális környezetben úgy kell megfogalmazni erkölcsi alapelveit, hogy az mindenki számára elfogadható legyen függetlenül vallásos hovatartozásától. Ez a modell több veszéllyel is fenyeget, mivel a keresztény menedzser által hirdetett keresztény erkölcsi irányelvek egy idő után üres szólammá válhatnak, ha a keresztény menedzser állandóan leplezni kénytelen keresztény meggyőződését, mivel elvesztheti kapcsolatát a keresztény hagyománnyal, és így eltűnik belőle a meggyőző erő.
Ezen kívül az a veszély is fenn áll a természetjogi megközelítéssel kapcsolatban, hogy a keresztény menedzser által hangoztatott erkölcsi alapelvek egyszerűen a vállalati profitmaximalizálás eszközévé vállnak a vállalaton belül. Hiszen az erkölcsös élet gyakorlásában olyan alapgondolat is irányíthatja a vállalatot, hogy ha jó állampolgár vagyok, több pénzt kereshetek. A második lehetőség a vallásosság nyíltan felvállalt modellje. Vannak olyan cégek, amelyek nyíltan felvállalják keresztény hitüket.
Az utolsó megközelítés a prófétai modell, amit zsidó gyökereitől örökölt a kereszténység. Az ószövetségben a próféták voltak azok, akik a szegényeket és a megalázottakat vigasztalták, a gazdagokat és hatalmasokat pedig bűneikre figyelmeztették. Itt vetődik fel a „világnak élni, de nem e világnak élni” paradoxona. Ha a keresztény menedzser prófétai szerepet vállal, és nyíltan figyelmezteti etikátlan magatartású munkatársait, illetve feletteseit a bűneikre, az konfliktusokhoz vezethet, vagy akár az állás elvesztésével is járhat, de néha szükség van a prófétai szerep elvállalására.
A következő téma, amit a könyv felvet az nem más, mint az üzleti tevékenység célja keresztény szempontból. Itt meg kell különböztetni az alapvető és kiemelkedő javakat. Ha megkérdezünk valakit manapság, hogy miért dolgozik, általában azt válaszolja, hogy pénzért. Pedig a pénz csak a létfenntartás eszköze, ezért nem lehet az emberi élet végső célja, és így a munka célja sem, ami az emberi élet egyik legfőbb értelmének tekinthető.
A munka célja csakis az lehet, hogy az ember a munkában kibontakoztassa önmagát, megvalósítsa azt a belső rendeltetést, amit Isten beléje helyezett, tehát, hogy éljen az isteni kegyelemmel. A cég gazdálkodásának ezt a célt kell szem előtt tartania, minden más csak eszköz.
Ennek következtében az alapvető javak a cégen belül azok, amelyek elősegítik a cég gazdálkodásának életben tartását, mint például pénzeszközök, tőkejavak, gépek stb. Ezek mindig csak eszköznek tekinthetőek a végső cél érdekében, és soha sem szabad céllá válniuk a gazdálkodás területén. A kiemelkedő javak pedig azok, amelyek az ember fejlődésének, az isteni kegyelem által az emberbe belehelyezett rendeltetés kibontásának megnyilvánulásai, mint például az erkölcsi fejlődés.
Természetesen, ha az alapvető javak veszélybe kerülnek, akkor fontossági sorrendben ezeknek kell először prioritást kapniuk, mert ezek nélkül nem maradhat fenn a cég, de amint az alapvető javakat fenyegető veszély elmúlik, a kiemelkedő javak prioritásának kell előtérbe kerülnie. Nem csak az egyénnek, hanem minden közösségnek. Nemzetnek, városnak stb. is van rendeltetése, amely érdekében fejlődnie kell. A közösség ilyen értelemben vett fejlődését és gyarapodását nemezzük közjónak. Az egyénnek pedig saját rendeltetését és fejlődésének lehetőségeit, vagyis magánjavait össze kell hangolnia a közösség rendeltetésével és fejlődésének lehetőségeivel, vagyis a közjóval. Ehhez elengedhetetlen, hogy a cég megfogalmazza rendeltetését.
Ezek a könyvnek a közjavakról és magánjavakról szóló gondolatai. Az abszolút közjó a keresztény teológia értelmében Isten, tehát minden egyén és közösség fejlődésének végeredményben Isten kell, hogy legyen a végső célja. A fejlődésben fontos szerepe van az erényeknek, ezt kiemelve hangsúlyozza a könyv. Ahhoz hogy az ember saját munkájában megnyilvánuló fejlődését kibontakoztassuk, szükség van arra, hogy a munkavégzés senki számára se legyen mechanikus, szakértelmet nem igénylő, vagyis olyan, ami semmi felelősséggel nem jár, mert ez értelemszerűen nem segítheti elő az ember fejlődését.
Ezért szükség van a munkatervezés olyan szintű megvalósítására a cégen belül, ami a szubszidiaritás, vagyis a felelősség megosztásának elvét alkalmazza. Tehát a legalsó szinten dolgozó fizikai munkásoknak is tudni kell alkalmazniuk valamilyen szinten saját szakértelmüket. Ezt a gondolatot követve mutatja be a könyv az úgynevezett sejtszerű gyártás bevezetését az egyik üzemben, ami ezt a célt segíti elő.
A bérezés keresztény szempontú megközelítésénél a könyv hangsúlyozza, hogy mindenképp figyelembe kell venni az alkalmazottak megélhetést, mert az emberi fejlődést csak így lehet elősegíteni. Ugyanakkor a bérnek méltányosnak kell lennie. Ezért a könyv javasolja a teljesítményalapú bérezés bevezetését, hogy mindenki annyi bért kapjon, amennyivel hozzájárul a közjóhoz. Mindemellett a bérnek fenntarthatónak is kell, lennie, hogy ne veszélyeztesse a vállalat fennmaradását. A bér mindhárom szempontnak a figyelembevételével való meghatározása elég nehéz feladat.
A tulajdonról szóló keresztény felfogás hangsúlyozza, hogy Isten ajándékba adta az embernek a Földet a teremtés után, ezért a rendelkezésre álló javak nem az egyes emberi egyéneket illetik meg, mert Isten csak használatba adta őket, és mint isteni ajándékot, amelyet Isten csak ideiglenes gondnokságba adott lényegében mindenkit megillet. Így a keresztény vállalatvezetőnek kötelessége a tulajdon megosztása, vagyis a vállalati résztulajdon biztosítása az alkalmazottak részére.
A vállalati résztulajdon az egyetlen, amely életre hívhatja a kezdeményezést és motivációt, a hosszú távú termelékenységet és hatékonyságot továbbá a nyugalmat. Ha az ember birtokol valamit, akkor értelemszerűen motiváltabb annak tiszteletben tartására, őrzésére és fejlesztésére, ennek következtében, ha az egyén birtokol valamennyit a cégből, nyilván motiváltabb alkalmazottja lesz a cégnek. Ennek következtében nő a termelékenység és a hatékonyság is, mert a dolgozók, ha tulajdonhoz jutnak, akkor készek rövid távú érdekeiket feláldozni a cég fejlődése érdekében.
„Ha az emberek rendelkeznek mindazzal, ami szükséges a kötelességeik ellátásához, ígéreteik betartásához és törekvéseik megvalósításához, akkor egyszerűen nyugodtabbak és hajlamosabbak egyetértésben élni másokkal”, vagyis nő a bizalom a vállalaton belül. Különösen fontos ez létszámcsökkentés esetén. Továbbá a vagyon egészségesebben áramlik a vállalaton belül, akár az emberi szervezetben. A könyv hangsúlyozza, hogy a vállalati vagyonmegosztást is a közjó eszméjének kell áthatnia, mert ez is történhet pusztán érdekből, a profit növelése céljából, ami nem jó.
A keresztény szemléletű marketingtevékenység megvalósításával kapcsolatban a könyv hangsúlyozza, hogy csak olyan terméket szabad reklámozni, amelynek hasznosságáról magunk is meg vagyunk győződve. Ennek fényében pedig el kell vetni a „mindegy, hogy kinek adom el, csak el legyen adva” filozófiáját, és mindig egy körülhatárolt célcsoportot kell megcélozni a reklámmal, akinek tényleg szüksége lehet rá. A termékfejlesztés kapcsán pedig azt hangsúlyozza a könyv, hogy csak olyan terméket szabad gyártani, ami összeegyeztethető a közjó fent kifejtett eszméjével.
A könyv hangsúlyozza továbbá az imának, és a kontemplatív elmélyülésnek mindig ki kell egészítenie a munkában megvalósuló belső fejlődést, továbbá hangsúlyozza a liturgia szerepét, amely a magánjavak, és közjavak fent leírt egybehangolásával van analógiában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése