Ez ma is jelen van mind a zsidó vallásban, mind pedig a perzsa területeken megjelent iszlámban. A zsidóknál az ember és az Isten távolsága a túlvilági élet, a halhatatlanság, és a feltámadás teljes tagadásában ölt testet, mert az a megistenülést jelentené számukra. Az iszlámban pedig a predestináció tanában, amely szerint Isten eleve elrendeli, hogy az ember pokolra kerül, vagy üdvözülni fog. Tehát az ember passzivitásra van ítélve az isteni hatalom mindenhatóságával szemben.
A perzsáknál tehát Hegel szerint a szellemet a természeti elemek szennyezték be, mert a zoroasztriánizmus a természeti vallások elemeit vette fel. Ez ma is megmutatkozik a perzsa területen a zoroasztriánizmus után megjelent iszlámban, ahol a túlvilág erősen érzéki, materiális jelleget ölt, hiszen az iszlámban az üdvözülteknek lényegében földi gyönyörökben van részük. A zsidó vallás tisztán szellemi jellege pedig az Európai protestantizmusban folytatódott, ahol erősen kötődik a kapitalisztikus szellemhez. Érdekes, hogy éppen a tiszta szellemi lényeg működik együtt a mechanikus, gépi elven működő kapitalisztikus szellemmel, amelyet materialista társadalmi rendszernek neveznek, és nem az érzéki és materiális iszlám, ami éppen azért tartja távol magát a kapitalizmustól, mert a túlvilág náluk erősen érzéki jelleget ölt, és az evilági lét, mintegy tükörképe a túlvilágnak. Erről részletesen írtam a „Jobbik vs. Fidesz” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/jobbik-vs_-fidesz.html című cikkemben.
Hegel ezenkívül a görögökről azt írta, hogy ők pedig az érzékiséget alakították szellemivé. Ezt mindenki láthatja a görög szobrokon, amelyek általában meztelen férfiakat és nőket ábrázolnak. Valóban érzékiek ugyan, de mégsem durva módon, hanem mindig érzünk bennük valami légies könnyedséget, amikor csak látjuk őket. Tehát valóban szellemivé alakították az érzékiséget. Mit is kell értenünk a cikk címében szereplő új ókor alatt? Amerika a puritán protestantizmus mekkája, tehát ilyen értelemben a zsidó szellem igazi folytatója, azonban Amerika történelmének előrehaladtával, mintha fordított folyamat menne végbe Amerika szellemiségében, mint ami az ókori görög szellemet fémjelezte. Míg a görögök az érzékiséget és a materialitást alakították szellemivé, addig az amerikaiaknál mintha a tiszta szellemi lényeg materializálódna. Véleményem szerint ez az új ókor.
Miben mutatkozik ez meg? Dessewfy Tibor: Bevezetés a jelenbe: Az információs kor szociológiája című művében a modern kor információs társadalmát Georg Ritzer nyomán McDonald világnak nevezi, mert mindaz jellemző gazdasági folyamataira, ami a McDonald éttermekre. Ezek közül az első a hatékonyság. A modern gyorséttermekben nincs pincér, aki felszolgálja az ételt, egy kellemes beszélgetés közben. Mindenki önkiszolgálást végez, emiatt a gyorsétterem nélkülözi a hagyományos éttermek kellemes hangulatát, viszont hatékony, mert mindenki gyorsan hozzájut az ételhez. Tehát azok járnak gyorséttermekbe, akiket csak a közvetlen haszon érdekel, vagyis az elfogyasztandó étel, és nem a vele járó többi örömforrás.
A második a kalkulálhatóság. Ez elsősorban azt jelenti, hogy olyan dolgokat is számszerűsítünk, vagyis mérünk és mennyiségben fejezünk ki, amelyek esetében erre nem lenne feltétlenül szükség. Ez érhető tetten például az egyes gyorséttermi fogások neveiben, mint: „Big Mac”, ahol a „big” angolul nagyot jelent. Ez a különféle gyorséttermi fogások összehasonlíthatóságának egyfajta illúzióját kelti. Másrészt a kalkulálhatóság a már előbb említett hatékonyságot segíti elő az idősporolás terén.
A harmadik az előreláthatóság, ami szintén a felgyorsult tempóval és az ebből fakadó hatékonysággal függ össze. A modern embernek nincs ideje arra, hogy feltérképezze a különféle világrégiók sajátosságait, ezért a különféle fogyasztási cikkeknek, mint például a „Big Mac”-nek mindenütt egyformának kell lennie, ez a gyorséttermi ételekre ma már éppúgy jellemző, mint a multiplex mozik filmjeire.
A negyedik, vagyis az ellenőrzés is a hatékonyságot segíti elő, ez pedig nem más, mint az emberi munka gépi munkával való helyettesítése, aminek következtében kizárják az emberi munkából fakadó hibalehetőséget. Hajnal István összegyűjtött tanulmányaiból, vagyis a Technika és művelődés című könyvből az derül ki, hogy Hajnal a nyugat történelmét okszerű és szokásszerű korszakokra bontja. Okszerű volt például az ókori római birodalom és a modern kapitalista társadalom. Szokásszerű volt a középkori hűbéri társadalom különösképp a francia hűbériség. Elutasítja Max Weber azon gondolatát, hogy a protestantizmusnak lenne köszönhető a kapitalizmus, vagy legalábbis a gépek által vezérelt ipari társadalom kifejlődése, sőt még csak nem is az üzleti szellemmel megáldott kapitalizmusnak köszönhető a modern gépkorszak kialakulása, hanem a szokásszerű középkori hűbériségből nőtt ki.
Mit is jelent az „okszerű” és a „szokásszerű” megkülönböztetése. Az okszerű egyszerűen azt jelenti, hogy az adott társadalomban gazdaság és a munkavégzés irányítója az érdek. A munkavégzés csak abból a célból történik, hogy profitot termeljünk belőle. Nem önmagáért a kreatív munkavégzésért, az alkotás gyönyöréért. Ilyen volt az ókori római társadalom is ahol Hajnal szerint éppen ezért nem tudtak kifejlődni a modern gépek, és nem azért, mert nem tudták volna őket feltalálni.
Ugyanis a római embert az anyag csak annyira érdekelte, amennyiben értékesíthető késztermék állítható elő belőle, tehát csak a haszon miatt érdekelte. Viszont egyáltalán nem érdekli annak sokoldalú megmunkálása, hiszen nem a munka szeretete hajtja a munkára, hanem a haszon iránti vágy. A rómaiak annyira nem szerették a munkát, hogy azt egy az egyben rabszolgákra bízták, akiknek semmiben nem vették igénybe kreativitását, mert az csak a munka önmagáért való szeretetéből eredhet, továbbá az anyag sokoldalú megmunkálását feltételezi, és egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat bíztak rájuk, alaposan részekre bontva a különféle munkafolyamatokat.
Így a római világban szinte minden munkafolyamatnak külön szakmája volt, mint például az építkezéseken volt, aki csak a kövek összeillesztésével foglalkozott, volt, aki csak a vakolással. Ennek következtében a rabszolgák a római világban pontosan ugyanazt a funkciót töltötték be, mint a mai ipari üzemekben a gépek. Egyhangú, mechanikus munkafolyamatokat végeztek el, amelynek célja egyedül az volt, hogy hasznot nyújtó, értékesíthető készterméket állítsanak elő. Tehát az ókori Rómában is volt gépkorszak, csak akkor a mai élettelen gépek helyett embergépek alkották az ipari civilizációt. Azért nem tértek át az állatok, vagy az élettelen gépek dolgoztatására, mert az emberi test sokkal ügyesebb bravúrokra volt képes a munkavégzés terén, mint az állat, és a rövidtávú profitérdekek szempontjából, ami a rómaiak türelmetlenségében is gyökeredzett ez volt az előnyösebb.
Ez egyben azt is jelentette, hogy a római világban a szellemi és a fizikai munka végletesen ketté vált, hiszen a rómaiak éppen azért bízták rabszolgákra a mechanikus fizikai munkát, hogy ők magasabbrendű szellemi foglalatosságaikkal törődhessenek, mint például háborúk, államügyek, irodalom stb. Tehát a társadalom felső rétegében éppen a szellem szárnyalása okozta a társadalom alsó rétegére jellemző végletes materializmust, ahol üzletiességre alapuló mechanikus munkát voltak kénytelenek végezni. A szokásszerű középkori francia hűbériségre viszont, ahol ismeretlen volt a rabszolgaság éppen az volt a jellemző, hogy az akkoriban kialakuló városok élete a falvak életviszonyaihoz igazodott, és az akkori kézművesek céhrendszerében a munkavégzést az önmagáért való örömteli foglalatosságok jelentették.
Tehát ott nem a profitért dolgoztak az emberek, hanem a munkavégzés gyönyöréért, ami magával hozta a különböző munkafolyamatokban, az anyag megmunkálásának különféle módszereiben való elmélyedést. Ez volt Hajnal számára az ideális kor, ahol az önmagáért való örömteli és kreatív foglalatosságokat, alkotómunkát, ami az emberi élet értelme, nem roncsolta szét a szabadverseny, mint a mai liberalizmusban. Ugyanakkor az ember nem is volt kénytelen feláldozni élete értelmét a nemzet, vagy a munkaközösség érdekeiért, mint a fasizmusban, vagy a kommunizmusban. Hajnal szerint azonban éppen ez volt az előzménye a gépkorszak kialakulásának. Anélkül az évszázadokon keresztül folyó, önmagáért való, fizikai munkával egybekötött szellemi munka nélkül, amit a középkori kézművesek végeztek, a különféle munkamódszerek kidolgozásában, és az anyag megmunkálásában, soha nem alakulhattak volna ki a modern gépek. Tehát nem a kapitalista üzletiesség, hanem éppen az érdek nélküli munkavégzés felelős a kapitalizmus kialakulásáért.
A modern kapitalista gépkorszak viszont éppen a középkori hűbéri rendszer szokásszerűségét nem örökölte át magába. A középkori hűbéri rendszerből kinövő gépek tulajdonképpen az ember helyett termelnek. Általában úgy működnek, hogy beléjük pakoljuk a nyersanyagot, megnyomunk néhány gombot, és a másik oldalon kijön a késztermék. Így a modern munkás éppolyan lélektelen és mechanikus munkát végez, mint az ókori római rabszolga. Semmilyen formában nem veszi igénybe a modern kapitalista üzem a munkás kreativitását, és a kapitalista társadalom keretében nem is fogja, hiszen éppen az az érdeke, hogy minél olcsóbban legyártható készterméket állítson elő. Szellemi munkát korunkban csak a mérnök végez, tehát a fizikai és a szellemi munka éppúgy kettévált korunk kapitalista társadalmában, mint az ókori Rómában.
Hajnal szerint lehetetlen száműzni a gépet korunk iparából, és visszatérni a régi kézműves korhoz, viszont érdemes lenne a mai gépkorszak, és a régi kézműves kor előnyeit összekötni. Tehát a cél az, hogy a gépet tartsuk meg, de a gép ne a modern munkás helyett termeljen, hanem a gép csak elősegítője legyen annak, hogy a munkás kibontakoztathassa kreativitását, tehát a szellemi és fizikai munkát újra össze kellene kötni. Ennek megvalósításához érdemes lenne igénybe venni a munkások tapasztalatát, tehát megkérdezni erről a munkásokat, az üzemet kísérletező műhellyé kell alakítani, ahol a gépet beillesztjük a modern társadalomba, vagyis nem mechanikus, készterméket előállító készülékként kezeljük többé, hanem a munkás kezének meghosszabításaként, a dolgozó kreativitásának kibontakoztatójaként.
A középkori szokásszerűségnek van még egy következménye is. Mivel a francia hűbériség az előbb felvázolt szokásszerűség miatt nem érdekközösség volt, hiszen a földesúr lényegében a paraszti és a városi gazdaság védője, felügyelője és adminisztrátora volt. Azt felügyelte, hogy a paraszt és a kézműves zavartalanul űzhesse önmagáért való örömteli foglalatosságit, és a szokásszerűség miatt a hűbérbirtok egyre bonyolultabban összefonódó gazdasági közösséggé vált. Szükség lett külön adminisztratív hivatalnokokra. Ezt a munkát a papság végezte, aki francia földön teljes egészében belenőtt a hűbérbirtok intézményébe, éppen a szokásszerűség miatt. A hivatalnoki munka természetesen az íráskészség elsajátításával járt együtt. Ebből a hivatalnokrétegből nőtt ki később az európai értelmiség, és ezért születtek meg az első európai egyetemek Franciaországban. Azonban a hűbérbirtokokból kinövő hivatalnokréteg később teljesen átvette a hűbérúr funkcióját, vagyis a birtok adminisztrációját és védelmét, és így a földesúr funkciótlanná vált.
Ez volt az oka a későbbi francia osztályellentéteknek, és a francia forradalomnak. Tehát a francia paraszt nem azért lázadt a földesúr ellen, mert az kizsákmányolta, hiszen a kizsákmányolás valamennyire minden hierarchikus társadalomban jelen van, az államkapitalista, vagyis szocialista társadalmakban is, hanem mert funkciótlanná, feleslegessé vált. Tehát maga a szokásszerűség volt az oka a hűbéri rendszer hanyatlásának. Hajnal István írásaiból kiderül, hogy szerinte a feudalizmussal, vagy a hűbéri rendszerrel nem feltétlenül jár együtt a szokásszerűség, hiszen a német hűbériség már kevésbé volt szokásszerű, az orosz feudalizmus pedig teljes egészében érdekalapú volt.
Hajnal gondolataihoz annyit tennék hozzá, hogy a munkás kreativitását a műszaki tervezésben ma már nem lehet igénybe venni, mert ahhoz ma már nem elegendő egy szakmunkás tudása, és ha mégis igénybe akarnánk venni, akkor mindenkinek mérnöknek kellene lennie. Ez pedig lehetetlen. Viszont a modern termékek művészi kivitelezésében minden munkás kreativitását igénybe lehetne venni, aminek következtében megszűnne a tömegtermelés. Ennyiben hasznavehető Hajnal elemzése. A másik gondolatom az, hogy még ha igaza is van sok mindenben Hajnalnak, én nem vetném el teljes egészében a protestantizmus szerepét a kapitalizmus kialakulásában, nem baj, ha bizonyos jelenségek kialakulásában több tényezőt is figyelembe veszünk.
Ha összevettjük Hajnal elemzését, az ókori római kapitalizmusról, a Dessewfy által leírtakkal a modern gyorséttermekkel kapcsolatban, akkor láthatjuk, hogy mindkettőnél egyedül a hatékonyság a fontos, a tiszta haszonra törekvés kizárva minden mellékes örömforrást. Ennek következtében a gyorséttermi szellemiségre egyfajta puritán hedonizmus a jellemző. Puritán azért, mert kizár minden az étkezéssel együtt járó örömforrást, ami a hagyományos éttermekre jellemző, mint például az éttermek hangulatát, hedonista pedig azért, mert egyfajta mértéktelen fogyasztást idéz elő.
Tehát a puritán protestáns szellem, ami a zsidó szellem folytatója, és ami elutasítja az evilági élvezeteket hedonistává vált, az ókori világ érzékiségét vette fel, vagyis a tiszta szellemi lényeg érzékivé vált. Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság című könyvében részletesen elemzi az amerikai puritanizmus hatását a fogyasztási szokásokra. Leírja, hogy az Amerikaiak ősei, vagyis a puritánok, mindent az ördög művének tekintettek, ami örömöt okoz, az pedig a komfort által dominált fogyasztás felé terelte az amerikaiakat.
Scitovsky megkülönbözteti a komfort által dominált fogyasztást a stimuláció által dominált fogyasztástól. A komfort által dominált fogyasztást általában a kényelem és a biztonság iránti igény motiválja. Ilyennek tekinthető az élvezeti cikkek fogyasztása, vagy a lakberendezési cikkek vásárlása. A stimuláció által dominált fogyasztást, pedig az újdonságkeresés, az unaloműzés, illetve a veszélyes helyzetek keresése jellemzi. Ehhez a fogyasztási formához tartozik például a kirándulás, a művészeti, zenei, irodalmi és tudományos művek olvasása stb.
Mivel a protestáns puritanizmus elutasította az örömszerzést, viszont pártolta a minél szorgalmasabb munkavégzést, és a szorgalmas munkavégzésből származó anyagi gyarapodást, az amerikai embert spórolásra ösztönözte, és így az amerikaiak ferde szemmel néznek minden olyan fogyasztási tevékenységre, ami a tiszta örömszerzést szolgálja, és nem a szükségletek kielégítését. Az amerikai oktatási rendszer is ezt a szellemet tükrözi, mert csak a termeléshez szükséges ismereteket oktatják, de nem oktatnak olyan ismereteket, amelyek a stimuláció orientált fogyasztáshoz szükségesek. Például egy zenei mű, vagy egy irodalmi mű megértéséhez és élvezéséhez. Ezért az átlag amerikai felnőtt korában már nem is képes a stimuláció orientált fogyasztásra, viszont a stimuláció igénye nem veszett ki belőle, ezért a stimuláció olyan lehetőségei után néz, amelyek nem igényelnek nagy szellemi erőfeszítést. Viszont ezek a stimulációs források kevés örömmel is járnak.
Ilyen a televízió nézés, a vásárlás, illetve az autózás. Az amerikai televíziós csatornák által szolgáltatott műsorok rendszerint egyformák, ezért egy idő után unalmassá válnak. A modern szupermarketekben az ember egy idő után nem tud újabb dolgot felfedezni, ezért az is unalmassá válik, továbbá, ha az ember az autójával mindig ugyanazokon a helyeken utazik keresztül, a táj egy idő után szintén unalmassá válik. Viszont mivel az amerikai nem talál más stimulációs forrást, nem tehet mást, mint hogy a meglévő stimulációs források, mint a televízió nézés, az autózás és a vásárlás mértéktelen habzsolásába kezd, tehát olyan örömöket hajszol, amelyek sohasem elégíthetik ki.
Így van ez az evéssel is. Az amerikai ételek végletesen egyformák és igénytelenek. Nincs bennük változatosság. Ez is a puritán szellemiség következménye. Az amerikai ember viszont ebben is a stimulációt keresi, ezért mértéktelenül kezdi habzsolni az amerikai ételeket, valószínűleg ezért van annyi elhízott ember Amerikában. Tehát a protestáns puritán szellemiség, amely a zsidó tiszta szellemi lényeg folytatója, és amely elutasítja az örömszerzést, végül a mértéktelen érzéki hedonizmus forrásává vált, vagyis a tiszta szellemi lényeg érzékivé vált, materializálódott. Érdekes, hogy Eric Voegelin a sokak szerint hegeliánus filozófus is a görög filozófusokra hivatkozva dicsőítette az amerikai társadalmi berendezkedést sajátos történelemfilozófiájában, amiről részletesen írtam az "Eric Voegelin politikai filozófiája az új középkorral kapcsolatban" http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/eric-voegelin-politikai-filozofiaja-az-uj-kozepkorral-kapcsolatban.html című cikkemben.
Az Amerikából származó modern információs technológia elterjedésével párhuzamosan egyre inkább terjed a távoktatás, sőt a csillagászat területén már a távkutatás is kezd terjedni, amikor különféle csillagászati obszervatóriumok gépeit hálózatban összekötik, és így aki ért a csillagászat matematikai és fizikai részéhez, az a gép előtt ülve egyszerre tudja elemezni a világ összes obszervatóriumának csillagászati adatait. Ez visszatérést jelent az ókor kutatási módszereihez, amikor a tudósok még nem kutatóintézetekben, illetve laboratóriumokban kutattak, hanem a világtól elvonultan egyedül elmélkedve.
A tiszta szellemi lényeg materializálódásának legfőbb megjelenítője az amerikai egyházak közül a mormon egyház, amely az egyetlen amerikai protestáns szekta ahol a túlvilági élet materiális jelleget ölt. A mormon tanítások szerint a szellem nem más, mint a földinél finomabb szerkezetű anyag. Sokan emiatt az iszlámhoz, illetve az ókori pogány vallásokhoz hasonlítják a mormonizmust. Erről részletesen írtam „A mormonizmus és az iszlám teológiai szempontból” http://www.regivilagrend.eoldal.hu/cikkek/cikkek/a-mormonizmus-es-az-iszlam-teologiai-szempontbol.html című cikkemben. Érdekes összefüggésekre lelhetünk, ha közelebbről szemügyre vesszük a mormonizmus kapcsolatát az ókori világgal.
Norbert Elias: A civilizáció folyamata című könyvében azt mutatja be, hogy hogyan alakult ki a nyugati társadalomban az a modern szokásrendszer, amit ma kulturált viselkedésnek, vagy más szóval civilizált viselkedéskultúrának hívunk, mint például, hogy társaságban zsebkendőbe fújom az orromat, vagy említhetnénk az étkezési illemszabályokat is.
Sokan ezt a higiénia szükségletével magyarázzák. Mások a keresztény vallásosságra hivatkoznak. A higiéniával kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy miért csak a modern korban vált prioritássá, mikor minden korban ugyanilyen igény lehetne rá. A keresztény vallásossággal kapcsolatban pedig azt az ellenérvet hozhatjuk fel, hogy Európa legvallásosabb időszakában, vagyis a középkorban Európa területén egyáltalán nem volt jelen a mai civilizált viselkedéskultúra.
Az emberek lakásaikban tömegesen, összezsúfolva, egymás mellett aludtak, a családok ugyanabból a tálból, és puszta kézzel ettek. Tehát nem használtak kést és villát. A középkori köztereken gyakori volt a mezítelen emberek látványa, és még sorolhatnánk a példákat. Tehát önmagában a keresztény vallás sem civilizál.
Az igazi magyarázat Elias szerint az, hogy az újkor beköszöntével, az emberek nagyobb függőségbe kerültek egymástól, mint a régi korokban, és ez olyan viselkedési kényszereket alakított ki bennük, ami a civilizált viselkedéskultúra irányába terelte a nyugati civilizációt. Ennek a történelmi háttere az újkor kezdeteihez nyúlik vissza. A középkorban a hűbéri rendszer idején pénz még nem volt, a király földet adott hűbéreseinek, vagyis nemeseinek és lovagjainak a katonai szolgálatokért.
Ez csak kismértékű függést jelentett a hűbéresek szempontjából a királytól, csak hadi veszély esetén egyesítette a birodalmat, hogy meg tudják vívni a háborút. Béke idején mindig megindultak a királytól való függetlenedési törekvések a birodalomban. A Német-Római Császárság a középkor idején szét is bomlott kisebb tartományokra. Azonban mikor az újkor elején elindult a gazdasági fejlődés.
A földműves naturálgazdálkodás mellett elkezdődött az iparosodás, a kereskedelem kiépülése, megjelent az új társadalmi réteg, vagyis a polgárság, a gazdaság differenciáltabb működésének következtében szükség lett egy értékmérő eszközre: a pénzre. A pénz megjelenése pedig kivette a hatalmat a nemesi és lovagi rendek kezéből, és a királyt ruházta fel minél nagyobb hatalommal.
Ugyanis már nem volt szükség arra, hogy a király földet adjon a nemeseknek és lovagoknak hadi szolgálataikért, hanem saját zsoldoshadsereget tarthatott fenn, hiszen rendelkezésére állt az új fizetőeszköz, vagyis a pénz, amivel meg tudta fizetni őket. Így a nemesség, és a lovagság elvesztette régi funkcióját, a pénzgazdálkodás megjelenésének következtében földjéből is nehezen tudott megélni. Új funkciója csakis az lehetett, hogy a király udvarában ellensúlyozza a feltörekvő polgári réteg hatalmát.
Így a nemesi rendek a király udvarába kerültek, ahol immár nem a király függött nemeseitől, hanem a nemesek, és az újonnan feltörekvő polgári réteg függött a királytól. A királyi udvarban a nemesség és a polgárság egyetlen érvényesülési lehetősége az volt, hogy elnyerje a király kegyeit, ehhez pedig csak egy út vezetett: az udvari etikett illemszabályainak betartása.
Ezek az illemszabályok az emberek egymástól való függősége által kialakított viselkedési kényszerek folytán lassan belsővé váltak, először csak a királyi udvarokban, majd később a kapitalizálódás előrehaladtával, a munkásság is hasonló függőségbe került munkaadóitól, és így az egész társadalomban elterjedtek ezek a viselkedési kényszerek.
Feltehetnénk a kérdést, hogy az ókorban miért nem történt meg ugyanilyen civilizációs folyamat, hiszen kapitalizálódás, pénzgazdálkodásra való áttérés abban a korban is volt. A válasz a rabszolgaság intézményében rejlik. Mivel az antik római világban az ipari és a mezőgazdasági munkát rabszolgák végezték, nem alakult ki olyan polgári réteg, mint az újkorban, amely a nemesi és a lovagi rétegekkel rivalizált volna.
Így a társadalom az iparosodás, és a pénzgazdálkodás megjelenése után is megőrizte a munka helyett a katonai szellemre épülő arisztokratikus jellegét, emberek nem kerültek függőségbe egymástól. A középkori Európában viszont már nem létezett rabszolgaság, ezért Európa a civilizálódás irányába fejlődött.
Aldous Huxley: Szép új világ című könyvében sajátos antiutópiáját vázolja fel. Az emberek a Huxley által felvázolt társadalomban kasztokba rendeződve élnek. A régi családi életet elutasítják. A családi élet legalább olyan bűnnek és tabutémának számít ebben a társadalomban, mint manapság a homoszexualitás. Nem házasodhatnak, és hagyományos úton nem vállalhatnak gyermeket. Az embereket különféle embergyárakban iparszerűen, mesterséges megtermékenyítéssel állítják elő, és kondicionálják a későbbi kasztjuknak megfelelő életre.
A régi világ kulturális teljesítményeit is elzárják az emberek elől. Nem olvashatnak régi irodalmat, nem hallgathatnak régi zenét. A kasztjuknak megfelelő munkájuk mellett csak a szórakozásnak élnek. Külön számukra előállított drogot szednek, állandó szexuális életet élnek, mindig mással.
Egy a könyvben olvasható beszélgetésből kiderül, hogy az emberek kasztokba rendezésére azért volt szükség, hogy mindenki olyan munkát végezzen, ami neki való, és ne legyenek emiatt konfliktusok a társadalomban abból, hogy az egyes emberek nem nekik való munkát végeznek, így biztosítva a társadalom egyensúlyát.
Ha jobban megnézzük a két könyvet, akkor láthatjuk, hogy Elias könyve szerint az ókori rabszolgatartó társadalom bukása miatt épült fel a civilizált viselkedéskultúrára épülő modern társadalom, amelynek civilizált viselkedéskultúrája belsővé vált kényszereken alapul. Huxley utópiájában pedig a civilizált viselkedéskultúra egy új formájának, vagyis a családi élet elutasításának talaján épül fel egy az ókori rabszolgatartó társadalomhoz hasonlóan kasztszerűen felépülő új társadalom.
Az ókorban a rómaiak azért tartottak rabszolgákat, hogy megszabaduljanak az ipari és a mezőgazdasági munka kínjaitól, és szellemük szabadon szárnyalhasson, a magasabb rendű háborús és irodalmi foglalkozásokban. Huxley utópiájában pedig azért rendezik kasztokba az embereket, hogy mindenki képességeinek megfelelő munka mellett élhesse fogyasztói életmódját. Huxley utópiája lenne tehát az új ókor? A kérdés, hogy fejlődhet e a modern civilizált viselkedéskultúrára épülő kapitalista társadalom az új ókor irányába?
Lehet, hogy már oda is fejlődött. A Virtus.hu-n egy Gaál Péter nevű felhasználó a modern hierarchikusan felépülő MLM hálózatokat a mormonoktól származtatja, és az Aldous Huxley utópiájában olvasható kasztrendszerre épülő társadalomhoz hasonlítja. „A multi-level marketing a minden porcikájában és percében fogyasztásra stimulált ember világa, esszenciálisan maga a szép új világ, amit nekünk szánnak.
Huxley se képzelhetné el különbül.” A mormonizmus amerikai vallás, és az MLM rendszer is amerikai eredetű. Lehet, hogy Amerika testesíti meg az új ókort? Érdekes, hogy a mormonizmust sokan az ókori pogány vallásokhoz hasonlítják.
Mihez kezdhetünk Amerikával, ha át akarjuk spiritualizálni az ott létező sivár fogyasztói társadalmat? Lehet, hogy talán éppen az Amerikában kibontakozó új ókor adja meg erre a választ? Az egyik legismertebb amerikai kultuszfilmben: a 2001 Űrodüsszeiában, amely azon kevés amerikai filmek egyike, amely valamiféle minőséget képvisel. A film utolsó jelenetsora egy modern berendezési elemekkel kevert francia barokk szobában játszódik, amiről sokan próbálták már megfejteni, hogy mit is jelent valójában. A barokkról „Válaszok korunk fő metafizikai problémáira” http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=105432 című cikkemben részletesen leírtam, hogy az ókori római világhoz az új korban ez a művészeti stílus állt a legközelebb. A barokk nem más, mint új róma. A régi római világ keresztény megfelelője.
Sokat írtam már az új középkorról, a keresztény újjászületésről, ami véleményem szerint Európa egyedüli jövője lehet. Ezeket a gondolataimat most nem írom le ide újra, de ha Európának az új középkor felel meg leginkább, mint a keresztény újjászületés legalkalmasabb formája, akkor Amerikának az talán új barokk. Lehet, hogy ezt a jövőt érezte meg Stanley Kubrick a 2001 Űrodüsszeia rendezője, mint Amerika jövőjét. Talán ez a film utolsó képsorainak igazi jelentése.
Elias, Norbert: A civilizáció folyamata Gondolat Kiadó, 2004.
Huxley, Aldous: Szép új világ Cartaphilus Könyvkiadó, 2008.
Wikipédia: A mormonizmus kritikája http://hu.wikipedia.org/wiki/A_mormonizmus_kritik%C3%A1ja
Gaál Péter: A multi-level-marketing 2. http://noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106733
Gaál Péter: A multi-level-marketing 1. (a mormonok) http://noi.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106732
Hegel, G. W. F.: Előadások a világtörténet filozófiájáról Akadémiai Kiadó, 1979
Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság. Gazdaságlélektani alapvetések, Budapest, 1990.
Dessewffy Tibor: Bevezetés a jelenbe: Az Információs Kor szociológiája, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004.
Bernhard Lang - Colleen Mcdannell: A menny története, XÉNI ART, 2001.
Wikipédia: Mormonism and Islam http://en.wikipedia.org/wiki/Mormonism_and_Islam
Hajnal István: Technika, művelődés (tanulmányok) História, 1993
Kornis Gyula: Tudomány és társadalom. A tudomány szociológiája I-II. kötet, Budapest, 1944.
G. Fodor Gábor: Kérdéstilalom - Eric Voegelin politikai fiozófiája, L'Harmattan Kiadó, 2005.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése