2016. szeptember 28., szerda

Munkavégzés, evolúció és entrópia a matematika tükrében, a jövőkutatás szolgálatában

Stuart Kauffman: Mi az élet? című cikkében a biológiai életjelenségek lényegét kutatja, amelynek megtalálása esetében azt jósolja, hogy előre jelezhetővé válnak a biológiai és technológiai rendszerek jövőbeni fejlődési folyamatai, ha azt matematikailag is le tudjuk írni. Ez a cikk most az élet lényegének matematikai leírásához kíván segítséget nyújtani a matematikusoknak, hogy hogyan is induljanak el a kutatásban. A szerző kutatása végeredményeként a munkavégzésben jelöli meg a biológiai élet lényegét, mert szerinte a munkavégzés az egyetlen életjelenség, amely minden élő szervezetre: állatra, növényre, baktériumra stb., egyaránt jellemző. A munkát a fizikában általában célirányosan kifejtett erőhatásként értelmezik, azonban a szerző szerint a munkának a fizikából ismert képlete mögött: (F = ma) több van ennél.
Ugyanis csak a szervezett erőhatás tud munkát végezni. Így például az ágyúból a golyó kilövéséhez össze kell szerelni és meg kell tölteni az ágyút, és még sok ehhez hasonló megelőző műveletet is el kell végezni. Amikor pedig kilőjük a golyót energia szabadul fel. A munka tehát szervezett energia felszabadítás. Ahogy megszervezzük, hogy ki tudjuk lőni a golyót az ágyúból, így: megtöltjük, bebiztosítjuk stb., lényegében kényszerek sorozatát koncentráljuk egy helyre, hogy lehetővé váljon a golyó kilövése, vagyis az energia felszabadulása. Az energia tehát csak kényszerek egy helyre koncentrálásával szabadulhat fel, és munkavégzés is csak ezáltal valósulhat meg. Azonban ilyen kényszerfeltételek is csak munkavégzés, vagyis energia felszabadítás útján hozhatók létre. Így a munkavégzés egy önmagába visszatérő körkörös folyamat, ahol a munkavégzés eredménye mindig újabb munkavégzésnek lesz az alapjává és így tovább a végtelenségig.
A szerző szakterületéhez tartozó, már említett, biológiai rendszerek, továbbá a technikai fejlődés evolúciója is ilyen folyamatok során megy végbe. A munkavégzés során hierarchikusan egymásra épülő kényszerfeltételek formájában, amikor egyik technikai találmány ráépül a másikra, és például a technikai találmányok esetében, egy-egy találmány általában csak mellékes tulajdonságaival segíti elő egy új találmány létrejöttét. Mint például amikor a gumi, mint anyag feltalálása annak rugalmasságával segítette elő, hogy kerékabroncsot készítsenek belőle. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavégzés során hierarchikusan egymásra épülő kényszerfeltételek között nincs matematikailag leírható közvetlen kapcsolat, és a modern tudomány nem is ismer olyan eljárást, amivel a munkavégzés, mint evolúciós folyamat matematikailag leírható. Pedig ha ezek a folyamatok matematikailag leírhatókká és elemezhetőkké válnának, akkor a szerző szerint jobban előre tudnánk jelezni a biológiai és technológiai rendszerek jövőbeni fejlődését.

A kérdés tehát az, hogy hogyan lehetne matematikailag leírni a munkavégzést, mint kényszerfeltételek egymásra épülését. Ennek az elemzéséhez meg kell ismerkednünk az entrópia fogalmával. Az entrópia a fizikában a rendezetlenség mértékegysége. Az entrópiával foglalkozó tudományág pedig nem más, mint a termodinamika, ami kimondja, hogy a természetben minden magára hagyott rendszer a rendezetlenség irányába halad. Ha például egy tartályba levegőmolekulákat fújnánk és valamilyen speciális erőtérrel a molekulákat rendezetten egymástól egyenlő távolságra helyeznénk a térben, az erőtér semlegesítése után a molekulák rendezetlenül szanaszét mozognának a tartályban. Vagy jó példa erre az is, hogy egy jól berendezett, de hosszú időre magára hagyott szobában előbb-utóbb rendetlenség lesz. Tehát minden rendezett, de hosszú időre magára hagyott rendszer előbb-utóbb rendezetlenné válik. Az újbóli rendezetté tétele, így a molekulák újból egymás mellé helyezése, vagy a szoba újbóli rendberakása, pedig minden esetben energia befektetést, vagyis munkavégzést igényel, tehát a munkavégzést az entrópia szempontjából úgy is értelmezhetjük, mint a rendezetlen struktúrák energia befektetés által való rendezetté tétele.

De vajon miért is halad minden a rendezetlenség irányába? Erre Stephen Hawking az ismert fizikus azt a választ adja, hogy rendezetlen struktúrákból egyszerűen több van, mint rendezettekből. Egy papírra leírt betűhalmazt például milliószor többféle módon lehet elrendezni rendezetlen betűkotyvalékként, mint az ember számára is érthető és olvasható szövegként. Ennek következtében pedig egy rendezett struktúra következő állapota nagyobb valószínűséggel lesz rendezetlen, mint rendezett. A technika és a biológia struktúrái értelemszerűen mind rendezett struktúrák. Így például egy órában a csavarok és a fogaskerekek, vagy egy állatban a tüdő és a szív sajátos logikát követve vannak egymás mellé helyezve. Azonban fent már említettük, hogy a technika esetében a különféle találmányok csak mellékes tulajdonságaikkal segítik elő más találmányok létrejöttét. Ahhoz pedig, hogy ezek a mellékes tulajdonságok új találmányokká álljanak össze, ki kell szakítanunk őket abból a rendezett struktúrából, amiben az eredeti találmány esetében helyet foglaltak, és abból kiszakítva már rendezetlen struktúrát fognak alkotni.
Ha például egy új találmányhoz egy régi találmányból, vagyis az órából csak a csavarokat és a fogaskerekeket akarjuk felhasználni, akkor ki kell szerelni az órából a csavarokat és a fogaskerekeket mielőtt beleszereljük őket az új találmányba. Így kiszerelve és egymás mellé helyezve pedig már rendezetlen struktúrát fognak alkotni. Tehát a munkavégzés nem más, mint a rendezetlen struktúrák energia befektetés útján való rendezetté tétele. Rendezetlen struktúrákból sokkal több van, mint rendezettből, és a rendezett technikai struktúráknak előbb rendezetlenné kell válniuk, hogy újra rendezettekké álljanak össze. Így pedig a munkavégzés matematikai leírásához véleményem szerint a matematikusoknak először is azt kellene elemzés alá venniük, hogy egy rendezett technikai struktúrának, mint például egy autónak a műszaki felépítése hányféleképpen alkothat rendezetlen struktúrát. Illetve ezek a rendezetlen struktúrák hányféleképpen és milyen valószínűséggel alkothatnak új rendezett struktúrákat más rendezett struktúrájú találmányokból képzett rendezetlen struktúrákkal.
Ehhez a kombinatorika és a valószínűségszámítás eszközeit lehetne alkalmazni, továbbá szükséges lenne hozzá egy számítógépes adatbázis a világon már fellelhető találmányokból, hogy azokon elvégezhetők legyenek a megfelelő matematikai elemzések. Ha ezt az utat követné a matematika tudománya akkor véleményem szerint a jövőben már jobban előre lehetne jelezni a technika evolúcióját. Az ehhez megfelelő matematikai eljárások kidolgozásához én sajnos már nem tudok hozzászólni, ez a cikk csak egy útbaigazítás volt, hogy a matematika tudománya hogyan is kezdjen neki a munkavégzés matematikai leírásának és elemzésének.

Felhasznált Irodalom:
Stuart Kauffman: Mi az élet? Id: John Brockman (szerk.) A következő 50 év - A tudomány a XXI. század első felében, VINCE KIADÓ KFT, 2003.

Stephen W. Hawking: Az idő rövid története - Az Ősrobbanástól a fekete lyukakig, AKKORD KIADÓ KFT., 2003.

2016. szeptember 11., vasárnap

A munkaerőpiac állami megszervezésének feltételei az elkövetkezendő évtizedekben

Lassan közszájon forgó téma a médiában, hogy az informatika és az automatizálás fejlődésének köszönhetően körül-belül 20 éven belül eltűnnek a ma ismert munkahelyek túlnyomó többsége. Nem lesz többé szükség fizikai munkásokra, mert a gyártást automatizálják, lehet, hogy nem lesz többé szükség banki ügyfélszolgálatosokra sem, mert a banki ügyintézést is mesterséges intelligencia alkalmazások fogják átvenni, és még sorolhatnám a jóslatokat, hogy miféle munkákra nem lesz majd szükség a jövőben. A ma ismert munkakörök túlnyomó többsége megszűnik, és az emberek ezentúl csak az úgynevezett kreatív tevékenységekkel szerezhetnek majd maguknak jövedelmet, amelyekre az úgynevezett Start-Up cégek épülnek, mint például a különféle internetes webszolgáltatások, Internetes kereskedelem, interneten felajánlott szállásbérlés, internetes fizetőeszközök kibocsátása (bitcoin), új számítógépes kütyük kitalálása és gyártása, internetes szellemi termékek áruba bocsátása az interneten: zene, művészet, irodalom, tudomány stb.
Mindezek főként szellemi erőfeszítést igényelnek fizikai helyett, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz. A kérdés, hogy képes lesz e a nyugati ember egy ilyen foglalkozási struktúrába beilleszkedni, ha vezető elitje teljesen magára hagyja? Vannak, akik egy új tudományág: a nanotechnológia fejlődésének kapcsán egy olyan világot vízionálnak, ahol egyszerűen nem lesz szükség arra, hogy az emberek a megélhetésükhöz jövedelmet szerezzenek. Mert a nanotechnológia jövőbeni eszközeivel, amelynek kutatása arra irányul, hogy az atomi szintek építőköveiből építsenek fel új anyagfajtákat, vagy akár kész tárgyi eszközöket, az ember szinte bármilyen használati tárgyat, élelmiszert, vagy akár egy többemeletes házat is egy gombnyomással előállíthat, mintha csak a földből nőne ki. Ha pedig az ember mindent egy gombnyomással előállíthat magának, akkor értelemszerűen nem lesz szükség rá, hogy dolgozzon, és pénzt szerezzen a megélhetéséhez.
Ez azonban még jócskán odébb van, hiszen a nanotechnológia még nagyon gyermekcipőben jár. Visszatérve a fent feltett kérdésre én nem hiszem, hogy egy gazdaságilag teljesen magára hagyott társadalom saját erőből át tud állni erre az új foglalkozási struktúrára. A munkaerőpiac megszervezésére a jövőben is szükség lesz, amely bonyolult és összetett feladatokat fog állítani a kormányok elé. Mint mondtam, az úgynevezett kreatív foglalkozások űzése főként szellemi erőfeszítéseket igényel, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz, erre pedig már a közoktatásban fel kell készíteni a jövő diákjait. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsuk a szintetizáló gondolkodásra. Ezeknek a modern kreatív termékeknek, webszolgáltatásoknak, számítógépes kütyüknek, művészi alkotásoknak stb., az elgondolása és megalkotása főként több egymástól eltérő tudományterület eredményeinek, vagy művészi irányzat mintázatainak a mozaikkockákként való összerakását és egybegyúrását, szintetizálását igényli. Ezért az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a ma még egymástól függetlenül oktatott iskolai tantárgyak közötti összefüggéseket már gyermekkorban szemléltetni kell a diákoknak az iskolákban, hogy megtanulják az egymástól távoli területek közötti kapcsolatok meglátását, és azok új alkotásokként való összegyúrását.
Ennek a folyamatnak a nyomán pedig véleményem szerint érdemes lenne az érettségi feltételéül szabni, hogy a diákok már az érettségi megszerzésének időpontjában rendelkezzenek egy saját kreatív ötlettel: webszolgáltatás, számítógépes kütyü stb., ötletével, amire felépíthet egy saját vállalkozást, vagy ami esetlegesen hozzájárulhat egy nagyobb már meglévő automatizált vállalkozás fejlődéséhez. Kérdés az is, hogy ha a hagyományos munkahelyek megszűnnek az automatizálás folytán, akkor honnan teremtsük elő hirtelen az oktatás ilyen irányú fejlesztéséhez szükséges adóbevételeket. Ennek véleményem szerint semmilyen más módja nincs, mint a robotadó. Véleményem szerint az egyes nagyvállalatoknak forgalmi adót kellene fizetniük az általuk beüzemelt robotok után, amelyek majd az emberek helyett dolgoznak, és az így befolyt adót arra kell költenünk, hogy az embereket felkészítsük az új foglalkozási struktúrába való beilleszkedésre, ahol már csak szellemi foglalkozásokat űzhetnek.
Ha már elértük, hogy minden érettségizőnek legyen egy saját kreatív ötlete, akkor el kell érnünk azt is, hogy az illető az ötletével be tudjon illeszkedni az adott ország gazdasági körforgásába, tehát hogy valamilyen vállalkozói, vagy alkalmazotti jogviszonyban hasznosítani tudja az ötletét. Ehhez fel kell állítani különféle szakértői bizottságokat, ahova a végzett diákok beküldhetik elkészült ötleteiket, a bizottságok pedig az egymáshoz illő ötletek alapján olyan munkaközösségeket állítanának össze a diákokból, amelyek alapjai lehetnek egy új vállalkozásnak, majd ezeket a munkaközösségeket tőkeinyekcióval kellene támogatni, hogy ténylegesen vállalkozássá fejlődjenek. Fontos véleményem szerint, hogy a vállalkozásokat egymáshoz illő munkaközösségek alkossák, mert az ember csak közösségben fejlődhet igazán. Véleményem szerint támogatni lehetne azt is, hogy a diákok egy része olyan kreatív ötlettel álljanak elő, ami egy már automatizált vállalat munkafolyamatait támogatja, így az automatizált vállalatok technológia transzfer formájában visszakapnák azt, amit robotadó formájában belefektettek a jövő generációiba.
Így egy az automatizált nagyvállalatok köré épülő vállalkozói szektor épülne ki, amely hasonlít a magyarországi posztszocialista rendszer mezőgazdasági struktúráira, ahol magas szinten technicizált kollektív termelőszövetkezetek körül épültek ki kisebb háztáji gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termelés nagy részét adták akkoriban. Az iskolából kikerülő diákok oktatását a vállalkozásalapítás után is támogatni kell a felnőttoktatás keretében, amelynek arra kell törekednie, hogy időszakonként mindig új és új kreatív ötletek teremjenek a diákok elméjében élethossziglan, és ezekre mindig új és új vállalkozásokat tudjanak alapítani az első vállalkozáshoz hasonlóan, hiszen a technológia állandóan fejlődik, és az elavult technológiák rövid időn belül kikerülnek a piacról, és új dolgokba kell kezdeni, amelyekre új vállalkozói közösségek épülnek. Ezzel mindig megújuló vállalkozói közösségeket, és gazdasági struktúrákat hozhatunk létre az automatizált nagyvállalatok körül, amelyek lehet, hogy azokat is mindig újból és újból átalakítják.
Véleményem szerint ez az egyetlen módja a munkaerőpiac jövőbeni megszervezésének, és a nyugati embernek az új foglalkozási struktúrába való beillesztésének, és mindazok az elméletek, amelyek azt gondolják, hogy a társadalom a jövőben majd valamiképp spontán módon fog megszerveződni tévúton járnak a gazdaság fejlődéséhez a jövőben is szükség lesz az állami beavatkozásra.

Felhasznált Irodalom:

Robotadót vezetnének be IPM 2016. szeptember. XXXVI. évfolyam 9. szám. 9. o.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest, 1991.
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba, L'Harmat tan Kiadó, 2011.
Jessz választási program: http://jesz.hu/ujpolgarimagyarorszag2014
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 2015.
Charles Handy: A második görbe - Gondolatok a társadalom megújításáról, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Michio Kaku: A jövő fizikája, AKKORD KIADÓ KFT., 2012.

Íme, hogy milyen könnyen cáfolhatóak a baloldal frázisai!

Az alább belinkelt írással kapcsolatban lennének a következő megjegyzéseim, ahol a szerző azt taglalja, hogy a romániai magyarok nem magyarok, hanem románok, mert a román államnak fizetik az adót, és minden tevékenységük Romániához köti őket, ennek folytán pedig ne szavazzanak Magyarországon, mert ők románok. Ekkora baromságot! Akkor, ha tegyük fel az írás szerzőjének életútja valami miatt úgy alakult volna, hogy Szegedhez köti az élet: hivatás, család stb. Szegedet pedig maholnap elfoglalnák a románok, akkor ő sem magyar lenne, hanem román gondolom. Nem kételkedem benne, hogy igaza van a szerzőnek, ha ő mondja, csak annyit jegyeznék meg, hogy akkor Gyurcsányra sem szavazhatna!
Leírom részletesebben. Én nem hibáztatom a határon túli magyarokat, hogy nem a magyar államnak fizetik az adót, mert ők nem tehetnek róla, hogy a Román államnak kénytelenek fizetni az adót, mert nem tehetnek róla, hogy a területet ahol élnek elcsatolták Magyarországtól, azt meg nem kívánhatom tőlük, hogy költözzenek ide a szülőhelyükről csak azért, hogy engem támogassanak az adójukkal. Mint ahogy az írás szerzője sem tehetne róla, ha az ország valamelyik szélén élne, és Románia Ausztria, vagy valamelyik más szomszédos állam elfoglalná a területet ahol él. Ennek ellenére az elvtársai ezután rá mondogatnák, hogy nem magyar, és nem szavazhat itt, mert Romániában fizeti az adót, amit nem tudom, hogy mennyire venne jó néven az elvtársaitól, mint meggyőződéses baloldali, de abban biztos vagyok, hogy miután az elvtársai kinyilvánították róla, hogy nem magyar és nem szavazhat Magyarországon egyáltalán, Gyurcsányra sem szavazhatna többet. Remélem értik, hogy miről beszélek a kedves baloldali Urak és Hölgyek!


https://www.facebook.com/774304119250615/photos/a.774313329249694.1073741828.774304119250615/1379788435368844/?type=3&theater

2016. augusztus 28., vasárnap

Rába Quelle Élményfürdő (Győr)

Fehér napfény süt
Az épület képében,
Széles korinthoszi
Oszlopok mélyében,
Hol akantusz
Levelek repedésén
Hallani a fürge
Vízcsobogás remegését,
Az épület kék-szürke
árnyalatú mozaik
Kockáinak csepegését,
Melyben lassan
Átalakul az oszlop
Képe, mint vallás
A római kor épületébe.
Szigorú képű
Oroszlán arcává,
Ókori karakterek
Palládium harcává,
És odakint hidak,
Várfalak alatt
Komótósan úszik
Tova a Rába,
Melyből átszűrődik
A király-koronás
Ó-középkori pára.
Felszállok vele
Lassan én is
Fehér fényű égboltba
Egyébkéntis.
Rideg mozaikkockák
Padlóin, a párás
Vízfórum freskóin.

2016. augusztus 20., szombat

Nuomenon

Liszinszky becsukta maga mögött a kerítés ajtaját, majd a lakás ajtaja felé indult. A szobájába érve elővette zsebéből folyamatirányítóját, megnyomta rajta a főgombot, és háromdimenziós lézer hologram formájában megjelentek előtte szobája sarkában még aznap hátralévő tervei, amelyeket reggel helyezett el benne holografikus ikonokként. Egy tányér szalvétával, és égő gyertyával, továbbá egy fizika tankönyv. Megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy ma már csak vacsoráznia kell, és a másnapi órára kell készülnie. Megfordult, ismét megnyomta folyamatirányítóján a főgombot, és elkezdtek előtte gomolyogni, szobája másik sarkában, egy újabb lézer hologram formájában aznap véghezvitt cselekedetei, mintha egy háromdimenziós mozit pergetnének le. A kosárlabda edzés a Sportcentrumban, az egyetemi étkezde magányos percei, ahol ebédjét költötte el, és minden más, ami aznap vele történt.
Folyamatirányítója másik gombjával eltűntette mindkét hologramot, majd fáradtan leheveredett kanapéjára, és eszébe jutottak az általános iskolában tanult dolgok a XXI. század elejéről, az internet hőskoráról. Akkor még nem voltak minden használati tárgyba, és az épületek falaiba, valamint az utcakövekbe is beépítve a számítógépek, amelyek pontról-pontra rögzítették az ember minden mozdulatát, és az internetezés csak weboldalak böngészéséből és az elektronikus kommunikáció egyéb eszközeinek használatából állt. Ma viszont 2145-öt írunk, az internet minden emberi alkotásba behatolt, és az ember egész életfolyamatát rögzíti, bár ezek a modern informatika eszközeivel gondosan le vannak védve más emberek kíváncsi tekintetei elől, és egy személy csak a saját digitálisan rögzített életútjába tekinthet bele. Elvégezte még hátralévő dolgait, aztán nyugovóra tért, mert másnap korán kellett kelnie, hogy beérjen az egyetemre.
Reggel az egyetemen érdekes hirdetményre lett figyelmes a faliújságon. „Kedvezményes csatlakozást hirdet a világkormány egyetemisták számára a közeljövőben elkészülő legújabb internetes informatikai rendszerhez. Részletek: a http://www.vilagharmonia.hu oldalon”. Később az elektronikus médiumokban: rádió, televízió is sorra hallotta a híreket erről az új informatikai szolgáltatásról, így az egyik óraközi szünetben beült az egyetem egyik számítógépes termébe, hogy megnézze ezt a weboldalt, amiről a hirdetésben olvasott. Mint kiderült ez az új informatikai szolgáltatás, nem más, mint egy a kormány által üzemeltetett mesterséges intelligencia alkalmazás, amely egy adatbázisban rögzíti és nyilvántartja az emberek interneten tárolt digitális életútjainak adatait. Továbbá folyamatosan és automatikusan elemzi őket annak kifürkészéséhez, hogy az egyes emberi személyek életútjaik és alkotásaik alapján milyen más személyekkel és azok alkotásaival, így mondjuk cégeivel, vállalataival illenek össze. Az életutak titkosságának megőrzése mellett természetesen.
Ezek alapján pedig az alkalmazás egy internethez csatlakozó, egy kézben elférő szerkentyű segítségével tanácsokat tud adni a rendszerhez csatlakozóknak, hogy például álláskeresés esetén melyik céghez jelentkezzen, mit mondjon az állásinterjún. Vagy például társkeresés esetén kivel próbálkozzon meg ismerkedni, mit mondjon, és hogyan viselkedjen az ismerkedés esetén. Továbbá a kereskedőknek is tanácsot adhat ez a program, hogy kinek próbálja eladni az áruját, és hogyan. Így pedig minden személy oda kerülhet, és azzal jöhet össze, ahova leginkább beillik, és akivel leginkább összeillik, és így létrejöhet a weboldal nevében is meghirdetett egyetemes világharmónia.
Az ebédlőben sorban állva köszönést hallott a háta mögül. Hello Robi! Szia! Válaszolta. Kovács Gábor volt az. Az egyik legközelebbi ismerőse az egyetemen. Középiskolában egy osztályba jártak, de mióta egyetemre kerültek, már sokkal ritkábban találkoznak, mert Liszinszkyt informatika szakra vették fel Gábort pedig filozófia szakra. Gábor mellé állt a sorban. Mi újság? Semmi különös. Válaszolta Liszinszky majd rögtön feltette a kérdést. Hallottál erről a pályázatról, ahol egyetemisták kedvezményesen csatlakozhatnak ehhez az új informatikai rendszerhez? Á, igen a nuomenon!!! Micsoda? Lepődött meg Liszinszky. Nuomenon, ezt a fogalmat Kant találta ki. Az ő elmélete szerint létezik egyrészt a jelenségvilág a fenomenon, amit érzékeinkkel és értelmünkkel ismerhetünk meg, továbbá létezik egy azon túli világ, a nuomenon amit sem érzékeikkel, sem értelmünkkel nem ismerhetünk meg, mert az transzcendens minden általunk megtapasztalható dologhoz képest. Jó, de mi köze ennek ehhez az új informatikai rendszerhez? Az, hogy később Schopenhauer továbbfejlesztette Kant filozófiai elméletét, és azt vallotta, hogy az emberek testbe zárt lelkei is ebben a nuomenonban gyökeredznek, és az emberi lelkek ebben a közös szellemi szubsztanciában harmonikus egységet képeznek egymással, mint ahogy ez az új informatikai rendszer is alulról, egy közös hálózatban akarja harmonikus egységbe rendezni az emberiséget.
Ekkor egy lány elhívta Gábort Liszinszky mellől, és másik asztalhoz ült le az ebédlőben, így megszakadt a két fiatalember közti beszélgetés. A következő hetekben, hónapokban Liszinszky, mint egyetemista megrendelte az új szolgáltatást, és nem csak ő, hanem világszerte szinte mindenki. Elsöprően nagy népszerűségnek örvendett ez az új informatikai rendszer a 2122 óta fennálló egyetemes világállamban. Gyorsan elterjedt a használata szinte mindenütt. A világkormány pedig a nagy népszerűségre való tekintettel, és a világ népei iránti jóindulatból úgy döntött, hogy ingyenessé teszi a szolgáltatást. Végül egyre-másra jelentek meg a rendszerhez használható újabb és újabb technikai eszközök. Mint például a hagyományos szemüvegre megtévesztésig hasonlító új elektronikus szemüveg. Ezt, ha felvesszük, akkor az emberi retinára vetíti a rendszer mesterséges intelligenciája által neki szánt utasításokat például egy udvarlás esetén, amikor az a kérdés, hogy egy férfi mit mondjon a nőnek udvarlás közben, és így gyakorlatilag észrevétlen maradhat, hogy a férfiak csak a rendszer utasításait mondják, miközben udvarolnak, vagy egy állásinterjún vesznek részt. Az új rendszer sikere véglegesnek látszott.
1000 km-el odébb a világkormány elnöke James Lovell, aki az egykori Európa őshonos, fehér és keresztény lakóiból került ki éppen lelkész bátyjával konzultált a világkormány politikai terveiről a közel jövőben. Ő maga is hithű kereszténynek vallotta magát így természetesnek érezte, hogy egy lelkésszel beszélje meg jövőbeli terveit és belső vívódásait, amihez mindig kéznél volt bátyja George. Hogy vagy James? Kérdezte George. Aggódom a jövő miatt George! Amit most tenni készülünk, azzal lehet, hogy szembekerülünk a világállam lakósságának egy részével. Miről van szó James? Gondolom te is tudsz a világkormány új kezdeményezéséről, a világharmónia nevű informatikai rendszerről. Igen, használom is már egy ideje. A tanácsadóim és én, egyenlőre csak egymás közt, úgy döntöttünk, hogy a jövőben a rendszer nem működhet spontán módon. Hanem irányításunk alá kell vonnunk a rendszert működtető mesterséges intelligenciát. Arra kell beprogramoznunk, hogy a rendszer használóinak, azaz a világállam polgárainak olyan tanácsokat kell adnia, amelyek nem feltétlenül az emberek biológiai adottságainak leginkább megfelelő módon hangolja össze a társadalmat, hanem a mi keresztény eszméinknek legmegfelelőbb módon. Mintegy meghaladva, és legyőzve az emberi biológikumot egy magasabb rendű emberi eszmény felé haladva.
Miért aggódsz emiatt? Kérdezte James. Ha kitudódik, hogy manipuláljuk a rendszert, ez kiváló eszköz lesz a liberális ellenzék kezében, hogy ellenünk fordítsa a világállam polgárainak jó részét. Már pedig az emberek előbb-utóbb rájönnek, hogy valami nem stimmel. Emlékszel arra, amit apánk tanított minket? Mire gondolsz? A keresztény ember fejlődéseszméje az állandó tökéletesedés, mint ahogy Krisztus is azt mondta, hogy legyünk tökéletesek. Apánk erre tanított minket. Ha pedig a társadalom tökéletesedését szolgálod, akkor Krisztust szolgálod, és nincs mitől félned, mert Isten velünk van.
Hat hónappal a szolgáltatás megrendelése után Liszinszky egy nap meglátott az egyetem folyosóin sétálva egy erősen kreol bőrű, valószínűleg a világállam egykor Kubának nevezett tartományából származó lányt, aki talán vendégdiák lehetett itt az egyetemen. Rögtön érezte a belülről jövő vonzalmat a lány iránt, ami feszéjezte is egyben, mert tudta, hogy a szülei nem igazán örülnének neki, ha egy színes bőrű lánnyal jönne össze. Ennek ellenére engedett a belülről jövő késztetésnek, és felvette az elektronikus szemüveget, ami a világharmónia üzeneteit közvetíti számára, de a szemüveg a következő üzenetet vetítette a retinájára: „A lány nem hozzád való, ne barátkozz vele!”. Liszinszky meglepődve vette tudomásul a rendszer üzenetét, a lányról ránézésre biztosra vette, hogy jól működne közöttük a kémia.
Hazafelé menet az arcán hagyta a szemüvegét, és egyszer csak azt az üzenetet kapta, hogy nézzen jobbra. Meglátott körül-belül két méterre magától egy fehér lányt, akihez nem igazán vonzódott, de a szemüveg mégis a következő üzenetet vetítette a retinájára: „Ő a neked való lány, menjél oda hozzá és kezdj el vele beszélgetni.” Liszinszky már csak az iránt érzett kíváncsiságból engedelmeskedett a rendszer utasításának, hogy mi fog történni, majd a lánnyal való ismerkedés közben, és az akkor kapott utasításoknak is engedelmeskedve egy valóban jó beszélgetés után búcsúzott el aznap a lánytól, de ez nem növelte a vonzalmát iránta.
Az eset megtépázta bizalmát az új szolgáltatás iránt. A következő napokban pedig egyre-másra jelentek meg a hírek az interneten és a többi írott és elektronikus médiumban, hogy mások is kezdenek kételkedni a rendszer hatékonyságában, és egyre többen mondják vissza a kormány által nyújtott ingyenes szolgáltatást. Aztán kezdték felütni a fejüket azok a hangok, melyek szerint a világkormány manipulálja rendszert, végül az egyik liberális napilapban titkos kormánydokumentumokat hoztak nyilvánosságra arról, hogy a világharmónia nevű informatikai rendszer nem spontán, az emberek biológiai szükségleteit kiszolgálva hangolja össze az emberi társadalmat. Hanem arra van programozva, hogy a világkormány elképzelései szerinti társadalmat valósítsa meg. Amelynek az egyik legfőbb jellemzője az, hogy nincs benne keveredés a különféle fajok és kultúrák között.
Ez óriási felháborodást váltott ki, különösen a fiatalok között. A fiatalok uralta egyetemeken világszerte tiltakozó mozgalmak alakultak ki, amelyek főként az egykori 1968-as párizsi diáklázadások eszméihez nyúltak vissza, és az emberek új 68-ról kezdtek el beszélni. Liszinszky történelmi tanulmányaiból emlékezett rá, hogy az egykori 68-as mozgalom eszméi nagy szerepet játszottak az információs társadalom, és az internet létrejöttében is, továbbá a XXI. század elején a multikulturális társadalom kialakulásában is nagy része volt, ahol dívott a szabad szex, kábítószer élvezet, és az egymástól eltérő kultúrájú emberek együttélése, de ezt az életformát később visszaszorították a XXI. század második felében hatalomra került jobboldali, keresztény politikai mozgalmak. Mindazonáltal soha nem volt erőssége a filozófia, így az egykori 68-asok nézeteinek filozófiai alapjairól nem sok fogalma volt.
Liszinszky egyetemén Kovács Gábor lett a tiltakozó mozgalom vezetője, akit egy, az egyetemen tartott nyilvános beszédén látott újra. Kedves barátaim! Fiatalok! Lázadjunk fel a világkormány diktatórikus tevékenysége ellen! Válasszuk az igazi szabadságot, amely a nuomenon-ban van, ahol az emberi lelkek szabadon egyesülnek, függetlenül nemtől, fajtól, vallástól és szexuális identitástól! Igen!!! Kiáltozták a Gábort hallgató egyetemista fiatalok. Egyesüljünk szabadon, igaz szerelemben azokkal, akikkel a természetünk szerint leginkább összeillünk, és ne egy diktatórikus világkormány parancsszava irányítsa az életünket! Igen!!!
Gábor ezután lejött az emelvényről és közvetlenül Liszinszkyhez ment oda. Szia! Mi van veled? Jól vagyok köszönöm. Én nem nagyon mélyültem el eddig a mozgalmatok filozófiai tanításaiban. Te talán jobban fel tudsz világosítani erről a területről. Igen, az egykori 68-asoknak Schopenhauer volt az egyik eszmei vezérük, akiről már beszéltem neked.  Ő vallotta azt, hogy a nuomenon-ban spontán, legbelsőbb természetüknek megfelelően egyesülnek az emberi lelkek. Az ő gondolatai voltak a legnagyobb hatással Nietzsche filozófiájára is, aki azt vallotta, hogy a keresztény erkölcsök elveszik azt az embertől, amivé természet szerint lennie kellene, és ezért az igazi embernek, tehát a felsőbbrendű embernek le kell vetnie a keresztény erkölcsöket. Gyere el velünk a párizsi tiltakozó nagygyűlésünkre Párizsba a világkormány székhelye elé.
Liszinszky látta az egyetem udvarán várakozó repülő autóbuszokat, amelyek a diákokat voltak hivatva elszállítani Párizsba, és ezek után már nem tehetett mást, mint hogy hagyta magát sodortatni a tömeggel. Az utazás csak egy órát tartott a modern technikának köszönhetően, és Liszinszky máris a világkormány székhelye előtt találta magát egy fiatalokból álló tömegben. A tömegben egy ideig csak hangos, érthetetlen zúgolódást lehetett hallani, majd egyértelműen kivehetővé váltak a jelszavak. Mondjon le! Mondjon le! James Lovell, és a világkormány mondjon le! Egy idő után pedig megjelent a világkormány székhelyének magasban lévő erkélyén maga James Lovell a világkormány elnöke. Majd a kedélyek pillanatnyi lecsitulása után megpróbált beszédet mondani a tömegnek. Barátaim, fiatalok! Mi keresztény emberek vagyunk, és hiszünk abban, hogy a társadalom fejlődésének célja az ember erkölcsi és szellemi tökéletesedése. Ahogy Krisztus is azt mondta, hogy legyünk tökéletesek. Így ennek a fejlődésnek a célja, és ezáltal az emberiség egysége Krisztusban van, aki a legnagyobb tökéletesség. Csak Krisztusban egyesülhetünk egymással tökéletes emberként! Pfúj!!! Nem igaz!!! Az emberiség egysége a nuomenon-ban van, ahol spontán és szabadon egyesülhetünk egymással legbelsőbb természetünk szerint! Hallatszott a tömegből. Az emberiség egysége Krisztusban van! Az emberiség egysége a nuomenon-ban van! A tömeg végül összecsapott a székházat védő rendőri kordonnal, és a harc folytatódott tovább.

2016. augusztus 16., kedd

Gondolatok a magyar társadalom viszonyáról képzetlen munkavállalóihoz

Az alul megtekinthető videóban az a mondat fogott meg, hogy a Norvég képzetlen segédmunkások különbek, mint a magyar képzetlen segédmunkások. Mert azoknak értelmesebb hobbijaik vannak, mint a magyar képzetleneknek, akik egész nap a kocsmákat járják. Így például könyvtárba járnak, verseket olvasnak, Viking hagyományőrző egyesületekben képzik magukat. Tehát folyamatosan fejlesztik a szellemi képességeiket, ami még egy gyártósor melletti betanított vagy segédmunka esetében is hasznukra válik, mert ott is be kell tanulni az új munkafolyamatokat, ha valamilyen újfajta munkát kapnak, és ezekkel a munka melletti tevékenységekkel megtanulnak tanulni. A magyar képzetlenekre viszont ez nem nagyon jellemző, ők szabadidejükben csak a borospohár mélyét tanulmányozzák. Én nem vagyok képzetlen az általánosan elfogadott normák szerint, mert főiskolát végeztem, ennek ellenére segédmunkásként dolgozom, viszont nem iszom, és értelmes hobbijaim vannak, és azt tapasztalom, hogy Magyarországon nem is igazán nézik jó szemmel, ha egy képzetlen, vagy nem képzetlen, de ennek ellenére segédmunkásként dolgozó embernek értelmesebb hobbijai vannak, mint a vedelés, meg a dohányzás. Én már többször megkaptam azt, hogy miért foglalkozom olyan dolgokkal, amihez semmi közöm. Többször kaptam noszogatást, hogy próbáljak meg inkább rágyújtani, próbáljam meg az italozást. Úgy látom, hogy a magyar ember valahogy úgy gondolkodik, hogy egy ilyen ember ne is csináljon mást, mert neki az való, jobban mondva az a természet törvénye, hogy egy ilyen ember egész nap a kocsmahivatalt járja. Idáig terjed a nagy magyar gondolkodás. Cáfoljanak meg, ha nem így látják, de szerintem ez így van. A videó többi gondolata amúgy eléggé általánosító.

https://www.youtube.com/watch?v=cQoJByvUB9g&feature=share

Komédiás étterem

Sötét, színes
Kapu vár
Két beton között,
Göcsörtös faágak
Sárga faleveleire
Hajaz ott fölött.
Majd kopottas
Kapualjban
Színházszerű
Daládák közt járok,
Ott néz rám
A fényképbe fagyott
Ős múlt-jelen,
Mint zálog,
És borús, szürke
Erkélyek alatt,
Kőbe dermed
A fűszeres étel.
Ízére, kotta
Akkordokat táncol
A színes nyugalom.
Én pedig csak
Ülök-ülök bágyadtan
Mint az édes unalom.