A munkaerőpiac állami megszervezésének feltételei az elkövetkezendő évtizedekben

Lassan közszájon forgó téma a médiában, hogy az informatika és az automatizálás fejlődésének köszönhetően körül-belül 20 éven belül eltűnnek a ma ismert munkahelyek túlnyomó többsége. Nem lesz többé szükség fizikai munkásokra, mert a gyártást automatizálják, lehet, hogy nem lesz többé szükség banki ügyfélszolgálatosokra sem, mert a banki ügyintézést is mesterséges intelligencia alkalmazások fogják átvenni, és még sorolhatnám a jóslatokat, hogy miféle munkákra nem lesz majd szükség a jövőben. A ma ismert munkakörök túlnyomó többsége megszűnik, és az emberek ezentúl csak az úgynevezett kreatív tevékenységekkel szerezhetnek majd maguknak jövedelmet, amelyekre az úgynevezett Start-Up cégek épülnek, mint például a különféle internetes webszolgáltatások, Internetes kereskedelem, interneten felajánlott szállásbérlés, internetes fizetőeszközök kibocsátása (bitcoin), új számítógépes kütyük kitalálása és gyártása, internetes szellemi termékek áruba bocsátása az interneten: zene, művészet, irodalom, tudomány stb.
Mindezek főként szellemi erőfeszítést igényelnek fizikai helyett, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz. A kérdés, hogy képes lesz e a nyugati ember egy ilyen foglalkozási struktúrába beilleszkedni, ha vezető elitje teljesen magára hagyja? Vannak, akik egy új tudományág: a nanotechnológia fejlődésének kapcsán egy olyan világot vízionálnak, ahol egyszerűen nem lesz szükség arra, hogy az emberek a megélhetésükhöz jövedelmet szerezzenek. Mert a nanotechnológia jövőbeni eszközeivel, amelynek kutatása arra irányul, hogy az atomi szintek építőköveiből építsenek fel új anyagfajtákat, vagy akár kész tárgyi eszközöket, az ember szinte bármilyen használati tárgyat, élelmiszert, vagy akár egy többemeletes házat is egy gombnyomással előállíthat, mintha csak a földből nőne ki. Ha pedig az ember mindent egy gombnyomással előállíthat magának, akkor értelemszerűen nem lesz szükség rá, hogy dolgozzon, és pénzt szerezzen a megélhetéséhez.
Ez azonban még jócskán odébb van, hiszen a nanotechnológia még nagyon gyermekcipőben jár. Visszatérve a fent feltett kérdésre én nem hiszem, hogy egy gazdaságilag teljesen magára hagyott társadalom saját erőből át tud állni erre az új foglalkozási struktúrára. A munkaerőpiac megszervezésére a jövőben is szükség lesz, amely bonyolult és összetett feladatokat fog állítani a kormányok elé. Mint mondtam, az úgynevezett kreatív foglalkozások űzése főként szellemi erőfeszítéseket igényel, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz, erre pedig már a közoktatásban fel kell készíteni a jövő diákjait. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsuk a szintetizáló gondolkodásra. Ezeknek a modern kreatív termékeknek, webszolgáltatásoknak, számítógépes kütyüknek, művészi alkotásoknak stb., az elgondolása és megalkotása főként több egymástól eltérő tudományterület eredményeinek, vagy művészi irányzat mintázatainak a mozaikkockákként való összerakását és egybegyúrását, szintetizálását igényli. Ezért az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a ma még egymástól függetlenül oktatott iskolai tantárgyak közötti összefüggéseket már gyermekkorban szemléltetni kell a diákoknak az iskolákban, hogy megtanulják az egymástól távoli területek közötti kapcsolatok meglátását, és azok új alkotásokként való összegyúrását.
Ennek a folyamatnak a nyomán pedig véleményem szerint érdemes lenne az érettségi feltételéül szabni, hogy a diákok már az érettségi megszerzésének időpontjában rendelkezzenek egy saját kreatív ötlettel: webszolgáltatás, számítógépes kütyü stb., ötletével, amire felépíthet egy saját vállalkozást, vagy ami esetlegesen hozzájárulhat egy nagyobb már meglévő automatizált vállalkozás fejlődéséhez. Kérdés az is, hogy ha a hagyományos munkahelyek megszűnnek az automatizálás folytán, akkor honnan teremtsük elő hirtelen az oktatás ilyen irányú fejlesztéséhez szükséges adóbevételeket. Ennek véleményem szerint semmilyen más módja nincs, mint a robotadó. Véleményem szerint az egyes nagyvállalatoknak forgalmi adót kellene fizetniük az általuk beüzemelt robotok után, amelyek majd az emberek helyett dolgoznak, és az így befolyt adót arra kell költenünk, hogy az embereket felkészítsük az új foglalkozási struktúrába való beilleszkedésre, ahol már csak szellemi foglalkozásokat űzhetnek.
Ha már elértük, hogy minden érettségizőnek legyen egy saját kreatív ötlete, akkor el kell érnünk azt is, hogy az illető az ötletével be tudjon illeszkedni az adott ország gazdasági körforgásába, tehát hogy valamilyen vállalkozói, vagy alkalmazotti jogviszonyban hasznosítani tudja az ötletét. Ehhez fel kell állítani különféle szakértői bizottságokat, ahova a végzett diákok beküldhetik elkészült ötleteiket, a bizottságok pedig az egymáshoz illő ötletek alapján olyan munkaközösségeket állítanának össze a diákokból, amelyek alapjai lehetnek egy új vállalkozásnak, majd ezeket a munkaközösségeket tőkeinyekcióval kellene támogatni, hogy ténylegesen vállalkozássá fejlődjenek. Fontos véleményem szerint, hogy a vállalkozásokat egymáshoz illő munkaközösségek alkossák, mert az ember csak közösségben fejlődhet igazán. Véleményem szerint támogatni lehetne azt is, hogy a diákok egy része olyan kreatív ötlettel álljanak elő, ami egy már automatizált vállalat munkafolyamatait támogatja, így az automatizált vállalatok technológia transzfer formájában visszakapnák azt, amit robotadó formájában belefektettek a jövő generációiba.
Így egy az automatizált nagyvállalatok köré épülő vállalkozói szektor épülne ki, amely hasonlít a magyarországi posztszocialista rendszer mezőgazdasági struktúráira, ahol magas szinten technicizált kollektív termelőszövetkezetek körül épültek ki kisebb háztáji gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termelés nagy részét adták akkoriban. Az iskolából kikerülő diákok oktatását a vállalkozásalapítás után is támogatni kell a felnőttoktatás keretében, amelynek arra kell törekednie, hogy időszakonként mindig új és új kreatív ötletek teremjenek a diákok elméjében élethossziglan, és ezekre mindig új és új vállalkozásokat tudjanak alapítani az első vállalkozáshoz hasonlóan, hiszen a technológia állandóan fejlődik, és az elavult technológiák rövid időn belül kikerülnek a piacról, és új dolgokba kell kezdeni, amelyekre új vállalkozói közösségek épülnek. Ezzel mindig megújuló vállalkozói közösségeket, és gazdasági struktúrákat hozhatunk létre az automatizált nagyvállalatok körül, amelyek lehet, hogy azokat is mindig újból és újból átalakítják.
Véleményem szerint ez az egyetlen módja a munkaerőpiac jövőbeni megszervezésének, és a nyugati embernek az új foglalkozási struktúrába való beillesztésének, és mindazok az elméletek, amelyek azt gondolják, hogy a társadalom a jövőben majd valamiképp spontán módon fog megszerveződni tévúton járnak a gazdaság fejlődéséhez a jövőben is szükség lesz az állami beavatkozásra.

Felhasznált Irodalom:

Robotadót vezetnének be IPM 2016. szeptember. XXXVI. évfolyam 9. szám. 9. o.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest, 1991.
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba, L'Harmat tan Kiadó, 2011.
Jessz választási program: http://jesz.hu/ujpolgarimagyarorszag2014
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 2015.
Charles Handy: A második görbe - Gondolatok a társadalom megújításáról, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Michio Kaku: A jövő fizikája, AKKORD KIADÓ KFT., 2012.