A középkori katolikus egyház egyenlőnek tekintette az emberiséget abban az értelemben, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az üdvözülésre a túlvilágon, ha betartja az egyház törvényeit, viszont az egyenlőtlenség pártján állt az evilági létben ahol mindenkinek el kellett fogadnia azt a társadalmi osztályt, és anyagi körülményeket amibe született. Az evilági létben a középkorban így semmilyen lehetőség nem volt az üdvözülésre az alsóbb osztályok esetében, csak a kiválasztott feudális elit számára volt ez nyitott.
Az újkorban a kapitalizmus és a protestantizmus megjelenése fordulatot hozott ebben a kérdésben. A protestantizmus teológiájában immáron mind az evilági, mint pedig a túlvilági létben csakis az Isten által kiválasztott egyének üdvözülhetnek. Isten az emberi egyént születésétől fogva eleve elrendelte az üdvözülésre vagy a kárhozatra. Viszont ha valaki az evilági létben sikereket ér el a társadalmi életben, magasabbra emelkedik a gazdasági ranglétrán az mintegy előrevetíti túlvilági sorsát is, vagyis azt hogy ő Isten kiválasztottja, aki evilági sikerei tükrében a túlvilágon is üdvözülni fog.
Így a kapitalista rendszerben a protestáns hívek folyamatosan jelet kerestek az evilági létben arra nézve, hogy ők Isten kiválasztottjai, és ez fokozott evilági munkálkodásra késztette őket, hogy minél magasabbra emelkedjenek a kapitalizmus gazdasági ranglétráján. A kapitalizmusban így aki a túlvilágon üdvözül, aki Isten kiválasztottja, az már az evilágon is elnyeri az üdvösséget, ennek folytán a protestantizmus a túlvilági üdvözülés mellett meglebegtette az evilági üdvözülés lehetőségét is az emberiség előtt.
A marxizmus amit sokan nemcsak egy politikai mozgalomnak, hanem egy új vallásnak tekintenek a protestantizmus teológiájából is merített, azzal, hogy csak és kizárólag az evilági üdvözülésben hitt, de részben visszatért a középkori katolikus tanításokhoz is azzal, hogy kivétel nélkül mindenki előtt megcsillantotta az üdvözülés lehetőségét immáron az evilági létben. A marxizmus szerint a történelem osztályharcok története ahol a történelmi fejlődés során először a polgári tőkésosztály veszi át az osztályuralmat a feudális földbirtokos osztálytól, majd az emberiség legnagyobb részét magában foglaló munkásosztály veszi át az uralmat a tőkés polgári osztálytól, hogy ezután majd mindenki egyaránt élvezni tudja a modern gazdaság jótéteményeit, vagyis mindenki egyaránt üdvözülni fog az evilági létben, nemcsak a kiválasztottak ez pedig a protestáns és a katolikus gondolkodás egy sajátos ötvözete.
Az emberiség a marxizmus szerint az evilági térben fog üdvözülni, de az üdvözülés lehetősége mindenki számára nyitva áll. A marxizmus így nem más, mint a kiválasztottság elleni lázadás egyfajta új katolikus ideológiája. Lázadás az ellen, hogy a kapitalizmusban vannak olyanok akiket Isten kiválasztott. Egyszer olvastam is egy a Kádár rendszerben alkotott írót Mesterházi Lajost aki azt vallotta magáról, hogy ő egész életében katolikus módjára volt kommunista. Talán az egyik legjobb példa a kiválasztottság elleni lázadásra a katolikusnak született Adolf Hitler a nemzetiszocialista diktátor, akiben bécsi évei alatt alakult ki mély antiszemitizmusa, ahol elutasították a festőakadémiáról ahova jelentkezett, és lényegében hajléktalanként, a város épületeiről készült festményeinek alkalmi eladásából tengette életét.
Sokan feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is alakult ki Hitlerben az antiszemitizmus, amikor bécsi évei alatt a zsidók folyamatosan támogatták őt kisebb nagyobb pénzösszegekkel. Hiszen a festményeit főképp zsidók vásárolták, a hajléktalanszálló ahol meghúzta magát főként zsidók pénzéből épült. Nincs nagyon más magyarázat erre, mint a zsidók gazdasági sikerei miatti irigység, ami az addig totálisan sikertelen életű Hitlerben kialakult. Tudvalévő, hogy abban az időben a zsidók erősen felül voltak reprezentálva Bécsben a vezető gazdasági foglalkozásokban. Az értelmiségi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari stb., pályákon. Így a hajléktalan Hitler számára a zsidók egyfajta kiválasztott elitként jelenhettek meg a kapitalista Bécs életében akik ellen lázadni kell. Lázadás az ellen, hogy vannak kiválasztottak.
Ez egy sajátosan katolikus attitűd, amit Hitler tanúsított, még ha sok tekintetben katolikus ellenes attitűdjei is voltak. Élete sok vonatkozásban kapcsolódott a katolicizmushoz. Szónoki képességeit amelyek nagy segítséget nyújtottak neki rezsimjének kiépítésében a katolikus templomokban a papi szónoklatok hallgatása közben sajátította el, ahova anyja gyermekkorában elvitte. A diktatúra szimbólumainak és egyéb külsőségeinek megtervezéséhez szükséges művészi készségeket is a katolikus Bécsben sajátította el a város barokk épületeinek rajzolgatása közben.
A másik baloldali politikus akiről beszélni akarok az a magyar Gyurcsány Ferenc. Hitlerhez hasonlóan szintén katolikus családba született. Gyermekkorában egy ideig pap is akart lenni. Munkáscsaládba született, tehát az alsóbb osztályok gyermeke volt, és Hitlerhez hasonlóan egész életét a társadalmi helyzetéből való sajátos kitörési vágy kísérte végig, lázadás az ellen, hogy egyeseket Isten kiválasztott kimagasló társadalmi szerepükre, még ő az alsóbb társadalmi osztályokban sínylődik. A baloldali sajtó érdekes módon legnagyobb ellenfelét Orbán Viktort teszi meg valamiféle Hitler típusú politikusnak aki kiváló szónoki képességeivel uralja a tömeget. Pedig a protestánsnak született Orbán Viktor éppen hogy a legtipikusabb protestáns politikus. Emblematikus képe annak a politikusnak aki úgy definiálja magát, mint akit a közössége, illetve Isten kiválasztott arra a szerepre amit betölt. Pályáját állandó közösségi munkálkodás kísérte végig, először különféle egyetemi diákcsoportosulásokban, majd megalapított pártjában, illetve a magyarság különféle szervezeteiben.
Mindig a mögötte álló közösségre hivatkozik, és attól kér megerősítést "nemzeti konzultáció" stb. Ő sokkal inkább a közösség egyfajta kiválasztottja, mint olyan ember aki saját szónoki képességeivel vagy különféle teátrális megnyilvánulásokkal uralni akarja a tömeget. Ez a kép sokkal jobban illik Gyurcsányra, aki egész politikai pályája alatt szónoki képességeit fitogtatta, amihez talán a gyermekkori templomlátogatásoknak is közük lehet úgy mint Hitlernél. Továbbá állandóan a legteátrálisabb megnyilvánulásokkal döbbentette meg a médiát és nézőközönségét, ami szintén inkább Hitlerhez teszi hasonlatosabbá. Gyurcsány tehát az új katolikus, marxista Hitler aki lázad a protestáns, ószövetségi Orbán ellen, akit Isten mintegy kiválasztott sajátos szerepére.
Sokféle dolgot hallottam már azzal kapcsolatban, hogy Karl Marx a marxista ideológia atyja miért ellenezte a magántulajdont. Így például azt is, hogy el akarta ezzel pusztítani az emberiséget, mert a magántulajdon az ember legtermészetesebb szükséglete, ami nélkül nem is maradhat életben. A valóság az, hogy azért ellenezte, mert szerinte egyoldalúvá teszi az embert. Ez egyébként bárki által belátható igazság aki vezetett például már egy saját tulajdonban lévő vállalkozást, mert az egész embert kíván. Tehát aki egy magántulajdonban lévő vállalkozást vezet, az csak arra tud koncentrálni, és azzal tud foglalkozni ami azzal a vállalkozással kapcsolatos. Másra egyszerűen nem marad ideje. Aki ezt nem hiszi az próbáljon meg menedzselni egy vállalkozást.
Marx ezzel szemben a proletariátus életmódját, vagyis a gyári munkás létet preferálta. Ahol nem vagy a magad ura, mint amikor egy vállalkozást vezetsz, mások mondják meg, hogy mit csinálj, mondhatni fogaskerék vagy egy gépezetben, viszont ha a munkanapodon a kiadott normát, amit elvárnak, időre megtermeled, akkor senki nem fog zargatni, hazamehetsz, és a nap többi részében már a magad ura vagy. Te döntöd el, hogy mit csinálj, hogy hogyan töltöd a szabadidődet, és az így kapott szabadidődben akár mindenre kiterjedően ki is művelheted magad. Olvashatsz könyveket, járhatsz kulturális rendezvényekre, és így tovább. Bár tudom, hogy a munkások többsége nem ezt teszi, de így akár széleskörűen ki is művelheted magad, és azért preferálta ezt az életformát Marx, mert az ő eszménye az univerzálisan, minden oldalról, vagy legalábbis a lehető legtöbb oldalról kiművelt embertípus volt. Nem az egyetlen szakterületre szakosodott ember.
Ezt pedig úgy látta megvalósíthatónak, hogy a történelemben végbemenő osztályharcok nyomán a munkásosztály, a proletariátus majd a történelem végén átveszi az uralmat a tőkésosztálytól, és az ő életformája érvényesül. Mennyire váltak be az ezzel kapcsolatos jóslatai? Nos korunkban több olyan új tudományterület is született, így a mesterséges intelligencia és a nanotechnológia, amelyek történelmi osztályharc nélkül abba az irányba mutatnak a távolabbi jövőben, hogy akkor már nem egy tárgyra szakosodott szakemberekre lesz szüksége a gazdaságnak, hanem inkább univerzálisan művelt emberekre.
A nanotechnológia tudománya arra irányul, hogy az anyagi világ atomi szintjeit manipulálva hozzunk létre újfajta, különleges tulajdonságú anyagokat, anyagi szerkezeteket akár gombnyomásra. Ez a tudomány pedig majd a távoli jövőben a remények szerint odáig fog fejlődni, hogy az emberek majd gombnyomásra létre tudnak hozni szinte a semmiből, vagy egy akármilyen részecskehalmazból bármilyen használati tárgyat, vagy műszaki eszközt.
Így megvalósulhat az, hogy gombnyomásra házak nőnek ki a Földből egy pillanat alatt, vagy akár egy egész űrhajó is kinőhet a földből egy gomb megnyomásával. Ezzel pedig lényegében nem lesz szükség többet ipari üzemekre, hogy megtermeljük a használati eszközeinket, hanem csak egy nanotechnológiát alkalmazó gépi eszközre lesz szükségünk és azzal bármit előállíthatunk magunknak. Tehát megvalósul az önellátás, amiről sok anarchista álmodik, de nem úgy, hogy visszatérünk a földműveléshez, hanem úgy, hogy olyan szintre fejlődik a nanotechnológia.
A másik ilyen tudományterület az a mesterséges intelligencia, amit gondolom többen ismernek, vagy szinte mindenki. Ez arra irányul, hogy a gépi intelligencia képes legyen olyan feladatokat megoldani, amiket eddig csak az emberi gondolkodás tudott. Így a tudományos kutatás, vagy a művészi alkotás, és a tudományos előrejelzések itt is azt mutatják, hogy a távoli jövőben a gépek képesek lesznek majd automatikusan új tudományos eredményeket kikutatni, vagy az emberi alkotómunka mintájára minőségi művészeti alkotásokat létrehozni.
Ha pedig ez a két tudományág arra a szintre jut, amit az előrejelzések mutatnak, akkor az ember akár egy gombnyomással elő tudja majd állítani az eszközöket amire szüksége van, tehát önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Továbbá a tudományos kutatáshoz nem kell majd elmélyednie egy-egy tudományterületben, hanem inkább csak felületes ismereteket kell szereznie több tudományterületről, hogy azokat kombinálva új ötleteket dolgozzon ki, hogy milyen új tudományos eredményt vagy új technikai eszközt hozzon létre. A többit pedig már a mesterséges intelligencia alkalmazás megoldja. Kikutatja az ember helyett az új tudományos eredményt, vagy új technikai eszközt amire az ember parancsot adott neki. Így majd bárkiből tudós lehet aki szabadidejében sokat olvas, és művelődik, hogy több tudományterületet felszínesen megismerjen, és azok eredményeit egy új szintézisben kombinálni tudja, hogy új ötletekkel álljon elő.
Szabadideje pedig lesz bőven, mert mindenki önellátó lesz, és nem kell majd dolgoznia. Egy olyan gazdaságban, amit egy ilyen technológiai rendszer működtet, amit a nanotechnológia és a mesterséges intelligencia fejlődése előrejelez már nem külön szakterületekben elmélyedt szakemberekre, hanem univerzálisan sok oldalról kiművelt emberfőkre van szükség, hogy a technológia tovább fejlődjön, ez pedig Marx álmának megvalósulását jelenti, de nem a történelmi osztályharc, hanem a technológiai fejlődés útján. Tehát Marx jóslata nem biztos, hogy bevált annyiban, hogy a történelem az osztályharcok története, viszont beválni látszik annyiban, hogy a történelem az univerzális ember létrejötte felé tart.
A természet feletti uralom, vagyis a lehető legteljesebb szabadság, továbbá a szakosodás kényszerétől és átkától való szabadulás, vagyis az univerzális tudású, minden oldalúan fejlett ember létrejötte, tehát a Marx által megálmodott osztálynélküli, szocialista társadalom csak a technikai fejlődés által érhető el. Mindaddig, amíg a technika fejlődése nem tette lehetővé az univerzális tudású ember megszületését, és a gazdaságban munkamegosztás van, mert az emberek bizonyos területekre szakosodnak, addig osztályok is lesznek a társadalomban. Aki magasabbrendű munkákra szakosodik az magasabb osztályba kerül. Aki pedig alacsonyabbrendű munkára szakosodik az alacsonyabb osztályba fog kerülni. Továbbá amíg az osztálytársadalom fennáll addig ennek megfelelően a protestáns etika fog érvényesülni a társadalomban. Lesznek kiválasztottak, akik magasabb társadalmi pozíciókra lesznek predesztinálva, és lesznek olyanok akiket Isten nem választott ki. Ők a társadalom alsóbb rétegeit fogják képviselni. Ezt csak a technikai fejlődés változtathatja meg. Minden más megoldási kísérlet, így az osztályharc, a kapitalizmus megdöntésére irányuló kísérletek, vagy a technikai fejlődés megállítására irányuló kísérletek az utópia kategóriájába sorolhatóak, és a jövő nemzedék kilátásait rontják arra nézve, hogy legalább nekik eljöjjön az az áhított szabadság, az evilági üdvözülés amiről Marx álmodott.
Az alsóbb osztályokban rekedt embereknek jelenleg egyetlen lehetőségük van helyzetük javítására. Használják ki minél jobban azokat a lehetőségeket, amiket a nanotechnológia, és a mesterséges intelligencia fejlettségi szintje már most felkínál. A mesterséges intelligencia, amely majd a jövőben lehetővé teszi az osztálynélküli társadalom létrejöttét, még távolról sem aknázta ki lehetőségeinek teljességét, de a fejlődés elkezdődött ezen a területen. Az interneten rengeteg letölthető program és egyéb alkalmazás van, amelyek lehetővé teszik az emberi alkotómunka magasabb szintre emelését ember és gép együttműködésével, a tanulás, a művészeti alkotás, vagy akár a tudományos kutatómunka területén. Így zeneszerzést, képzőművészeti alkotást, tudományos kutatómunkát, pénzügyi befektetést, stb. lehetővé tevő alkalmazások. Azt tanácsolom az alsóbb osztályokban rekedt embereknek, hogy hozzanak létre egymás közt kollektív tanuló és alkotóközösségeket, akik közös munkában használják fel ezeket a számítógépes alkalmazásokat valami új közös cél, vagy alkotás létrehozásához, hogy így ha részlegesen is, de megtapasztalhatják azt milyen univerzális tudású emberré válni, és kiszakadni valamennyire a kapitalizmus kemény szükségszerűsége alól. Érdekes, hogy a mai baloldal teljes egészében ellene van a mesterséges intelligencia fejlődésének, pedig ez az egyetlen lehetősége az alsóbb osztályoknak, hogy helyzetükön javítsanak.
A következő kérdés, hogy lehet e állami eszközökkel szervezni egy ilyen kollektív mozgalmat, amely a mesterséges intelligencia alapú közösségi alkotómunkára irányul. Véleményem szerint igen. Azoknak akik nem tudnak beilleszkedni a polgári társadalomba, nem tudnak szakosodni, vagyis elsajátítani egy szakmát, vagy megszerezni egy felsőfokú diplomát és betanított vagy segédmunkásként tudnak csak elhelyezkedni a társadalom alsó rétegeiben azoknak az egyetlen felemelkedési lehetőség ez, és véleményem szerint már az iskolában el kellene különíteni azokat a diákokat akik valószínűleg be fognak tudni illeszkedni a polgári társadalomba és tudnak szakosodni. Továbbá azokat akik valószínűleg nem fognak tudni. A beilleszkedni tudóknak hagyományos oktatást kell adni, ahol a tanár, vagy szabadkőműves műszóval élve a mester, hagyományos módon avatja be a tanoncot egy szakma rejtelmeibe.
A beilleszkedni nem tudóknak pedig úgynevezett digitális oktatást kellene kapniuk, ahol az oktatást nem tanárok, hanem számítógépes oktatóprogramok végzik. egy számítógépekkel felszerelt tanteremben, ahol a tanár lényegében csak felügyelőként van jelen, és csak akkor van a diák segítségére, ha az az oktatóprogrammal való tanulásban megakad. Ezzel ezek a diákok már fiatalon elsajátíthatnák az önálló ismeretszerzés készségét, amivel a későbbiekben önállóan tudnának ismereteket szerezni különféle tudományterületeken, és azokat önállóan tudnák kombinálni egymással. Továbbá ezeket a diákoknál már fiatalon meg kellene kezdeni a közösségek szervezését a diákok között, amelyekben majd a későbbiekben kollektíven munkálkodni fognak, hogy melyik diák milyen típusú közösségbe kerüljön, ahol megfelelően tud majd munkálkodni.
A következő kérdés, hogy kell e valamilyen irányt adni egy ilyen kollektív közösségi munkálkodásnak az állam részéről. Véleményem szerint igen. Ez pedig nem más, mint a zöld technológia. Ezt a kollektív közösségi munkálkodást olyan irányba kell terelni, hogy a tagok olyan új zöld technológiai eszközöket fejlesszenek ki, amelyekkel a jelenlegi technológiai és gazdasági fejlődés fenntarthatóvá válik a világon a környezet megóvása mellett, és kiterjeszthetővé is válik a Föld szegényebb, főként szinesbőrű része számára is. Tehát olyan technológiai eszközöket kell kifejleszteni, amelyekel a gazdasági bőség a Föld minden lakosa számára elérhetővé válik a természet megóvása mellett, és az ilyen technológiákat kifejlesztő közösségekre új Start-Up vállalatokat is lehetne építeni. Az ökológia kérdés megoldása nagyon égető probléma korunkban, és jó lenne az alsóbb társadalmi osztályok osztályharcos energiáit ennek a megoldása irányába terelni. Békés úton természetesen, mert az ökológiai kérdést csak a technológiai fejlődés oldhatja meg. Ez végeredményben a migráció kérdésére is megoldást nyújtana, hiszen ha a gazdaság a Föld minden táján olyan technológiai eszközökkel fog működni, amelyek mindenkinek biztosítják a bőséget a természet megóvása mellett, akkor a szegényebb színesbőrű népeknek nem lesz szükségük arra, hogy a fejlettebb nyugati államokba költözzenek.
Az utolsó kérdés az alsóbb osztályok és a család kapcsolatával van összefüggésben. Tudvalévő, hogy a nyugati társadalom demográfiai válságban van, nem születik elegendő gyerek, hogy fenntartsa a népszaporulatot. Itt Magyarországon történtek kísérletek a Fidesz kormány részéről némi sikerrel, hogy különféle állami transzferek, pénzügyi eszközök nyújtásával, és családnépszerűsítő marketingtevékenységekkel segítsék a családalapítást és a gyermekvállalást. Ennek köszönhetően némileg nőtt a gyermekvállalási kedv, de egyenlőre nem annyira, hogy a magyar lakosság lélekszáma fenntarthatóvá váljon. Kérdés, hogy a jövőben ezekkel az eszközökkel fel tudja e majd tornászni majd a kormány a születésszámot arra a szintre, hogy a lakosság fenntarthatóvá váljon. Természetesen biztosat nem tudok mondani ez ügyben, ezt csak a jövő döntheti el, lehet hogy nincs igazam, de lehet, hogy nem fogja tudni. Ugyanis mit mondanak a statisztikák? A nyugati fehér lakosság körében a legtöbb házasságot a diplomások kötik. Azok akik jól be tudtak illeszkedni a polgári társadalomba, jól tudtak szakosodni, egy szakterületen belül.
Feltételezhetően az európai fehér lakosság alacsonyabb végzettségű, munkásrétegei azok akiknél alcsonyabb a házasságkötések száma, és magasabb a válások aránya, továbbá magasabb a házasságon kívüli terhességek, és az abortuszok aránya. A házasság és a család intézménye a történelem folyamán leginkább a szakmák, rendek és céhek, vagyis a szakosodás intézményéhez kötődött, amit az is jól mutat, hogy a középkorban a házasságon kívül született törvénytelen gyermekeknek nem engedték, hogy céhek tagjai legyenek. Úgy látszik, hogy mint ahogy a szakosodott polgári léthez az egy szakterülethez való hűség mellett az egy élettárshoz való hűség tartozik hozzá úgy a szakosítatlan segédmunkás léthez az univerzális tudásra irányultság mellett a szexualitás terén is az univerzalizmus a jellemző, vagyis a partnerek váltogatása, ami házasságon kívüli terhességhez, és abortuszokhoz vezet.
Ennek megfelelően a házasság, a családalapítás anyagi eszközökkel való támogatása, illetve a családnépszerűsítő marketingfogások csak azoknak a helyzetét erősítheti meg a családalapítás szempontjából a magyar társadalomban, akik jól be tudnak illeszkedni a polgári társadalomba. A gyermekszaporulat ilyen formában való növelése csak akkor lehet sikeres, ha a lakosság minél nagyobb százalékát polgárosítani tudják. A munkásosztályban rekedő rétegeket ez nem biztos, hogy családalapításra készteti. De vajon egy olyan osztálytársadalomban, amely felső polgári, és alsó munkásosztályra osztható, lehet e mindenkit polgárosítani, vagy legalább is elég embert ahhoz, hogy a társadalom önreprodukciója helyre álljon? Természetesen senki sem tudja, hogy igen, vagy nem, ezt csak a jövő döntheti el. Ha viszont úgy alakul, hogy nem, akkor csak egy út marad a teljes és totális abortusztilalom, és a fogamzásgátló szerek forgalmazásának korlátozása, még ha ezzel az állami gondozottak számát is kell növelnünk amit a kormány nem akar meglépni, nem valamiféle liberális megfontolásból, hanem mert fél a népharagtól. Fél attól, hogy az abortusz jogi eszközökkel való korlátozása olyan elégedetlenséget szülne a társadalomban, amely elsöpörné őket.
Ez végül is jogos aggodalom. Talán ha a kormány eddigi politikája mégsem válik be, akkor abba az irányba kellene gondolkodni, hogy nem végleg elvetni kell az abortusztilalmat, mert az lázadást szül, hanem éretté kellene tenni először a társadalmat erre, hogy ne lázadjon fel, ha bevezettük. Ennek a módszere pedig pontosan az lenne, amit eddig leírtam. Ha létrehoznánk ilyen mesterséges intelligenciára alapuló tanuló és munkaközösségeket, amelyek esetleg Start-Up vállalkozásokká fejlődhetnének, vállalkozóvá téve ezzel a fehér munkásosztályba tartozó nőket, olyan kollektívumokként amelyekre mindig támaszkodhatnak, hogy például a terhesség alatt is legyen jövedelmük amiből meg tudnak élni. Továbbá, ha építenénk emellett olyan szociális anyaotthonokat ahol azok az anyák akik nem akarnak végleg megválni nem kívánt terhességből származó gyereküktől, gyermekük 18 éves életkoráig maradhatnak gyermekükkel. Úgy, hogy egy szakképzett gondozószemélyzet leveszi az anya válláról a gyermekgondozás terhét, amennyire ez szükséges. Persze csak akkor, ha az anya ez idő alatt tanul, dolgozik vagy vállalkozik, hogy elkerüljük azt a lehetőséget, hogy valaki csak anyagi okokból vegye igénybe ezt a szolgáltatást. Akkor elképzelhető, hogy nem törne ki lázadás, bár ezt sem lehet előre megjósolni. Természetesen, ha be is vezetjük az abortusztilalmat, emellett a kormány népjóléti, és erkölcsjavító intézkedéseit sem kell félrerúgni, azokat is fent lehet tartani a polgári, vagy a polgárságba felemelkedni akaró rétegek számára, akik hagyományos családban akarnak élni.
Ha viszont a kormány sikerrel jár az erkölcsjavító és népjóléti intézkedéseivel a gyermekszaporulat növelése terén, ha sikerül elég embert polgárosítani, és hagyományos családalapításra késztetni, visszaszorítva az abortuszt, akkor ezt az egész ötlethalmazt el kell vetnünk amit eddig leírtam. Akkor nem lesz jogalapunk ágálni a kormány intézkedései ellen. Én ugyan jobban szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol van legalább egy olyan társadalmi réteg, amely megszabadult valamelyest a szakosodás átkától, és amelyben az egyre nagyobb tudásterületeket magában foglaló, egyetemes tudásban gyökeredző kollektív erőfeszítések az égbe repítik az emberiséget, mint egy olyan száraz, konvencionális polgári társadalomban ahol mindenkinek ki van jelölve a helye, és az átlagember csak a három kicsivel és a négy kerékkel vigasztalódhat, ha hazamegy az egy területre szakosodott munkájából. De ez jelenleg egyedül az én problémám, ha Isten egyenlőre nem akar utat engedni, ennek a társadalomszerveződésnek amit felvázoltam, akkor abba bele kell nyugodnom. Tehát ha a kormány jelenlegi családpártoló intézkedései csődöt mondanak, akkor ez a program lehetne az, amely egyszerre oldja meg az ökológiai válságot, a keleti és déli színes népek gazdasági felemelkedését, a nyugati fehér népek népszaporulatának növelését, és a migráció kérdését. Meg kell várni, hogy mit hoz a jövő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése