A Heti Válasz világképéről

Tegnap beleolvasgattam a Heti Válasz nevű magát jobboldali konzervatívnak mondó hetilap cikkeibe, amely azonban ettől függetlenül szinte minden szavával a ma regnáló Fidesz kormány ellen propagál. Kíváncsi voltam rá, hogy mivel magyarázzák ki azt, hogy magukat jobboldalinak mondják, de minden szavukkal a jobboldali kormány ellen vannak. Az első érdekes cikktöredék, amelyen átfutottam arról szólt, hogy a Fidesz összeszerelő üzemet csinál Magyarországból az általa folytatott gazdaságpolitikával, hogy folyamatosan olyan multinacionális cégeket telepít az országba, amelyek autóipari összeszerelő munkahelyeket teremtenek. Ez a baloldali pártok jelszavai között is rendszeresen ott van. Mert ugye ők egy olyan társadalomról álmodoznak, ahol mindenki milliomos Start-Up vállalkozó. Ahol mindenki a modern információs technológia hullámain szörfözik, amely a végtelenségig alakítható és formálható, és ennek folytán szinte bárki ki tud találni új kreatív ötleteket annak alakítására és formálására, hogy erre építve egy új vállalkozást alapítson. Ezt nevezik ma Start-Up vállalkozásnak.
Ezzel kapcsolatban nekem Theodore Roszak: Az információ kultusza című könyvében leírt sorok jutnak eszembe, ahol Roszak azt taglalja, hogy az információs társadalom nagy teoretikusai, mint John Naisbitt, vagy Alvin Toffler úgy írnak a jövőbeli információs társadalomról, mintha abban már nem lenne szükség termelésre. Mintha már az utcák is mikrochipekkel, és CD lemezekkel lennének kikövezve, és nem kellene megművelni a földet, kitermelni az érceket, vagy kemény munkával gépeket készíteni, hanem mindenki a számítógép előtt ülhet a lakásában és új gondolatokat találhat ki, mint valami tudós elefántcsonttoronyban. Hogy aztán azokból új csúcstechnológiákra épülő vállalkozásokat építsen fel. Például az űrkutatásban, a telekommunikációban, az elektronikus kereskedelemben stb. Pedig a termelést az információs gazdaságban sem küszöböltük ki, még ha automatizáljuk, vagy ha külföldre telepítjük, akkor sem. Az információs gazdaság is termelő gazdaság. Ott is szükség van gyárakra, ahol megtermelik az élelmiszert, a ruhát, a járműveket stb.
Az információs csúcstechnológia, így például az űrkutatás, a telekommunikáció, vagy az internetes kereskedelem csak egy jól működő termelő gazdaságra szervesen ráépülve tud fejlődni és kibontakozni. Valakinek meg kell termelnie a kávét, amit egy Start-Up vállalkozó reggelenként otthonában szürcsölget, hogy új ötletei támadjanak. Valakinek meg kell termelnie az autót, amivel a Start-Up vállalkozó beutazza az Egyesült Államokat, hogy ügyfeleket szerezzen cége számára. A kollektív gyáripari termelést nem lehet kiküszöbölni a gazdaságból. Ez így volt a régi XIX. századi kapitalizmus esetében is akkor is volt egy tőkés elitréteg, amely a polgári individualizmus jegyében saját érdekeit követte, de az általa vezetett gyáripar, és a benne dolgozó munkásosztály ettől még kollektív jellegű maradt ugyanúgy, ahogy a kommunista Szovjetúnióban is.
Persze aki ezt kimondja az a Heti Válaszos konzervatívok szemében kommunista, ahogy Orbán Viktor is megkapta ezt a jelzőt, hiszen a Kádár rendszerben is az összeszerelő üzemek voltak többségben Magyarországon. Erre csak azt lehet mondani, hogy ha kommunizmus alatt a kollektív termelőágazatok jelenlétét értjük a gazdasági rendszerben, akkor kommunizmus nélkül kapitalizmus sincs. Mivel a kávét, a ruhát, az autót valakinek meg kell termelnie, amikkel korunk Start-Up vállalkozói mindennapi szükségleteiket kielégíthetik. Így sajnos elkerülhetetlen, hogy az Orbán kormány összeszerelő üzemeket telepítsen az országba, hogy így pörgesse fel a gazdaságot. Ez a szomorú valóság kedves Heti Válaszos uraim, és minden ezzel ellenkező vélemény sajnos egyenlőre utópia, mondhatni szocialista, kommunista utópia. A konzervatívok, és a baloldaliak lényegében az általuk annyira áhított információ gazdaságot is aláássák azzal, hogy a termelőgazdaság teljes leépítésére törekszenek az információgazdaság nevében.
A másik érdekes érv, amit felhoztak a kormány politikája ellen az a tudomány fejlődésének nevében hozták fel. Konkrétan egy az ELTE jogi karán dolgozó egyetemi tanár fejezte ki ellenvéleményét a CEU kormány általi felügyelet alá helyezése ellen. Aki egyébként régebben kormány közeli politikai körökben mozgott. Arról a beszélt a vele közölt riportban, hogy ő nem Sorosért áll ki azzal, hogy tiltakozik a CEU-val kapcsolatos intézkedések ellen, hanem a tudomány szabad fejlődése mellett. Ugyanis szerinte a tudomány csak különféle egymástól eltérő vélemények versenyében fejlődhet, és ő ennek folytán annak ellenére, hogy nem ért egyet a CEU világképével, mégis támogatja a CEU fennmaradását, hogy az ő véleményük is bent maradhasson a vélemények versenyében, mert a tudomány csak így fejlődhet.
Ezzel kapcsolatban két dolgot tudok mondani. Egyrészt a kormány nem akarja megszüntetni a CEU-t, hanem csak átláthatóvá tenni. Ezt többször is kifejtették. De még ha meg is akarnák szüntetni, akkor is azt mondanám, hogy az a tény, hogy a tudomány csak különféle vélemények versenyében fejlődhet, egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk. Hiszen az is egy vélemény például, hogy a nap holnap pereccé válik. Még sincs egy olyan tudományos folyóirat sem sehol a világon, amely leközölne egy olyan cikket, amelyben benne van egy olyan vélemény, hogy a nap holnap pereccé válik, hogy ezzel például Einstein relativitáselméletével egy szintre emelje. Mivel egyszerű józan ésszel, mindenféle érvelés nélkül belátható, hogy ez a mondat egy hatalmas nagy hülyeség, mert minden tudományos és tapasztalati ténynek gyökeresen ellent mond, és így semmilyen formában nem szolgálja a tudomány fejlődését. Pedig ha komolyan vesszük a Heti Válaszban interjút adó professzor úr véleményét, hogy a tudomány csak vélemények versenyében fejlődhet, és így minden véleményt egyenlőképpen kell kezelnünk, akkor ezt a véleményt is meg kellene jelentetnünk egy tudományos folyóiratban, hogy versenyezhessen a többi véleménnyel, hogy a tudósok vitatkozhassanak rajta.
Ugyanígy puszta józan ésszel is belátható, hogy a balliberálisok azon véleménye sem szolgálja a tudomány fejlődését, hogy az abortuszt támogatni kell, mert az abortusz pont annak a kulturális közösségnek az életerejét apasztja, amely a tudomány fejlődésének egyik legfőbb zászlóvivője, név szerint az európai fehér népekét. Hiába próbálják belemagyarázni ebbe is a tudományosságot, és azt, hogy ez a fejlődést szolgálja. Itt is oda jutottunk, mint a kollektív termelőágazatok baloldaliak és konzervatívok általi elutasításának elemzésekor. A baloldaliak és a konzervatívok a fejlődés szélsőségességig menő támogatásában odáig jutnak, hogy lényegében gátlóivá válnak a fejlődésnek. Mondhatni az egyetlen párt és politikai mozgalom, amely valóban támogatja a tudományos és technikai fejlődést ma Európában az éppen az, akitől ezt a legvehemensebben próbálják elvitatni, vagyis a Fidesz.

Felhasznált Irodalom:

Theodore Roszak: Az információ kultusza - avagy a számítógépek folklórja és a gondolkodás igaz művészete, EURÓPA KÖNYVKIADÓ, 1990.

Tanács a Jobbiknak

Én azt tanácsolnám a Jobbiknak, hogy ha már mindenáron nyitni akar a baloldali szavazók felé, és a saját szavazóit is meg akarja tartani, akkor nyomjon mondjuk olyan szövegeket, hogy igenis az iszlám bevándorlás és Soros támogatása az igazi nemzeti érdek, mert ezzel elszakított keleti testvéreinket támogatjuk a turanizmus nevében, és romboljuk a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király ültetett a nyakunkba. Vagy: igenis a buzik támogatása az igazi nemzeti érdek, mert az ókor egyik legnagyobb pogány civilizációja a görög volt, ahol nagy divatja volt a homoszexualitásnak, és ezzel az autentikus pogány gyökereinkhez nyúlhatunk vissza rombolva a judeokeresztény nyugatot, akiket a zsidóbérenc I. István király rakott a nyakunkba. Vagy akár el is mehetnének a buzifelvonulásra piros-fehér-zöld trikolórra vart szivárvánnyal a kezükben. Ezzel színesebbé tehetnék a magyar politikai közbeszédet, úgyis mindenki számára egyértelmű, hogy teljes egészében a baloldalhoz pártoltak. Teljesen felesleges itt erőlködniük, meg rizsázniuk, hogy Sorosra, meg a bevándorlásra szavazunk, de azért keresztények meg jobboldaliak vagyunk.

http://pestisracok.hu/lazad-jobbik-holdudvara-szerintuk-ceu-nemzet-es-allamidegen-kozmopolita-agymosoda/

Születés előtt

Születés előtt.
Létemből létemlékezet
Szüremlik világtalan
Világégbolt árnyhold
Világában, elveszett
Holt bérceken,
Sötét fájdalmakon.
Hol mélyen ülő
Csöndből született
Dallam kísér
Feltámadó sírhant
Ágakon, álmodom
Tán, mit álmodok
Nem tudom,
Mert nincs semmim sem
Ezen a világon.

A vers Marin Marais: Pieces de viole, Livre II, Suite No. 3 in D Major: No. 22, Les Voix humanes című zeneművének hatására készült. Az zenemű itt meghallgatható: https://open.spotify.com/track/7E5NwaZRHu2CaCHOeUgGK7

Az e-könyvek jövője

A jövő e-könyvének megtervezésekor figyelembe kell venni azt a tényt, amit főként olvasáspszichológusok hangoztatnak, hogy a mai fiatal generáció, aki az internetet böngészve, és azon belül is főképp tabletet és okostelefont böngészve nőtt fel, már nehezebben tud hosszú időn keresztül egyetlen dologgal foglalatoskodni. Ellentétben a régebbi generációkkal, akik még papír könyvek olvasásával töltötték idejüket és akár egy egész napon keresztül is képesek voltak könyvvel a kezükben egy helyben ülni és olvasni. A mai internetezők figyelme szétszórt, mert az internetet böngészve ugranak az internetes linkeken át egyik weboldalról a másikra. Nem tudnak sokáig koncentrálni az internetes felületeken egy hosszabb szöveg elolvasására, hanem a szövegben közbeékelődő linkek segítségével gyakran azonnal egy videóra, vagy más médiumra váltanak.
Ezekhez az olvasási szokásokhoz kell igazodnia a jövő elektronikus médiumainak, amelyeknek az olvasás terén a legfőbb képviselője ma az e-könyv, vagy elektronikus könyv. Tehát az egyre népszerűbbé váló e-könyvet ezeknek az olvasási szokásoknak megfelelően kell átalakítani a jövőben. Ennek az első lépése mindenképpen az kell, hogy legyen, amellyel egy olyan alkalmazást építünk be az e-könyvekbe, amely képes a könyvben található fontosabb szövegrészeket kijelölni, és kiemelni, elkülönítve a csak mellékes, nem annyira fontos információktól, hogy így le tudjuk rövidíteni a könyvek olvasását. Ez a mai egyetemistáknak is egy fontos módszere, hogy megkönnyítsék maguk számára a tanulást.
Ezekről a rövidebb részekről pedig egy ugyanolyan tartalomjegyzéket lehetne készíteni az e-könyvben, mint amilyen az e-könyvek fő tartalomjegyzéke, ahol a tartalomjegyzék minden egyes eleme egy link is egyben, amelyre rákattintva a tartalomjegyzék által hivatkozott szövegrészre ugorhatunk az e-könyvben. Esetünkben pedig mivel ez a szövegrész nem egy egész oldalt foglal el az e-könyvben, érdemes lenne abban az esetben, ha az általunk készített új tartalomjegyzékről az adott szövegrészre ugrunk, akkor azt a program által automatikusan kiszínezni, vagy valamilyen módon kiemelni.
Így megoldhatjuk a könyv lerövidítését és a gyorsabb olvasást a hosszú ideig egy dologra koncentrálni nem tudó mai generációnak. Azonban mindez még nem elég. Mivel a mai generációk az interneten nemcsak szöveges, hanem sokfajta médiumok (videó, animáció stb.) párhuzamos böngészését szokták meg, azt is meg kell oldanunk, hogy mondjuk, egy videót ne csak mellékletként csatolhassunk az e-könyvbe, hanem konkrétan be is tudjuk ágyazni az e-könyv oldalaiba. Akár egy weboldalba, hogy ott mondjuk, a szöveg fölött lejátszható legyen, mint egy youtube videó. Továbbá a videó egyes részei szintén kijelölhetők legyenek és össze legyenek kapcsolva a videó alatt lévő szövegnek a fent leírt módon kiemelt részeivel, vagy akár a videó egésze a szöveg egészével, ha az szükséges.
Így ha a videó megtekintése során a videó egy kijelölt részéhez, idősávjához érünk, akkor lehetne beépítve a videó eszköztárába egy link, vagy funkció, ami egyrészt jelzi, hogy mettől-meddig van kijelölve az idősáv. Másrészt erre a funkcióra rákattintva az e-könyvben a videó alatt arra a szövegrészre ugorhatnánk, amely a videó adott részletéhez kiemelten kapcsolódik, és akkor az e-könyv olvasó ezt a szövegrészt ki is színezhetné, vagy valamilyen módon kiemelhetné. Így ha például egy regényt egyszer már megfilmesítettek, akkor az e-könyv egyik oldalába bemásolhatnánk a regény egyik fejezetét, majd fölé beágyazhatnánk videóként a film azon részét, ami a könyv adott fejezetéhez kapcsolódik. A videóban pedig kijelölhetnénk egyes idősávokat, amelyek a könyvfejezet egyes kiemelt, és azoknak megfelelő szövegrészeihez kapcsolódnak, és mikor a videó megtekintésekor az adott idősávra érünk, egy a videó eszköztárában lévő linkre vagy funkcióra kattinthatnánk és az e-könyv olvasó automatikusan a kiemelt szövegrészre ugrana, ami által közvetlenül tanulmányozhatnánk, hogy a filmrendező hogyan fordította le a film nyelvére az író szövegét.
Ugyanezt ugyanígy megtehetnénk akkor is, ha például egy tudományos ismeretterjesztő könyv alapján csinált valaki egy dokumentumfilmet. Továbbá ugyanígy meg kellene oldani azt is, hogy például egy kiemelt szövegrészletről ugorhassunk vissza az e-könyvben egy adott videó részletre, vagy egy kijelölt videó részletről egy másik videó részletre egy másik e-könyv oldalon például úgy, hogy a hivatkozásra kattintás után a videó azon részeit, amiket most nem akarunk megnézni, gyorsítással lepergetnénk, és csak az általunk megtekinteni kívánt videó részletnél játszanánk le normál sebességgel a felvételt. Ezzel a módszerrel a mai tabletező és okotelefonokat böngésző fiatal generáció olvasási igényeinek is eleget tehetnénk, akiknek figyelme szétszórt, és olvasás közben rövid időközönként ugrálnak egyik szövegrészletről a másikra, illetve egyik médiumról a másikra. Az így létrejött új médiumot videókönyvnek nevezhetnénk.

Felhasznált Irodalom:

Kötelezők röviden: nyaralni ment az olvasás? http://bmefilozofia.blog.hu/…/kotelezok_roviden_nyaralni_me…
Michel Houellebecq: A térkép és a táj, MAGVETŐ KFT., 2016.

A metafizikai tradíció azon újdonsült nézeteiről, melyek szerint a technika lerontja az emberi képességeket

A metafizikai tradíció legújabb lózungja, amivel az embereket etetik, hogy a technika elpuhítja az embert, és lerontja a képességeit. Internet előtt ülő, chipset ropogtató mamahotellakókat nevel ki, akiknek egyetlen megmaradt képessége az internetes linkekre való kattintgatás. Akik ki sem mozdulnak a lakásukból a számítógép és televízió függőségük miatt. Akik az elektronikus eszközök állandó használata miatt elszoknak még a könyvek olvasásától is és a saját telefonszámukat sem tudják már megjegyezni, mert mindent adatbázisokból keresnek elő. Továbbá vannak olyan vélemények is, miszerint a nyugati világot sújtó demográfiai válság is a technikai fejlődésnek tulajdonítható, mivel az urbanizáció szétverte a régi földműves társadalmak úgymond organikus szövetét, és ennek lenne tulajdonítható a demográfiai válság. Ezeknek a nézeteknek a végkövetkeztetése pedig az, hogy az emberi képességeket csakúgy lehetne a végsőkig kifejleszteni, ha visszafejlesztenénk a technikát.

Még ha mindebben van is igazság, az csak a XX. század végi és XXI. század eleji számítástechnikai forradalomra igaz a tudományos forradalmak történetében. A számítástechnikai forradalomnak valóban vannak ilyen hatásai (is). Azonban a tudományos és technikai forradalmak történetének régebbi időszakaira ez egyáltalán nem volt jellemző, hiszen az újkor elején a felvilágosodás korabeli ipari forradalom egyáltalán nem az otthon ülő, képernyőre bámuló ember kora volt, hanem éppen hogy hihetetlen mozgékonysággal ajándékozta meg az emberiséget. Hiszen ez volt a hajózás, a földrajzi felfedezések, illetve a távoli földrészek meghódításának és benépesítésének kora. Ekkor jelent meg a vasút is a technika történetében, amely szintén mozgékonyabbá tette az embert. Azonkívül ez a kor egyáltalán nem a demográfiai hullámvölgy kora volt, hanem éppen ellenkezőleg az ipari forradalom alatt kezdet óriásira duzzadni Európa népessége. Pedig a földművelő közösségek is ebben a korban estek szét a legnagyobb arányban. Ebben a korban még semmi nem utalt arra, hogy bármiféle kapcsolat lenne a technikai fejlődés és a demográfiai hullámvölgy, vagy az emberi képességek elpuhulása között.

A mai információs korra tekintve sem mondható el, hogy ez a folyamat teljesen lineáris lenne, hogy az elektronikus eszközök fejlődése egyenes arányban elpuhítaná az embert. A 80-as évek például a televíziózás virágkora volt az információs forradalom történetében és az a kor sokkal nagyobb elpuhulást eredményezett, mint amit ma tapasztalhatunk az internet, és a táblagépek korában. Hiszen még az, aki egész nap internetes videójátékokkal játszik az is tartalmasabb tevékenységgel látja el magát, mint aki egész nap a televízió előtt ül. Tehát semmi nem indokolja, hogy a számítástechnikai forradalom bizonyos elidegenítő hatásait a technikai fejlődés történetének egészére általánosítsuk, és azt sem indokolja semmi, hogy arra gondoljunk, hogy ha a technikai fejlődés mai szakaszának ilyen hatásai vannak, akkor a jövőben is ilyenek lesznek, ha majd a technikai fejlődés új szakasza kezdődik el.

Az a gondolat is erősen kétesnek tűnik a számomra, hogy a technika visszafejlesztésével a végsőkig ki lehet fejleszteni az emberi képességeket. Az lehet, hogy egy középkori lovag testileg sok esetben edzettebb volt, mint egy mai átlagos irodai alkalmazott, és lóháton el tudott jutni Európából a Szent Földre, de az emberi képességek növelése egy bizonyos határon túl már csak a technika segítségével lehetséges. Egy emberi személy soha nem fog technikai eszközök nélkül repülni, tengereket át úszni, vagy tonnákat elmozdítani csak úgy puszta kézzel. Bármeddig is edzi magát. Ezt senki nem gondolhatja komolyan. Ez az egész elgondolás egy gyerekes ostobaság, és csak a legműveletlenebb rétegek ülnek fel ennek. A számítástechnikai forradalom okozta problémát megoldása nem az, hogy visszafejlesztjük a technikát, hanem hogy a mai számítástechnikára épülő csúcstechnológiát és a régi termelő technológiát összhangba, szerves egységbe hozzuk egymással.

Egy esetleges új ellenreformáció szükségességéről és mibenlétéről

Hafenscher Károly evangélikus lelkész, a reformáció emlékévének miniszteri biztosa a 2017-es év elején nagyszabású előadást tartott a Nyugat-Magyarországi Egyetem (ma már Soproni Egyetem) Közgazdaságtudományi Karán arról, hogy miért kell fontosnak tartanunk az egykor Luther Márton által kezdeményezett reformációt. Mik azok a társadalmi és kulturális vívmányok, amelyeket a reformációnak köszönhetünk? Ez volt az előadás témája. Ezen az előadáson én is jelen voltam. Hafenscher mindenekelőtt a reformáció azon vívmányát emelte ki, amely az emberek kezébe adta a tudomány és a kultúra művelésének az eszközeit. Az előadó szerint a reformációnak köszönhető a biblia nemzeti nyelvekre történő lefordítása, amely mindenkinek lehetőséget adott a biblia szövegének egyéni értelmezésére függetlenül a katolikus papságtól.
A Lutheri reformáció keretei közül nőtt ki a nyomdaipar és a könyvterjesztés is az előadó szerint, hiszen maga Johannes Gutenberg egy lutheránus ember volt. Ennélfogva a könyvolvasás által folytatott egyházi hatóságoktól független, egyéni önművelés és tudományos vizsgálódás lehetősége is a lutheri reformációnak köszönhető. Továbbá említette még az előadó a zeneművészet elválasztását is az egyházi liturgiától, és az önálló, csak világi közönségnek játszott zeneművészet kereteinek a megteremtését, amivel analógiában áll az a tény, hogy az egyik legismertebb nyugati zeneszerző: Johann Sebastian Bach lutheránus volt. Tehát Hafenscher a nyugati reformáció legfontosabb érdemének azt tekinti, hogy az emberi egyének kezébe adta a kultúra és a tudomány művelésének a lehetőségét függetlenül az egyházi protokolltól.
A kérdésem ezzel kapcsolatban az lenne, hogy észlelhető e valami ehhez hasonló folyamat a mai nyugati világban, amely az egykori Lutheri reformációhoz hasonlóan fel akarja szabadítani az embereket valamiféle felsőbb hatalom gyámkodása alól. Azt kell, hogy mondjam, hogy igen. Ez pedig az informatikai forradalom. Az internet megjelenése, amit a lutheránus Gutenberg egykori nyomdaipari forradalmával párhuzamosan emlegetnek. Azt Gutenberg galaxisnak hívják, emezt pedig Neumann univerzumként emlegetik. Az internet egyrészt egy a könyvhöz hasonló új médiumot teremtett, amely a könyvhöz képest rengeteg új eszközzel segíti az önművelést és a tudományos vizsgálódást, már csak ezzel is sokszorosan az emberi egyének kezébe adva az önművelés, és a tudományos vizsgálódás lehetőségének az eszközeit.
Másrészt az interneten jelenlévő szoftvertermékek, illetve az informatika egyéb eszközeinek szinte végtelen alakíthatóságával és kombinálhatóságával új távlatokat teremtett az egyéni kreativitáson alapuló vállalkozások korlátlan számban való létrejöttének, amely az egyének kezébe adja a gazdálkodás irányításának az eszközeit, függetlenné téve őket a kollektív gyáripartól, ahol régen az emberek többsége alkalmazottként, a gyári bürokrácia fogaskerekeként dolgozhatott csak. Az információs technika lehetővé tette, hogy az emberek többsége ne gyári alkalmazottként, hanem az informatika eszközeire építve egyéni vállalkozóként tevékenykedjen. Ezt nevezik manapság Start-Up vállalkozásnak. Ez pedig azt jelenti, hogy miként a Lutheri reformáció a katolikus egyház kezeiből vette ki, és tette az egyének kezébe a kultúra művelésének eszközeit, úgy az informatikai forradalom a kollektív gyáripar kezéből vette ki és adta az egyének kezébe a gazdálkodás eszközeit. Tehát az informatikai forradalom nem más, mint egy új reformáció. Nem véletlenül emlegetik az internetet az egykori Gutenberg galaxissal párhuzamosan Neumann univerzumnak.
Most pedig az ellenreformációról ejtenék egy-két szót. Az egykori katolikus ellenreformáció azokat az eszközöket használta a reformáció ellenében, amiket a reformáció a katolikus egyház kezéből kivéve új szerepekkel és technikai vívmányokkal ruházott fel, mint például a művelődés eszközét a könyvet, amit a reformáció már a nyomdai sokszorosítás eszközeivel terjesztett, most a katolikus egyház is létrehozta saját nyomdaiparát. Vagy a nemzeti nyelvekre lefordított bibliát, amit most a nyilvánosság kereszttüzében a katolikus egyház hitvitákon elemzett, hogy az egyének szabad akaratukból, saját belátásuk alapján jussanak el a katolikus dogmák iránti elköteleződésig. Illetve a zenét, amit a reformáció a világi nagyközönség elé vitt, most a katolikus egyház is létrehozta saját barokk muzsikáját, amit a maihoz hasonló koncerttermekben játszottak a nagyközönségnek.
Ha a katolikus egyház a régi reformáció esetében is fel tudta használni a reformáció eszközeit saját tekintélyének növelésére, akkor ezt a mai, új reformáció korában is megteheti véleményem szerint. Az információs forradalom eszközeibe, is bele lehet vinni a katolikus kultúra, a katolikus dogmatika és a katolikus szellem eredményeit, és lehet ilyen formán a katolikus szellemet terjeszteni. Ha például az emberek a kollektív gyáripartól való függetlenedési vágyuktól hajtva Start-Up vállalkozásokat alapítanak, akkor miért ne lehetne konkrétan katolikus Start-Up vállalkozásokat alapítani, ahogy a Jezsuita rend szerzetesei is vállalkozó szellemben terjesztették egykor Isten igéjét a régi ellenreformáció korában. Véleményem szerint ez új színt hozna a kulturális életbe az új katolikus ellenreformáció.

A Fidesz jövőbeni választási kampánystratégiájáról

Olvastam a CHIP számítástechnikai magazinban, hogy Donald Trump az Egyesült Államok jelenlegi jobboldali elnöke választási kampányát a modern BIG DATA eszközeivel vezényelte le. A BIG DATA egy olyan modern informatikai paradigma, amely arról szól, hogy az interneten és egyéb más számítógépes adatbázisokban ma már rengeteg adat gyűlt össze az emberekről, azok mindennapi viselkedéséről és sok egyéb másról is. Így például a Facebook rendszeresen gyűjti rólunk az adatokat, hogy milyen oldalakat lájkolunk, milyen oldalakat osztunk meg. Ennek folytán pedig ízlésünk, gondolatvilágunk, és akár egész személyiségünk is elemezhetővé válik a Facebook üzemeltetői számára.

Az általunk közzétett és folyamatosan termelt adatok óriási méretűvé duzzadtak az interneten és egyéb más számítógépes adatbázisokban is, és ezek az adatok az adatbányász szakemberek számára elemezhetőek. Különféle mintákat, kapcsolatokat lehet belőlük kiolvasni, mint például esetlegesen azt, hogy kapcsolat lehet aközött, hogy egy nő szereti a sült krumplit, mert lájkolta a Facebookon és aközött, hogy ő intelligens. Ha az adatbányász szakember sok olyan sült krumplit lájkoló nőt elemez ki az adatbázisból, akik egyben a profiljuk alapján intelligenseknek is tekinthetőek, akkor adatbányász szaknyelven szólva a két változó korrelál egymással, és megállapítható, hogy a sült krumpli szeretete és az intelligencia között kapcsolat van.

Ez csak egy példa volt annak illusztrálására, hogy ilyenekkel foglalkozik a BIG DATA, mint tudományos paradigma. Ilyen módszerekkel pedig statisztikai úton a Facebook profilja alapján az is megállapítható, hogy ki milyen politikai irányultságú, vagy egyáltalán ki a még bizonytalan, de megszólítható jelölt egy politikai párt számára és mivel. Hiszen ugyanígy azt is mérni lehet, hogy ha korreláció van aközött, hogy valaki szereti a fekete Volkswageneket, és jobboldali beállítottságú, vagy ha nem is konkrétan az, de a jobboldal számára valamilyen formában megszólítható, és ezek alapján pontosan elemezni lehet a BIG DATA eszközeivel azt is, hogy egyes ilyen választói csoportok mivel szólíthatóak meg, mint például adócsökkentéssel, vagy egyéb mással. Így például mérni lehet, hogy ha valaki szereti a fekete Volkswagent, akkor nagy valószínűséggel adócsökkentéssel szólítható meg a jobboldal számára.

A CHIP szerint Trump kampánystábja ilyen módon pszichometriai eszközökkel kielemezte az amerikai Facebook felhasználókat, hogy ki mivel szólítható meg, és egy sokrétűen felépített nagyon hatékony kampányban mindenkinek azt mondta, amit hallani akart. A kampánya nem egy dologra koncentrált, hanem sokrétűen volt felépítve, és ebben rejlett a hatékonysága. Sőt a leírtak szerint a lakásokba bekopogtató kampányaktivisták is ennek alapján voltak felkészítve. Amikor kimentek a lakásokba mindig volt náluk egy okostelefon, aminek az adatbázisába fel volt töltve, hogy akinek a lakásába éppen bekopogtatnak, azt mivel lehet megszólítani, és mielőtt bekopogtattak a lakásba csak rá kellett keresni a nevére az illetőnek az okostelefonukra telepített adatbázisban, és aszerint adták elő a kampányszövegüket, miután az illető beengedte őket a lakásába. Véleményem szerint ezt a módszert a Fidesz is alkalmazhatná, méghozzá itt Magyarországon. Behozhatatlan kampányelőnyhöz juttatná ez a Fideszt. Ha van egy kis eszük, akkor erre építik a jövőbeli választási kampányukat, hogy meg tudják szólítani a jobboldal számára potenciálisan létező még bizonytalan szavazóréteget.