Holt jelenés

Szomorú homályban,
Karcsú, kopott
Kövek körében,
Zárvány dallam
Csendül fel az ódon
Kőkorban táncoló
Vízköpőarcok övében.
Hideg révedésben
Néznek egymásra,
Holt jelenésbe
Merül minden lét
A felcsendülő
Áhítat lángján,
És ott, az ős
Szent álomban
Mártírrá leend
Lelkem virága.
Megtisztul mind
A lét, és a mindeség
Szonátáit zengve
Támadok fel,
Mint az élet
Siráma, hirdetni
Az örök ádozatot
Érted teremtés
Fényének világa,
Krisztus királya.

A vers Arvo Pärt: An den wassern zu Babel című zeneművének hatására készült. A zene itt meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=LUb_7N3U38E