Az emberi tudat, mint a mechanikusság és az organikusság egysége

Tulajdonképpen a filozófia tudományának kezdetei óta vita folyik arról, hogy mi az emberi tudat, ez a vita pedig korunkban felerősödött, amikor kezd megjelenni a tudományban a mesterséges intelligencia fogalma, és az emberek gondolkodó számítógépeket akarnak építeni. Ennek a vitának az egyik legfontosabb mérföldköve korunkban Kurt Gödel nemteljességi tételének megjelenése, ami egyrészt azt bizonyítja, hogy a matematika tételei közül nem minden tétel bizonyítható, vagy cáfolható, másrészt a matematikusok szerint azt is bizonyítja, hogy az emberi gondolkodáshoz hasonló folyamatokat nem lehet előállítani pusztán mechanikus módszerekkel. Így egy mechanikus elveken működő gép soha nem válhat az emberhez hasonlóan gondolkodó lénnyé. Ehhez olyan organikusan működő szervezetek kellenek, amelyek csak a biológiai rendszerek esetében vannak jelen.
Itt felvetődik a kérdés, hogy mit is kell érteni mechanikusság és organikusság alatt. Mechanikus rendszerek alatt általában olyan fizikai rendszereket értünk, ahol a mozgás csak egymástól elkülönülő testek közötti hatásláncolat útján keletkezhet. Így például egy mechanikus gép csak úgy léphet működésbe, ha valaki egy kar meghúzásával bekapcsolja, majd ennek hatására a benne lévő fogaskerekek közül egy meglök egy másikat, majd ez a másik egy harmadikat, és így tovább. A mechanikus rendszerek meglétét a középkori teológusok azért tartották paradoxnak, mert a hatások láncolatában mindig kell lennie egy első ható oknak, első mozgatónak akire, vagy amire már nem volt hatással semmi, ez pedig csak az emberhez hasonló élő, önmozgó valami lehetett, amit általában Istennel azonosítottak.
Organikus rendszerek alatt viszont olyan képződményeket értünk, ahol nem egymástól elkülönült testek hatnak egymásra, hanem amelyek valamiféle egységes egészet alkotnak önmagukban. Az organikus biológiai objektumok alapjai a kémiai rendszerek ahol, ha az anyagokat alkotó összetett molekulákból egy elektront vagy atomot eltávolítunk, akkor ez az egész anyagformát átalakulásra készteti. Így ha egy kilogramm műanyag molekuláiból eltávolítunk egy atomot, akkor másfajta anyaggá alakul át, míg ha egy mechanikus gép alkatrészei közül eltávolítunk egy fogaskereket, akkor a gép nem alakul át más géppé, legfeljebb működésképtelenné válik.
Az organikus kémiai és biológiai rendszerek elemei tehát nem különíthetőek el egymástól, azok egységes egészet alkotnak. Felmerül a kérdés tehát, hogy akkor az emberi tudat organikus, vagy mechanikus képződménynek tekinthető e. Véleményem szerint a tudatot inkább úgy definiálhatjuk, mint az organikusság és a mechanikusság egységét. De vegyük szemügyre először is, hogy mi is az a tudat. A tudatot általában azáltal szokás megkülönböztetni a mechanikus képződményektől, hogy az képes önmaga módosítására. Képes önmagát bizonyos helyzetekben más irányba terelni, képes önmagát irányítani, míg a mechanikus rendszereknél az egymástól elkülönülő elemek csak azt a mozgásformát vehetik fel, amelyet a rájuk gyakorolt hatás kijelöl neki.
Egy másik golyó által meglökött golyó csak abba az irányba tud tovább lendülni, amelyik irányba a másik golyó ellökte. Saját irányát soha nem tudja módosítani, önmagát soha nem tudja irányítani. Ez a tény pedig arra utalna, hogy a tudat nem mechanikus, hanem organikus képződmény? Amikor azt mondjuk, hogy a tudat képes önmagára hatást gyakorolni valójában két dolgot mondunk ki. Egyrészt azt mondjuk ki, hogy képes hatást gyakorolni valamire, ami mechanikus jellegzetességre utal, hiszen maga a mechanikusság lényegében a hatások láncolatát jelenti. Másrészt pedig azt mondjuk ki, hogy azzal, amire hatást gyakorol, egységet képez. Hiszen önmagára gyakorol hatást, és minden dolog egységet képez önmagával. Az egység pedig a fentiek értelmében az organikusság sajátos jellegzetessége. Ha a tudat tiszta organikusság, azaz egység, lenne mechanikusság nélkül, mint a növényi létformák esetében, akkor nem tudna hatást gyakorolni más dolgokra, mint ahogy a növényi létformák is inkább elszenvedik a rájuk gyakorolt hatásokat helyhez kötött lények révén.
Ha pedig tiszta mechanikusság lenne organikusság nélkül, akkor nem lenne egy azzal, amire hatást gyakorol, vagyis önmagával, és nem tudná irányítani önmagát, hanem csak másra tudna hatást gyakorolni egy rá irányított másik hatás jóvoltából, ahol például őt meglöki valami, aminek hatására ő is meglök másvalamit. Tudat tehát ezek alapján nem tisztán mechanikus, és nem is tisztán organikus képződmény, hanem sokkal inkább az organikusság és a mechanikusság valamiféle egysége saját véleményem szerint.

Felhasznált Irodalom:

Douglas R. Hofstadter: Gödel, Escher, Bach, Typotex Elektronikus Kiadó Kft. (Budapest), 2005.