Diadéma

Halott lángok adnak
Erőt végzetemnek,
Mit egykor lángoló
Tekintetedben láttam.
Még álltál akkor
Rendületlen, mint
Égbe magasodó csarnoka
A halhatatlanságnak.
Szemedben szent tűz
Égett, állhatatos
lelked rendíthetetlenül
Vitte a fényt, mely
Bevilágította égi
Honunk delét.
Értelmet adtál létemnek,
Mely már a félhomályba
Csukta szemét.
Most mély hangú fák alatt
Hamvaidat hordja a szél.
Szonátáin holt szentek
dalolnak, melyben
Megnyugszik a lét,
De én ott a messzeségben
mégis látom a feltámadást
mely megint megvilágítja
lényed a teremtés
Visszfényében,
Ifjúi arcod
Újra fényt hoz sötét
Lelkembe, hogy éjben
Vánszorgó létem
A túlban is értelmet
Találhasson a halál
Örvényében.
Médea láng,
Ifjú lelked hulláma,
Fény odüsszeája,
Gyönyörű mit adtál
Égi seregek fénykoronája.
Menny lovagjai,
Krisztus küldöttei,
Szent halál hírnökei,
Álomszép mit megláttam benned,
Örök jeléül végzetemnek.

A vers Arcana: Diadema című zeneművének hatására készült. A zene itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=Ih6Hti6HOyU