A gombatermesztés, mint az önellátó élelmiszertermelés egy lehetősége a Marson

Nemrég olvastam el Stephen Petranek: Életünk a Marson című könyvét. Ebben a könyvben a Mars ember általi meghódításának jövőbeli folyamatát próbálja nyomon követni, amely napjainkban kapott új erőre az űrhajózási magánvállalatok megjelenésével, amelyek közül a legismertebb az Elon Musk vezette SpaceX. Ezek az űrhajózási magánvállalatok mind arra törekszenek, hogy az űrhajózásba olyan új technológiákat vezessenek be, amelyek azt olcsóbbá teszik, hogy így olcsóbbá, majd pedig később nyereségessé tegyék az űrkutatást, hogy így gyorsabbá váljon az űr ember általi meghódítása. Ezen belül a jelenlegi legközelebbi cél a Mars meghódítása. Amelyet a tudományos dicsőségszerzés mellett az is sürget, hogy csak a Marsról elindulva lehet kifizetődően elkezdeni az úgynevezett aszteroidák bányászatát, amelyek olyan fémeket tartalmaznak, amik nélkülözhetetlenek a mai információs társadalom számára. Mivel a ma használatban lévő számítástechnikai eszközök működéséhez így: mobiltelefonok, laptopok stb., olyan fémek kellenek, mint például a lítium, vagy a lantán, amelyeket különleges fémeknek tekintenek bizonyos tulajdonságaik miatt, és maguk is aszteroida becsapódások útján kerültek a Földre, hogy ma kibányászhassuk őket, de a földi források végesek.

A bányászat megkezdéséhez viszont állandó kolóniákat kell telepíteni a Marsra, amelyeknek előbb-utóbb önellátóvá kell válniuk. Ezen belül pedig olyan égető kérdések merülnek fel, mint a marsi édesvíz források kinyerése, amelyek ma csak jég formájában vannak ott jelen, vagy állandó légkör megteremtése a Marson, amely még a legoptimistább előrejelzések szerint is csak 900 év alatt valósítható meg. Ameddig nincs felolvasztva a marsi édesvíz készlet, és nincs saját légköre a Marsnak, az élelemtermelés így: a növénytermesztés, állattenyésztés csak korlátozott mértékben valósítható meg ezen a bolygón. Például a kolónia zöldségforrásainak 90%-át a szerző szerint egy ideig még biztos, hogy a Földről fogják biztosítani, így a kolónia önellátása az első évszázadokban csak korlátozottan lesz megvalósítható. Erről sokat írt a szerző a könyvben, hogy hogyan lehetne a Marson minél gazdaságosabban zöldséget és húst előállítani. Egy dologról azonban nem írt ezzel kapcsolatban, ami véleményem szerint, ha nem is végső megoldást, de előrelépést jelenthetne az önellátó élelmiszer termelés megteremtésében a Marson, és ezért írok róla most én.

Ez pedig a gombatermesztés, amely egy egészen új ágazata manapság a mezőgazdaságnak, mert csak ma jutott el a mezőgazdasági technológia arra a szintre, hogy az ember nem csak szedni, hanem termeszteni is képes a gombákat. A gomba termesztése azért lenne ideális a Marson véleményem szerint, mert míg a Marsnak nem lesz saját légköre, addig az emberek ott főként zárt terekben fognak élni, ami megvédi őket a levegő hiányától, és a káros napsugaraktól. A gomba termesztéséhez pedig ideálisak a zárt terek. Nincs szükség hozzá napfényre, csak nedvességre, és a termesztés az egész év folyamán folytatható. A gomba teste pedig, mint ami átmenetet képez a növényi és az állati létforma között a legközelebb áll az állati fehérjékhez hasonló táplálékokhoz a növényszerű életformák körében. Japánban ennek folytán folytak is kísérletek arra, hogy bizonyos biokémiai eljárásokkal gombából teljes húsértékű táplálékot állítsanak elő. Így a gombatermesztés egykor talán a Mars kolónia fehérjeellátását is biztosíthatná. Így a gombatermesztés megvalósítása a Marson véleményem szerint mindenképpen előrelépést jelenthetne a marsi kolónia önellátásának megvalósításához.

Felhasznált Irodalom:

Petranek, Stephen: Életünk a Marson, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Szili István, Véssey Ede: A csiperke és más gombák háztáji termesztése, Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat (Budapest), 1980.