Corona Soproniensis

A liberális párt vezetője hívatta közvetlen beosztottját, aki az irodába sietett. Kedves Tokody barátom, nagy feladat előtt állunk. Emlékszik pártunk célkitűzéseire, amiket a belépésekor kellett bemagolnia? Igen uram! Nekünk az a feladatunk, hogy korunkban megteremtsük a teljesen autonóm, csak önmagára támaszkodó, és életét egyedül, a saját igényei szerint berendező egyénekből álló társadalmat. Erre jó alapot ad számunkra korunk információs társadalma. A számítógépek és az internet megjelenése, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy a régi vállalkozási formákkal szemben, akár kis tőkebefektetéssel is, létre tudjanak hozni úgynevezett Start-Up vállalkozásokat, amelyek egy információs technológiákat felhasználó kreatív ötleten alapulnak, és egy speciális fogyasztói réteg igényeinek kielégítésével gyorsan képesek akár a világméretű terjeszkedésre is.
Célunk, hogy mindenki ilyen önállóan gazdálkodó Start-Up vállalkozóvá váljon, felszámolva a régi, hagyományos munkahelyeket, mert csak így teljesedhet ki a teljes emberi autonómia és szabadság. Ennek megfelelően pedig teljes mértékben piacosítanunk kell a gazdaság működését, felszámolva a hagyományos munkahelyeket, és az állami szociális szolgáltatásokat, hogy az emberek rákényszerüljenek az önálló lábra állásra. Továbbá a teljes emberi autonómia és szabadság megvalósításának jegyében támogatnunk kell a különféle vallási, etnikai és szexuális kisebbségek megjelenését az Európai társadalomban, mint például az iszlám, vagy a melegek, hiszen az ő életmódjuk is az emberi autonómia egy megjelenési formáját fémjelzi.
Ezt a fajta társadalmi struktúrát csak tőlünk nyugatra igyekeznek megvalósítani, nekünk tehát nyugat felé kell orientálódnunk, szemben a kollektivista kelettel. Ismeri a magyar Szent Korona történetét kedves Tokody barátom? Csak annyit tudok róla, amennyit a médiából hallani, hogy a magyar jobboldal egyes köreiben különösen nagy kultusznak örvend, mindenféle mágikus, misztikus babonák keringenek körülötte.
A magyar Koronának sokkal mélyebb értelme van, mint amiket ezek a misztikus babonák állítanak róla. Nem fogok mélyen belemenni a történetébe, csak a lényeget mondom. A korona két részből áll. Van egyrészt a korona abroncs, ez a korona kör alakú alsó része, amelyen főként bizánci keresztény jelképek vannak. Ez a rész valószínűleg Géza fejedelem korában készülhetett valamikor. Továbbá van a Korona felső része, amit valószínűleg később építettek hozzá a korona abroncshoz, talán Könyves Kálmán korában, ezen pedig főként nyugati keresztény jelképek vannak. Mit mond ez Önnek Tokody barátom? Mondania kellene valamit? Igen, ez azt jelenti, hogy a korona Bizánc és Róma egységét jelképezi. Ezért rajong a koronáért a mi fő ellenségünk a polgári konzervatív párt, mert az nem más, mint jelképe az általunk preferált liberális nyugati civilizáció, és kollektivista keleti szláv birodalom összevegyítésének. Amit mi nem akarunk.
A nagy feladat, amiről beszélni akartam Önnek az, hogy el kell lopnunk a koronát a parlamentből, majd le kell választanunk a Korona Latináról a Korona Abroncsot, és csak a Korona Latinát kell megőriznünk, mind a nyugati liberális civilizáció egyedüli jelképét. De hát ez óriási botrányt fog maga után vonni, ha kiderül, elnök Úr! A párt vezetősége úgy döntött kedves Tokody barátom, hogy a pártnak mindent megér, hogy az általunk megvetett társadalmi formáció, vagyis Róma és Bizánc egységének a jelképét megcsonkítsuk. Úgyhogy szedje össze az akcióhoz szükséges emberi és anyagi erőforrásokat, és október 2.-a kell ezt végrehajtanunk.
A nemzeti párt elnöke idegesen járt fel alá, mikor legközelebbi munkatársa betoppant az irodájába. Jó napot elnök Úr! Jó napot Romhányi barátom! Úgy hallottam hivatott elnök Úr. Igen! Emlékszik e pártunk programjára, amit akkor kellett bemagolnia, mikor belépett közénk? Igen, elnök Úr. A mi programunk a teljes nemzeti egység. Hiszünk az erős kéz politikájában, amely radikálisan elutasítja a nyugati liberális demokráciák individualizmusát és multikulturalizmusát. Hiszünk az erős kézzel vezetett központi államhatalom szükségességében, továbbá, hogy a nyugati civilizáció liberális haladáseszméjét el kell vetni, és vissza kell térni a magyar gyökerekkel bíró földműves állam eszméjéhez. A magyar földet meg kell védeni, és a magyarnak kell adni. Mindebben pedig támpontunk egyértelműen a kelet ahonnan őseink is jöttek és nem a nyugat. Igen, elnök Úr!
Gondolom megtanulta pártunk nézeteit a Szent Korona eszméjéről is, hogy mi mennyire hiszünk a Szent Korona tanának jelentőségében? Igen, elnök Úr! Azonban pártunk vezetőségének az utóbbi időben kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy a koronán minden rendben van. Miért elnök Úr? Nem részletezem a korona történetét. A lényeg az, hogy a korona két részből áll. A Korona Abroncsból és a Korona Latinából. A Korona Abroncs a korona alsó kör alakú része, a Korona Latina pedig Korona felső kupolája.
A Korona Abroncson főképp bizánci jelképek vannak, és talán Géza fejedelem korában készülhetett, a Korona Latinán pedig latin keresztény szimbólumok vannak, és talán Könyves Kálmán korában erősítették hozzá a Korona Abroncshoz. A korona ilyen formában Bizánc és Róma egységét jelképezi. Maga pártunk eszméinek fényében helyesli, hogy a magyar koronán nyugati jelképek legyenek? Nem igazán elnök Úr. Én sem, így pártunk vezetése radikális tettre határozta el magát. El kell lopnunk a parlamentből a koronát, majd a Korona Abroncsról le kell választanunk a Korona Latinát, hogy a következő magyar királyt már csak a Korona Abronccsal koronázzuk meg, ha hatalomra jutunk. A magyarság keleti gyökereinek egyedüli jelképével. De uram ebből óriási botrány lesz, ha lebukunk! Nyugodjon meg Romhányi barátom, pártunk elkötelezett a kérdésben, és meggyőződésem, hogy a választóink is. Önt bízom meg az akció megszervezésével, amit október 2.-ára tervezünk. Kerítse elő hozzá mindent, ami kell!
A polgári konzervatív párt elnöke, aki jelenleg Magyarország miniszterelnöke is egyben, fáradtan érkezett haza az e heti Európai Úniós tárgyaláról, amelyen Oroszország is részt vett, nagyon nehéz dolog kelet és nyugat, Oroszország és az Európai Únió között egyensúlyozni gondolta. Az egyiknek is megfelelni valahogy meg a másiknak is a hazai baloldali és jobboldali ellenzék össztűzében, akik közül az egyik a feltétel nélküli nyugati, a másik a feltétel nélküli keleti orientációt harsogja. Így már nem volt kedve semmit sem csinálni, este 20 00 óra körül ágynak dőlt. Álmában egy furcsa barokk kastély folyosóin és termeiben bolyongott, ahol még soha nem járt. Egyszer csak egy olyan terembe érkezett, ami leginkább egy királyi trónteremhez hasonlított.
A központi trónon egy megtört arcú szakállas ember ült, akiről az elnök hirtelen nem tudta, hogy kicsoda. Jó napot! Kihez van szerencsém? Kérdezte az elnök. Hát nem ismersz meg? Kérdezte a szakállas ember. Az elnök közelebb lépett, hogy jobban megnézze, és ekkor jött rá, hogy ez gróf Széchenyi István. Úristen, hogy kerül Ön ide drága uram? Kérdezte az elnök földbegyökerezett lábakkal. Nincs sok időnk. Válaszolta Széchenyi. Azért jöttem ma el hozzád, hogy elmondjam, végre kell hajtanod egy feladatot. A Szent Koronát a parlamentből még ma este át kell szállítatnod Sopronba, és ki kell tetetned közszemlére a Fő térre, a Kecske templom elé. De miért? Majd mindent meg tudsz, amikor eljön az ideje, most cselekedj úgy, ahogy mondtam!
Ekkor az elnök hirtelen felijedt álmából, felkapcsolta a villanyt, és ránézett elektronikus ébresztőórájára. október 2.-át írtunk és 22 00 óra volt. Először eléggé szórakoztatónak találta álmát, és meg sem fordult a fejében, hogy teljesítse ezt az őrült kérést, de aztán eszébe jutottak magánszorgalomból folytatott olvasmányai Sopronról. Sopron a Habsburg időkben magyar koronázó város volt. Több Habsburg királyt és királynét is megkoronáztak ott. A Korona pedig a többször járt Sopronban és közszemlére téve is többször volt ott. Először 1463 július 24-25 között, amikor Mátyás visszakapta a koronát a Habsburgoktól, és kiegyezett velük.
Majd 1622 Július 12.-én, amikor a Habsburgok az Erdélyből rájuk támadó Bethlen Gábor fejedelemmel egyeztek ki. Volt egy közszemle 1625 december 8.-án is III. Ferdinánd koronázásakor. Utoljára pedig 1681 december 6.-án volt közszemle, amikor a magyar rendek a Thököly Imre vezette kuruc felkelés és a Wesselényi összeesküvés-szakítás, illetve a Habsburg abszolutizmus sikertelen bevezetése után egyeztek ki a Habsburgokkal. Sopron történetében a Korona szinte mindig akkor jelent meg, és játszott lényeges szerepet, amikor a magyarság nyugati és keleti szelleme egyezett ki egymással. Nem mellesleg egy Sopron melletti falu, Nagycenk volt Széchenyi otthona.
Ez talán valamiféle szimbolikus jelentőséggel bírhat, gondolta az elnök most, amikor az Európai Únió és Oroszország küzd egymással, és nekünk egyensúlyoznunk kell a két erő között. Fogta a telefont, és bepötyögte legközelebbi munkatársa telefonszámát. Polányi, nagy feladattal akarom, most megbízni! Szóljon a koronaőrségnek, hogy a Koronát még ma este át kell szállítani a Parlamentből Sopronba! Miért elnök Úr? Azt most nem áll módomban elmagyarázni Önnek. De hát a lakosság bármiféle előzetes tájékoztatása nélkül? Ebből őrült botrány lesz elnök Úr! Nyugodjon meg Polányi! Minden felelősséget magamra vállalok.
Tokody embereivel október 2.-án 23 59-kor érkezett meg az országház termébe, ahol a koronát őrizték, fekete kommandós öltözékben és maszkban, miután egy gázgránáttal elkábították a bejáratot őrző biztonsági őröket. De a koronának és a koronaőrségnek hűlt helyét találták. Két perc múlva érkezett meg ugyanoda Romhányi is saját embereivel. Egy percig némán néztek egymással farkasszemet, majd zavarukban levették álarcaikat. Maguk mit keresnek itt? Kérdezte Tokody. És maguk? Hol a korona? Időközben észhez tértek a kaput őrző biztonsági őrök, és berohantak a terembe ahol a megtervezett akcióban megrekedt, és zavarukban egy helyben toporgó emberkék álltak. Mi ez? Rablás? El akarták rabolni a koronát? De hát hol van a korona? Felső parancsra elvitték innen, állítólag Sopronba. A liberális és a nemzeti párt emberei, a rendőrség megérkezéséig, nem tehettek mást, mint jelentették feletteseiknek, hogy a Koronát Sopronba szállították, az általuk megtervezett akciót a másik párt képviselői is megpróbálták véghez vinni, ők pedig lebuktak.
Másnap reggel mind a liberális, mind a nemzeti, mind pedig a polgári konzervatív média nagy zavarban jelentette az eseményeket, hiszen mindegyik párt botrányos cselekményeket hajtott végre, a liberálisok és a nemzetiek el akarták lopni a Koronát, a polgári konzervatív párt képviselői pedig érthetetlen okokból, és a lakosság mindenféle előzetes tájékoztatása nélkül Sopronba szállítatták azt, és kitették közszemlére a város Fő terére. A polgári konzervatív párt képviselői a pulpitus mögött álltak ahol a koronát felravatalozták, a két másik párt emberei és szimpatizánsai között pedig SMS-ek keringtek ide-oda, hogy menjünk Sopronba. Nemsokára meg is jelent a tagokból és szimpatizánsokból álló tömeg Sopron Fő terén, ahol rendőri sorfal választotta el őket egymástól, és a szokásos szidalmakat szórták egymásra: „nácik!” az egyik oldalról „migránsimádó liberálisok!” a másikról. A polgári konzervatív párt képviselői pedig tanácstalanul álltak a pulpitus mögött.
Ekkor a koronából egy megtört arcú, szakállas férfi alakja szállt fel. Széchenyi szelleme volt az, és a szellem annyit mondott: „Hát nem látjátok, mennyi hasznotok lehetne egymásból?” Ebben a pillanatban mindenki agyában felvillantak Széchenyi: Hitel című művének sorai még azokéban is, akik nem olvasták. Ahol Széchenyi felteszi a kérdést, hogy a magyar ember miért nem tudja mindennapi munkájából a maximális hasznot kihozni. A válasz pedig az, hogy nincsenek meg neki a szellemi és anyagi eszközei arra, hogy meglássa nemzettársai munkájában, és közvetlen környezete gazdasági körülményeiben azokat a lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák neki a maximális hasznot. Ez igaz volt Széchenyi korában, és igaz ma is. Ha a mai individualista módon gazdálkodó Start-Up vállalkozó és a kollektivista módon dolgozó gyári munkás vagy paraszt kölcsönösen meglátja a másik munkájában, hogy milyen haszna származhat belőle, vagy kölcsönösen bele is kóstol a másik munkájába, akkor a kelet és nyugat, kollektivizmus és individualizmus újra szintézisbe kerül. Ez lehet az alapja az új nemzeti egységnek. A tömeg ezután tágra nyitott szemekkel nézte, ahogy Széchenyi szelleme az ég felé száll.

Munkavégzés, evolúció és entrópia a matematika tükrében, a jövőkutatás szolgálatában

Stuart Kauffman: Mi az élet? című cikkében a biológiai életjelenségek lényegét kutatja, amelynek megtalálása esetében azt jósolja, hogy előre jelezhetővé válnak a biológiai és technológiai rendszerek jövőbeni fejlődési folyamatai, ha azt matematikailag is le tudjuk írni. Ez a cikk most az élet lényegének matematikai leírásához kíván segítséget nyújtani a matematikusoknak, hogy hogyan is induljanak el a kutatásban. A szerző kutatása végeredményeként a munkavégzésben jelöli meg a biológiai élet lényegét, mert szerinte a munkavégzés az egyetlen életjelenség, amely minden élő szervezetre: állatra, növényre, baktériumra stb., egyaránt jellemző. A munkát a fizikában általában célirányosan kifejtett erőhatásként értelmezik, azonban a szerző szerint a munkának a fizikából ismert képlete mögött: (F = ma) több van ennél.
Ugyanis csak a szervezett erőhatás tud munkát végezni. Így például az ágyúból a golyó kilövéséhez össze kell szerelni és meg kell tölteni az ágyút, és még sok ehhez hasonló megelőző műveletet is el kell végezni. Amikor pedig kilőjük a golyót energia szabadul fel. A munka tehát szervezett energia felszabadítás. Ahogy megszervezzük, hogy ki tudjuk lőni a golyót az ágyúból, így: megtöltjük, bebiztosítjuk stb., lényegében kényszerek sorozatát koncentráljuk egy helyre, hogy lehetővé váljon a golyó kilövése, vagyis az energia felszabadulása. Az energia tehát csak kényszerek egy helyre koncentrálásával szabadulhat fel, és munkavégzés is csak ezáltal valósulhat meg. Azonban ilyen kényszerfeltételek is csak munkavégzés, vagyis energia felszabadítás útján hozhatók létre. Így a munkavégzés egy önmagába visszatérő körkörös folyamat, ahol a munkavégzés eredménye mindig újabb munkavégzésnek lesz az alapjává és így tovább a végtelenségig.
A szerző szakterületéhez tartozó, már említett, biológiai rendszerek, továbbá a technikai fejlődés evolúciója is ilyen folyamatok során megy végbe. A munkavégzés során hierarchikusan egymásra épülő kényszerfeltételek formájában, amikor egyik technikai találmány ráépül a másikra, és például a technikai találmányok esetében, egy-egy találmány általában csak mellékes tulajdonságaival segíti elő egy új találmány létrejöttét. Mint például amikor a gumi, mint anyag feltalálása annak rugalmasságával segítette elő, hogy kerékabroncsot készítsenek belőle. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkavégzés során hierarchikusan egymásra épülő kényszerfeltételek között nincs matematikailag leírható közvetlen kapcsolat, és a modern tudomány nem is ismer olyan eljárást, amivel a munkavégzés, mint evolúciós folyamat matematikailag leírható. Pedig ha ezek a folyamatok matematikailag leírhatókká és elemezhetőkké válnának, akkor a szerző szerint jobban előre tudnánk jelezni a biológiai és technológiai rendszerek jövőbeni fejlődését.

A kérdés tehát az, hogy hogyan lehetne matematikailag leírni a munkavégzést, mint kényszerfeltételek egymásra épülését. Ennek az elemzéséhez meg kell ismerkednünk az entrópia fogalmával. Az entrópia a fizikában a rendezetlenség mértékegysége. Az entrópiával foglalkozó tudományág pedig nem más, mint a termodinamika, ami kimondja, hogy a természetben minden magára hagyott rendszer a rendezetlenség irányába halad. Ha például egy tartályba levegőmolekulákat fújnánk és valamilyen speciális erőtérrel a molekulákat rendezetten egymástól egyenlő távolságra helyeznénk a térben, az erőtér semlegesítése után a molekulák rendezetlenül szanaszét mozognának a tartályban. Vagy jó példa erre az is, hogy egy jól berendezett, de hosszú időre magára hagyott szobában előbb-utóbb rendetlenség lesz. Tehát minden rendezett, de hosszú időre magára hagyott rendszer előbb-utóbb rendezetlenné válik. Az újbóli rendezetté tétele, így a molekulák újból egymás mellé helyezése, vagy a szoba újbóli rendberakása, pedig minden esetben energia befektetést, vagyis munkavégzést igényel, tehát a munkavégzést az entrópia szempontjából úgy is értelmezhetjük, mint a rendezetlen struktúrák energia befektetés által való rendezetté tétele.

De vajon miért is halad minden a rendezetlenség irányába? Erre Stephen Hawking az ismert fizikus azt a választ adja, hogy rendezetlen struktúrákból egyszerűen több van, mint rendezettekből. Egy papírra leírt betűhalmazt például milliószor többféle módon lehet elrendezni rendezetlen betűkotyvalékként, mint az ember számára is érthető és olvasható szövegként. Ennek következtében pedig egy rendezett struktúra következő állapota nagyobb valószínűséggel lesz rendezetlen, mint rendezett. A technika és a biológia struktúrái értelemszerűen mind rendezett struktúrák. Így például egy órában a csavarok és a fogaskerekek, vagy egy állatban a tüdő és a szív sajátos logikát követve vannak egymás mellé helyezve. Azonban fent már említettük, hogy a technika esetében a különféle találmányok csak mellékes tulajdonságaikkal segítik elő más találmányok létrejöttét. Ahhoz pedig, hogy ezek a mellékes tulajdonságok új találmányokká álljanak össze, ki kell szakítanunk őket abból a rendezett struktúrából, amiben az eredeti találmány esetében helyet foglaltak, és abból kiszakítva már rendezetlen struktúrát fognak alkotni.
Ha például egy új találmányhoz egy régi találmányból, vagyis az órából csak a csavarokat és a fogaskerekeket akarjuk felhasználni, akkor ki kell szerelni az órából a csavarokat és a fogaskerekeket mielőtt beleszereljük őket az új találmányba. Így kiszerelve és egymás mellé helyezve pedig már rendezetlen struktúrát fognak alkotni. Tehát a munkavégzés nem más, mint a rendezetlen struktúrák energia befektetés útján való rendezetté tétele. Rendezetlen struktúrákból sokkal több van, mint rendezettből, és a rendezett technikai struktúráknak előbb rendezetlenné kell válniuk, hogy újra rendezettekké álljanak össze. Így pedig a munkavégzés matematikai leírásához véleményem szerint a matematikusoknak először is azt kellene elemzés alá venniük, hogy egy rendezett technikai struktúrának, mint például egy autónak a műszaki felépítése hányféleképpen alkothat rendezetlen struktúrát. Illetve ezek a rendezetlen struktúrák hányféleképpen és milyen valószínűséggel alkothatnak új rendezett struktúrákat más rendezett struktúrájú találmányokból képzett rendezetlen struktúrákkal.
Ehhez a kombinatorika és a valószínűségszámítás eszközeit lehetne alkalmazni, továbbá szükséges lenne hozzá egy számítógépes adatbázis a világon már fellelhető találmányokból, hogy azokon elvégezhetők legyenek a megfelelő matematikai elemzések. Ha ezt az utat követné a matematika tudománya akkor véleményem szerint a jövőben már jobban előre lehetne jelezni a technika evolúcióját. Az ehhez megfelelő matematikai eljárások kidolgozásához én sajnos már nem tudok hozzászólni, ez a cikk csak egy útbaigazítás volt, hogy a matematika tudománya hogyan is kezdjen neki a munkavégzés matematikai leírásának és elemzésének.

Felhasznált Irodalom:
Stuart Kauffman: Mi az élet? Id: John Brockman (szerk.) A következő 50 év - A tudomány a XXI. század első felében, VINCE KIADÓ KFT, 2003.

Stephen W. Hawking: Az idő rövid története - Az Ősrobbanástól a fekete lyukakig, AKKORD KIADÓ KFT., 2003.

A munkaerőpiac állami megszervezésének feltételei az elkövetkezendő évtizedekben

Lassan közszájon forgó téma a médiában, hogy az informatika és az automatizálás fejlődésének köszönhetően körül-belül 20 éven belül eltűnnek a ma ismert munkahelyek túlnyomó többsége. Nem lesz többé szükség fizikai munkásokra, mert a gyártást automatizálják, lehet, hogy nem lesz többé szükség banki ügyfélszolgálatosokra sem, mert a banki ügyintézést is mesterséges intelligencia alkalmazások fogják átvenni, és még sorolhatnám a jóslatokat, hogy miféle munkákra nem lesz majd szükség a jövőben. A ma ismert munkakörök túlnyomó többsége megszűnik, és az emberek ezentúl csak az úgynevezett kreatív tevékenységekkel szerezhetnek majd maguknak jövedelmet, amelyekre az úgynevezett Start-Up cégek épülnek, mint például a különféle internetes webszolgáltatások, Internetes kereskedelem, interneten felajánlott szállásbérlés, internetes fizetőeszközök kibocsátása (bitcoin), új számítógépes kütyük kitalálása és gyártása, internetes szellemi termékek áruba bocsátása az interneten: zene, művészet, irodalom, tudomány stb.
Mindezek főként szellemi erőfeszítést igényelnek fizikai helyett, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz. A kérdés, hogy képes lesz e a nyugati ember egy ilyen foglalkozási struktúrába beilleszkedni, ha vezető elitje teljesen magára hagyja? Vannak, akik egy új tudományág: a nanotechnológia fejlődésének kapcsán egy olyan világot vízionálnak, ahol egyszerűen nem lesz szükség arra, hogy az emberek a megélhetésükhöz jövedelmet szerezzenek. Mert a nanotechnológia jövőbeni eszközeivel, amelynek kutatása arra irányul, hogy az atomi szintek építőköveiből építsenek fel új anyagfajtákat, vagy akár kész tárgyi eszközöket, az ember szinte bármilyen használati tárgyat, élelmiszert, vagy akár egy többemeletes házat is egy gombnyomással előállíthat, mintha csak a földből nőne ki. Ha pedig az ember mindent egy gombnyomással előállíthat magának, akkor értelemszerűen nem lesz szükség rá, hogy dolgozzon, és pénzt szerezzen a megélhetéséhez.
Ez azonban még jócskán odébb van, hiszen a nanotechnológia még nagyon gyermekcipőben jár. Visszatérve a fent feltett kérdésre én nem hiszem, hogy egy gazdaságilag teljesen magára hagyott társadalom saját erőből át tud állni erre az új foglalkozási struktúrára. A munkaerőpiac megszervezésére a jövőben is szükség lesz, amely bonyolult és összetett feladatokat fog állítani a kormányok elé. Mint mondtam, az úgynevezett kreatív foglalkozások űzése főként szellemi erőfeszítéseket igényel, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz, erre pedig már a közoktatásban fel kell készíteni a jövő diákjait. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsuk a szintetizáló gondolkodásra. Ezeknek a modern kreatív termékeknek, webszolgáltatásoknak, számítógépes kütyüknek, művészi alkotásoknak stb., az elgondolása és megalkotása főként több egymástól eltérő tudományterület eredményeinek, vagy művészi irányzat mintázatainak a mozaikkockákként való összerakását és egybegyúrását, szintetizálását igényli. Ezért az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a ma még egymástól függetlenül oktatott iskolai tantárgyak közötti összefüggéseket már gyermekkorban szemléltetni kell a diákoknak az iskolákban, hogy megtanulják az egymástól távoli területek közötti kapcsolatok meglátását, és azok új alkotásokként való összegyúrását.
Ennek a folyamatnak a nyomán pedig véleményem szerint érdemes lenne az érettségi feltételéül szabni, hogy a diákok már az érettségi megszerzésének időpontjában rendelkezzenek egy saját kreatív ötlettel: webszolgáltatás, számítógépes kütyü stb., ötletével, amire felépíthet egy saját vállalkozást, vagy ami esetlegesen hozzájárulhat egy nagyobb már meglévő automatizált vállalkozás fejlődéséhez. Kérdés az is, hogy ha a hagyományos munkahelyek megszűnnek az automatizálás folytán, akkor honnan teremtsük elő hirtelen az oktatás ilyen irányú fejlesztéséhez szükséges adóbevételeket. Ennek véleményem szerint semmilyen más módja nincs, mint a robotadó. Véleményem szerint az egyes nagyvállalatoknak forgalmi adót kellene fizetniük az általuk beüzemelt robotok után, amelyek majd az emberek helyett dolgoznak, és az így befolyt adót arra kell költenünk, hogy az embereket felkészítsük az új foglalkozási struktúrába való beilleszkedésre, ahol már csak szellemi foglalkozásokat űzhetnek.
Ha már elértük, hogy minden érettségizőnek legyen egy saját kreatív ötlete, akkor el kell érnünk azt is, hogy az illető az ötletével be tudjon illeszkedni az adott ország gazdasági körforgásába, tehát hogy valamilyen vállalkozói, vagy alkalmazotti jogviszonyban hasznosítani tudja az ötletét. Ehhez fel kell állítani különféle szakértői bizottságokat, ahova a végzett diákok beküldhetik elkészült ötleteiket, a bizottságok pedig az egymáshoz illő ötletek alapján olyan munkaközösségeket állítanának össze a diákokból, amelyek alapjai lehetnek egy új vállalkozásnak, majd ezeket a munkaközösségeket tőkeinyekcióval kellene támogatni, hogy ténylegesen vállalkozássá fejlődjenek. Fontos véleményem szerint, hogy a vállalkozásokat egymáshoz illő munkaközösségek alkossák, mert az ember csak közösségben fejlődhet igazán. Véleményem szerint támogatni lehetne azt is, hogy a diákok egy része olyan kreatív ötlettel álljanak elő, ami egy már automatizált vállalat munkafolyamatait támogatja, így az automatizált vállalatok technológia transzfer formájában visszakapnák azt, amit robotadó formájában belefektettek a jövő generációiba.
Így egy az automatizált nagyvállalatok köré épülő vállalkozói szektor épülne ki, amely hasonlít a magyarországi posztszocialista rendszer mezőgazdasági struktúráira, ahol magas szinten technicizált kollektív termelőszövetkezetek körül épültek ki kisebb háztáji gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termelés nagy részét adták akkoriban. Az iskolából kikerülő diákok oktatását a vállalkozásalapítás után is támogatni kell a felnőttoktatás keretében, amelynek arra kell törekednie, hogy időszakonként mindig új és új kreatív ötletek teremjenek a diákok elméjében élethossziglan, és ezekre mindig új és új vállalkozásokat tudjanak alapítani az első vállalkozáshoz hasonlóan, hiszen a technológia állandóan fejlődik, és az elavult technológiák rövid időn belül kikerülnek a piacról, és új dolgokba kell kezdeni, amelyekre új vállalkozói közösségek épülnek. Ezzel mindig megújuló vállalkozói közösségeket, és gazdasági struktúrákat hozhatunk létre az automatizált nagyvállalatok körül, amelyek lehet, hogy azokat is mindig újból és újból átalakítják.
Véleményem szerint ez az egyetlen módja a munkaerőpiac jövőbeni megszervezésének, és a nyugati embernek az új foglalkozási struktúrába való beillesztésének, és mindazok az elméletek, amelyek azt gondolják, hogy a társadalom a jövőben majd valamiképp spontán módon fog megszerveződni tévúton járnak a gazdaság fejlődéséhez a jövőben is szükség lesz az állami beavatkozásra.

Felhasznált Irodalom:

Robotadót vezetnének be IPM 2016. szeptember. XXXVI. évfolyam 9. szám. 9. o.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest, 1991.
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba, L'Harmat tan Kiadó, 2011.
Jessz választási program: http://jesz.hu/ujpolgarimagyarorszag2014
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 2015.
Charles Handy: A második görbe - Gondolatok a társadalom megújításáról, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Michio Kaku: A jövő fizikája, AKKORD KIADÓ KFT., 2012.

Íme, hogy milyen könnyen cáfolhatóak a baloldal frázisai!

Az alább belinkelt írással kapcsolatban lennének a következő megjegyzéseim, ahol a szerző azt taglalja, hogy a romániai magyarok nem magyarok, hanem románok, mert a román államnak fizetik az adót, és minden tevékenységük Romániához köti őket, ennek folytán pedig ne szavazzanak Magyarországon, mert ők románok. Ekkora baromságot! Akkor, ha tegyük fel az írás szerzőjének életútja valami miatt úgy alakult volna, hogy Szegedhez köti az élet: hivatás, család stb. Szegedet pedig maholnap elfoglalnák a románok, akkor ő sem magyar lenne, hanem román gondolom. Nem kételkedem benne, hogy igaza van a szerzőnek, ha ő mondja, csak annyit jegyeznék meg, hogy akkor Gyurcsányra sem szavazhatna!

Leírom részletesebben. Én nem hibáztatom a határon túli magyarokat, hogy nem a magyar államnak fizetik az adót, mert ők nem tehetnek róla, hogy a Román államnak kénytelenek fizetni az adót, mert nem tehetnek róla, hogy a területet ahol élnek elcsatolták Magyarországtól, azt meg nem kívánhatom tőlük, hogy költözzenek ide a szülőhelyükről csak azért, hogy engem támogassanak az adójukkal. Mint ahogy az írás szerzője sem tehetne róla, ha az ország valamelyik szélén élne, és Románia Ausztria, vagy valamelyik más szomszédos állam elfoglalná a területet ahol él. Ennek ellenére az elvtársai ezután rá mondogatnák, hogy nem magyar, és nem szavazhat itt, mert Romániában fizeti az adót, amit nem tudom, hogy mennyire venne jó néven az elvtársaitól, mint meggyőződéses baloldali, de abban biztos vagyok, hogy miután az elvtársai kinyilvánították róla, hogy nem magyar és nem szavazhat Magyarországon egyáltalán, Gyurcsányra sem szavazhatna többet. Remélem értik, hogy miről beszélek a kedves baloldali Urak és Hölgyek!

https://www.facebook.com/774304119250615/photos/a.774313329249694.1073741828.774304119250615/1379788435368844/?type=3&theater