Végtelen úton
Nehéz halovány
Csönd árnyéka
Borul merengő
arcodon, a gyenge
Fény, mint emlékek
Búskomor őre
Vándorol át
A néma tájon.
És a messzeségben,
Mint hanyatló emlékezet
Eltűnik, elenyészik
Lassan a fájdalom.
Holt tünemény
Vagyunk, mely
A kövek csendjének
Adja át helyét,
Mintha soha nem is
Nyerte volna
El a lét kegyét.
A vers Matheus De Perusio: Rondeau-refrain című zeneművének hatására készült. A zene itt meghallgatható:
https://play.spotify.com/album/5beNxR4ovxBZVYUO9mBE8N
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése