Meggyötört
Tekinteted
Öreg városok,
Utcák kopott
Falain látszik,
Honnan Krisztus
Sirámokban
Néz le ránk
A könnybe
Fojtott, szent
Őrület, mert
Krisztusként
Vetted magadra
Érzékies, vad,
Lázadó néped
Bűneit, amikor
Őket magadhoz
Akaratodban felemelted,
És családodba fogadtad
Egyenként nemzeted.
Szent szigorral
Kibélelt puha
Ágyban próbáltad
Gyógyítani azt
A beteget,
Kinek májára
Ment a gyorsan
Befalt étel és bor
És a gyorsan
Kieresztett gyűlölet,
De nem hallgattak
Rád, krisztusi
Eszméid fátyola
Nem talált
Könyörületet,
Hogy megfékezze
Népedben
A vad szenvedelmet,
És sorvasztó téboly
Döntötte le
Munkában görnyedt,
Fáradt testedet,
Hogy Istennek
Ajánld fel
Szenvedésedet
Míg él nemzet e hazám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése