Roger Farmer brit közgazdász ebben a könyvében a napjaink gazdasági és pénzügyi válságára próbál megoldást kínálni, úgy hogy szintézist akar teremteni a klasszikus közgazdaságtan és a keynesiánus közgazdaságtan között. A klasszikus közgazdaságtan követői alapvetően liberális nézeteket vallanak, hogy a piac önmagától kijavítja magát, ezért felesleges a gazdaság működésébe való állami beavatkozás.
A keynesiánus közgazdaságtan követői pedig azt vallják, hogy a piac nem tud önmagától megoldani mindent, hanem gazdasági válság esetén állami beavatkozás szükségeltetik, méghozzá úgy, hogy a jegybank csökkentse a kamatlábat, hogy a kereskedelmi bankok több hitelt vegyenek fel, és kölcsönözzenek tovább a jegybanktól, és így nőljön a gazdaságban fellelhető pénzmennyiség, hogy a vállalatok több munkahelyteremtő beruházást hajtsanak végre.
Másrészt a fiskális politika segítségével, ahol az állam közvetlenül termékeket és szolgáltatásokat vásárol a vállalatoktól munkahelyteremtés céljából. A klasszikus közgazdaságtan tanaiból átveszi azokat a nézeteket, hogy manapság már az atomizált egyénekből álló tömegek határozzák meg a gazdaság működését, a keynesiánus közgazdaságtanból pedig azokat a nézeteket, miszerint a piac nem tud megoldani mindent. Farmer szerint korunkban már nem az a kérdés, hogy szabályozni kell a piacokat, hanem az, hogy hogyan szabályozzuk.
Összehasonlítja a 30-as években kitört gazdasági világválságot a 2008-ban kitört pénzügyi és gazdasági válsággal, és megállapítja, hogy 2008-ban nem a sokat emlegetett pénzügyi dereguláció okozta a pénzügyi katasztrófát, aminek következtében kockázatos, ingatlanpiaci jelzáloghitelek újracsamagolásával létrehozott értékpapírokat árultak a kötvénypiacokon, ahol a jelzáloghitelek bedőlése miatt összeomlott a kötvénypiac. Már a pénzügyi deereguláció előtt is törtek ki pénzügyi válságok amerikában, de azokat gyorsan, és sikerrel kezelte e jegybank.
Valójában a befekteetők bizalmának megingása okozta a pénzügyi válságot, ugyanis Farmer szerint a tőzsdék árfolyamingadozásait ma már nem a fundamentumok határozzák meg, ellentétben a klasszikus közgazdaságtan tanaival, hogy például mennyi a profitja egy vállalatnak, aminek a részvényeivel kereskednek a tőzsdén, hanem a befektetők bizalma az árfolyamok pozítív alakulásában, ami teljesen szubjektív, és így sok előre nem látható, irracionális elemet is magában hordoz, aminek következtében az árfolyamok ingadozása sok esetben független a fundamentumoktól és előreláthatatlan. Legalábbis az előrelátásához már nem matematikai, vagy közgazdasági ismeretek kellenek, hanem pszichológiai ismeretek.
Farmer tehát ezt a gondolatot vette át a klasszikus közgazdaságtanból, hogy a piac ármozgásait az atomizált egyénekből álló tömegek határozzák meg, viszont át is alakította ezt a nézetet úgy, hogy nagyobb hangsúlyt adott a fundamentumok szerepével ellentétben a befektetők bizalmának. A keynesiánus közgazdaságtanból is átvett tanokat, azonban bírálat alá is vette őket annyiban, hogy pusztán a fiskális politika, vagyis a vállatoktól való vásárlás, továbbá a monetáris kamatcsökkentés nem elegendő a gazdaság rendbetételéhez, amit bizonyít az úgynevezett stagfláció jelensége, ahol magas munkanálküliság mellett magas az infláció is. A keynesiánus elmélet szerint ugyanis az infláció a gazdasági növekedés, tehát a munkanélküliség csökkenésének hatására szökik fel, és a gazdasági recesszió hatására csökken, ez viszont enneek ellentmond.
Farmer ezt azzal magyarázza, hogy a lakosság fogyasztási szintjét, ami a gazdasági növekedés legfőbb motorja nem az emberek jövedelme határozza meg, hanem a vagyonának a mértéke. A puszta jövedelmi mérleg, vagyis az a tény, hogy a dolgozó éppen most mennyit keres sok bizonytalanságot hordoz magában a jövőre nézve, hiszen egy munkahely könnyen elveszíthető, és akkor az egyén jövedelme azonnal csökken. Így ha csak a pillanatnyi jövedelme magas egy egyénnek, akkor az nem mer sokat fogyasztani, inkább megtakarítja a jövedelmét a későbbi szűkös időkre.
Ha viszont az egyénnek a vagyona magas, gondolok itt mind anyagi mind társadalmi tőkére, ahol a társadalmi tőke a kapcsolatrendszert is jelenti, ami biztosítja, hogy az egyén a megélhetési forrássainak pillanatnyi elvesztése esetén gyorsan találjon újakat, akkor bizakodó lesz a jövőre nézve, és sokat fog vásárolni és fogyasztani, hogy így növekedjen a gazdaság. Tehát Farmer szerint a keynesiánus közgazdaságtan tanításaival ellentétben ha csak az emberek jövedelmt növeljük az önmagában nem biztos, hogy gazdasági növekedést idéz elő, ennek érdekében a vagyonukat kell növelni.
Az emberek vagyonát pedig a tőzsde árfolyammozgásai határozzák meg, amit pedig nem a fundamentumok, hanem a befektetők bizalma határoz meg, így Farmer szerint a keynesiánus elmélet fiskális és monetáris piackiigazító politikája mellett biztosítani kell, hogy a befektetők bizalmának összeomlása esetén bekövetkező negatív tőzsdei árfolyammozgások ne veszélyeztessék a gazdaság helyzetét. Erre pedig Farmer szerint az egyetlen megoldás, ha a jegybank a tőzsdei részvények árfolyamzuhanása esetén közvetlenül felvásárolja, majd újra eladja a vállalatok részvényeit.
Ennek érdekében úgynevezett indexalapokat kell létrehoznia a jegybanknak. Az indexalap „Olyan befektetési alap, amely portfóliójának összetétele az alap működése során megegyezik valamely piaci index (például: BUX, MAX) összetételével. Az indexalapban lévő értékpapírok súlya - az alapkezelő befektetési döntéseinek függvényében - kis mértékben (maximum 5 százalékponttal) eltérhet az adott értékpapír indexbeli súlyától. Az alap lényege, hogy az összetétel egyezősége miatt az indexalap bruttó hozama együtt mozog a mintaként vett index hozamával, így a befektetők hozamvárakozásuk kialakításánál egy meghatározott piac átlagos várható teljesítményét tarthatják szem előtt.”
Az indexalap a közvetítő szerepét töltené be a tőzsdepiac és a jegybank között, aminek segítségével a jegybank könnyebben és gyorsabban vásárolhatná fel a bajba jutott vállalatok részvényeit, amit kincstárjegyek kibocsátásával fedezne Farmer elméletében.
Felhasznált irodalom:
Hozampláza: Indexalap http://hozamplaza.hu/hozamplaza/befektetesi_szotar.php?keres=i&page=1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése