A könyv annak a mai jelenségnek a reakciójaképpen íródott, hogy a baloldal a kommunista bűnöket a marxista ideológia tisztasága mögé igyekszenek elrejteni. Tehát azt mondják, hogy maga az ideológia jó volt, csak az utódok (Lenin, Sztálin) eltorzították. A szerző ennek cáfolatául a könyv első részében válogatott idézeteket ad közre Marx és Engels levelezéséből, továbbá Marx ifjúkori írásaiból. Ezekből nagyon érdekes dolgok derülnek ki Marx gondolkodásával kapcsolatban.
Kiderül például, hogy a baloldali mozgalom egyik legfőbb vezéralakja, akinek utódai manapság a multikulturalizmus, és a filoszemitizmus legfőbb propagálói, és aki maga is zsidó származású volt, a keresztények mellett a zsidókat is gyűlölte, továbbá rasszista is volt. Az írásaiban olyan dolgokat olvashatunk a zsidókról, amelyek akár a II. világháború korabeli nemzetiszocialista sajtóban is megjelenhettek volna. Különösen szereti összefüggésbe hozni a zsidókat a pénzzel. Továbbá a négereket sem szerette, amit a következő idézet mutat be a legjobban: „Lassalle [francia zsidó munkásmozgalmi vezető], miként fejformája és a hajzata is bizonyítja, azoktól a négerektől származik, akik csatlakoztak Mózeshez az Egyiptomból való kivonuláskor (hacsak az anyja vagy az apai nagyanyja nem szűrte össze a levet egy niggerrel).”
A másik népcsoport, akiket különösképp gyűlölt azok a szlávok voltak. Különösen az Oroszokat gyűlölte. Nagyon érdekes ez annak fényében, hogy tanainak követői nagy számban mégis a zsidóság köréből kerültek ki, és hogy a kommunizmus elsőként Oroszországban valósult meg. Szülőhazájának népéről: a németekről viszont elismerően beszél, olyannyira, hogy annak már valódi germán soviniszta mellékzöngéi vannak. Továbbá elismerően beszél a magyarokról is, főképp az 1948-as forradalomban mutatott érdemeikről, továbbá a szlávok leigázásában és féken tartásában elért eredményeikről is. Az egyik levelében pedig elismerően beszél a török parasztságról. Minden elismerésem a török parasztságé jelentette ki.
Érdemes lenne ezeket a sorokat elolvasni a mai magyar radikális jobboldalnak, akik mindenféle zsidó és egyéb összeesküvéseket látnak Marx mögött, és a magyarságot, vagy az iszlámot állítják szembe a „zsidó kommunizmussal” olykor olyan mellékzöngékkel, amelyek azt sugallják, mintha a kommunizmus, vagy a korunk liberalizmusa egyedül a magyarság kiirtására jött volna létre. Marx és Engels levelezéséből nem derül ki, hogy bármiféle összeesküvés lett volna mögöttük. Inkább egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk, aki szélsőséges erővel isteníti önmagát.
Ez derül ki ifjúkori verseiből is. Ezekből egy idézet:
„Trónt fogok emelni magamnak,
Csúcsa hideg lesz és hatalmas,
Védőbástyája az emberfeletti iszonyat,
Tábornoka a sötét kín!”
Érdemes még megemlíteni Marxnak a szentimentalizmustól való idegenkedését, és megalkuvást nem tűrő, harcias természetét is. Egy baloldali ismerősét például, aki baloldaliként a világbékéről ömlengett szentimentalizmussal átitatva, férfiatlannak nevezte, és a proletariátus harcának, továbbá az erőszakos forradalomnak feltétlen szükségességét hirdette. A könyv második részében a szerző is az önistenítés motívumát emeli ki. Olyan ember képét tárja elénk, aki mindenkit kigúnyolt és lenézett, aki csak egy kicsit is éltért nézeteitől. Szüleit is lelkiismeret furdalás nélkül kizsákmányolta céljai elérése érdekében állandó anyagi követeléseivel.
Barátját: a jómódú üzletember Engelst is fejőstehénnek használta anyagi szükségleteinek kielégítése céljából. A családját elhanyagolta. Még értük sem volt hajlandó kereső foglalkozás után nézni. Fékezhetetlen forradalmi szenvedély hatotta át, amellyel mindenfajta társadalmi rendet le akart rombolni a családtól kezdve az egyházig bezárólag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése