2020. május 16., szombat

Utópikus és vallási hagyományok a nagy történelem tudományának értelmezésében

A nagy történelem tudománya az emergens jelenségek új tudományát alkalmazza a történelem kutatásában. Ez egy új diszciplina az evolúció leírására, ami azon a megfigyelésen alapul, hogy az alacsony és magas entrópiájú állapotok néha összecsúsznak a természetben, és ez új komplex rendszereket hoz létre. A természetben van két törvény, amely versenyez egymással. A természetben minden energia minimumra törekszik, illetve minden maximális entrópiára törekszik. Az anyagi halmazállapotok közül a legkisebb energiával a szilárd anyagok rendelkeznek, mert az ő részecskéik mozognak a legkevésbé.
Az entrópia pedig a rendezetlenség mértékegysége, és a legmagasabb entrópiával a légnemű agyagok rendelkeznek, mert részecskéik a legrendezetlenebbek, mert folyamatosan mozognak eltérő irányokba. De a folyékony anyagok is magasabb entrópiával rendelkeznek, mint a szilárd anyagok, mert részecskéik gyorsabban mozognak, mint a szilárd anyagok részecskéi. Az energia minimális szintjét tehát a szilárd anyagok testesítik meg a természetben a halmazállapotok között.
A magasabb szintű entrópiát pedig a folyékony anyagok. Ez a két állapot a természetben versenyzik egymással, és néha egymásba csúszik. Mint például amikor összekeverünk szilárd fagylalt port, és folyékony tejet és létrejön egy hab szerű anyag a fagylalt, amely ötvözi a szilárd és folyékony anyagok tulajdonságait, és sokkal komplexebb tulajdonságokkal rendelkezik, mint az őt alkotó összetevők. A habok ötvözik a szilárd és folyékony anyagok tulajdonságait és szerkezetükben sokkal komplexebbek, mint az őt alkotó anyagok. Tehát a komplexitás egy új fokát képviselik. A természetben és a társadalomban így alakulnak ki a komplexebb struktúrák az egyszerűbb struktúrákból. Az egyszerűbb struktúrák egyes részei a magasabb entrópia állapotába kerülnek, majd ezek a részek versenyezni kezdenek azokkal a részekkel amelyek alacsony energia szinten vannak, a két állapot összecsúszik, és új komplexebb struktúrák jönnek létre.
Így alakulnak ki a természet és a társadalom egyre komplexebb szintjei. A fizikai, kémiai, biológiai, társadalmi szintek, és mivel az emberi tudományok a természet és a társadalom ezen szintjeit vizsgálják, az emergens jelenségek alkalmazása a történelemtudományban alkalmas az emberi tudományok összekapcsolására. A jövő szempontjából a nagy történelem tudománya két lehetséges alternatívát vázol fel. Az egyikben az emberi társadalom komplexitása tovább növekszik, és elér egy maximális szintet, ahol valamiféle szuperorganizmussá válik az emberi társadalom. A másik alternatívában az emberi társadalom elpusztul a klímaváltozás következtében majd az egész világegyetem is szétesik egy végső hőhalálban. Az evolúció komplex rendszerei így visszahullanak az egyszerűségbe. Ez a két alternatíva az emberiség vallásaiban érhető tetten.
A történelem vége, ahol a társadalom eléri a maximális komplexitást és nem tud már tovább fejlődni. Illetve az utolsó ítélet napja, ahol Isten elpusztítja az általa teremtett világot. Ezért most az emergens jelenségek tudományát szeretném összekapcsolni a vallástudománnyal. A vallástudományban a mai napig vitáznak arról, hogy mi a vallás, mert a világ vallásai nagyon különbőzőek. Van aki szerint a vallás út Isten felé. De nem minden vallásban van Isten. A buddhizmusban például nincs Isten.
Sokféle más definícióval is próbálkoztak már, de mindig lehet találni olyan vallást, ami ellentmond ennek a definíciónak. Ezért a közbeszédben szinte mindenre rá lehet mondani, hogy az vallás. Politikai ideológiákra is rá lehet mondani, hogy az vallás, mint például a marxizmusra. Ezért én most három vallást szeretnék összekapcsolni az emergens jelenségek tudományával, egy Istennel rendelkező vallást, egy vallást Isten nélkül, és egy politikai vallást. A kereszténységet, a buddhizmust, és a marxizmust szeretném összekapcsolni az emergens jelenségek tudományával.
A keresztény vallásban az egyik legfontosabb teológiai tanítás a szentháromság fogalma, ahol atya fiú és szentlélek együtt létezik Isten formájában. Az atyát általában térbeli és stabil létezőként gondolják el a vallásos hívek, ami analógiában áll a szilárd anyag formájával, ami alacsony energiaszinten van. A szentlelket általában lehelletként vagy szellemként gondolják el a vallásos hívek, ami analógiában áll a magas entrópiájú anyagokkal, mint például a levegővel vagy a vízzel. A fiú pedig a kettő egysége, ami szintén analógiában áll az emergens jelenségek tudományával, ami azt mondja, hogy az alacsony és magas entrópiájú objektumok összecsúsznak, és új jelenségek keletkeznek. Mint amikor a folyékony és a szilárd anyagok elegyéből hab keletkezik.
A marxizmus tanítása a dialektikus marerializmusról nagyon hasonló elveket fogalmaz meg, mint az emergens jelenségek tudománya, és a nagy történelem tudománya. Az evolúció fejlődési szintjei a dialektikus materializmus szerint is egymásra épülnek, és úgy alakulnak ki, hogy az alsóbb szintekben mindig ellentmondások keletkeznek, amelyek összeütköznek, majd egységbe olvadnak, és létrejön az evolúció egy magadabb szintje. Így például a társadalmi életben a feudalizmus belső ellentmondásai megszülik az új társadalmi rendszert a kapitalizmust, majd a kapitalizmus belső ellentmondásai megszülik a kommunizmust.
Ezek az egymással egyesülő ellentmondások analógiában állnak a magas és alacsony entrópiájú rendszerek ellentétével, amelyek egymásba csúsznak, és új rendszereket hoznak létre. A tudomány szerint Buddha azt mondta, hogy az emberi szenvedés forrása a vágy, vagy másként az elégedetlenség. Ezzel én tökéletesen egyet értek, két okból. Azért, mert az elégedetlenség kiiktatása végeredményben az élet teljességét eredményezi, és az élet teljessége mindent magába foglal, tehát Buddha az emberi élet semmilyen aspektusát nem felejtette ki elméletéből. Továbbá azért, mert ez a folyamat nem feltétlenül eredményezi az élet teljességéhez való görcsös ragaszkodást. Tehát nem feltétlenül eredményez újabb elégedetlenséget.
A buddhizmus, vagy legalábbis annak naturalisztikus irányzata nem tanítja a világi élettől való teljes eltávolodást. Nem szorgalmazza a maximális aszkétizmust, hogy ember kiszabaduljon az evilági életből. Ez a manicheizmus tanítása nem a naturalisztikus buddhizmusé. Egy buddhista személy részt vehet a világi életben. Egy buddhista személy bármilyen világi tevékenységet végezhet. A lényeg, hogy semminek ne váljon a rabjává. Ne kötődjön túlságosan erős szenvedéllyel semmihez sem, mert ez az elégedetlenség forrása. Ha valaki túl erős szenvedéllyel kötődik valamihez, akkor nem tudja elviselni az elvesztését, illetve mindig többet akar belőle.
Ez pedig az elégedetlenség forrása, ami szenvedést eredményez. Ha valaki követi Buddha tanítását, és semmihez sem kötődik igazán, de nem is szakít teljesen a világi életformával, akkor olyan emberré válik aki bármiről képes lemondani, hogy valami újba kezdjen bele. Az ilyen ember képes bármit abbahagyni, hogy valami új dolgot csináljon, majd szükség esetén újra visszatér eredeti tevékenységéhez.
Szinte mindenbe képes belekóstolni élete során. Az ilyen életformát gyakorló személy egyértelműen megtapasztalja az élet teljességét. Ezért írtam azt, hogy az elégedetlenség kiiktatása végeredményben az élet teljességét eredményezi. Tehát Buddha elmélete az emberi élet minden aspektusát figyelembe veszi.
Az emberi élet teljességének megtapasztalásához hosszú idő szükséges. Ahhoz hogy életünk során mindenbe belekóstoljunk hosszú vagy végtelenül sok idő szükséges. Ezért lehet, hogy ez újabb elégedetlenséget eredményez. Ilyenkor az ember egyszerre és azonnal akarja megtapasztalni az élet teljességét. Az emberi személy azonnal akarja megtapasztalni az egyetemességet. Ez elkerülhető abban az esetben, ha az ember figyelembe vesz egy másik bölcsességet, hogy az út a fontos nem a cél.
Ha a személy számára az önmegvalósításban az út válik fontossá nem a cél, az azt jelenti, hogy az emberi élet teljességének megtapasztalásához, mint folyamathoz fog kötődni, nem pedig annak a végső megvalósulásához. Tehát elkerülhető az élet teljességének azonnali megvalósításához való görcsös kötődés. Elkerülhető az újabb elégedetlenség megjelenése. Az emberi élet örömteli, végtelen áramlássá válik az élet teljessége felé, ahol a személy mindig több és több dologba kóstol bele anélkül, hogy elszakíthatatlanul kötődne hozzá.
Az ilyen személy elméjének komplexitása folyamatosan növekedni fog, ahogy mindig új és új dolgokat próbál ki. Végül amikor már a személy minden dolgot kipróbált az életében, és semmihez sem kötődik igazán, akkor eléri a felszabadulás, vagy nirvána állapotát, ami maximális komplexitású állapotnak is tekinthető a követett logika alapján. Ez egyértelműen analógiában áll a nagy történelem tudományainak tanításaival, miszerint az egyre magasabb evolúciós szinteken egyre több dolog és komplexebb dolgok kapcsolódnak össze egymással, hogy egyre komplexebb dolgok keletkezzenek.
A marxizmus és a buddhizmus tanítása a kommunizmusról és a nirvánáról, mint maximális komplexitású állapotokról, illetve a kereszténység tanítása a végítéletről, a világ végső megsemmisüléséről, továbbá ezeknek a vallásoknak a tanításai, amelyek feltűnően hasonlítanak a nagy történelem tudományának tanításaira, azt mutatják, hogy a nagy történelem tudományának jövőképei az ez emberiség évezredes vallásos hagyományaiban gyökereznek. Ezt tudom elmondani a nagy történelem tudományának jövőképeiről.

Források:

https://www.coursera.org/learn/big-history?adgroupid=58953588445&adpostion=&authMode=login&campaignid=1599063752&creativeid=303554599602&device=c&devicemodel=&gclid=Cj0KCQjwnv71BRCOARIsAIkxW9FC2ANmrquVGiPaU03JAh6jZjuCOMMlEg0NqA0iPliVess0PNvZuHsaAmBIEALw_wcB&hide_mobile_promo=&keyword=coursera%20mooc%20courses&matchtype=b&network=g&utm_content=93-BrandedSearch-INTL&utm_medium=sem&utm_source=gg
https://www.coursera.org/learn/emergent-phenomena?adgroupid=58953588445&adpostion=&authMode=login&campaignid=1599063752&creativeid=303554599602&device=c&devicemodel=&gclid=Cj0KCQjwnv71BRCOARIsAIkxW9FC2ANmrquVGiPaU03JAh6jZjuCOMMlEg0NqA0iPliVess0PNvZuHsaAmBIEALw_wcB&hide_mobile_promo=&keyword=coursera%20mooc%20courses&matchtype=b&network=g&utm_content=93-BrandedSearch-INTL&utm_medium=sem&utm_source=gg
https://en.wikipedia.org/wiki/Dialectical_materialism
https://www.coursera.org/learn/science-of-meditation?adgroupid=58953588445&adpostion=&authMode=login&campaignid=1599063752&creativeid=303554599602&device=c&devicemodel=&gclid=Cj0KCQjwnv71BRCOARIsAIkxW9FC2ANmrquVGiPaU03JAh6jZjuCOMMlEg0NqA0iPliVess0PNvZuHsaAmBIEALw_wcB&hide_mobile_promo=&keyword=coursera%20mooc%20courses&matchtype=b&network=g&utm_content=93-BrandedSearch-INTL&utm_medium=sem&utm_source=gg
https://www.powellbusinessleadership.com.au/path-important-goal/
http://publikacio.uni-eszterhazy.hu/1015/1/137-148_Hidasi.pdf

2020. április 4., szombat

Lehetséges a kreativitás multikulturalizmus nélkül is?

Emberek! Rohadtul idegesítő, hogy ezek a fejlett tech cégek, akiknek az oldalain a napom túlnyomó részét töltöm állandóan fullba nyomják a multikulturalizmust. Valóban ők a technológiai fejlődés csúcsai most. A legtöbb időmet a Coursera oldalán töltöm, ahol online egyetemi kurzusokat veszek. Nagyon jók a tanfolyamaik tényleg magasan fejlett technológiailag a nyugat, de rohadtul lerontja a tanulási élményt, hogy a képzés legalább egyharmadában kötelezően négereket meg arabokat kell lesegetnem. Biztos, hogy feltétlenül szükség van a négerekre, meg az arabokra ahhoz, hogy fejlett, kreatív techgazdaság legyünk? Szerintem semmi szükség nincs rájuk ehhez.

2020. január 19., vasárnap

A MOOC-okról

Összesen négy százalék fejezi be átlagban az úgynevezett MOOC-okat (Massive Open Online Course), a statisztikák szerint, amely a távoktatás egyik formája, lényegében ingyenes, mindenki által hozzáférhető online egyetemi, vagy egyéb más kurzusokat jelöl. Én körülbelül tíz ilyen egyetemi kurzust is befejeztem már, néhányról bizonyítványt is kértem csekély összeg ellenében amiket a facebookon közzétettem.

Vajon mi az oka, hogy ennyien kibuknak a MOOC-okról? Talán nem becsülik eléggé ezeket a képzéseket, vagy az emberekbe annyira benne van, hogy csak közösségben tudnak valami komolyabb dolgot végigcsinálni, otthon, magányosan, a képernyő előtt nem? Én éppen hogy közösségben nem tudok rendesen tanulni, nem tudok ráhangolódni egy face to face kapcsolatban a tanárra, illetve azokra, akik ott éppen körül vesznek.

2019. december 22., vasárnap

A keresztény marxizmus útját járom

A pogány marxizmus azt mondja, hogy el kell vágni az összes kapitalista polgár torkát, és proletáruralmat kell bevezetni. A keresztény marxizmus azt mondja, hogy a technikai fejlődés idővel mindenki számára lehetővé teszi, hogy kapitalista polgárrá váljon. Én keresztény marxista vagyok. Ezért végzek távoktatási tagozaton egyetemi kurzusokat, hogy megmutassam, minden proletárnak nyitva áll az út a polgárrá válásra.

2019. október 22., kedd

Hitlerizmus és anarchizmus

A Hitlerizmus mondhatjuk, hogy a XX. század legismertebb politikai ideológiája és megvalósult politikai gyakorlata volt. Azért nem nemzetiszocializmust írok, mert bár a nemzetiszocializmus fogalma a köztudatban összefonódott Adolf Hitler és Németország nevével, más országokban is voltak olyan politikai mozgalmak, amelyek nemzetiszocialistának vallották magukat, akár a Hitlerizmustól eltérő ideológiai elemekkel, mint például Hollandiában, ahol szintén létezett egy holland nemzetiszocialista párt, amely kezdetben Hitlerrel ellentétben nem vallott antiszemita nézeteket, sőt be akarta vonni a zsidókat a mozgalomba. Én most csak a hitleri nemzetiszocialista ideológiával akarok foglalkozni amit Hitlerizmusnak fogok nevezni.
Hitler a Mein Kampf című könyvében fejtette ki sajátos ideológiát, amit már rengetegen elemeztek, mindenki mást olvasva ki belőle, hogy mi is a hitleri nemzetiszocializmus lényege. Az én elemzésem teljesen szubjektív lesz, mindenki úgy kritizálja ahogyan akarja. A Hitlerizmus lényege véleményem szerint a következő pontokban foglalható össze: fanatikus antiszemitizmus, mindent átható szónokiasság és propagandatevékenység, monumentális építészeti és hadiipari projektekkel való kísérletezés, militarista világhódító tervek. A cikk első részében ezeknek az ideológiai elemeknek a hátterében fellelhető indíttatásokról, filozófiai nézetekről szeretnék írni, majd megvizsgálom ezeknek a kapcsolatát az anarchizmussal.
A középkori katolikus egyház egyenlőnek tekintette az emberiséget abban az értelemben, hogy mindenkinek egyenlő esélye van az üdvözülésre a túlvilágon, ha betartja az egyház törvényeit, viszont az egyenlőtlenség pártján állt az evilági létben ahol mindenkinek el kellett fogadnia azt a társadalmi osztályt, és anyagi körülményeket amibe született. Az evilági létben a középkorban így semmilyen lehetőség nem volt az üdvözülésre az alsóbb osztályok esetében, csak a kiválasztott feudális elit számára volt ez nyitott.

Az újkorban a kapitalizmus és a protestantizmus megjelenése fordulatot hozott ebben a kérdésben. A protestantizmus teológiájában immáron mind az evilági, mint pedig a túlvilági létben csakis az Isten által kiválasztott egyének üdvözülhetnek. Isten az emberi egyént születésétől fogva eleve elrendelte az üdvözülésre vagy a kárhozatra. Viszont ha valaki az evilági létben sikereket ér el a társadalmi életben, magasabbra emelkedik a gazdasági ranglétrán az mintegy előrevetíti túlvilági sorsát is, vagyis azt hogy ő Isten kiválasztottja, aki evilági sikerei tükrében a túlvilágon is üdvözülni fog.

Így a kapitalista rendszerben a protestáns hívek folyamatosan jelet kerestek az evilági létben arra nézve, hogy ők Isten kiválasztottjai, és ez fokozott evilági munkálkodásra késztette őket, hogy minél magasabbra emelkedjenek a kapitalizmus gazdasági ranglétráján. A kapitalizmusban így aki a túlvilágon üdvözül, aki Isten kiválasztottja, az már az evilágon is elnyeri az üdvösséget, ennek folytán a protestantizmus a túlvilági üdvözülés mellett meglebegtette az evilági üdvözülés lehetőségét is az emberiség előtt.

A marxizmus amit sokan nemcsak egy politikai mozgalomnak, hanem egy új vallásnak tekintenek a protestantizmus teológiájából is merített, azzal, hogy csak és kizárólag az evilági üdvözülésben hitt, de részben visszatért a középkori katolikus tanításokhoz is azzal, hogy kivétel nélkül mindenki előtt megcsillantotta az üdvözülés lehetőségét immáron az evilági létben. A marxizmus szerint a történelem osztályharcok története ahol a történelmi fejlődés során először a polgári tőkésosztály veszi át az osztályuralmat a feudális földbirtokos osztálytól, majd az emberiség legnagyobb részét magában foglaló munkásosztály veszi át az uralmat a tőkés polgári osztálytól, hogy ezután majd mindenki egyaránt élvezni tudja a modern gazdaság jótéteményeit, vagyis mindenki egyaránt üdvözülni fog az evilági létben, nemcsak a kiválasztottak ez pedig a protestáns és a katolikus gondolkodás egy sajátos ötvözete.

Az emberiség a marxizmus szerint az evilági térben fog üdvözülni, de az üdvözülés lehetősége mindenki számára nyitva áll. A marxizmus így nem más, mint a kiválasztottság elleni lázadás egyfajta új katolikus ideológiája. Lázadás az ellen, hogy a kapitalizmusban vannak olyanok akiket Isten kiválasztott. Egyszer olvastam is egy a Kádár rendszerben alkotott írót Mesterházi Lajost aki azt vallotta magáról, hogy ő egész életében katolikus módjára volt kommunista. Talán az egyik legjobb példa a kiválasztottság elleni lázadásra a katolikusnak született Adolf Hitler a nemzetiszocialista diktátor, akiben bécsi évei alatt alakult ki mély antiszemitizmusa, ahol elutasították a festőakadémiáról ahova jelentkezett, és lényegében hajléktalanként, a város épületeiről készült festményeinek alkalmi eladásából tengette életét.

Sokan feltették a kérdést, hogy tulajdonképpen miért is alakult ki Hitlerben az antiszemitizmus, amikor bécsi évei alatt a zsidók folyamatosan támogatták őt kisebb nagyobb pénzösszegekkel. Hiszen a festményeit főképp zsidók vásárolták, a hajléktalanszálló ahol meghúzta magát főként zsidók pénzéből épült. Nincs nagyon más magyarázat erre, mint a zsidók gazdasági sikerei miatti irigység, ami az addig totálisan sikertelen életű Hitlerben kialakult. Tudvalévő, hogy abban az időben a zsidók erősen felül voltak reprezentálva Bécsben a vezető gazdasági foglalkozásokban. Az értelmiségi, pénzügyi, kereskedelmi, ipari stb., pályákon. Így a hajléktalan Hitler számára a zsidók egyfajta kiválasztott elitként jelenhettek meg a kapitalista Bécs életében akik ellen lázadni kell. Lázadás az ellen, hogy vannak kiválasztottak. Sokan elemezték már Hitlernek a katolicizmushoz és a marxizmushoz való viszonyát, van aki szerint a Hitlerizmus egy az egyben egyenlő a marxizmussal, én nem osztom ezt a nézetet, de Hitler antiszemitizmusa egyértelműen kapcsolatba hozható a marxista osztályharcos elvekkel ez egy marxista elem Hitler ideológiájában.
Ami a többi ideológiai elemet illeti azoknál véleményem szerint inkább a hegeliánus alapelvek keze nyomát kell keresnünk. Hegel Marx materializmusával szemben a nyelvi logika elemeire vezeti vissza az abszolút világszellemet, ami a történelmet áthatja és irányítja, és szerinte az abszolút világszellem korlátlan. Tehát valamiféle összefüggést feltételez a nyelv és a korlátlanság között. Vajon miben rejlik ez az összefüggés? Ennek megértéséhez először is a végtelen fogalmában kell jobban elmélyednünk. A halmazelmélet tudományának mai állása szerint két halmaz elemeinek száma egyenlő, ha elemeiket egyértelműen meg tudjuk feleltetni egymásnak. Ez a halmazelmélet szerint igaz mind a véges, mind pedig a végtelen halmazokra. Csak azt kell bizonyítani, hogy ha két végtelen halmaz elemeit egymáshoz rendeljük az egy-egy egyértelmű leképezés. Így például könnyen bebizonyítható, hogy az a leképezés, amelynek során a természetes számokat kétszeresükhöz (vagy éppen minden természetes számot a feléhez) rendelünk, egy-egy egyértelmű leképezés.

1 → 2
2 → 4
3 → 6
4 → 8
5 → 10
6 → 12
7 → 14
8 → 16

És így tovább. Eszerint tehát éppen annyi páros szám van, mint amennyi természetes szám. Vagyis a természetes számok halmaza egyenlő számosságú egyik részhalmazával. Ugyanezzel a módszerrel könnyen bebizonyítható az is, hogy a természetes számok halmaza egyenlő számosságú a racionális számok halmazával. Kiszámítható, hogy melyik természetes számnak melyik racionális szám felel meg.

2 → 1/1
3 → 1/2
4 → 2/1
5 → 1/3
6 → 3/1
7 → 1/4
8 → 2/3
9 → 3/2
10 → 4/1

És így tovább. Cantor bizonyította be a matematikatudomány mai állása szerint, hogy a valós számok nagyobb számosságúak mint a természetes számok. Ezt a következő gondolatmenettel tette meg: „Vegyük a 0 és 1 közötti valós számokat, tizedesjegyekkel kifejezve (például: 0,47 936 421…) úgy, hogy a tizedesvessző után minden számnak végtelen sok számjegye van. Ha vége van a tizedesjegyeknek, akkor nullákkal folytatjuk. Tegyük fel, hogy a valós számokat sorba lehet állítani, és így kölcsönösen egyértelműen meg lehet feleltetni a természetes számokkal. Ekkor tehát minden valós számot ebben a formában lehetne leírni.

0, A1 A2 A3 A4 …
0, B1 B2 B3 B4 …
0, C1 C2 C3 C4 …

Most próbáljunk meg új számot létrehozni Az első számjegy más lesz, mint A1, a második számjegy más lesz, mint B2, a harmadik számjegy más lesz, mint C3 és így tovább. Így egy új, 0 és 1 közötti valós számhoz jutottunk, de oly módon, hogy az különbözik a teljesnek feltételezett valós számok listájának minden egyes tagjától. Tehát ellentmondáshoz jutottunk. Mindebből az következik, hogy lehetetlen felsorolni a valós számokat. Ebből a gondolatmenetből Cantor bizonyítottnak látta, hogy a valós számok nagyobb számosságúak a természetes számoknál. Cantor a valós számok nagyobb végtelen számosságát megszámlálhatatlanul végtelennek nevezte el. A természetes számok kisebb végtelen számosságát pedig megszámlálhatóan végtelennek. Ha jobban megnézzük az előbbi példát, ott a megszámlálhatatlanul végtelen számosság azért nagyobb, mert az amellett, hogy végtelenül nagy, az elemei végtelenül sok módon össze is kombinálhatóak egymással. Lényegében ugyanez igaz a nyelv szavait alkotó hangokra, vagy írott karakterekre is. A szavakat alkotó betűkből végtelenül sokat alkothatunk, és azokat a különféle szavakban, mondatokban, vagy hosszabb szövegekben végtelenül sok módon összekombinálhatjuk egymással.
A nyelv lehetőségei tehát megszámlálhatatlanul végtelenek, azaz mindent túlhaladnak, a végtelent is, így lényegében korlátlanok. A filozófiában azt az objektumot nevezzük korlátlannak, ami minden lehetőséget túlhalad, a végtelent is. A nyelv és a korlátlanság így függ össze egymással amit Hegel jól megsejtett, és a Hitlerizmus összes eleme, az antiszemitizmuson kívül, lényegében a korlátlanság utáni sóvárgásra vezethető vissza. A monumentális építészet iránti rajongás, az eget ostromló európai építészet ami alapján Oswald Spengler azt írta, hogy az európai lélek ősmintája a végtelen tér, és ami miatt Spenglert a nácik be is akarták venni a nemzetiszocialista pártba, de Spengler ezt visszautasította Hitler antiszemitizmusa miatt, nem tudta tolerálni, hogy valaki egy másik népcsoportra támad, csak mert azok sikeresebbek nála. Ez egyértelműen a korlátlanság iránti sóvárgás tükörképe.
Vagy a militarista világhódító tervek. Kiterjeszteni a hatalmat az egész mindenségre, ez is a korlátlanság utáni sóvárgás mintapéldája. De ide sorolható a tömegrendezvényeken mutatott szónoki tevékenység is, ahogy Hitler képes volt magával ragadni a tömeget, a szemtanúk szerint a beszédek nem voltak túlzottan intellektuálisak, de átható erejűek voltak, ez is a korlátlanság utáni vágy megnyilvánulása. A Hitlerizmus majdnem összes eleme tehát a hegeli filozófiára vezethető vissza, amely a korlátlanság utáni sóvárgás leképeződése, egy sajátosan gnosztikus filozófia. Az ókori gnózis volt az a vallási irányzat, amely az anyagi világból való kiszabadulás tanát hirdette, hogy a tanítás követői megtapasztalják a szellemi világ teljes korlátlanságát. Leginkább ezért furcsa Hitler antiszemitizmusa, hiszen ezek a tanok a zsidó vallásosságot is erősen áthatották, Hegelre például nagy hatást gyakorolt a zsidó kabbala, amely szintén az emberi nyelv elemeire alapozva épít fel egy misztikus, ezoterikus filozófiai rendszert.
Egyesek szerint Hitlert az egyik legismertebb gnosztikus szervezet a szabadkőművesség irányította. Én nem hiszem, hogy Hitler tagja lett volna bármilyen szabadkőműves szervezetnek, de irányultsága hasonlatos volt a szabadkőművesekéhez már csak az építészet iránti vonzódásában is, hiszen a szabadkőműves páholyok a középkori építészcéhekből nőttek ki, ahol az égbe törő középkori gótikus katedrálisok építésében nyilvánult meg a korlátlanság iránti sóvárgás. Meg kell említeni azt is, hogy tulajdonképpen Hitler hadiipari projektjeiből nőtt ki az amerikai holdra lépés megvalósulásának a lehetősége, amit Werner von Braun vitt véghez, aki azelőtt Hitler rakétakutatója volt, tehát az űrkutatás félig-meddig hitleri gyökerű tudományág, az űrkutatás pedig szintúgy az ember fizikai korlátlanság iránti vágyát fémjelzi, kitörni a Föld vonzáskörzetéből, és meghódítani az űr csábító messzeségeit.
Ahogy pedig Hitlernél a korlátlanság iránti sóvárgás az építészetben, és a militarista világhódító tervekben ölt testet, úgy a mai európai baloldal derékhadát alkotó anarchistáknál a korlátlan cselekvési szabadság iránti vágyódásban. A mai európai baloldal egyik ősideológusát Lukács Györgyöt Marx tanításaiból csak az elidegenedés gondolata fogta meg. Ahol szerinte a modern ipari-technikai civilizáció rabságba sodorta az emberiséget. A modern embernek éjt-nappallá téve kell robotolnia a modern ipari üzemekben, hogy aztán szabadidejében fogyasztói tevékenységével táplálja tovább ezt a lelketlen ipari gépezetet, elszakadva a természettől, megfosztva cselekvési szabadságától, ami Lukács szerint felháborító, ezért be kell hívni Európába a harmadik világ szegénységben élő, színes bőrű népeit, hadba kell állítani Európa szexuális kisebbségeit, és fel kell lázítani minden embert akit csak lehet, hogy lerombolják ezt a lelketlen ipari gépezetet, hogy az ember visszanyerje korlátlan cselekvési szabadságát, pénz gazdaság és állam nélkül éljen a természet lágy ölén. Ezt vallják korunk anarchistái, és azt a történelmi folyamatot amelyben ez megvalósul Lukács Hegel terminológiáját használva írta le a történelem és osztálytudat című könyvében. Tehát hegeliánus volt és gnosztikus akárcsak Hitler.
A Hitlerizmus és az anarchizmus, bár egymástól eltérő politikai gyakorlatot követnek, a mögöttük rejlő indíttatás ugyanaz, egyrészt az osztálygyűlölet, amely irányulhat a zsidók, vagy a kapitalista tőkét tápláló ipari-technikai civilizáció ellen, másrészt pedig a korlátlanság iránti sóvárgás, amely Hitlernél a monumentális építészetben, és a militarista világhódító tervekben, hadiipari projektekben öltött testet, az anarchistáknál pedig a korlátlan cselekvési szabadság utáni vágyakozásban. Nem csoda, hogy a skinhead mozgalom és a punk mozgalom között mindig is erős volt az átjárás, számtalan példa van az ifjúsági szubkultúrákban arra, hogy anarchista punkokból skinheadek lesznek és vissza. Vagy hogy anarchista punk fiatalok horogkeresztet rajzolnak a koncertjeiken a ruhájukra, hogy ezzel botránkoztassák meg a közönséget. Bár mind a Hitlerizmus, mind a lukácsista, újmarxista anarchizmus alapvetően technikaellenes ideológiák voltak, bizonyos területeken inspiráló hatással voltak a technika fejlődésére, mint például az űrkutatás terén a Hitlerizmus, illetve a lukácsista ellenkultúra is részt vett a XX. század végi számítástechnikai forradalomban. Hegel filozófiájában a korlátlan, tiszta szellem nem önmagában van, hanem áthatja az anyagot, kapcsolatba kerül az anyagi világgal, így ez a technikai civilizációra is hatással kell, hogy legyen valamilyen formában, még ha alapvetően technikaellenes ideológiákról van is szó.

2019. október 20., vasárnap

Gondolatok a 2019-es önkormányzati választások eredményéről

A kormányoldalon gyakorlatilag mindenki mást mond most, hogy miért vesztették el a választásokat Pesten. Szerintem ez ügyben nem otthon a fotelban üldögélve különféle elméleteket kitalálva kellene semmilyen statisztikai adatokkal nem alátámasztott publicisztikákat írni. Hanem ki kellene küldeni a terepre néhány szociológust statisztikai felméréseket készíteni, hogy kik szavaztak a baloldalra, miért szavaztak a baloldalra stb. Aztán össze kellene eszkábálni egy tervet, hogy 2022-ig hogyan lehetne beintegrálni ezeket az embereket a polgári rendbe. Kampánystratégiailag is, gazdaságilag is, meg kulturálisan is, én ezt tenném a Fidesz helyében.

2019. október 16., szerda

Gondolatszösszenet a kommunizmusról

A kommunizmus célja nem lehet az, hogy elvágja az összes polgár torkát, és azután mindenki proletár sorban éljen, hanem csak az, hogy idővel mindenki polgár legyen. A szocializmusnak nem alul, hanem felül kell megvalósulnia a társadalomban. Értse meg ezt az ország baloldali fele!