Davide Domenici: Maják című könyvében a nagyhírű dél-amerikai Maja indián népcsoport történetén vezeti végig az olvasót. A Maja indián népesség nem egyetlen népcsoportot jelöl, hanem népek, birodalmak és civilizációk lazán összekapcsolt, folyton változó konglomerátumát, amelyek az ókorban belakták Dél-Amerika jelentős részét. A maják a Dél-Amerikai kontinensen elszórtan jelen lévő településeken éltek, és csak lazán kapcsolódtak egy-egy nagyobb központi uralkodói csoporthoz, vagy királysághoz.
Az egy-egy ilyen birodalmi csoportosulások az idők folyamán gyakran éltek át virágzó civilizációs csúcspontokat, majd gyors összeomlásokat, hogy aztán a helyükon új maja birodalmak jöjjenek létre. A szerző szerint a maja civilizációnak éppen ez a lazán összekapcsolt, gyorsan változó jellege adta az erejét aminek köszönhetően a világ egyik leghosszabb életű ókori civilizációja lehetett.
A Maják szigorúan hierarchizált társadalomban éltek, ahol az alsóbb rétegek főként mezőgazdasággal foglalkoztak a szűk előkelő réteg pedig a megtermelt javak kereskedelmével. Elterjedt kereskedelmi cikkek voltak a különféle ásványok, mint például a zöld jádekő, vagy az arany. A Majáknál a társadalmi ranglétrán csak katonáskodással lehetett feljebb jutni. Történetük során nagyon harcias népnek mutatkoztak állandóak voltak náluk a különféle uralkodó dinasztiák közötti háborúk.
Vallásukra nagyon összetett kozmológia volt jellemző. Három szintű világképben hittek sok Istennel és szellemmel. A három szintet az alvilágot, a földet és az eget egy világfa kapcsolta össze. Talán a legfontosabb civilizációs produktumuk a sajátos naptárrendszerük volt, amely a sokrétű csillagászati tevékenységükből nőtt ki, amit építészeti alkotásaikkal kapcsoltak egybe. Épületeiket az égitestek állása szerint tájolták ez alapján bonyolult naptárrendszert dolgoztak ki, amely az európai naptárrendszerrel ellentétben 20-as egységekben számolta a hónapokat.
