2011. szeptember 2., péntek

Szathmári Sándor: Hiába (könyvajánló)

Szathmári Sándor könyve a kommunizmus utópiája. Aldous Huxley: Szép új világához hasonló rémlátomás a jövőről. 2082-ben játszódik Magyarországon, ahol még mindig kommunizmus van. A társadalom 3 részre tagozódik. Az élproletariátusra, akik a társadalom vezetői. A fejmunkásokra, akik a szellemi dolgozók a rendszerben, a termelés megszervezésével és felügyeletével foglalkoznak. Végül a gépészekre, akik a fizikai munkákat végzik. Ők a társadalom páriái.


Az élproletariátus új módon szervezi meg a társadalmat. Régen a kapitalisták kartelleket szerveztek, hogy ne kelljen sok embert foglalkoztatni ahelyett, hogy megszervezték volna az egész társadalom ellátását minél olcsóbban, minél kevesebb munka árán, és az embereket szakadásig (de azon is túl!) dolgoztatták volna saját javukért. Ezt teszi most az élproletariátus. Hogy nem tudnak hol lakni? Azért vannak, hogy megépítsék saját lakásaikat, mondják ebben a korban. „Ha a kapitalizmus erre rájött volna.” A gépészek minél olcsóbb ellátását tudományos kutatással érték el.


Az élelmiszer, amit a gépészek kapnak: vitafluid, ami ízetlen, és csak arra jó, hogy a gépészek ne halljanak éhen, viszont nagyon gyorsan és olcsón elő lehet állítani. Ugyanez jellemző a gépészek ruházatára és lakásaira is. Tehát az embereknek a saját ellátásukért keveset kell dolgozniuk, a fennmaradó nagyarányú munkamennyiség elvégzése pedig az élproletáriátus ellátása érdekében történik. Lukulluszi lakomákat tartanak a gépészek munkájából, luxuskörülmények között élnek. Munkaérték alapján osztják a jövedelmet. Az élproletáriátus saját munkateljesítményének nagyobb értéke alapján tart igényt magasabb jövedelemre.


A rendszer ellen földalatti mozgalom szerveződik, akik külön ideológiát dolgoznak ki. Ez az antropizmus. E szerint a marxizmus megszűntette az osztálykülönbségeket, és helyébe tette a foglalkozási különbségeket, vagyis az élproletariátus uralmát, ami gúla alakú társadalmat eredményezett, az antropizmus pedig minden uralmat a gépészek kezébe akar adni, vagyis meg akarja valósítani az egysíkú társadalmat. Szerintük a társadalomban potenciakülönbségek vannak, ugyanúgy ahogy a természetben is. A felhőben pozitív, a Földben negatív energia sűrűsödik és kisül a villám. Ennek analógiájára a jelenlegi társadalomban alul a gyűlölt robot, felül a mértéktelen évhajhászás, ami feszültséghez vezet, és végül kitör a forradalom.


Ez így volt a feudalizmus idején is, amikor a marxizmus hitével ellentétben nem a termelés dialektikája hozta el a forradalmat, hanem felül a dogmatizmus túltengése. Az egyházi és világi tekintélyek mind nagyobb fokú kiépülése a társadalom felső régiójában. A rabszolgatartó társadalom idején pedig ugyanígy a hatalmi differencia túltengése hozta el a forradalmat a társadalom felső régiójában. A megoldás az antropisták szerint a társadalom egysíkúvá tétele lehet, ahol eltűnnek a foglalkozási különbségek. Hajós Kálmán a könyv főszereplője úgy akar kimenekülni ebből a társadalomból, hogy önellátó termeléssel foglalkozó telepet akar szervezni. Erre engedélyt is kap a főelvtárstól: Lichtenbergtől.


A telepre két csoport kerül, az egyik konzervatív marxistákból áll, akik a jelenlegi rendszer hívei, a másik csoport pedig antropistákból áll. Hajósnak sikerül nagyobb jólétet teremtenie annál, mint ami a telepen kívül van, azonban a telep marxista és antropista csoportjai között idővel feszültség tör ki. Hajós igyekszik kibékíteni egymással a két csoportot, azonban ez lehetetlennek bizonyul, és kénytelen lesz az antropisták mellé állni, akik át is veszik a hatalmat a telepen. Hajóst teszik meg vezetőjükké. Azonban idővel problémák vetődnek fel. Az volt a céljuk ugyanis, hogy a társadalmat egysíkúvá tegyék, azonban vezető és hierarchia nélkül nem lehet meg egy társadalom.


Ezért a telepet koncentrikus körökben elhelyezkedő kerületekre osztják, hogy jelképileg fenn tudják tartani az egysíkúvá vált társadalom látszatát. A gúla alakú, foglalkozás szerint rétegződő társadalom helyett most egysíkú társadalom van, ahol a kétdimenziós sík analógiájában csak koncentrikus körök válthatják egymást. Hajóst kinevezik főgépésznek. A főgépész megnevezés arra utal, hogy ebben a társadalomban csak gépészek vannak, mivel egysíkú. Tehát ez is az egysíkú társadalom fenntartásának látszatát szolgálja.


Azonban a belsőbb köröknek ezután is több jár a megtermelt javakból, mint a külső kerületeknek, ezért ismét elégedetlenkedés tör ki a telepen. Megjelennek a neoantropisták, továbbá egy újabb filozófiai irányzat: a koncentristák, akik egy pontba akarják sűríteni a társadalmat. Szerintük a marxizmus megszűntette az osztálykülönbségeket, amivel létrehozta a gúla alakú foglalkozás szerint rétegződő társadalmat, az antropisták egysíkúvá tették a társadalmat, ahol a társadalom a síkban koncentrikus körökben tagozódik, ők pedig egy pontba akarják összesűríteni a társadalmat, ami szerintük a történelem végcélja.


Hajós leveri a lázadásokat, és a római császárok mintájára cirkuszt rendez a népnek utcai népünnepélyekkel és giccses művészeti irányzatok menedzselésével. Kenyeret pedig épp annyit ad, hogy a nép ne érezze kizsákmányolásnak uralmát, és ugyanúgy dőzsölve, tivornyázva és magának személyi kultuszt konstruálva éli életét a telep vezetőjeként, mint elődei a marxisták.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése