A JOBBIK bérúniós tervéről

A Jobbik újabban ugyanúgy hülyíti a népet, mint az MSZP. "Bérúnió" Nem kell Nóbel-díjas közgazdásznak lenni ahhoz, hogy tudni lehessen, hogy Magyarországon nem azért alacsonyak a bérek, mert az Únió nem engedi, hogy magasak legyenek, hanem mert Magyarországon nincs olyan volumenű és minőségű termelés, mint mondjuk Luxemburgban, hogy a gazdaság azt ki tudja termelni a magasabb bért. A bérek nem szimpla politikai döntés eredményei, hanem a mindenkori termelés függvényei. A Jobbik már teljesen felhagyott a cigánykérdés hangoztatásával is, aminek még valamennyire jobboldali és nemzeti színezete volt, és belekezdett a sok elzüllött, műveletlen lumpenproli hülyítésébe, hogy így szerezzen szavazatokat, ugyanúgy, mint az MSZP. Tiszta baloldali párt lett belőle. Kulturális marxista párt.

Közlemény a blogom olvasói számára!

Bizonyára észrevették, akik figyelemmel kísérik a blogomat, hogy az utóbbi időben kevesebb cikket jelentettem meg, mint szoktam. Ennek az oka az, hogy 90-100 A4-es oldalas cikkek publikálásának, amiket eddig itt rendszeresen megjelentettem ezen a blogon már nem látom értelmét. Egyrészt ilyen formában nem olvassa itt végig őket szinte senki, másrészt ezek nem ilyen internetes blogba valók, hanem papíralapú könyvbe rendesen összerendezett formában. Így úgy döntöttem, hogy a nagyobb lélegzetű írásaimat majd könyvben fogom megjelentetni egy későbbi időpontban, ha sikerült összekuporgatnom a pénzt a kiadásukra, illetve ha az egyéb feltételek is megértek rá. Egy verses könyvet már sikerült megjelentetnem, így gondolom ezeknek az írásaimnak a megjelentetése sem fog akadályba ütközni. Már több könyv megjelentetéséhez is összegyűlt megfelelő mennyiségű anyag, így már csak idő kérdése, hogy megjelentessem őket. Ezen a blogon ezentúl csak kisebb lélegzetű, rövidebb írásokat fogok közölni. Megértésüket előre is köszönöm!

A nyelv paradoxona a technikával és a művészettel kapcsolatban

Korunk nagyarányú és felgyorsult társadalmi fejlődésével kapcsolatban felmerül a kérdés egy terjedelme miatt nehezen átlátható és vizsgálható képződménnyel, konkrétan a nyelvvel kapcsolatban, hogy hogyan hat ez a társadalmi fejlődés a nyelvre. milyen megállapításokat, vagy gondolatokat alkothatunk ezzel kapcsolatban, ha a nyelv fejlődését egészében csak nehezen láthatjuk is át? Ezzel a kérdéssel foglalkozik ez a cikkem.
Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet című könyvében többek között a nyelv kialakulásával is foglalkozik, amiben szerinte döntő szerepet játszott a szerszámkészítés kialakulása. Az ősember, akinél még nem alakult ki a szerszámkészítés tevékenysége, az állatokhoz hasonlóan egységesnek látta az őt körülvevő természetet. Képzelete nem különítette el annak részeit. Ez csak a szerszámkészítés megjelenésével történt meg, hiszen a szerszámok készítéséhez és megmunkálásához éppen arra van szükség, hogy az ősember képzelete elkülönítse a természet egy részét, mondjuk egy fadarabot, vagy egy követ, hogy azt ki tudja szakítani természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira fel tudja használni.
A szerző előtt már sok tudós felvetette, hogy a nyelv kialakulása összefüggésben van az emberi munka megjelenésével, hiszen az emberi közösségben az embereknek csak a munkavégzés által lesz mondanivalójuk egymásnak. Azonban a szerző szerint a nyelv nemcsak, mint információátvivő áll kapcsolatban a munkavégzéssel és a szerszámkészítéssel, hanem mint az ősember számára még egységes természeti világ egyes részeinek elkülönítője, hogy ezáltal lehetőség nyíljon az ősember számára, hogy ezeket az elkülönült részeket saját céljaira használja fel.
Azzal, hogy az ősember a természeti világ részeinek szavak formájában neveket adott, elkülönítette és kiszakította azokat természeti összefüggéseiből, hogy saját céljaira használhassa fel, és ha jobban meggondoljuk, akkor azt kell, hogy mondjuk, hogy az emberi közösségen belül ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy a természet egyes részeit az ember saját céljaira használja fel. Ha a csoporton belül egy ember közölni akarja a másikkal, hogy adott közös munka elvégzéséhez a fehér festékkel megjelölt fát kell kivágnod az erdei ösvény szélén, ha arra jársz. Akkor a csoporton belül az embereknek rendelkezniük kell a fehér festékkel megjelölt fa fogalmával. Amely azt elkülöníti a természet többi részétől, hogy ezt egymással közölni tudják, hogy aztán később a fehér festékkel megjelölt fát a közös munka során saját céljaikra fel tudják használni.
A különféle tárgyak nyelvi jelekkel, szavakkal való megjelölése tulajdonképpen egyfajta általánosítást jelent. Hiszen például a kalapács, mint szerszám, végtelenül sokféle alakot felvehet attól függően, hogy hány barázda van a fából készült nyelén, milyen formára munkálták meg a fémből készült fejét stb. Azonban bizonyos határon túl nem térhetnek el egymástól a kalapácsok formái, vagyis hasonlóaknak kell lenniük egymáshoz, különben már nem nevezhetnénk őket kalapácsoknak. Így kijelenthetjük, hogy a tárgyaknak való névadás egyfajta általánosítást jelent. Végtelenül változatos formájú tárgyak egy csoportját néhány hasonló tulajdonságuk alapján azonos kategóriába soroljuk. Ez az eljárás tette lehetővé az ember számára a szerszámkészítést és a technikai civilizáció életre hívását, ami valamiféle természetfeletti, vagy mondjuk így: szellemi világot jelent, a szerző szerint, a természeti világgal szemben.
Ennek alapján kijelenthetjük, hogy a szerszámkészítés, és a technikai fejlődés a nyelv fejlődését az általános fogalmak, szavak, nyelvi jelek megjelenésének, vagy nevezzük így: a szimbólum alapú nyelv megjelenésének irányába viszi. Miért mondom ezt? Talán létezhet másfajta nyelv is? Kérdezhetné az olvasó. Az Arrival, vagyis Érkezés című nemrég megjelent sci-fi filmben arról van szó, hogy a hozzánk látogató földönkívüliek úgynevezett jelentésalapú nyelvvel kommunikálnak egymással, amely képes akár jelentésárnyalatok végtelen sorát, mint például a kalapácsok formáinak végtelen sorát egy szimbólummal kifejezni. A mi nyelvünkben ez nyilvánvalóan lehetetlen, hiszen ahhoz, hogy a kalapácsok formáinak végtelen sorát nyelvi jelekkel megjelöljük, végtelenül sok nyelvi szimbólumra lenne szükség. A filmben ezt a földönkívüliek által alkalmazott nyelvi szimbólumokon belüli matematikai összefüggések teszik lehetővé.
A szimbólum alapú nyelveken kívül tehát elméletben létezhetnek úgynevezett jelentésalapú nyelvek is, amelyek úgy teszik lehetővé a körülöttünk lévő világ megismerését, hogy annak részeit ne különítsük el egymástól, hanem azt egységben lássuk, akárcsak az ősember, hiszen egy olyan nyelv, amely képes jelentések és jelentésárnyalatok végtelen sorát egyetlen szimbólumban megjeleníteni az egyértelműen egységben láttatja a világot az emberrel. Így a jelentés alapú nyelv megjelenése valamiféle visszatérés lenne a természethez, hiszen a híres filozófus Spinoza is az egységben látta a természet lényegét, amikor azt mondta, hogy a természet egy Istennel.
A társadalomban egy másik civilizációs produktum igényli a leginkább a jelentés alapú nyelv megjelenését, mégpedig a művészet. A művészet a közösség, vagy az ember egyéni élményvilágát jeleníti meg az anyag különböző megjelenési formáiban, szobrokban, festményekben stb. Ezek az élmények pedig olyan üzeneteket, mondanivalókat közvetítenek, amelyeket a mi technikára szakosodott általános fogalmainkkal nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk kifejezni. A különböző művészi élmény, vagy hangulatárnyalatokat csak olyan nyelvi eszközökkel lehetne szabatosan kifejezni, amelyek lehetővé teszik a kalapácsok végtelenül sokféle formáinak egy szimbólummal való leírását is. Tehát erre a jelentés alapú nyelvek lennének a legalkalmasabbak.
Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy a technikai és társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre több technikai eszköz áll a rendelkezésünkre, amelyek a természettől elkülönített tárgyi valóságot jelentenek, vagy másként természetfeletti világot. Ezzel együtt egyre több szakszó, általános fogalom keletkezik a nyelvben, amelyek a természettől elkülönített, természetfeletti tárgyi valóságot jelenítik meg, és ez egyértelműen a szimbólum alapú nyelv formái felé viszi a nyelv fejlődését. Másrészt viszont a technika fejlődésével párhuzamosan azt láthatjuk, hogy a művészet egyre inkább egyéniesedik. A gazdaságban a munkamegosztás kialakulásával, a különféle társadalmi osztályok elkülönülésével a művészi alkotómunka egyre inkább elkülönül az emberi közösség kollektív szellemétől, és egyéni alkotómunkává lényegül át, ami az egyéni, individuális élményvilág hangsúlyosabbá válását teszi lehetővé a művészi alkotásokban. Ez pedig azt jelenti, hogy a nyelvnek egyre több fajta művészi élményt kellene leírhatóvá tennie a különféle művészi alkotások tudományos elemzéséhez. Ami viszont egyértelműen a jelentés alapú nyelv formái felé tolja a nyelv fejlődését.
A társadalmi fejlődés tehát két egymással ellentétes irányba tolja a nyelv fejlődését, egyrészről a technikai fejlődés egyre több technikai eszköz létrejöttét segíti elő. Amely egyre több általánosított fogalom, nyelvi jel létrejöttét, vagyis a nyelvnek a szimbólum alapú nyelv irányába való fejlődését jelenti egyben. Viszont a technikai fejlődéssel párhuzamosan a művészi alkotómunka egyre inkább egyéniesedik és individualizálódik, és az így felhalmozódott egyre nagyobb mennyiségű művészi élményanyag leírása és tudományos elemzése a jelentés alapú nyelv formáinak megjelenését teszi szükségessé a nyelvben. A társadalmi fejlődés ilyenformán a nyelv szempontjából egyszerre jelent a természeti létállapottól való eltávolodást, és a természeti létállapotba való visszazuhanást. Ezt nevezem én a nyelv paradoxonának a technika és a művészet szempontjából. Jómagam a jövőben szorgalmaznám a nyelvészek számára ennek a két tendenciának a párhuzamos elemzését a nyelvben, hiszen talán ez tenné lehetővé a társadalmi fejlődés hatásának kielemzését a nyelvre vonatkozóan.

Felhasznált Irodalom:

Ernst Fischer: A nélkülözhetetlen művészet, Gondolat Kiadó, 1962.

Érkezés /Arrival/ amerikai sci-fi, 116 perc, 2016 http://port.hu/adatlap/film/mozi/erkezes-arrival/movie-178362

A tudomány skálafüggetlen hálózatai és a játékelmélet

Az úgynevezett sklálafüggetlen hálózatokat egy Barabási Albert László nevű magyar fizikus fedezte fel. Alapelvük pedig abban összegezhető, hogy kis fokszámú, vagyis kevés másik ponthoz csatlakozó pontjaik sűrű részhálókat alkotnak, és ezeket a részhálókat nagy fokszámú, tehát sok másik ponthoz csatlakozó, csomópontok kapcsolják össze. Skálafüggetlen hálózatnak tekinthető e legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban. Így például a tudományos kapcsolatok szerzőségi hálózatai, ahol a szerzők egymásra hivatkoznak, és vannak olyan szerzők, akikre nagyon sokan hivatkoznak, (ők a nagy fokszámú csomópontok) illetve vannak szerzők, akikre nagyon kevesen. Vagy ilyen például a filmszínészek hálózata, ahol egyes színészek nagyon sok más színésszel játszanak együtt, mások nagyon kevéssel. De ilyen az internet hálózata is, ahol van olyan weboldal, amire nagyon sok hivatkozás mutat, más weboldalakra pedig nagyon kevés.

A játékelmélet a matematika egyik ága, amely azzal foglalkozik, hogy hogyan a legésszerűbb viselkedni olyan helyzetben, amikor személyközi kapcsolatokban, és szükségszerű döntést követelő helyzetekben, minden résztvevő lehetséges döntésére hatással van a többi résztvevő lehetséges választása. Az ilyen helyzetekben fellépő lehetséges viszonylatok száma végtelen. Az egyik legismertebb ilyen viszonylat az úgynevezett Nash-egyensúly. Ez lényegében az adott helyzetben résztvevők stratégiáinak olyan stratégia együttesét jelenti, ahol az egyes résztvevők stratégiája a lehető legjobb választ adja az összes többi résztvevő stratégiájára. Magyarul olyan állapotot jelöl, ahol egyik résztvevőnek sem éri meg változtatni a stratégiáján, ha a többi résztvevő sem változtat rajta, mert nem járna vele jobban.

Ez a cikk azt vizsgálja, hogy mikor áll be ehhez hasonló egyensúly a tudomány skálafüggetlen hálózataiban. A tudományos világ az egyik legkeményebb versenyt jelenti a professzionalizálódott szakmák körében, hiszen minden tudós vérre menő harcot vív a reputációért, a tudományos elismerésért, de egyedinek is tekinthető abban az értelemben, hogy a tudósok az egymás közti verseny ellenére egymástól függnek. Csak egymástól kaphatják meg ezt a tudományos elismerést, amiért versengenek, és ez sajátos helyzetet teremt abban azzal együtt, hogy a tudományos világ hálózata skálafüggetlen. Mint tudjuk, a legtöbb hálózat a természetben és a társadalomban skálafüggetlenségre törekszik. Ez egy természeti törvénynek tekinthető szinte mindenhol, így a gazdaság farkastörvényei közepette is. Vannak akik nagyon sikeresek a gazdasági versenyben, és ők uralják a személyközi kapcsolatok legnagyobb hányadát a társadalomban.

Nincs ez másképp a tudományban sem, ahol egyesek a tudományos elismerések legnagyobb hányadát uralják. Az ő írásaikra hivatkoznak a legtöbben, ők uralják a legmagasabb posztokat az egyetemi katedrákon. Lehet, hogy ők akár adott esetben a tudományos sikerek egészét is magukévá tehetnék egy-egy adott területen. Ekkor azonban az történne, hogy másoknak nem maradna semmiféle elismerés a tudomány egy adott területén, és ezek a személyek fellázadnának az adott személy ellen, aki a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotja, és az adott terület egyetemi katedráit uralja. Ami már ő magának sem lenne jó, hiszen ezután nem lennének tudóstársai, akiktől az elismerést kapja, és az ő tudós nimbusza is leáldozna amiatt, hogy a tudományos világban a tudósok az elismerést egymástól kapják.

Ez ellen a nagy fokszámú hálózati csomópontot alkotó személy csak úgy védekezhet, ha bizonyos számú tudományos elismerést átenged a tudóstársainak is, de tudóstársai tudományos elismeréseinek a megszerzését uralma alá vonja, ő koordinálja, hogy elismerésüket továbbra is ő kapja annak ellenére, hogy ők is részesülnek valamennyi elismerésben. Ez az oka annak, hogy a legismertebb tudósok túlnyomó többsége a tudományos munka mellett tudományszervezéssel is foglalkozik a tudományos világban. Koordinálja kezdő tudóstársai tudományos előmenetelét, segédkezik a doktori disszertációk megírásában, tudósokat mutat be egymásnak stb. A kérdés az, hogy mikor lép fel egyensúly egy ilyen helyzetben? Azt kell mondanunk, hogy akkor, ha a kevesebb tudományos elismeréssel rendelkező tudósok, tehát a hálózat kis fokszámú csomópontjait képező személyek tudományos képességei, vagyis a tudományos elismerés megszerzésére irányuló képességei, nem haladják meg azt a szintet, amit mint tudományos elismerést, a sok tudományos elismeréssel rendelkező tudósok a tudományszervezéssel, tehát az ő tudományos előmenetelük koordinálásával nekik nyújtanak.

Egy olyan hálózatban, amely a természet törvényei szerint a skálafüggetlenségre törekszik, ugyanakkor verseny van benne a kapcsolatokért, de ezeket a kapcsolatokat a tagok csak egymástól kaphatják meg, csak ilyen formában jöhet létre a játékelméletből ismert egyensúlyi helyzet, amelynek matematikai kifejtését én a matematikusokra bízom, ez csak egy elméleti levezetés volt.

Felhasznált Irodalom:

Nash-egyensúly: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nash-egyens%C3%BAly

Játékelmélet: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1t%C3%A9kelm%C3%A9let

Barabási Albert László: Behálózva - A hálózatok új tudománya, HELIKON KIADÓ KFT., 2013.

A térinformatikai adatbányászat alkalmazása a Google Trends térbeli adatainak elemzésére

Az adatbányászat az egyik legújabb tudományág az informatika területén. Eredete az elektronikus kereskedelem megjelenéséig nyúlik vissza, és lényegében arról szól, hogy nagymennyiségű elektronikus adathalmazban különféle összefüggéseket, mintázatokat fedezhessünk fel. Mint például az úgynevezett társítási mintázatok a kereskedelmi adatok területén. Ahol az adott adatbázisban, amit elemzés alá kell vetni, vannak egyrészt a vásárlók adatai, továbbá a termékek adatai, amiket megvásároltak. Egy ilyen adatbázisból ki lehet elemezni olyan statisztikai adatokat, hogy egyes vásárlók milyen termékeket vásároltak meg egyszerre. Például, hogy a kenyeret vásárlók hány százaléka vett a kenyér mellé tejet is. Ezt hívják az adatbányászatban társítási szabályok elemzésének, hogy ha az adott adatbázis egyes elemei kapcsolatba hozhatók egyes elemekkel, mint például a vásárló a kenyérrel, akkor mennyire hozható kapcsolatba más elemekkel is, esetünkben a tejjel.
A térinformatika szintén egy modern tudományág. A térképen ábrázolható földrajzi adatok informatikai eszközökkel történő elemzésével foglalkozik, és a kereskedelem mellett korunkban a térinformatika területén is egyre inkább teret hódít az adatbányászat. Ugyanis a térképen ábrázolható adatokban is lehet ugyanilyen társítási szabályokat keresni, például lehet elemezni a földrajzi adatokat úgy, hogy ha a térképen ábrázolt városok összességében azokat a parkokat nézzük, amelyek közelében iskola van, akkor megvizsgálhatjuk, hogy az ilyen parkok közelében milyen arányban vannak, mondjuk, sportcentrumok is. Ha nagy arányban, akkor találtunk egy mintázatot, miszerint, ha a térképen egy park közelében iskola van, akkor nagy valószínűséggel sportcentrum is van a közelében, tehát az iskolák, a parkok és a sportcentrumok valamilyen módon összefüggnek egymással.
Nem csak távolságok, hanem irányok esetében is végre lehet hajtani ilyen elemzéseket, mint esetünkben, ha bizonyos parkoktól észak-keletre van egy iskola, akkor az ilyen parkoktól észak-keletre milyen arányban található egy sportcentrum is. A Google Trends internetes alkalmazás pedig a Google kereső keresési adatait elemzi térbeli összefüggésekben. Például ebben az alkalmazásban meg lehet nézni egyszerű rákereséssel, hogy melyik földrajzi helyen milyen arányban kerestek rá az emberek bizonyos kulcsszavakra. Például, hogy Amerika területén melyik államban keretek rá legtöbben a „katolikus” kifejezésre.
Így ha térképet állítanánk össze az egyes kereső kifejezések alapján a világról. Hogy hol milyen kulcsszóra mennyien kerestek rá a világon, akkor a térinformatikai adatbányászat szabályai szerint egy ilyen térképen is kereshetnénk társítási szabályokat. Mint például, hogy ha a világon a megyék között egy megyében 50000-en kerestek rá a „katolikus” kulcsszóra, és ez volt legmagasabb keresőszám a megyék esetében, de sok olyan megye is volt, ahol 25000 és 50000 közötti volt e kereső kifejezésre rákeresők száma, tehát 50% fölötti. Továbbá hasonló a helyzet mondjuk a sci-fi, és a fantasy kereső kifejezések esetében is, akkor lehetne elemezni, mondjuk, azt, hogy ha a katolikus kulcsszó esetében a legmagasabb keresőszámú megyéhez képest 50% fölötti keresőarányú egyes megyék közelében vagy egy a sci-fi kulcsszó esetében ugyanígy 50% fölötti keresőarányú megye, akkor szintén a közelében van e egy ugyanígy 50% feletti keresőaránnyal rendelkező megye a fantasy kulcsszó esetében is. Vagy ugyanezt kielemezhetnénk a földrajzi irányok esetében is a fent már tárgyalt módon.
Egy olyan alkalmazást kellene fejleszteni tehát, ahova begépelünk, mondjuk, három, vagy több kulcsszót, és automatikusan kielemzi a kulcsszavakra legtöbben rákeresett lakosokat magában foglaló megyék egymáshoz viszonyított térbeli adatait. Ezzel egy szinte kimeríthetetlen térbeli elemző eszközre tehetnénk szert, és valamilyen formában össze tudnánk kapcsolni egymással a földrajztudományt és a nyelvtudományt.

Felhasznált Irodalom:

Micheline Kamber: Adatbányászat: Koncepciók és technikák, Panem, 2004.

Google Trends újítások http://longhand.hu/keresooptimalizalas_/google-trends-ujitasok.php#gref

Feladat szerkesztő alkalmazás természettudományokat tanító pedagógusoknak és diákoknak

Az online oktatási alkalmazás, meg szeretnék valósítani tehát a természettudományos feladatok könnyebb kitalálását és szerkesztését szeretné elősegíteni. Hogy hogyan, azt a matematikai függvényeken és sorozatokon, illetve sorokon keresztül szeretném szemléltetni. Gondolom, hogy mindenki ismeri ezeket az általános és középiskolai tanulmányaiból. Ha már elfejeltették volna, akkor most röviden írok róluk. A sorozat a matematikában lényegében meghatározott szabályok szerint képzett számok sorozatát jelenti ahol a sorozat számait a számnak a sorozatban elfoglalt helyének sorszámából képezik úgy, hogy ezzel a sorszámmal különféle számtani műveleteket hajtanak végre. Létezik számtani és mértani sorozat, én most az egyszerűség kedvéért csak a számtani sorozatokat tárgyalom. A sorok pedig a sorozatok egy speciális esetének tekinthetőek, most ezekkel sem foglalkozom. Vegyük például az alábbi sorozatot ahol (n) a sorozat tagjainak sorozatban elfoglalt helyének sorszáma:

an = -5+2*(n-1)

Ha n=1, vagyis a sorozat egyes sorszámmal jelölt, tehát első tagját vesszük, akkor a képlet -5+2*(1-1) lesz ami -5-el egyenlő. A sorozat második tagjánál ahol n=2 a képlet -5+2*(2-1) lesz ahol az eredmény -3 lesz. A sorozat harmadik tagjánál ahol n=3 a képlet -5+2*(3-1) lesz az eredmény pedig -1, és így tovább. Ebből a képletből így kapok egy olyan sorozatot ahol a sorozat első tagja -5 utána pedig az eredmény folyamatosan mindig növekszik kettővel.
-5, -3, -1, 1, 3, …
A függvény pedig abban különbözik a sorozattól, hogy nem a számsorozat tagjainak sorszámával, hanem egy folyamatosan változó értékű (x) változóval végzünk számtani műveleteket és így képzünk az (x) változóból új számsorozatot. Az egyik legegyszerűbb függvény például az exponenciális függvény, ahol az (x) folyamatosan változó értékeit mindig négyzetre emeljük:
f(x) = x^2
Ha x = 1, akkor a függvény értéke 1, ha x = 2, akkor a függvény értéke 4, ha x = 3, akkor a függvény értéke 9, és így tovább. Így az (x) változó folyamatosan növekvő értékeiből kaptunk egy másik folyamatosan növekvő értékű számsorozatot:
x                1, 2, 3
f(x)=x^2       1, 4, 9
Az alkalmazás, amit elgondoltam különböző, a magyar ABC-ben, vagy más nyelvek ABC-iben szereplő, illetve egyéb más speciális karakterekhez, a sorozatok indexszámaival, illetve a függvények változóival végzendő műveleteket társítana. Hogy ha utána ezeket a karaktereket a felhasználó valamilyen sorrendben begépeli az alkalmazásba, akkor az a begépelés sorrendjében rendezze össze a karakterekhez társított műveleteket, és rögzítsen egy ebből alkotott új képletet, amely az új sorozat, vagy függvény képlete lenne. Leírom ezt példával is. Mondjuk, legyen egy sáv az alkalmazásban, amely elvégzendő műveleteket tartalmazna, alatta pedig legyen egy másik sáv, ami általános, vagy speciális karaktereket tartalmazna. Tehát így:
Adj az előzőhöz kettőt, Szorozd az előzőt pi-vel, Adj az előzőhöz 2n-t, Oszd el az előző kettőt 3n-el…

A, B, C, CS, D, E, F, G, GY, H, I, J, K,…%, +,…

Az első sávban szereplő műveleteket lehetne, mondjuk húzással társítani a második sávban szereplő karakterekkel, úgy, hogy megfogjuk őket az egérrel, és egyszerűen ráhúzzuk a karakterekre. Ez a legegyszerűbb megoldás. Miután a felhasználó minden műveletet társított az általa választott karakterrel, akkor elmenthetné ezt a társítást, akárhány ilyen társítást végrehajthatna és elmenthetne, majd ha elmenttette, kapna egy párbeszédpanelt, amibe ha begépel egy általa választott karaktersorozatot és leOKézza a műveletet, akkor a karakterekhez rendelt műveletekből kap egy új képletet és egy ennek megfelelő új függvényt, vagy sorozatot.
Mondjuk, ha a felhasználó az „adj az előzőhöz kettőt” műveletet az (A) karakterhez, a „szorozd az előzőt π-vel” műveletet (B) karakterhez, az „adj az előzőhöz 2n-t” műveletet (C) karakterhez, az „oszd el az előző kettőt 3n-el” műveletet pedig (D) karakterhez társította, majd elmentette a társítást, és a kapott párbeszédpanelben lefutatta az ABCD karaktersorozatot, akkor sorozat formájában a következő képletet, illetve sorozatot kapta:
an = 2* (π+2n)/3n
Ezt természetesen nemcsak sorozatok és függvények, hanem bármilyen matematikai, fizikai vagy kémiai feladat kitalálása és megszerkesztése során alkalmazni lehetne, és egyfajta játékos feladatszerkesztésként funkcionálna. Ahol a felhasználó felhasználhatná, mondjuk a saját nevét, az ismerősei nevét, egy versidézetet, egy közmondást vagy bármilyen más karaktersorozatot is függvények vagy sorozatok alkotásához. Illetve tulajdonképpen arra lenne jó, hogy az olyan felhasználók, akiknek nehezen jutnak az eszükbe új ötletek feladatok alkotásának terén, azoknak ilyen formán a véletlen lenne a segítségére az új függvények és sorozatok alkotásában. Úgy, hogy közben mégis a saját alkotásuknak érezhetnék az természettudományos feladatot, nem csak egy program generálná valamilyen véletlen szám generátorral a képletet, és így a felfedezés örömét is nyújthatná ez nekik. A sorozatok esetében van egy online adatbázis, ami kifejezetten az újonnan felfedezett sorozatok gyűjtésére szakosodott, https://oeis.org/ és ha mondjuk, a felhasználó felfedez így egy olyan sorozatot, amit eddig még senki sem, ezt ellenőrizheti az adatbázisban való rákereséssel, akkor fel lehetne neki ajánlani, hogy küldje be nekik az általa felfedezett új sorozatot és így publikálási lehetőséget is lehetne neki biztosítani.

Budapest, avagy a modern tőkésréteg és a lumpenproletariátus szövetsége

A spektrum televízióban egyszer hallottam beszélni egy volt baloldali politikai aktivistát, aki azt vallotta magáról, hogy egykor igazi romantikus kommunista volt, és a proletariátus iránti csodálat miatt lett azzá. No de hol van az a nagy proletariátus, az a hősi proletariátus, amiről Marx írt, kérdezte magától, azt sehol sem találtam mondta, és akkor kezdett kiábrándulni a kommunista eszméből.
Nemrég pedig a Forbes Urban nevű liberális színezetű újságot olvasgattam, amely többek között a budapesti élet fellendüléséről ír. A Fidesz kormány város felújítási tevékenységének köszönhetően sorra újulnak meg Budapest tradicionális negyedei, az egykor lerobbant szennyes utcákat a felújításoknak köszönhetően sorra kezdik benépesíteni a sokszínű és pezsgő hangulatú bárok, klubok, szórakozóhelyek. Nálunk is virágzik az úgynevezett gasztroforradalom, a nemzeti konyhák megújulása, új ízekkel való gazdagodása. Nincs olyan hét, hogy ne nyílna valamilyen új étterem a fővárosban.
Ebben leginkább az érdekes az, hogy a modern szórakozóhelyek, bárok klubok stb., közönsége és vezetősége inkább a liberális szavazótáborból kerül ki tapasztalataim szerint, mint ahogy Budapest is inkább liberális város volt mindig, ami azt jelenti, hogy a modern budapesti tőkésréteg azok ellen szavaz, akiknek a létüket köszönhetik. Akik mozgósítani tudták a munkásosztály kollektív erejét, hogy újjáépítésbe kezdjenek Budapest utcáin és szép házakat és tereket toljanak a liberális, szórakozni vágyó újgazdag ifjúság feneke alá. A budapesti liberális ifjúság mindig is anarchista szellemű volt, akkor sincs ínyükre a rend és az erős kéz, ha az egyet jelent az ő anyagi felvirágzásukkal, a szélsőséges szabadosság mindig is előre valóbb volt a számukra.
Ebben pedig mintha szövetségre találnának a lumpenproletariátusban, a budapesti hajléktalanok, idősek, lecsúszottak és bűnöző elemek seregeiben, akiknek szintén nincs igazán ínyükre Budapest felvirágoztatása, nekik nagyobb szükségük van a romos és szennyes Budapestre, ahol hajléktalanként zavartalanul el lehet heverészni az utcán, illetve a laza fegyelemben könnyebben el lehet lavírozni bűnözőként. Budapestre mindig is ez a zavaros szimbiózis volt a jellemző. Az anarchista és szertelen, de fényűző csillogásban élő úri réteg, és a szegénységben élő, de végletekig arrogáns és lázongó lumpenproletáriátus szimbiózisa. Csak az a nagy, hősi proletariátus válthatja meg ezt a beteg szimbiózist, amiről Marx írt, és ami iránt a kiábrándult baloldali áhítozott, akik kemény munkával most is újjáépítik Budapestet, hogy a liberális ifjúságnak legyen hol szórakoznia.