A spektrum televízióban egyszer hallottam beszélni egy volt baloldali politikai aktivistát, aki azt vallotta magáról, hogy egykor igazi romantikus kommunista volt, és a proletariátus iránti csodálat miatt lett azzá. No de hol van az a nagy proletariátus, az a hősi proletariátus, amiről Marx írt, kérdezte magától, azt sehol sem találtam mondta, és akkor kezdett kiábrándulni a kommunista eszméből.
Nemrég pedig a Forbes Urban nevű liberális színezetű újságot olvasgattam, amely többek között a budapesti élet fellendüléséről ír. A Fidesz kormány város felújítási tevékenységének köszönhetően sorra újulnak meg Budapest tradicionális negyedei, az egykor lerobbant szennyes utcákat a felújításoknak köszönhetően sorra kezdik benépesíteni a sokszínű és pezsgő hangulatú bárok, klubok, szórakozóhelyek. Nálunk is virágzik az úgynevezett gasztroforradalom, a nemzeti konyhák megújulása, új ízekkel való gazdagodása. Nincs olyan hét, hogy ne nyílna valamilyen új étterem a fővárosban.
Ebben leginkább az érdekes az, hogy a modern szórakozóhelyek, bárok klubok stb., közönsége és vezetősége inkább a liberális szavazótáborból kerül ki tapasztalataim szerint, mint ahogy Budapest is inkább liberális város volt mindig, ami azt jelenti, hogy a modern budapesti tőkésréteg azok ellen szavaz, akiknek a létüket köszönhetik. Akik mozgósítani tudták a munkásosztály kollektív erejét, hogy újjáépítésbe kezdjenek Budapest utcáin és szép házakat és tereket toljanak a liberális, szórakozni vágyó újgazdag ifjúság feneke alá. A budapesti liberális ifjúság mindig is anarchista szellemű volt, akkor sincs ínyükre a rend és az erős kéz, ha az egyet jelent az ő anyagi felvirágzásukkal, a szélsőséges szabadosság mindig is előre valóbb volt a számukra.
Ebben pedig mintha szövetségre találnának a lumpenproletariátusban, a budapesti hajléktalanok, idősek, lecsúszottak és bűnöző elemek seregeiben, akiknek szintén nincs igazán ínyükre Budapest felvirágoztatása, nekik nagyobb szükségük van a romos és szennyes Budapestre, ahol hajléktalanként zavartalanul el lehet heverészni az utcán, illetve a laza fegyelemben könnyebben el lehet lavírozni bűnözőként. Budapestre mindig is ez a zavaros szimbiózis volt a jellemző. Az anarchista és szertelen, de fényűző csillogásban élő úri réteg, és a szegénységben élő, de végletekig arrogáns és lázongó lumpenproletáriátus szimbiózisa. Csak az a nagy, hősi proletariátus válthatja meg ezt a beteg szimbiózist, amiről Marx írt, és ami iránt a kiábrándult baloldali áhítozott, akik kemény munkával most is újjáépítik Budapestet, hogy a liberális ifjúságnak legyen hol szórakoznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése