The scientifically revealed features of the Mars planet: as a result of its geological past, meteorological properties and potential water abundance the best candidate for a possible abode of extraterrestrial life. Therefore, there is a need for a scientific mission that reveals the possibility of living on the planet Mars in the past or in the present. The Mars astrobiological discovery should therefore follow a dual goal. Explore the surface formations of Mars and their geochemical composition with remote sensing devices. Also select rock samples. Possibly return to Earth.
The research of Martian life requires the exploration of a wide range of integrated planetary processes. We need to identify those places on the planet where circumstances are the most ideal for life's development. Where it is most likely that life has appeared in the past or in the present. Within this process, the geological and geophysical evolution of Mars should be explored. The history of volatile substances and the climate, as well as the characteristics of the surface and the groundwater environment should be examined.
The geographic and temporal distribution of liquid water should be explored. The geographic and temporal distribution of liquid water and the existence of other resources needed for life, such as energy, should be explored. We need to identify the areas where liquid water was present. It is necessary to analyze micro and macro material of sediments and other materials. Identify the organic molecules on the planet and explore the historical process of the formation of minerals. We must explore the geochemical characteristics of the planet, the specific mineral compositions and the life-style redox reactions. The ultimate goal of exploring the planet's entire astrobiological potential is to bring the collected material back to Earth so scientists can research for more advanced methods.
To achieve the goals, a Mars rover must be delivered to Mars. This should be built so that it can rove 20 kilometers with over its nominal 500 nominal lifetime. The rover must be equipped with a mast-based remote sensing instrument and an arm-based in-situ measurement capability. The ability to deposit collected rock samples in protective packaging must be ensured. Added as a primary as a contingency pairing in sample caches. These caches must be picked up by a later mission in a rising vehicle to return to Earth.
To identify the potential locations of Marsi life and to find evidence of life, the instruments of rover must have the following properties. It must be capable of collecting the rock samples in the proper state, without serious injuries, destroying, and returning them to the Earth in appropriate protective packaging. There is a need for an appropriate outdoor camera system that selects and identifies the required pattern of rock in the field environment. There is a need for electronic imaging devices that determine the texture of rocks and soil. There is a need for devices that detect mineral and organic compounds to find signs of life. There is a need for devices that measure the bulk concentration of the main chemical elements of the surfaces.
The creators of the mission designed only hard, arm-based tools by the rover to target the measuring instruments. So I suggest using new technologies to design and use soft and flexible tools to better test hard-to-reach areas. Such is a cliff, or the underground water streams on the planet. New technologies that can be used include flexible, soft robotics. The science of flexible robotics wants to build future robots from soft and flexible materials to make it easier to adapt to unpredictable environmental conditions than hard robots. That are absolutely interesting robot tools have been designed with this method. Small, polyp-shaped robots are also designed, which are able to climb through smaller slots with their flexible movement.
Robots are also designed that can swim and move in the water like a fish. These robots can penetrate into the lower gaps of the surface of the planet to be able to thoroughly examine the inside of cliff or the inside of underground water streams with cameras and sensors attached to them. Flexible robotics in the future may probably be combined with so-called 4D printing. The science of 4D printing want add the time to three spatial dimensions of 3D printing. This is done by printing third-dimensional objects from soft materials that are able to change their shape in time to external influences such as contact with heat or water. If we could build robots that are not only flexibile, but able to change their shape, they would be able to solve new tasks in the underground water streams of Mars.
It should be noted that not only large and difficult to move cameras and sensors exist. There is also a so-called endoscopic camera, consisting of a long cable that connects to the computer and a small camera mounted at the end. It is designed specifically for test of difficult access areas. I think such a device can be used to test of difficult acces area on Mars. To develop remote sensing, it would be necessary to use nature solutions. Certain animal species use solutions in the field of aerial or aquatic remote sensing, which can be used by technical sciences as well. I would like to describe two examples. The cockchafer beetle's head antennas can detect nectar and other plant foods by the air which contact with its antennas, and even an underground mushroom presence can detect with these. Scientific use of such a solution can help to find organic materials on Mars. Spiny lobster can detect odors underneath the water with its special antennas, which can help underwater remote sensing realize on Mars.
Works Cited
Raymond E. Arvidson, Lisa May: Planetary Science Decadal Survey Mars 2018 MAX-C Caching Rover http://www.nap.edu/…/App%20G%2007_Mars-Astrobiology-Explore…
Giada Gerboni: The incredible potential of flexible, soft robots https://www.ted.com/…/giada_gerboni_the_incredible_potentia…
Four-dimensional printing https://en.wikipedia.org/wiki/Four-dimensional_printing
Cheap USB Borescope Endoscope Camera Review https://www.youtube.com/watch?v=ee7Pr4XsDGw
Underwater sensors detect odors https://asknature.org/str…/underwater-sensors-detect-odors/…
Fan-like antennae aid sensing https://asknature.org/strat…/fan-like-antennae-aid-sensing/…
2018. augusztus 25., szombat
Bolygózene több naprendszerből
Létezik egy olyan oldal, ami a naprendszer bolygóinak mozgását konvertálja zenei hangokká. http://whitevinyldesign.com/solarbeat/ Én ezenkívül felfedeztem egy olyan oldalt is, amely az univerzumban máshol található újonnan felfedezett naprendszereket modellezi. Láthatólag egyszerre az összeset. https://www.youtube.com/watch?v=gnZVvYm6KKM Ezt hívják Kepler orrery-nek. Felmerült bennem az ötlet, nem lehetne az újonnan felfedezett naprendszerek bolygómozgásait, vagy ilyen naprendszerek egész csoportjainak, tehát egész Kepler orrery-knek a bolygómozgásait felhasználva zenei hangokat konstruálni.
Egy szombathelyi kiállításról
Leírnám akkor, hogy mit láttam és hallottam Szombathelyen a rómaiak csillaghitéről szóló kiállításon. A rómaiak vallásossága szorosan összefüggött az égitestekkel, közelebbről a naprendszer bolygóival. A naprendszer bolygóit Isteneikkel hozták kapcsolatba. Nem lehet pontosan tudni, hogy a bolygókat nevezték el Isteneikről, vagy Isteneiket a bolygókról. Mindenki ismeri a római Istenneveket: Mars, Merkúr, Jupiter, Szaturnusz, Vénusz vagy éppen Sol, aki a nap Istene volt a rómaiaknál. Még a holdat is megistenítették. Akinek, mint kiderült a Lucifer, vagyis a fényhozó melléknevet adták.
Ezeket az eltérő istenségeket különféle tulajdonságokkal ruházták fel. Vénusznak például nőies tulajdonságokat adtak, Merkúr pedig a bolyongó vándorok Istene volt. Sol a nap pedig a birodalmat reprezentálta. Ami nagyon érdekes, hogy a római birodalom vége felé, amikor a keletről jött új vallások és kultuszok kezdték elárasztani a birodalmat, megjelent egy olyan kultusz is, amely magába olvasztotta, és egységesítette a rómaiaknak ezt az égitestekhez kötődő hitrendszerét. Ez volt a Mithrász kultusz. A Mithrász kultusz az egyik legnépszerűbb vallási forma volt a végóráit élő római birodalomban, főleg az európai területeken volt elterjedt.
A Mithrász Istennév állítólag perzsa, vagy indiai eredetű, de a tudomány mai állása szerint a vallás római megfelelője egész más volt, mint keleten, csak a nevet kölcsönözték keletről. A vallás központi eleme, mint sok más római kultusznak is, egy beavatási szertartás volt, amelynek hét szintje volt, és mind a hét szint egy a római vallásosságban meglévő bolygóistenséghez kötődött. Sorrendben: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Hold, Nap, Szaturnusz. Ezt a hét szintet kellett végigjárnia a beavatottnak, hogy a csillagok világán keresztül a mennybe jusson. A beavatást egy barlangszerű vallási létesítményben (mithraneum) végezték, amelynek a felépítése, szakrális geográfiája is ezeket az asztrológiai jelképeket tükrözte. A Fertőrákosi mithraneum mennyezetét például csillagokkal díszítették.
Mivel pedig Mithrász útja a hét bolygószinten keresztül a mennybe vezetett, ez a kultusz olyan hatást gyakorolt a római hitéletre, hogy a túlvilág képzete, amely addig a Föld gyomrában, egy sötét és reményvesztett helyen foglalt helyet római hitrendszerben, kezdett átkerülni az égbe. Ami tulajdonképpen a szintén akkoriban megjelenő kereszténységgel rokonítja a Mithrász kultuszt, mint ahogy az is, hogy egyes legendák szerint Mithrász szűztől született, vagy a vérkeresztség motívuma is, konkrétan az a legenda, hogy Mithrász egy bika leölésével teremtette a világot, hogy késsel megszúrta a bikát, és kiömlő véréből lett a világ, vagy másként a tejút, ahol a bika kiömlő vére csillagászati jelleget vesz fel. A beavatottakat is egy bika vérével öntötték le, amely a vérkeresztség jellegzetes motívuma, és Krisztus kiömlő vérével van analógiában.
Hogy a túlvilág a birodalom vége felé kezdett átáramlani az égbe, és ezt csillagászati motívumok kísérték az is jelzi, hogy amikor Julius Ceasar Istenné avatta magát megjelent az égen egy üstökös, amit a római köznép úgy értelmezett, hogy a császár lelke az égbe költözött. A Mithrász kultusz az égbe jutást kínálta a rómaiaknak, és ez először csak és kizárólag a császárok privilégiuma volt akkoriban. Így a Mithrász kultusz úgy egységesítette a rómaiak égitestekhez kötődő vallási képzeteit, hogy a menny felé irányította őket. A mennyországot a csillagok közé helyezte. Egy jól ismert vallásfilozófus, Molnár Tamás szerint pedig a csillagászat keresztény tudomány, mert csak azáltal vált lehetővé a csillagos ég tudományos vizsgálata, hogy a kereszténység megtisztította a csillagokat a hozzájuk kapcsolódó pogány vallási képzetektől, démoni lényektől. Ahogy a Mithrász kultusz a csillagok közé helyezte a mennyországot, úgy a kereszténység a keresztény mennyország tiszta fényével sterilizálta a csillagos eget.
Így ha igazak a kiállítás tételei, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a legnagyobb ellenfele volt e a Mithrász kultusz a kereszténységnek, az ókori Rómában, ahogy azt a vallástörténészek állítják, vagy inkább az előkészítője?
Felhasznált Irodalom:
Mithrász: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mithr%C3%A1sz
Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Mágia és csillaghit a rómaiaknál – időszaki kiállítás anyaga, Szombathely ISEUM SAVARIENSE, 2018.
Ezeket az eltérő istenségeket különféle tulajdonságokkal ruházták fel. Vénusznak például nőies tulajdonságokat adtak, Merkúr pedig a bolyongó vándorok Istene volt. Sol a nap pedig a birodalmat reprezentálta. Ami nagyon érdekes, hogy a római birodalom vége felé, amikor a keletről jött új vallások és kultuszok kezdték elárasztani a birodalmat, megjelent egy olyan kultusz is, amely magába olvasztotta, és egységesítette a rómaiaknak ezt az égitestekhez kötődő hitrendszerét. Ez volt a Mithrász kultusz. A Mithrász kultusz az egyik legnépszerűbb vallási forma volt a végóráit élő római birodalomban, főleg az európai területeken volt elterjedt.
A Mithrász Istennév állítólag perzsa, vagy indiai eredetű, de a tudomány mai állása szerint a vallás római megfelelője egész más volt, mint keleten, csak a nevet kölcsönözték keletről. A vallás központi eleme, mint sok más római kultusznak is, egy beavatási szertartás volt, amelynek hét szintje volt, és mind a hét szint egy a római vallásosságban meglévő bolygóistenséghez kötődött. Sorrendben: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Hold, Nap, Szaturnusz. Ezt a hét szintet kellett végigjárnia a beavatottnak, hogy a csillagok világán keresztül a mennybe jusson. A beavatást egy barlangszerű vallási létesítményben (mithraneum) végezték, amelynek a felépítése, szakrális geográfiája is ezeket az asztrológiai jelképeket tükrözte. A Fertőrákosi mithraneum mennyezetét például csillagokkal díszítették.
Mivel pedig Mithrász útja a hét bolygószinten keresztül a mennybe vezetett, ez a kultusz olyan hatást gyakorolt a római hitéletre, hogy a túlvilág képzete, amely addig a Föld gyomrában, egy sötét és reményvesztett helyen foglalt helyet római hitrendszerben, kezdett átkerülni az égbe. Ami tulajdonképpen a szintén akkoriban megjelenő kereszténységgel rokonítja a Mithrász kultuszt, mint ahogy az is, hogy egyes legendák szerint Mithrász szűztől született, vagy a vérkeresztség motívuma is, konkrétan az a legenda, hogy Mithrász egy bika leölésével teremtette a világot, hogy késsel megszúrta a bikát, és kiömlő véréből lett a világ, vagy másként a tejút, ahol a bika kiömlő vére csillagászati jelleget vesz fel. A beavatottakat is egy bika vérével öntötték le, amely a vérkeresztség jellegzetes motívuma, és Krisztus kiömlő vérével van analógiában.
Hogy a túlvilág a birodalom vége felé kezdett átáramlani az égbe, és ezt csillagászati motívumok kísérték az is jelzi, hogy amikor Julius Ceasar Istenné avatta magát megjelent az égen egy üstökös, amit a római köznép úgy értelmezett, hogy a császár lelke az égbe költözött. A Mithrász kultusz az égbe jutást kínálta a rómaiaknak, és ez először csak és kizárólag a császárok privilégiuma volt akkoriban. Így a Mithrász kultusz úgy egységesítette a rómaiak égitestekhez kötődő vallási képzeteit, hogy a menny felé irányította őket. A mennyországot a csillagok közé helyezte. Egy jól ismert vallásfilozófus, Molnár Tamás szerint pedig a csillagászat keresztény tudomány, mert csak azáltal vált lehetővé a csillagos ég tudományos vizsgálata, hogy a kereszténység megtisztította a csillagokat a hozzájuk kapcsolódó pogány vallási képzetektől, démoni lényektől. Ahogy a Mithrász kultusz a csillagok közé helyezte a mennyországot, úgy a kereszténység a keresztény mennyország tiszta fényével sterilizálta a csillagos eget.
Így ha igazak a kiállítás tételei, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a legnagyobb ellenfele volt e a Mithrász kultusz a kereszténységnek, az ókori Rómában, ahogy azt a vallástörténészek állítják, vagy inkább az előkészítője?
Felhasznált Irodalom:
Mithrász: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mithr%C3%A1sz
Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Mágia és csillaghit a rómaiaknál – időszaki kiállítás anyaga, Szombathely ISEUM SAVARIENSE, 2018.
2018. július 22., vasárnap
Automatikus tárgyszavazás a titkosszolgálati megfigyelésben
Sokat lehetett hallani az utóbbi időben a titkosszolgálati megfigyelésről, amelyet egykor a kommunista NDK-ban a német szocialista titkosrendőrség a STASI végzett, majd manapság az elhíresült lehallgatási botrány során kiderült amerikai megfigyelési rendszer, az NSA van terítéken, amely már az egész internetre kiterjedő adatgyűjtést végez. A STASI az 1953-ban kitört NDK felkelés nyomán jött létre, hogy adatokat gyűjtsenek a párt elleni újabb szervezkedések gyors felderítésére és elfojtására. Az amerikai NSA pedig a 2001 szeptember 11.-ei terrortámadás nyomán jött létre, az esetleges újabb terrorista szervezkedések gyors felderítésére és elfojtására.
A két szervezet közötti legfőbb különbségek abban érhetők tetten, hogy a STASI alapjában véve még alacsony technológiai felszereltséggel dolgozott, és így nem számítógépes algoritmusokat, hanem beszervezett emberi kémeket vett igénybe a lakosság megfigyelésére, akik folyamatosan jelentéseket írtak közvetlen környezetükről. Az NSA viszont az elektronikus technológiát használja adatgyűjtésre. Folyamatosan rögzíti a világ egészén lefolytatott telefonhívások, e-mail küldések, chat beszélgetések, stb. adatait. Ezeket elemzi folyamatosan, hogy megtalálja az újabb terrorista szervezkedések jeleit.
Fontos különbség még a két szervezet között, hogy míg a STASI alapvetően a az emberek közötti kommunikáció tartalmi oldalát rögzítette, tehát konkrétan elhangzott beszélgetéseket, cselekedeteket rögzített, addig az NSA, csak az elektronikus hálózatokon lezajló kommunikáció metaadatait rögzíti, vagyis a kommunikáció körülményeiről szerez adatokat. Így egy telefonbeszélgetés földrajzi helyéről, idejéről, vagy egy e-mail elküldésének időpontjáról, stb. Ami ugyan kevesebb információt tartalmaz, de hatékonyabb megfigyelést tesz lehetővé, mert így táblázatba rendezhető adatokat kapnak, amelyeken matematikai és statisztikai eszközökkel teljes körű elemzéseket végezhetnek, míg a kommunikáció tartalmi oldalának elemzéséhez rengeteg emberre lenne szükség, hogy minden hálózaton lefolytatott beszélgetést külön elolvasson, vagy meghallgasson.
Így viszont statisztikai eszközökkel gyors elemzéseket lehet végezni arról, hogy az emberek kommunikációjában mi számít normális, és mi számít gyanús viselkedésnek, ha például valahol két személy egyszerre kapcsolja ki a mobiltelefonját, vagy ha túl sokáig beszélget valaki egymással stb. Ilyen esetekben utána lehet nézni ezen a gyanús viselkedésű személyek személyazonosságának, és célzott megfigyelést lehet rajtuk végezni. Miután kiderült, hogy Amerika ilyen formában figyeli meg a világot, bizonyos politikai szervezetek aggályaikat fejezték ki amiatt, hogy ez a magánélet megsértését, és ezzel együtt a demokratikus jogok megsértését jelenti. Én egyet értek azzal az alapelvvel, hogy meg kell figyelni, és ki kell szűrni az esetleges terrorista támadásokat. Ezért azon gondolkodom, hogy nem e lehetne hatékonyabbá tenni a megfigyelést úgy, hogy ötvözzük a STASI-nak a kommunikáció tartalmára irányuló megfigyelési módszereit az NSA-nak a kommunikáció körülményeire irányuló megfigyelési technikájával, hogy nemcsak a kommunikáció körülményeihez, tehát a beszélgetés földrajzi helyéhez, hosszához stb., adunk metaadatokat, hanem annak tartalmához is.
Konkrétan arra gondoltam, hogy automatikusan tárgyszavazni lehetne a hálózaton lezajló beszélgetések tartalmát, mint ahogy a könyvtárakban a könyvtári dokumentumokat tárgyszavazzák a könyvtárosok, azok témái szerint. Így például ha a hálózaton valaki egy szerelmes e-mailt küld valaki másnak, akkor annak azt a tárgyszót lehetne adni, hogy szerelem, ha valakik éppen egy bűncselekmény elkövetéséről beszélgetnek az interneten, annak lehetne azt a tárgyszót adni, hogy bűnözés és így tovább. Így ugyanolyan egyszavas, táblázatba rendezhető metaadatokhoz jutnánk, mint a kommunikáció körülményeinek a rögzítésekor, és ezeknek az adatoknak az elemzésével hatékonyabban tudnánk azonosítani az esetleges veszélyforrásokat.
Ha például egy telefonhívás tárgyszavazásakor olyan tárgyszót kapunk, hogy terrorizmus, akkor már azonosítottunk is a veszélyforrást, és ha ezeket a tárgyszavakat táblázatba rendezzük, akkor azok gyorsan visszakereshetővé válnak. Már vannak olyan automatikus tárgyszavazó programok, amelyek az elektronikus dokumentumok tartalmának elemzésével gyorsan, és automatikusan tudnak tárgyszavakat rendelni elektronikus dokumentumokhoz az különféle elektronikus adatbázisokban, így emberi munkavégzés nélkül is gyorsan lehet ma már tárgyszavazni, miért ne alkalmazhatnánk ezt a titkosszolgálati megfigyelésben is?
Felhasznált Irodalom:
Dr. Kovács Béla Lóránt: Automatikus Tárgyszavazó Program (ATP) http://kifu.videotorium.hu/hu/recordings/10383
Global Media, War, and Technology https://www.edx.org/course/global-media-war-and-technology
A két szervezet közötti legfőbb különbségek abban érhetők tetten, hogy a STASI alapjában véve még alacsony technológiai felszereltséggel dolgozott, és így nem számítógépes algoritmusokat, hanem beszervezett emberi kémeket vett igénybe a lakosság megfigyelésére, akik folyamatosan jelentéseket írtak közvetlen környezetükről. Az NSA viszont az elektronikus technológiát használja adatgyűjtésre. Folyamatosan rögzíti a világ egészén lefolytatott telefonhívások, e-mail küldések, chat beszélgetések, stb. adatait. Ezeket elemzi folyamatosan, hogy megtalálja az újabb terrorista szervezkedések jeleit.
Fontos különbség még a két szervezet között, hogy míg a STASI alapvetően a az emberek közötti kommunikáció tartalmi oldalát rögzítette, tehát konkrétan elhangzott beszélgetéseket, cselekedeteket rögzített, addig az NSA, csak az elektronikus hálózatokon lezajló kommunikáció metaadatait rögzíti, vagyis a kommunikáció körülményeiről szerez adatokat. Így egy telefonbeszélgetés földrajzi helyéről, idejéről, vagy egy e-mail elküldésének időpontjáról, stb. Ami ugyan kevesebb információt tartalmaz, de hatékonyabb megfigyelést tesz lehetővé, mert így táblázatba rendezhető adatokat kapnak, amelyeken matematikai és statisztikai eszközökkel teljes körű elemzéseket végezhetnek, míg a kommunikáció tartalmi oldalának elemzéséhez rengeteg emberre lenne szükség, hogy minden hálózaton lefolytatott beszélgetést külön elolvasson, vagy meghallgasson.
Így viszont statisztikai eszközökkel gyors elemzéseket lehet végezni arról, hogy az emberek kommunikációjában mi számít normális, és mi számít gyanús viselkedésnek, ha például valahol két személy egyszerre kapcsolja ki a mobiltelefonját, vagy ha túl sokáig beszélget valaki egymással stb. Ilyen esetekben utána lehet nézni ezen a gyanús viselkedésű személyek személyazonosságának, és célzott megfigyelést lehet rajtuk végezni. Miután kiderült, hogy Amerika ilyen formában figyeli meg a világot, bizonyos politikai szervezetek aggályaikat fejezték ki amiatt, hogy ez a magánélet megsértését, és ezzel együtt a demokratikus jogok megsértését jelenti. Én egyet értek azzal az alapelvvel, hogy meg kell figyelni, és ki kell szűrni az esetleges terrorista támadásokat. Ezért azon gondolkodom, hogy nem e lehetne hatékonyabbá tenni a megfigyelést úgy, hogy ötvözzük a STASI-nak a kommunikáció tartalmára irányuló megfigyelési módszereit az NSA-nak a kommunikáció körülményeire irányuló megfigyelési technikájával, hogy nemcsak a kommunikáció körülményeihez, tehát a beszélgetés földrajzi helyéhez, hosszához stb., adunk metaadatokat, hanem annak tartalmához is.
Konkrétan arra gondoltam, hogy automatikusan tárgyszavazni lehetne a hálózaton lezajló beszélgetések tartalmát, mint ahogy a könyvtárakban a könyvtári dokumentumokat tárgyszavazzák a könyvtárosok, azok témái szerint. Így például ha a hálózaton valaki egy szerelmes e-mailt küld valaki másnak, akkor annak azt a tárgyszót lehetne adni, hogy szerelem, ha valakik éppen egy bűncselekmény elkövetéséről beszélgetnek az interneten, annak lehetne azt a tárgyszót adni, hogy bűnözés és így tovább. Így ugyanolyan egyszavas, táblázatba rendezhető metaadatokhoz jutnánk, mint a kommunikáció körülményeinek a rögzítésekor, és ezeknek az adatoknak az elemzésével hatékonyabban tudnánk azonosítani az esetleges veszélyforrásokat.
Ha például egy telefonhívás tárgyszavazásakor olyan tárgyszót kapunk, hogy terrorizmus, akkor már azonosítottunk is a veszélyforrást, és ha ezeket a tárgyszavakat táblázatba rendezzük, akkor azok gyorsan visszakereshetővé válnak. Már vannak olyan automatikus tárgyszavazó programok, amelyek az elektronikus dokumentumok tartalmának elemzésével gyorsan, és automatikusan tudnak tárgyszavakat rendelni elektronikus dokumentumokhoz az különféle elektronikus adatbázisokban, így emberi munkavégzés nélkül is gyorsan lehet ma már tárgyszavazni, miért ne alkalmazhatnánk ezt a titkosszolgálati megfigyelésben is?
Felhasznált Irodalom:
Dr. Kovács Béla Lóránt: Automatikus Tárgyszavazó Program (ATP) http://kifu.videotorium.hu/hu/recordings/10383
Global Media, War, and Technology https://www.edx.org/course/global-media-war-and-technology
2018. július 21., szombat
Halhatatlan gyász
Haldokló föld zárványban,
Holt életút jármában,
Parttalan homály dereng.
Úttalan utakon.
Lelkem sötétségbe zárva,
Gyász gyötrelemre várva,
Mélység sár vizét iszom.
Örökké tévelyegve,
Halhatatlan fények
Felé émelyegve.
Mindig meghalva,
Majd mindig újra
Feltámadva, hol
Engem sirat a sár,
És engem éltet a fény.
Örök agóniában,
Szakadatlan diszharmóniában,
Akár a halhatatlan gyász.
A vers Lisa Gerrard és Patrick Cassidy: Sailing to Byzantium című zeneművének hatására készült. Itt meghallgatható: spotify:track:5l2tyZmPz22Krx8HJawmmG
Holt életút jármában,
Parttalan homály dereng.
Úttalan utakon.
Lelkem sötétségbe zárva,
Gyász gyötrelemre várva,
Mélység sár vizét iszom.
Örökké tévelyegve,
Halhatatlan fények
Felé émelyegve.
Mindig meghalva,
Majd mindig újra
Feltámadva, hol
Engem sirat a sár,
És engem éltet a fény.
Örök agóniában,
Szakadatlan diszharmóniában,
Akár a halhatatlan gyász.
A vers Lisa Gerrard és Patrick Cassidy: Sailing to Byzantium című zeneművének hatására készült. Itt meghallgatható: spotify:track:5l2tyZmPz22Krx8HJawmmG
2018. július 3., kedd
A hvg és a baloldali média rejtett antiszemita megnyilvánulásai
A hvg baloldali hetilap hasábjain mostanában rendszeresen lehet olyan cikkeket olvasni, amelyek az internetes közösségi médiát, és azon belül is legfőképpen a facebookot támadják. Ezek a cikkek főképpen arról szólnak, hogy milyen nagy veszélyt jelent a felhasználókra nézve, ha megadják adataikat a közösségi médiumokban, mert azokkal visszaélhetnek. Rossz célokra használhatják fel őket, vagy éppen külső erők ellophatják ezeket az adatokat. Olykor pedig már-már egyfajta új világuralmi mítoszt vizionálnak a közösségi média mögé, hogy például a facebook és személy szerint Mark Zuckerberg, aki történetesen zsidó származású, korlátlan befolyást akar szerezni az emberiség felett azáltal, hogy megszerzi és használja adatainkat. Ez pedig szerintük alapjaiban veszélyezteti a demokráciát és az alapvető emberi jogokat szerte a világon.
Nem tudom, hogy vannak vele, de ez engem egyre inkább kezd emlékeztetni a Jobbik médiumaiban rendszeresen megjelenő összeesküvéselméletekre, ahol a szabadkőművesség akar ehhez hasonló módon világuralmat szerezni élén a zsidó pénzmágnással: Rothschild báróval. Csak itt a szabadkőművességet a közösségi média, a zsidó Rothschild bárót pedig a szintén zsidó Mark Zuckerberg helyettesíti. Nézzük meg közelebbről, hogy mi van emögött a mély baloldali ellenségeskedés mögött a közösségi médiával szemben. Valóban csak az emberi jogok és a demokrácia miatti félelem? Vagy inkább a baloldal egyetemesnek mondható és elsődleges célja, amelyet mindig is követett, vagyis a kapitalizmus megdöntése? Én a második lehetőségre szavazok, és ki is fogom fejteni, hogy miért.
A közösségi médián tudvalevőleg minden ember meg szokta adni több-kevesebb adatát, tehát az nem más, mint a személyi adatok egyfajta gyűjtőhelye. Az emberek adatai pedig, ahogy azt ki fogom fejteni a későbbiekben, motorjai a most kibontakozó új ipari forradalomnak és az erre épülő új kapitalizmusnak. Korunk technológiai szótárában az egyik legfontosabb fogalom a Big Data. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. A Big Data technológiákra épülő mesterséges intelligencia alkalmazásokat mindenhol alkalmazzák már szerte a gazdaságban, így az ipari termelésben, az önvezető autók gyártása terén stb.
A megnövekedett adatmennyiségre, vagyis a Big Data technológiára épülő mesterséges intelligencia alkalmazások pedig így motorjai lehetnek a most kibontakozó új ipari forradalomnak. Amit azért neveznek új, vagyis második ipari forradalomnak, mert jellegében hasonlóságot mutat az első ipari forradalommal. Hiszen ahogy az első ipari forradalomnak a mesterséges, emberi izmoktól elszakadt erő volt hajtóereje, így a gőzből, a szénből, az olajból, vagy éppen a villanyáramból származó mesterséges erő, addig ennek az ipari forradalomnak a mesterséges értelem a hajtóereje. Míg az első ipari forradalom gépeit a földből kibányászott szén, olaj, gáz és egyéb más foszilis energiahordozók működtették, addig ennek az ipari forradalomnak a gépeit az ember által létrehozott és gépekbe pumpált mesterséges értelem működteti.
Továbbá van még egy közös sajátossága is a két ipari forradalomnak. Hiszen mindkét esetben szükséges volt még valamire, ami felszínre hozta a mesterséges erőt, illetve a mesterséges értelmet. Ez az első esetben pénz volt, hiszen mindig is hitelpénzre volt szükség, hogy valaki vállalkozásba kezdjen és bányát nyisson, hogy ki tudja bányászni az első ipari forradalom elindításához szükséges nyersanyagokat, a szenet, az olajat vagy a gázt. A második esetben pedig ez a valami az adat, hiszen az embereknek meg kell adniuk az adataikat, hogy azokat a mesterséges intelligencia alkalmazások elemezni tudják, és így fejleszteni tudják önmagukat, hogy a második ipari forradalom motorjai lehessenek.
A pénzről részletesen ír Karl Marx a legismertebb baloldali forradalmár a Tőkében, ahol azt fejti ki, hogy a pénz forgási sebessége a kapitalizmus igazi motorja. A tőkés vállalkozásának elindításakor megvásárolja a szükséges termelési eszközöket, továbbá a munkások munkaerejét, majd amikor le lett gyártva és el lett adva a sok termék, akkor a munkás belefektetett munkaerejének csak kis részét téríti meg bér formájában. A többletet pedig eltulajdonítja, amiből jókora többletjövedelemre tesz szert, hogy az így nyert pénzen aztán újra termelőeszközöket, és munkaerőt vásároljon, amiből aztán újra többletnyereségre tesz szert, és így tovább a végtelenségig. A tőkének, vagyis a pénznek ez az örökös körforgása a kapitalizmus motorja Marx szerint, amely mindig újratermeli a tőkét, vagyis a pénzt, és ezt az örök körforgást kell megtörni ahhoz, hogy megdöntsük a kapitalizmust.
Vajon a mai kor marxistái nem ugyanezen elvek szerint akarnak e eljárni akkor, amikor arra buzdítanak, hogy ne adjuk meg adatainkat a közösségi oldalakon? Amikor azt mondják, hogy ne regisztráljunk oda? Vagy ha már regisztráltunk, akkor iratkozzunk ki onnan? Vajon, ha a mai kor kapitalizmusának már nem annyira a pénznek, hanem az adatnak a körforgása a hajtómotorja, akkor nem éppen az adat körforgását akarják ezzel megakasztani? Ha az emberek nem adják meg az adataikat a közösségi alkalmazásoknak, akkor a mesterséges intelligencia alkalmazásoknak nem lesz mivel fejleszteni magukat, és az új ipari forradalom megakad. Ahogy Marx a pénz körforgását akarta megtörni, úgy a mai kor marxistái az adat körforgását akarják megtörni, hogy elérjék a várva várt célt, és megdöntsék a nagytőkét.
Ami még érdekesebb, hogy a vígan támadott nagytőkés személye is analógiát igyekszik mutatni a régi korokkal. Abban a korban, amikor a pénz volt a kapitalizmus motorja, a kapitalizmusellenes összeesküvéselméletek a szabadkőművességet támadták, aki fantazmagóriáikban uralma alá akarja hajtani a világot, és az élén egy zsidó pénzmágnás báró Rothschild állt. Ma, amikor az adat a kapitalizmus motorja az új kapitalizmusellenes marxisták az adatokat felhasználó közösségi médiát támadják, amelynek az élén a zsidó informatikus adatmágnás Mark Zuckerberg áll. Tiszta sor, hogy a történelem mennyire ismétli önmagát, hihetetlen! Az antiszemita fantáziákban a zsidó személye mindig összefonódik magával a kapitalizmussal, vagy a modernitással, illetve a haladással. Marx is azt hirdette, hogy a zsidó szelleme egyenlő a pénzzel, a zsidó maga a kapitalizmus megtestesítője, így ez ma sem lehet másképp.
Nemrégiben olvastam egy angol nyelvű oldalon egy olyan elemzést, mely szerint az emberek azonosításához és megfigyeléséhez használatos Big Data alapú arcfelismerő szoftvereket főképp izraeli cégek gyártják és értékesítik tovább különféle titkosszolgálatoknak, mint például az amerikai CIA-nak. Illetve a közösségi média illetékeseinek, így a facebooknak. Ennek nyomán pedig a közösségi média és a titkosszolgálatok tevékenysége kezd összeérni. Ezek a már-már leplezetlenül antiszemita megnyilvánulások egyre szélesebb nyilvánosságot kapnak a baloldali média berkein belül.
Felhasznált Irodalom:
Kevin Kelly: Hogyan eredményezhet a mesterséges értelem második ipari forradalmat? https://www.ted.com/…/kevin_kelly_how_ai_can_br…/transcript…
Karl Marx: A tőke I-III. (A politikai gazdaságtan bírálata), Budapest, 1949.
Konrad Löw: A kommunista ideológia vörös könyve, Kairosz kiadó, 2003.
Itt a lista: 52 vállalatnak adta át adatainkat a Facebook, meglepetések is akadnak http://hvg.hu/…/20180702_facebook_adatmegosztas_telefongyar…
Frederic Morton: A Rothschildok - Egy család története, Corvina, Budapest, 2002.
Global Media, War, and Technology https://www.edx.org/course/global-media-war-and-technology
Nem tudom, hogy vannak vele, de ez engem egyre inkább kezd emlékeztetni a Jobbik médiumaiban rendszeresen megjelenő összeesküvéselméletekre, ahol a szabadkőművesség akar ehhez hasonló módon világuralmat szerezni élén a zsidó pénzmágnással: Rothschild báróval. Csak itt a szabadkőművességet a közösségi média, a zsidó Rothschild bárót pedig a szintén zsidó Mark Zuckerberg helyettesíti. Nézzük meg közelebbről, hogy mi van emögött a mély baloldali ellenségeskedés mögött a közösségi médiával szemben. Valóban csak az emberi jogok és a demokrácia miatti félelem? Vagy inkább a baloldal egyetemesnek mondható és elsődleges célja, amelyet mindig is követett, vagyis a kapitalizmus megdöntése? Én a második lehetőségre szavazok, és ki is fogom fejteni, hogy miért.
A közösségi médián tudvalevőleg minden ember meg szokta adni több-kevesebb adatát, tehát az nem más, mint a személyi adatok egyfajta gyűjtőhelye. Az emberek adatai pedig, ahogy azt ki fogom fejteni a későbbiekben, motorjai a most kibontakozó új ipari forradalomnak és az erre épülő új kapitalizmusnak. Korunk technológiai szótárában az egyik legfontosabb fogalom a Big Data. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. A Big Data technológiákra épülő mesterséges intelligencia alkalmazásokat mindenhol alkalmazzák már szerte a gazdaságban, így az ipari termelésben, az önvezető autók gyártása terén stb.
A megnövekedett adatmennyiségre, vagyis a Big Data technológiára épülő mesterséges intelligencia alkalmazások pedig így motorjai lehetnek a most kibontakozó új ipari forradalomnak. Amit azért neveznek új, vagyis második ipari forradalomnak, mert jellegében hasonlóságot mutat az első ipari forradalommal. Hiszen ahogy az első ipari forradalomnak a mesterséges, emberi izmoktól elszakadt erő volt hajtóereje, így a gőzből, a szénből, az olajból, vagy éppen a villanyáramból származó mesterséges erő, addig ennek az ipari forradalomnak a mesterséges értelem a hajtóereje. Míg az első ipari forradalom gépeit a földből kibányászott szén, olaj, gáz és egyéb más foszilis energiahordozók működtették, addig ennek az ipari forradalomnak a gépeit az ember által létrehozott és gépekbe pumpált mesterséges értelem működteti.
Továbbá van még egy közös sajátossága is a két ipari forradalomnak. Hiszen mindkét esetben szükséges volt még valamire, ami felszínre hozta a mesterséges erőt, illetve a mesterséges értelmet. Ez az első esetben pénz volt, hiszen mindig is hitelpénzre volt szükség, hogy valaki vállalkozásba kezdjen és bányát nyisson, hogy ki tudja bányászni az első ipari forradalom elindításához szükséges nyersanyagokat, a szenet, az olajat vagy a gázt. A második esetben pedig ez a valami az adat, hiszen az embereknek meg kell adniuk az adataikat, hogy azokat a mesterséges intelligencia alkalmazások elemezni tudják, és így fejleszteni tudják önmagukat, hogy a második ipari forradalom motorjai lehessenek.
A pénzről részletesen ír Karl Marx a legismertebb baloldali forradalmár a Tőkében, ahol azt fejti ki, hogy a pénz forgási sebessége a kapitalizmus igazi motorja. A tőkés vállalkozásának elindításakor megvásárolja a szükséges termelési eszközöket, továbbá a munkások munkaerejét, majd amikor le lett gyártva és el lett adva a sok termék, akkor a munkás belefektetett munkaerejének csak kis részét téríti meg bér formájában. A többletet pedig eltulajdonítja, amiből jókora többletjövedelemre tesz szert, hogy az így nyert pénzen aztán újra termelőeszközöket, és munkaerőt vásároljon, amiből aztán újra többletnyereségre tesz szert, és így tovább a végtelenségig. A tőkének, vagyis a pénznek ez az örökös körforgása a kapitalizmus motorja Marx szerint, amely mindig újratermeli a tőkét, vagyis a pénzt, és ezt az örök körforgást kell megtörni ahhoz, hogy megdöntsük a kapitalizmust.
Vajon a mai kor marxistái nem ugyanezen elvek szerint akarnak e eljárni akkor, amikor arra buzdítanak, hogy ne adjuk meg adatainkat a közösségi oldalakon? Amikor azt mondják, hogy ne regisztráljunk oda? Vagy ha már regisztráltunk, akkor iratkozzunk ki onnan? Vajon, ha a mai kor kapitalizmusának már nem annyira a pénznek, hanem az adatnak a körforgása a hajtómotorja, akkor nem éppen az adat körforgását akarják ezzel megakasztani? Ha az emberek nem adják meg az adataikat a közösségi alkalmazásoknak, akkor a mesterséges intelligencia alkalmazásoknak nem lesz mivel fejleszteni magukat, és az új ipari forradalom megakad. Ahogy Marx a pénz körforgását akarta megtörni, úgy a mai kor marxistái az adat körforgását akarják megtörni, hogy elérjék a várva várt célt, és megdöntsék a nagytőkét.
Ami még érdekesebb, hogy a vígan támadott nagytőkés személye is analógiát igyekszik mutatni a régi korokkal. Abban a korban, amikor a pénz volt a kapitalizmus motorja, a kapitalizmusellenes összeesküvéselméletek a szabadkőművességet támadták, aki fantazmagóriáikban uralma alá akarja hajtani a világot, és az élén egy zsidó pénzmágnás báró Rothschild állt. Ma, amikor az adat a kapitalizmus motorja az új kapitalizmusellenes marxisták az adatokat felhasználó közösségi médiát támadják, amelynek az élén a zsidó informatikus adatmágnás Mark Zuckerberg áll. Tiszta sor, hogy a történelem mennyire ismétli önmagát, hihetetlen! Az antiszemita fantáziákban a zsidó személye mindig összefonódik magával a kapitalizmussal, vagy a modernitással, illetve a haladással. Marx is azt hirdette, hogy a zsidó szelleme egyenlő a pénzzel, a zsidó maga a kapitalizmus megtestesítője, így ez ma sem lehet másképp.
Nemrégiben olvastam egy angol nyelvű oldalon egy olyan elemzést, mely szerint az emberek azonosításához és megfigyeléséhez használatos Big Data alapú arcfelismerő szoftvereket főképp izraeli cégek gyártják és értékesítik tovább különféle titkosszolgálatoknak, mint például az amerikai CIA-nak. Illetve a közösségi média illetékeseinek, így a facebooknak. Ennek nyomán pedig a közösségi média és a titkosszolgálatok tevékenysége kezd összeérni. Ezek a már-már leplezetlenül antiszemita megnyilvánulások egyre szélesebb nyilvánosságot kapnak a baloldali média berkein belül.
Felhasznált Irodalom:
Kevin Kelly: Hogyan eredményezhet a mesterséges értelem második ipari forradalmat? https://www.ted.com/…/kevin_kelly_how_ai_can_br…/transcript…
Karl Marx: A tőke I-III. (A politikai gazdaságtan bírálata), Budapest, 1949.
Konrad Löw: A kommunista ideológia vörös könyve, Kairosz kiadó, 2003.
Itt a lista: 52 vállalatnak adta át adatainkat a Facebook, meglepetések is akadnak http://hvg.hu/…/20180702_facebook_adatmegosztas_telefongyar…
Frederic Morton: A Rothschildok - Egy család története, Corvina, Budapest, 2002.
Global Media, War, and Technology https://www.edx.org/course/global-media-war-and-technology
2018. június 17., vasárnap
A történelem vége zsákutca lehet, és ha igen mi a megoldás?
Francis Fukuyama: A történelem vége című könyve a 90-es évek slágertémája volt. Nekem már megjelent ezzel kapcsolatban egy cikkem egy rangos magyar társadalomtudományi folyóiratban, aminek, ennek ellenére, mindmáig kevés visszhangja volt. Most folytatnám ezzel kapcsolatos eszmefuttatásaimat, mert már úgy érzem jobban értem Hegel filozófiáját, amire Fukuyama gondolatmenetét építette, holott szerintem ő maga sem értette meg ezt a filozófiai rendszert.
Hegel történelemfilozófiája lényegében nem más, mint a modern káoszelméletnek a történelemre való alkalmazása. Nála az emberi történelem úgy bontakozik ki, mint egy fraktál, amely a káoszjelenségek legattraktívabb megjelenítője. „A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az ilyen rendszerek érzékenyek a kezdőfeltételekre (lásd pillangóhatás). A sok összetevőből álló, bonyolult rendszerekről (például légkör, turbulens folyadékáramlás, lemeztektonika, gazdasági folyamatok stb.) régóta ismert, hogy bonyolult lehet a viselkedésük. A káoszelmélet nagy eredménye azonban annak kimutatása, hogy egyszerű, néhány állapotjelzővel leírható determinisztikus rendszerek is mutathatnak összetett, megjósolhatatlan viselkedést.”
Magyarul a káoszjelenség olyan determinisztikus jelenségek gyűjtőneve, amelyekbe a mély determinizmus, vagyis előre meghatározottság, ellenére mégis befurakszik a véletlenszerűség, a kiszámíthatatlanság, amit szabadságnak is nevezhetünk. Az egyik legmeghatározóbb káoszjelenség, amit Hegel történelemfilozófiájának szemléltetésére is alkalmazhatunk az nem más, mint az emberi test kifejlődése. Az emberi szervezet egy DNS-nek nevezett óriásmolekulából fejlődik ki, amelyben az emberi szervezet minden lehetséges tulajdonsága, mint kémiai információ bele van zsúfolva, eléggé determinisztikus módon, hiszen ezek az egybekapcsolt információk előre meghatározzák, hogy mivé lehet egy emberi lény. Majd a fejlődés során, ahogy egy pillangó szárcsapásból létrejövő légmozgásból vihar fejlődik egy másik földrészen, úgy a DNS-ben meglévő genetikai információk lassan elkülönülnek ebből a kollektív egységből. Kézzé, lábbá, szemmé alakulnak, úgy, hogy a véletlenszerűség, vagyis a szabadság beférkőzik a DNS determinisztikus rendszerébe a káoszelmélet törvényszerűségeinek megfelelően, és kibontja az abban meglévő lehetőségeket.
Ezt a biológusok már régóta tudják, hogy az emberi test a káoszelmélet törvényszerűségeinek megfelelően fejlődik ki a DNS-ből, éppen ezért az emberi test, vagyis az érhálózat, az izomzat stb. hasonló egy fraktálhoz. Lényegében minden, ami a káoszelmélet törvényei szerint fejlődik az nem más, mint kibontakozás, ahol egy meglévő determinisztikus magba beférkőzik a véletlenszerűség, a szabadság és a fejlődés során elkülönülnek a benne már meglévő részek. Hegel lényegében ezt a fejlődési modellt alkalmazta a történelemre. A történelem az ő szemléletében nem más, mint hogy egy szigorú törvények uralta kollektív társadalmi közösségből a történelem végén kialakul az egymástól elkülönülő, öntudatos egyének polgárinak nevezett anarchisztikus társadalma. A társadalmi determinizmusba beférkőző véletlenszerűség, és szabadság Hegel szemében a szellem, amely a történelem előrehaladtával egyre inkább átitatja a világot.
Így a hegeli történelemfilozófiában a társadalmi haladás nem technikai fejlődést, vagy életszínvonal növekedést jelent, hanem a kollektív társadalmi rendszer részeinek lassú elkülönülését, magyarul az emberi egyének társadalomtól való egyre határozottabb elkülönülését, ahol a történelem végén minden emberi egyén saját maga határozhatja meg minden életmegnyilvánulását felszabadulva minden hatalom és tekintély alól. Ez az anarchisztikus modell lenne a történelem vége, amely viszont Hegel filozófiájában is csak annyit állít magáról, hogy a lehető legszabadabb, de semmiképpen sem a legjobb társadalmi formáció. Hiszen ez sem elégíti ki az ember minden veleszületett igényét.
Ez jól látszik a történelem végéről kialakult társadalmi diskurzusból is, amelynek az egyik legfőbb ellenvetése a történelem végével kapcsolatban, hogy perspektíva nélküli és új eszmék nélküli, mert az emberiségnek nincs ötlete, hogy hova fejlődhetne tovább, nem tudja, hogy hogyan folytathatná saját történelmét. Még hogy nincs ötlete? Kérdezhetné valaki. Hiszen szinte minden nap jelennek meg olyan könyvek, amelyek új világmegváltó gondolatokat hirdetnek a környezetvédelemről, a művészetről, vagy éppen a tudomány fejlődéséről. Nem volt még olyan kor a világtörténelemben ahol ilyen szabadon megnyilvánulhatott volna mindenki az interneten a különféle blogokon, közösségi oldalakon szerte a kibertérben, ahol mindennap új és új gondolatok fogalmazódnak meg a világ jövőjét illetően, mint ahogy nincs hiány az új művészi kifejezéseket illetően sem a különféle zene, videó, kép és egyéb más médiatermékeket megosztó oldalakon sem.
Tehát ez nyilvánvalóan nem igaz. Új eszmékből nincs hiány, sőt éppen, hogy túltermelés van belőle. Amiért mégis úgy érzik az emberek, hogy ez a világ eszmék és ötletek nélkül való, és amiért talajt vesztettnek érzik magukat benne, az azért van, mert ezeknek az eszméknek nincs lehetőségük arra, hogy történelemformáló erővé lépjenek elő. Hiszen a történelem végének eszméjéből az következik, hogy ha egy emberi egyén eszméjével előtérbe tudna kerülni, és azt a többi emberre ráerőltetve kollektív egységbe tudná őket vonni, és velük együtt történelemformáló erővé tudna előlépni, az a rendszer logikájából következően nem előrehaladás lenne a történelemben, hanem visszarendeződés. Mert a történelmi haladás a hegeli rendszer szerint éppen a kollektív egységtől való folyamatos elkülönülést jelenti, ami korunkra befejeződött, tehát nincs lehetőség arra, hogy valamilyen társadalmi szegmens történelemformáló erővé lépjen elő, hanem csak egymással hadakozó, vagy éppen egymással együtt sodródó emberi egyének halmaza létezhet a társadalomban, amelyeknek véletlenszerű egyéni konfliktusai, zseniális vagy éppen rossz ötletei indukálhatnak fejlődést ugyan a társadalom bizonyos területein. Mint például a tudomány vagy a művészet területén, de olyasmi, hogy a társadalom egésze egy karizmatikus egyén mögé állva valamiféle konkrét cél felé haladjon ezután már soha többé nem lehetséges.
Korunkban minden egyénnek van lehetősége arra, hogy az interneten közzétegye véleményét, gondolatait, de arra hogy ezek köré a gondolatok köré tömegek álljanak be, és hogy valamiféle történelemformáló erővé váljanak, vajmi kevés esély van. Itt Magyarországon Orbán Viktort tartják olyan egyéniségnek, aki tömegeket tud megmozgatni, de szerintem őmögéje sem azért állnak be az emberek, mert annyira szeretik, és minden gondolatával egyet értenek, hanem mert ha nem őt választanák az a teljes anyagi és szellemi ellehetetlenülés felé taszítaná őket. Egyszerűen azért állnak be mögé, mert nincs más alternatíva. Teljes lelkesedéssel csak azokban a korokban álltak be valamilyen eszme vagy egyén mögé az emberek, amikor a fejlődés még az ő egyéniségük függetlenebbé válása felé haladt. Csak olyan személyek és eszmék mögé álltak be nagy lelkesedéssel, amelyek az ő egyéni függetlenedésüket ígérték. Amikor már ez a folyamat lezajlott és a további fejlődés már csak úgy lehetséges, hogy valamilyen célnak, személynek vagy közösségnek alá kell rendelődni, a lelkesedés azonnal alábbhagy.
Ebben a rendszerben az emberi egyén szabadon kifejezheti egyéniségét, kiírhatja a gondolatait az internetre, felrakhat oda művészeti vagy tudományos műveket is, de arra, hogy egyéniségét ezen túl kiterjessze, vagyis hogy az őt körül vevő világ felett egyéniségével befolyást és hatalmat szerezzen, és a történelmet saját igényei szerint alakítsa, vajmi kevés lehetősége van. Ha sikerül is neki azt az alárendeltjei, akkor is csak kényszerként fogják megélni, amit rájuk erőltettek sohasem fogják önként elfogadni. Pedig az ember alapvető szükséglete nemcsak az, hogy egyéniségét kifejezze, hanem hogy kiterjessze. A hatalom, a hatalom akarása a történelem igazi mozgatórugója, ahogy Nietzsche mondta, és ettől fosztja meg az embert a történelem vége. Ezért írtam a címben azt, hogy a történelem vége végeredményben egy zsákutca.
Mi a megoldás erre? Térjünk vissza a történelem vége anarchisztikus modellje helyett a szocializmusba? Ha a történelem mozgatóereje a hatalom akarása, akkor az anyagi javak méltányos elosztása, ami a szocializmus ígér, szintúgy nem fogja kielégíteni az emberi szükségleteket, csak az ember másik ember feletti hatalmának méltányos vagy egyenlő elosztása elégítheti ki az embert, ami ugye a való világban lehetetlen, mert soha nem uralkodhat mindenki mindenki más felett egyenlő mértékben. Ezért az egyetlen, bár nem tökéletes megoldás, ha a hatalom gyakorlását a való világból a kibertérbe visszük át.
Filippo Brunelleschi a XV. század Itáliájában megalkotta a perspektíva gondolatát, amikor észrevette, hogy az ortoghonális vonalak, vagyis azok a vonalak, amelyek a tőlünk távolodó tárgyak méretarányait követik a térben, a végtelenben konvergálnak egymással. Ezt Erwin Panofsky művészetfilozófus úgy értelmezte, hogy a perspektíva centrumából valójában a végtelenség tör be az általunk ismert háromdimenziós térbe a Kant által feltételezett intelligbilis világból, amely az emberi elme által érzékelt és megszervezett valóságon kívül áll, és a végtelenség szervezi meg az általunk ismert háromdimenziós teret.
A kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a filozófiai gondolat az információs kor valóságához, amikor az általunk ismert valóságot egyre inkább átszövi és behálózza a computerizált virtuális valóság? Közelebbről átitathatja e a virtuális valóságot a végtelenség, és a korlátlanság. Korunk technológiai szótárában az egyik legfontosabb fogalom a Big Data. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. Az ember bár a tudomány területén szerteágazó szellemi birodalmat alkotott, igazi lételemét még ma is főként a művészetben találja meg, amellyel a tudomány sok száz szállal összefonódik. Éppen ezért először is a művészeti alkotások birodalmára lehetne alapozni azt a végtelenséget és korlátlanságot, amit az ember a virtuális valóságban megtapasztalhat. Így arra a gondolatra jutottam, hogy érdemes lenne betáplálni egy nagy terjedelmű Big Data alkalmazásba a világ összes építészeti, festészeti, szobrászati alkotásának fotóanyagát, illetve a világ összes zeneművének hanganyagát. Majd ezt az óriási Big Data alkalmazást úgy beprogramozni, hogy ki tudja elemezni a fényképeken szereplő egyes művészeti alkotások stílusbeli sajátosságait, majd azokat ötvözni tudja egymással mindig új és új művészeti alkotásokat létrehozva, és ezeket megjelenítve egy számítógépes VR játékban. Ebbe pedig, ha egy ember belép, akkor, mint egy sodródó álomban folyamatosan nyomon követheti a művészet mindig új és új metamorfózisait, átalakulásait egy végtelen és korlátlan hullámzásban, ami tényleg a végtelenség és korlátlanság betörését jelenti a virtuális valóságba.
De nem muszáj csak művészetről beszélnünk, van egy másik ága is a Big Data alkalmazásoknak, ami a genetikával kapcsolatos. Az emberiség génállományának kémiai leírását manapság egyre növekvő adatbázisokban rögzítik, már több mint egymilliárd ember genetikai kódját rögzítették genetikai adatbázisokban, amelyeket szintén Big Data módszerekkel elemeznek. Ezt hívják génszekvenálásnak, ami azt jelenti, hogy a különféle genetikai információkból a tudósok kielemzik, hogy azokból hogyan épülhetnek fel a különféle emberi tulajdonságok. Véleményem szerint ezt is beleprogramozhatnánk a játékba, hogy az alkalmazás a genetikai adatbázisban található különféle genetikai információkat kombinálja és ezekből az új kombinált genetikai információkból olyan új emberi személyek digitális lényeit építsék fel, és jelenítsék meg a játékban, akik sohasem léteztek a világtörténelemben. Így pedig a játékos sohasem volt művészeti alkotásokat látna, és sohasem volt emberekkel találkozna a játékban, akiknek végtelen variációi állnának a rendelkezésére. Végül tehetnénk még egy csavart is a játékba, mégpedig azt, hogy a játékos saját genetikai információit is betáplálhatná a játékba, amit az alkalmazás szintén kielemezne, és ennek alapján a játék mindig a játékos genetikai információi által kódolt személyiséghez igazítaná, hogy milyen művészeti alkotások és milyen emberi személyek jelenjenek meg a játékban.
Mégpedig a játékos személyiségének legjobban megfelelő művészeti alkotásokat és személyeket előtérbe tolva. Így ebben a játéban mindenki találkozhatna a számára legideálisabb művészeti alkotásokkal, illetve emberi személyekkel. Megtalálhatná a neki legmegfelelőbb szobrot, festményt, zenét, szerelmespárt, vagy barátot. Persze csak virtuális formában, és így a játékos nemcsak nézője, hanem valamilyen formában alkotó résztvevője is lenne a játéknak. Egy ilyen virtuális világban mindenki felépíthetné saját virtuális birodalmát, ami felett hatalmat gyakorolhatna, ami mint mondtam nem tökéletes megoldás a problémára, mert a játékosok mindig tisztában lesznek azzal, hogy nem hús-vér emberek felett gyakorolja a hatalmat, hanem virtuális lények felett.
Felhasznált Irodalom:
Erwin Panofsky: Perspective as Symbolic Form, Zone Books; Reprint edition (1700).
DNS-szekvenálás: https://hu.wikipedia.org/wiki/DNS-szekven%C3%A1l%C3%A1s
Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó, 2014.
Takács Ádám: A világvége mint történeti állapot https://www.youtube.com/watch?v=FtAim2YsVRM
Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról, Atlantisz Könyvkiadó, 2004.
Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása - Minden érték átértékelésének kísérlete, Cartaphilus, Budapest, 2002.
Hegel történelemfilozófiája lényegében nem más, mint a modern káoszelméletnek a történelemre való alkalmazása. Nála az emberi történelem úgy bontakozik ki, mint egy fraktál, amely a káoszjelenségek legattraktívabb megjelenítője. „A káoszelmélet olyan egyszerű nemlineáris dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó determinisztikus törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az ilyen rendszerek érzékenyek a kezdőfeltételekre (lásd pillangóhatás). A sok összetevőből álló, bonyolult rendszerekről (például légkör, turbulens folyadékáramlás, lemeztektonika, gazdasági folyamatok stb.) régóta ismert, hogy bonyolult lehet a viselkedésük. A káoszelmélet nagy eredménye azonban annak kimutatása, hogy egyszerű, néhány állapotjelzővel leírható determinisztikus rendszerek is mutathatnak összetett, megjósolhatatlan viselkedést.”
Magyarul a káoszjelenség olyan determinisztikus jelenségek gyűjtőneve, amelyekbe a mély determinizmus, vagyis előre meghatározottság, ellenére mégis befurakszik a véletlenszerűség, a kiszámíthatatlanság, amit szabadságnak is nevezhetünk. Az egyik legmeghatározóbb káoszjelenség, amit Hegel történelemfilozófiájának szemléltetésére is alkalmazhatunk az nem más, mint az emberi test kifejlődése. Az emberi szervezet egy DNS-nek nevezett óriásmolekulából fejlődik ki, amelyben az emberi szervezet minden lehetséges tulajdonsága, mint kémiai információ bele van zsúfolva, eléggé determinisztikus módon, hiszen ezek az egybekapcsolt információk előre meghatározzák, hogy mivé lehet egy emberi lény. Majd a fejlődés során, ahogy egy pillangó szárcsapásból létrejövő légmozgásból vihar fejlődik egy másik földrészen, úgy a DNS-ben meglévő genetikai információk lassan elkülönülnek ebből a kollektív egységből. Kézzé, lábbá, szemmé alakulnak, úgy, hogy a véletlenszerűség, vagyis a szabadság beférkőzik a DNS determinisztikus rendszerébe a káoszelmélet törvényszerűségeinek megfelelően, és kibontja az abban meglévő lehetőségeket.
Ezt a biológusok már régóta tudják, hogy az emberi test a káoszelmélet törvényszerűségeinek megfelelően fejlődik ki a DNS-ből, éppen ezért az emberi test, vagyis az érhálózat, az izomzat stb. hasonló egy fraktálhoz. Lényegében minden, ami a káoszelmélet törvényei szerint fejlődik az nem más, mint kibontakozás, ahol egy meglévő determinisztikus magba beférkőzik a véletlenszerűség, a szabadság és a fejlődés során elkülönülnek a benne már meglévő részek. Hegel lényegében ezt a fejlődési modellt alkalmazta a történelemre. A történelem az ő szemléletében nem más, mint hogy egy szigorú törvények uralta kollektív társadalmi közösségből a történelem végén kialakul az egymástól elkülönülő, öntudatos egyének polgárinak nevezett anarchisztikus társadalma. A társadalmi determinizmusba beférkőző véletlenszerűség, és szabadság Hegel szemében a szellem, amely a történelem előrehaladtával egyre inkább átitatja a világot.
Így a hegeli történelemfilozófiában a társadalmi haladás nem technikai fejlődést, vagy életszínvonal növekedést jelent, hanem a kollektív társadalmi rendszer részeinek lassú elkülönülését, magyarul az emberi egyének társadalomtól való egyre határozottabb elkülönülését, ahol a történelem végén minden emberi egyén saját maga határozhatja meg minden életmegnyilvánulását felszabadulva minden hatalom és tekintély alól. Ez az anarchisztikus modell lenne a történelem vége, amely viszont Hegel filozófiájában is csak annyit állít magáról, hogy a lehető legszabadabb, de semmiképpen sem a legjobb társadalmi formáció. Hiszen ez sem elégíti ki az ember minden veleszületett igényét.
Ez jól látszik a történelem végéről kialakult társadalmi diskurzusból is, amelynek az egyik legfőbb ellenvetése a történelem végével kapcsolatban, hogy perspektíva nélküli és új eszmék nélküli, mert az emberiségnek nincs ötlete, hogy hova fejlődhetne tovább, nem tudja, hogy hogyan folytathatná saját történelmét. Még hogy nincs ötlete? Kérdezhetné valaki. Hiszen szinte minden nap jelennek meg olyan könyvek, amelyek új világmegváltó gondolatokat hirdetnek a környezetvédelemről, a művészetről, vagy éppen a tudomány fejlődéséről. Nem volt még olyan kor a világtörténelemben ahol ilyen szabadon megnyilvánulhatott volna mindenki az interneten a különféle blogokon, közösségi oldalakon szerte a kibertérben, ahol mindennap új és új gondolatok fogalmazódnak meg a világ jövőjét illetően, mint ahogy nincs hiány az új művészi kifejezéseket illetően sem a különféle zene, videó, kép és egyéb más médiatermékeket megosztó oldalakon sem.
Tehát ez nyilvánvalóan nem igaz. Új eszmékből nincs hiány, sőt éppen, hogy túltermelés van belőle. Amiért mégis úgy érzik az emberek, hogy ez a világ eszmék és ötletek nélkül való, és amiért talajt vesztettnek érzik magukat benne, az azért van, mert ezeknek az eszméknek nincs lehetőségük arra, hogy történelemformáló erővé lépjenek elő. Hiszen a történelem végének eszméjéből az következik, hogy ha egy emberi egyén eszméjével előtérbe tudna kerülni, és azt a többi emberre ráerőltetve kollektív egységbe tudná őket vonni, és velük együtt történelemformáló erővé tudna előlépni, az a rendszer logikájából következően nem előrehaladás lenne a történelemben, hanem visszarendeződés. Mert a történelmi haladás a hegeli rendszer szerint éppen a kollektív egységtől való folyamatos elkülönülést jelenti, ami korunkra befejeződött, tehát nincs lehetőség arra, hogy valamilyen társadalmi szegmens történelemformáló erővé lépjen elő, hanem csak egymással hadakozó, vagy éppen egymással együtt sodródó emberi egyének halmaza létezhet a társadalomban, amelyeknek véletlenszerű egyéni konfliktusai, zseniális vagy éppen rossz ötletei indukálhatnak fejlődést ugyan a társadalom bizonyos területein. Mint például a tudomány vagy a művészet területén, de olyasmi, hogy a társadalom egésze egy karizmatikus egyén mögé állva valamiféle konkrét cél felé haladjon ezután már soha többé nem lehetséges.
Korunkban minden egyénnek van lehetősége arra, hogy az interneten közzétegye véleményét, gondolatait, de arra hogy ezek köré a gondolatok köré tömegek álljanak be, és hogy valamiféle történelemformáló erővé váljanak, vajmi kevés esély van. Itt Magyarországon Orbán Viktort tartják olyan egyéniségnek, aki tömegeket tud megmozgatni, de szerintem őmögéje sem azért állnak be az emberek, mert annyira szeretik, és minden gondolatával egyet értenek, hanem mert ha nem őt választanák az a teljes anyagi és szellemi ellehetetlenülés felé taszítaná őket. Egyszerűen azért állnak be mögé, mert nincs más alternatíva. Teljes lelkesedéssel csak azokban a korokban álltak be valamilyen eszme vagy egyén mögé az emberek, amikor a fejlődés még az ő egyéniségük függetlenebbé válása felé haladt. Csak olyan személyek és eszmék mögé álltak be nagy lelkesedéssel, amelyek az ő egyéni függetlenedésüket ígérték. Amikor már ez a folyamat lezajlott és a további fejlődés már csak úgy lehetséges, hogy valamilyen célnak, személynek vagy közösségnek alá kell rendelődni, a lelkesedés azonnal alábbhagy.
Ebben a rendszerben az emberi egyén szabadon kifejezheti egyéniségét, kiírhatja a gondolatait az internetre, felrakhat oda művészeti vagy tudományos műveket is, de arra, hogy egyéniségét ezen túl kiterjessze, vagyis hogy az őt körül vevő világ felett egyéniségével befolyást és hatalmat szerezzen, és a történelmet saját igényei szerint alakítsa, vajmi kevés lehetősége van. Ha sikerül is neki azt az alárendeltjei, akkor is csak kényszerként fogják megélni, amit rájuk erőltettek sohasem fogják önként elfogadni. Pedig az ember alapvető szükséglete nemcsak az, hogy egyéniségét kifejezze, hanem hogy kiterjessze. A hatalom, a hatalom akarása a történelem igazi mozgatórugója, ahogy Nietzsche mondta, és ettől fosztja meg az embert a történelem vége. Ezért írtam a címben azt, hogy a történelem vége végeredményben egy zsákutca.
Mi a megoldás erre? Térjünk vissza a történelem vége anarchisztikus modellje helyett a szocializmusba? Ha a történelem mozgatóereje a hatalom akarása, akkor az anyagi javak méltányos elosztása, ami a szocializmus ígér, szintúgy nem fogja kielégíteni az emberi szükségleteket, csak az ember másik ember feletti hatalmának méltányos vagy egyenlő elosztása elégítheti ki az embert, ami ugye a való világban lehetetlen, mert soha nem uralkodhat mindenki mindenki más felett egyenlő mértékben. Ezért az egyetlen, bár nem tökéletes megoldás, ha a hatalom gyakorlását a való világból a kibertérbe visszük át.
Filippo Brunelleschi a XV. század Itáliájában megalkotta a perspektíva gondolatát, amikor észrevette, hogy az ortoghonális vonalak, vagyis azok a vonalak, amelyek a tőlünk távolodó tárgyak méretarányait követik a térben, a végtelenben konvergálnak egymással. Ezt Erwin Panofsky művészetfilozófus úgy értelmezte, hogy a perspektíva centrumából valójában a végtelenség tör be az általunk ismert háromdimenziós térbe a Kant által feltételezett intelligbilis világból, amely az emberi elme által érzékelt és megszervezett valóságon kívül áll, és a végtelenség szervezi meg az általunk ismert háromdimenziós teret.
A kérdés, hogy hogyan viszonyul ez a filozófiai gondolat az információs kor valóságához, amikor az általunk ismert valóságot egyre inkább átszövi és behálózza a computerizált virtuális valóság? Közelebbről átitathatja e a virtuális valóságot a végtelenség, és a korlátlanság. Korunk technológiai szótárában az egyik legfontosabb fogalom a Big Data. Ez az új tudományág a közelmúltban keletkezett, az informatika robbanásszerű fejlődésének köszönhetően, mivel nagyon nagy mennyiségű adat gyűlt össze szinte minden gazdasági és technológiai szektorban. Így a kereskedelemben, az orvostudományban, a távközlésben, a genetikában, a csillagászat területén stb.. Mint tudományág pedig arra jó, hogy ezekben a nagymennyiségű adathalmazokban összefüggéseket és mintázatokat keressen különféle matematikai és statisztikai eszközökkel. A kereskedelem területét példaként véve egy olyan kereskedelmi adathalmazban, ahol az tartják nyilván, hogy a vevők miket vásároltak, lehet például összefüggéseket keresni az egymást kiegészítő termékek vásárlásának gyakoriságai között.
Így például elemezni lehet, hogy azok a vásárlók, akik gyakran vesznek kenyeret hány százalékban vásárolnak mellé tejet is. Ha pedig gyakran vásárolják ezt a két terméket együtt az hasznos információ a bolt számára, hiszen akkor érdemes a pékárukat, és a tejtermékeket egymás közelébe pakolni a boltban, hogy kényelmes legyen a vásárlás. A Big Data technológiája ma már a mesterséges intelligencia kutatásban is teret nyert, amiből egy külön tudományágat hasított ki magának. A gépi tanulás elméletét, ami azt jelenti, hogy ha egy Big Data alkalmazást, amely folyamatosan és automatikusan elemez egy ilyen nagy adathalmazt statisztikai eszközökkel, akkor az így kielemzett tények képessé tehetik ezt az alkalmazást arra, hogy bizonyos feladatokat jobban oldjon meg akár az embernél is.
Például az orvostudomány területén, ha egy ilyen Big Data alkalmazásba betáplálunk egy rakás képet melanómás daganatokról, továbbá adatként azt is, hogy melyik volt rosszindulatú és melyik volt jóindulatú. Akkor ez az alkalmazás statisztikai eszközökkel elemezni tudja, hogy a fényképeken a daganatokat milyen elváltozások jellemzik nagyobb százalékban, ha azok rosszindulatúak, vagy ha jóindulatúak, és ha legközelebb betáplálják neki egy új melanóma gyanús beteg fényképét, akkor arról meg tudja állapítani, hogy az a daganat rosszindulatú, vagy jóindulatú. Általában jobban is, mint egy bőrgyógyász, mert több daganat fényképe áll a rendelkezésére, mint amennyit életében egy bőrgyógyász láthatott, és így mesterséges intelligencia alapú orvosi diagnózisokat állíthatunk elő.
A gépi tanulásra alapozott mesterséges intelligencia alkalmazásokat ma már nagyon sok területen alkalmazzák, még a tudományos kutatás területén is. Létezik olyan Big Data alapú mesterséges intelligencia alkalmazás, ami a korunkra már óriási mennyiségűre növekedett orvosi publikációkat vizsgálja át és elemzi, amelyeket egy ember száz évig sem tudna elolvasni, hogy azokban új összefüggéseket fedezzen fel, amelyek új tudományos eredmények magvai lehetnek. Az ember bár a tudomány területén szerteágazó szellemi birodalmat alkotott, igazi lételemét még ma is főként a művészetben találja meg, amellyel a tudomány sok száz szállal összefonódik. Éppen ezért először is a művészeti alkotások birodalmára lehetne alapozni azt a végtelenséget és korlátlanságot, amit az ember a virtuális valóságban megtapasztalhat. Így arra a gondolatra jutottam, hogy érdemes lenne betáplálni egy nagy terjedelmű Big Data alkalmazásba a világ összes építészeti, festészeti, szobrászati alkotásának fotóanyagát, illetve a világ összes zeneművének hanganyagát. Majd ezt az óriási Big Data alkalmazást úgy beprogramozni, hogy ki tudja elemezni a fényképeken szereplő egyes művészeti alkotások stílusbeli sajátosságait, majd azokat ötvözni tudja egymással mindig új és új művészeti alkotásokat létrehozva, és ezeket megjelenítve egy számítógépes VR játékban. Ebbe pedig, ha egy ember belép, akkor, mint egy sodródó álomban folyamatosan nyomon követheti a művészet mindig új és új metamorfózisait, átalakulásait egy végtelen és korlátlan hullámzásban, ami tényleg a végtelenség és korlátlanság betörését jelenti a virtuális valóságba.
De nem muszáj csak művészetről beszélnünk, van egy másik ága is a Big Data alkalmazásoknak, ami a genetikával kapcsolatos. Az emberiség génállományának kémiai leírását manapság egyre növekvő adatbázisokban rögzítik, már több mint egymilliárd ember genetikai kódját rögzítették genetikai adatbázisokban, amelyeket szintén Big Data módszerekkel elemeznek. Ezt hívják génszekvenálásnak, ami azt jelenti, hogy a különféle genetikai információkból a tudósok kielemzik, hogy azokból hogyan épülhetnek fel a különféle emberi tulajdonságok. Véleményem szerint ezt is beleprogramozhatnánk a játékba, hogy az alkalmazás a genetikai adatbázisban található különféle genetikai információkat kombinálja és ezekből az új kombinált genetikai információkból olyan új emberi személyek digitális lényeit építsék fel, és jelenítsék meg a játékban, akik sohasem léteztek a világtörténelemben. Így pedig a játékos sohasem volt művészeti alkotásokat látna, és sohasem volt emberekkel találkozna a játékban, akiknek végtelen variációi állnának a rendelkezésére. Végül tehetnénk még egy csavart is a játékba, mégpedig azt, hogy a játékos saját genetikai információit is betáplálhatná a játékba, amit az alkalmazás szintén kielemezne, és ennek alapján a játék mindig a játékos genetikai információi által kódolt személyiséghez igazítaná, hogy milyen művészeti alkotások és milyen emberi személyek jelenjenek meg a játékban.
Mégpedig a játékos személyiségének legjobban megfelelő művészeti alkotásokat és személyeket előtérbe tolva. Így ebben a játéban mindenki találkozhatna a számára legideálisabb művészeti alkotásokkal, illetve emberi személyekkel. Megtalálhatná a neki legmegfelelőbb szobrot, festményt, zenét, szerelmespárt, vagy barátot. Persze csak virtuális formában, és így a játékos nemcsak nézője, hanem valamilyen formában alkotó résztvevője is lenne a játéknak. Egy ilyen virtuális világban mindenki felépíthetné saját virtuális birodalmát, ami felett hatalmat gyakorolhatna, ami mint mondtam nem tökéletes megoldás a problémára, mert a játékosok mindig tisztában lesznek azzal, hogy nem hús-vér emberek felett gyakorolja a hatalmat, hanem virtuális lények felett.
Felhasznált Irodalom:
Erwin Panofsky: Perspective as Symbolic Form, Zone Books; Reprint edition (1700).
DNS-szekvenálás: https://hu.wikipedia.org/wiki/DNS-szekven%C3%A1l%C3%A1s
Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember, Európa Könyvkiadó, 2014.
Takács Ádám: A világvége mint történeti állapot https://www.youtube.com/watch?v=FtAim2YsVRM
Georg Wilhelm Friedrich Hegel: Előadások a művészet filozófiájáról, Atlantisz Könyvkiadó, 2004.
Káoszelmélet https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1oszelm%C3%A9let
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása - Minden érték átértékelésének kísérlete, Cartaphilus, Budapest, 2002.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)