Horváth Sándor domonkos rendi szerzetes ebben a könyvében azt a kérdést teszi fel, hogy a természetben csak mechanikai jellegű okság létezhet e, ami azért fontos kérdés, mert ha a természetben csak ilyen jellegű okság létezhet, akkor a fizikai világ soha nem léphet kölcsönhatásba a pszichikai világgal, mert a pszichikai világ túlterjeszkedik a fizikai, mennyiségi módszerekkel mérhető valóságon, ezért értelemszerűen nem érvényesek rá a mechanikus okság törvényei.
A szerző válasza az általa feltett kérdésre egyértelmű nem. Az anyagi világ törvényei nem követelik meg, hogy a természetben csak mechanikai jellegű okság létezzen. Nem követelik meg, hogy minden kölcsönhatás visszavezethető legyen a mozgás jelenségére. Bizonyítható, hogy lehetséges a természetben másfajta okság is amely ötvözi az anyagi világra jellemző mechanikus okságot a pszichikai világra jellemző sajátlagos oksággal.
A pszichikai valóságban a fizikai világ széttöredezett, egymástól elkülönülő alapelemei egységbe rendeződnek, egységet alkotnak. Egységes pszichofizikai valóságként léteznek. Az anyagiság determináló, behatároló jellege, és a legfelsőbb lény végtelen szabadsága egyszerre van jelen bennük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése