Pedig tény, hogy a kormány az utóbbi években emelte az életszínvonalat Magyarországon termelő jellegű munkahelyek létrehozásával, amiből a magyar társadalom szegényebb és kulturálatlanabb néposztályai is részesülhettek. Akkor hát mi a probléma? A munka alapú társadalom a Fidesz kormány legfőbb jelszava, ami mögött nem kimondva az a gondolat húzódik meg, hogy a munka nemesít is egyben, kulturáltabbá teszi az embert, és esetlegesen így közelebb hozhatja őt a Fideszhez is. Ez a gondolat nagyon jól hangzik, de azt kell, hogy mondjam, hogy nem minden esetben igaz. A baloldal fő szavazótáborát kitevő alsóbb néposztályok jövedelmi viszonyai lehet, hogy javultak a Fidesz kormány alatt, de társadalmi helyzetük és kulturális színvonaluk nem növekedet lényegesen.
Ha kaptak is munkát, az csak segéd, vagy betanított munka lehetett valamelyik összeszerelő üzemben, vagy legfeljebb szakmunkásbizonyítványt igénylő munka, ami nem emelte lényegesen ezeknek az embereknek a kulturális színvonalát, nem adott nekik semmiféle új életcélt, vagy hivatástudatot csak azt az állapotot teremtette meg a számukra, hogy valahova be kell menniük mindennap kénytelen-kelletlen dolgozni, hogy kapjanak fizetést és megéljenek valahogy. Én is gyárban dolgozom, így nap, mint nap kapcsolatban állok ezekkel az emberekkel, tudom, hogy mit jelent egy ilyen helyen dolgozni, és hogy hogyan gondolkoznak ott az emberek. Ott nagyon ritka, hogy valaki hivatástudatból, vagy a munka szeretetéből csinálja azt, amit csinál, oda szinte mindenki csak azért megy, mert kell a pénz. Ha nem lenne szükségük pénzre, akkor egyszerűen nem járnának be dolgozni.
Ha pedig van pénz, akkor azt sem arra költik, hogy művelődjenek, nem színházba, vagy hangversenyre járnak belőle. Legtöbbször azért, mert nem állnak olyan kulturális színvonalon, hogy egy színházi, vagy klasszikus zenei előadást be tudjanak fogadni, vagy ha be is tudnák fogadni, a személyiségük általában olyan, hogy nem tudnak szóba elegyedni olyan emberekkel, akik színházba, vagy hangversenyre járnak. Nem találják meg ott a saját közegüket, és egy ilyen ember nyilvánvalóan csak egy helyen fogja elkölteni a pénzét a kocsmában, mert ott állnak szóba vele, ott van az a hely ahol megtalálja a saját közegét, így gyakorlatilag nincs is más lehetősége, mint hogy a kocsmában költse el a pénzét, mert különben csak otthon ülhetne és nézhetné a falat. Ami azt jelenti, hogy ha ezeknek az embereknek munkát és jövedelmet biztosítanak, azzal gyakran csak azt érik el, hogy többet fognak inni, és még jobban el fognak zülleni.
Egy porig elzüllött ember pedig nem fog a jól fésült, polgári Fideszre szavazni, és az olimpiáját sem fogja támogatni, hiába biztosított nekik a Fidesz magasabb jövedelmet. A munka így nem feltétlenül nemesít, csak a művelődés nemesítene, de igazából nincs nagy fogadókészség a magyar művelődés intézményei részéről ezek iránt az emberek iránt, mint ahogy nekik sincs nagy igényük a művelődésre. Annak idején Hitler pályája kezdetén Németországban utcán élő hajléktalanként a proletariátushoz tartozott, ennek ellenére összespórolt pénzéből Wagner operákra járt, rengeteg könyvet vásárolt, amiket el is olvasott, és szabadidejében festészettel foglalkozott, továbbá következetes antialkoholista életmódot folytatott, ami ma Magyarországon szinte elképzelhetetlen az alsóbb néposztályok körében. Magyarországon valamiért óriási szakadék tátong az alsóbb és felsőbb néposztályok kulturális színvonala között, ami nyugaton, ahogy én látom, nem annyira van jelen. Ez lehet az oka annak, hogy a magyar nyelvben a proletár, vagy proli kifejezés nem annyira munkásembert jelöl, hanem valamiféle züllött embertípust.
Az alacsony társadalmi státuszban való benne rekedtség, illetve a műveltség hiánya, pedig kihozza ezekből az emberekből azt, ami amúgy is bene van a magyar mentalitásban, hogy ha nekem nem jutott semmi sem az életben, akkor másnak se jusson. Így nyilvánvalóan alá fogja írni azt a kezdeményezést, hogy ne érhessenek el sikereket a magyar olimpikonok sem magyar közönség előtt, és ahol tud lázadni fog minden kezdeményezés ellen, ami a felsőbb néposztályokat bármilyen formában helyzetbe hozhatja. A baloldal pedig, akik a hagyományos polgári társadalom és a hagyományos kollektív ipari struktúrák lerombolására hivatottak, pontosan ezekre az érzelmekre játszanak rá, mint ahogy az egyes szatelit szervezeteik is, mint például a metafizikai tradíció hívei, akikkel én tudvalévőleg régóta kapcsolatban állok, és akik az egész technikai civilizáció lerombolását hirdetik.
Amit az is jelez, hogy amikor az egyik fórumokon felvetettem nekik, hogy milyen emberi erőfeszítést és önfelülmúlást igényel a technikai tudományok terén például az űrkutatás fejlesztése, amit ők meg akarnak szűntetni, az volt a válasz, hogy Neil Amstrong holdra lépése csak neki volt nagy lépés. Az emberiségnek viszont nem, mert az emberiség helyzetén ez Neil Amstrong kivételével semmit sem változtatott. A metafizikai tradicionalisták ezen megjegyzése az önmagukról állított arisztokratikus szellem ellenére egyáltalán nem a földi arisztokráciának lett címezve, hanem a földi proletariátusnak, a szegény rétegeknek, akik erre föl irigykedve nézhetnek Neil Amstrongra a világűrben elért sikerei miatt.
Maga a baloldal pedig, mint ahogy az a különféle sajtóorgánumaiban, mint például a HVG-ben nap, mint nap ki van fejtve, úgy akarja megszüntetni a nyomorúságos proli létet és általában a bérből és fizetésből élést a magyar társadalomban, hogy felszámolja a termelő munkahelyeket. Továbbá kirúgja a szociális ellátórendszer minden intézményét a magyar társadalom alól, hogy így mindenki rákényszerüljön arra, hogy önerejéből saját lábán álló vállalkozóvá váljon a modern információtechnológia területén. Mind a kettő utópia, a metafizikai tradíciónalisták és a baloldal gondolata is. A technikai civilizációt nem lehet csak úgy lerombolni, már csak azért sem, mert ez nem javítana a prolik helyzetén, és a kollektív termelő munkahelyekre is szükség van egyenlőre ahhoz, hogy a gazdaság működőképes maradjon a technika mai fejlettsége szintjén. Ha pedig mégis eljön az az idő, hogy nem lesz szükség többé kollektív termelő munkahelyekre akkor is vitatható, hogy mindenki milliomos Start-Up vállalkozóvá tud válni, csak úgy a saját erejéből. Azonban az is tény és való, hogy valóban szükség lenne a magyar társadalomban a prolik és a felsőbb néposztályok kulturális színvonalának egymáshoz való közelítésére.
Ez azért is elengedhetetlen, mert a mai technológiai trendek arra utalnak, hogy valóban elfog jönni az az idő, amikor a mesterséges intelligencia és az ipari automatizálás fejlődésének következtében meg fognak szűnni a kollektív termelő munkahelyek, és akkor majd mindenki valamilyen formában szellemi munkát kell, hogy végezzen. A megoldás végeredményben csak az lehet, hogy előbb utóbb mindenkit fel kell emelni a felsőbb néposztályok kulturális színvonalára, tehát Magyarországon polgári szocializmusra van szükség és nem proli szocializmusra, ez lenne a Fidesz érdeke is. Ennek lehetséges megvalósításáról szól a cikk további része.
Lassan közszájon forgó téma a médiában, hogy az informatika és az automatizálás fejlődésének köszönhetően körül-belül 20 éven belül eltűnnek a ma ismert munkahelyek túlnyomó többsége. Nem lesz többé szükség fizikai munkásokra, mert a gyártást automatizálják, lehet, hogy nem lesz többé szükség banki ügyfélszolgálatosokra sem, mert a banki ügyintézést is mesterséges intelligencia alkalmazások fogják átvenni, és még sorolhatnám a jóslatokat, hogy miféle munkákra nem lesz majd szükség a jövőben. A ma ismert munkakörök túlnyomó többsége megszűnik, és az emberek ezentúl csak az úgynevezett kreatív tevékenységekkel szerezhetnek majd maguknak jövedelmet, amelyekre az úgynevezett Start-Up cégek épülnek, mint például a különféle internetes webszolgáltatások, Internetes kereskedelem, interneten felajánlott szállásbérlés, internetes fizetőeszközök kibocsátása (bitcoin), új számítógépes kütyük kitalálása és gyártása, internetes szellemi termékek áruba bocsátása az interneten: zene, művészet, irodalom, tudomány stb.
Mindezek főként szellemi erőfeszítést igényelnek fizikai helyett, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz. A kérdés, hogy képes lesz e a nyugati ember egy ilyen foglalkozási struktúrába beilleszkedni, ha vezető elitje teljesen magára hagyja? Vannak, akik egy új tudományág: a nanotechnológia fejlődésének kapcsán egy olyan világot vízionálnak, ahol egyszerűen nem lesz szükség arra, hogy az emberek a megélhetésükhöz jövedelmet szerezzenek. Mert a nanotechnológia jövőbeni eszközeivel, amelynek kutatása arra irányul, hogy az atomi szintek építőköveiből építsenek fel új anyagfajtákat, vagy akár kész tárgyi eszközöket, az ember szinte bármilyen használati tárgyat, élelmiszert, vagy akár egy többemeletes házat is egy gombnyomással előállíthat, mintha csak a földből nőne ki. Ha pedig az ember mindent egy gombnyomással előállíthat magának, akkor értelemszerűen nem lesz szükség rá, hogy dolgozzon, és pénzt szerezzen a megélhetéséhez.
Ez azonban még jócskán odébb van, hiszen a nanotechnológia még nagyon gyermekcipőben jár. Visszatérve a fent feltett kérdésre én nem hiszem, hogy egy gazdaságilag teljesen magára hagyott társadalom saját erőből át tud állni erre az új foglalkozási struktúrára. A munkaerőpiac megszervezésére a jövőben is szükség lesz, amely bonyolult és összetett feladatokat fog állítani a kormányok elé. Mint mondtam, az úgynevezett kreatív foglalkozások űzése főként szellemi erőfeszítéseket igényel, és nagyfokú vállalkozói készség kell a gyakorlásukhoz, erre pedig már a közoktatásban fel kell készíteni a jövő diákjait. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a diákokat megtanítsuk a szintetizáló gondolkodásra. Ezeknek a modern kreatív termékeknek, webszolgáltatásoknak, számítógépes kütyüknek, művészi alkotásoknak stb., az elgondolása és megalkotása főként több egymástól eltérő tudományterület eredményeinek, vagy művészi irányzat mintázatainak a mozaikkockákként való összerakását és egybegyúrását, szintetizálását igényli. Ezért az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy a ma még egymástól függetlenül oktatott iskolai tantárgyak közötti összefüggéseket már gyermekkorban szemléltetni kell a diákoknak az iskolákban, hogy megtanulják az egymástól távoli területek közötti kapcsolatok meglátását, és azok új alkotásokként való összegyúrását.
Ennek a folyamatnak a nyomán pedig véleményem szerint érdemes lenne az érettségi feltételéül szabni, hogy a diákok már az érettségi megszerzésének időpontjában rendelkezzenek egy saját kreatív ötlettel: webszolgáltatás, számítógépes kütyü stb., ötletével, amire felépíthet egy saját vállalkozást, vagy ami esetlegesen hozzájárulhat egy nagyobb már meglévő automatizált vállalkozás fejlődéséhez. Kérdés az is, hogy ha a hagyományos munkahelyek megszűnnek az automatizálás folytán, akkor honnan teremtsük elő hirtelen az oktatás ilyen irányú fejlesztéséhez szükséges adóbevételeket. Ennek véleményem szerint semmilyen más módja nincs, mint a robotadó. Véleményem szerint az egyes nagyvállalatoknak forgalmi adót kellene fizetniük az általuk beüzemelt robotok után, amelyek majd az emberek helyett dolgoznak, és az így befolyt adót arra kell költenünk, hogy az embereket felkészítsük az új foglalkozási struktúrába való beilleszkedésre, ahol már csak szellemi foglalkozásokat űzhetnek.
Ha már elértük, hogy minden érettségizőnek legyen egy saját kreatív ötlete, akkor el kell érnünk azt is, hogy az illető az ötletével be tudjon illeszkedni az adott ország gazdasági körforgásába, tehát hogy valamilyen vállalkozói, vagy alkalmazotti jogviszonyban hasznosítani tudja az ötletét. Ehhez fel kell állítani különféle szakértői bizottságokat, ahova a végzett diákok beküldhetik elkészült ötleteiket, a bizottságok pedig az egymáshoz illő ötletek alapján olyan munkaközösségeket állítanának össze a diákokból, amelyek alapjai lehetnek egy új vállalkozásnak, majd ezeket a munkaközösségeket tőkeinyekcióval kellene támogatni, hogy ténylegesen vállalkozássá fejlődjenek. Fontos véleményem szerint, hogy a vállalkozásokat egymáshoz illő munkaközösségek alkossák, mert az ember csak közösségben fejlődhet igazán. Véleményem szerint támogatni lehetne azt is, hogy a diákok egy része olyan kreatív ötlettel álljanak elő, ami egy már automatizált vállalat munkafolyamatait támogatja, így az automatizált vállalatok technológia transzfer formájában visszakapnák azt, amit robotadó formájában belefektettek a jövő generációiba.
Így egy az automatizált nagyvállalatok köré épülő vállalkozói szektor épülne ki, amely hasonlít a magyarországi posztszocialista rendszer mezőgazdasági struktúráira, ahol magas szinten technicizált kollektív termelőszövetkezetek körül épültek ki kisebb háztáji gazdaságok, amelyek a mezőgazdasági termelés nagy részét adták akkoriban. Az iskolából kikerülő diákok oktatását a vállalkozásalapítás után is támogatni kell a felnőttoktatás keretében, amelynek arra kell törekednie, hogy időszakonként mindig új és új kreatív ötletek teremjenek a diákok elméjében élethossziglan, és ezekre mindig új és új vállalkozásokat tudjanak alapítani az első vállalkozáshoz hasonlóan, hiszen a technológia állandóan fejlődik, és az elavult technológiák rövid időn belül kikerülnek a piacról, és új dolgokba kell kezdeni, amelyekre új vállalkozói közösségek épülnek. Ezzel mindig megújuló vállalkozói közösségeket, és gazdasági struktúrákat hozhatunk létre az automatizált nagyvállalatok körül, amelyek lehet, hogy azokat is mindig újból és újból átalakítják.
Véleményem szerint ez az egyetlen módja a munkaerőpiac jövőbeni megszervezésének, és a nyugati embernek az új foglalkozási struktúrába való beillesztésének, és mindazok az elméletek, amelyek azt gondolják, hogy a társadalom a jövőben majd valamiképp spontán módon fog megszerveződni tévúton járnak a gazdaság fejlődéséhez a jövőben is szükség lesz az állami beavatkozásra. A jövőben tehát az ipari automatizálás következtében meg fognak szűnni a kollektív termelő munkahelyek, és mindenki rá fog kényszerülni valamilyen formában, hogy szellemi munkát végezzen. Ez pedig Magyarországon rákényszeríti majd a prolikat, hogy magasabb szintű műveltséget erőltessenek magukra, továbbá a felsőbb osztályokat is rákényszeríti majd arra, hogy befogadják maguk közé a művelődésre kényszerülő prolikat, ez pedig megoldhatja az alsóbb néposztályok eltávolodását a magyar vezető elittől, név szerint a Fidesztől. Ezért is dicséretes, hogy a kormány támogatja a digitalizációt, és az informatikai fejlesztéseket, azonban a kellő időben készen kell majd állnia annak a gazdaságpolitikának a bevezetésére is, amit már fent felvázoltam.
Felhasznált Irodalom:
Robotadót vezetnének be IPM 2016. szeptember. XXXVI. évfolyam 9. szám. 9. o.
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazdaságtanról, Budapest, 1991.
Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba, L'Harmat tan Kiadó, 2011.
Jessz választási program: http://jesz.hu/ujpolgarimagyarorszag2014
Csíkszentmihályi Mihály: Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája, Akadémiai Kiadó, 2015.
Charles Handy: A második görbe - Gondolatok a társadalom megújításáról, HVG Könyvek kiadó, 2016.
Michio Kaku: A jövő fizikája, AKKORD KIADÓ KFT., 2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése