Ezt a vallási irányzatot a kereszténység, mint eretnekséget kiirtotta, bizonyos elemei azonban ma is tovább élnek más vallásokban, így az iszlámban és magában a kereszténységben is. A sötétség és a fény dualisztikus harca tovább él az iszlám gondolkodásban a szent háború eszméjében, ahol ők az igaz hitűek és a gyaurok állnak egymással állandó harcban az idők végezetéig, amikor is az igaz hitűek, mint a fény megtestesítői majd elpusztítják a gyaurokat, mint a sötétség megtestesítőit. A kereszténységbe pedig a legismertebb katolikus egyházatya: Szent Ágoston nyomán került bele, aki élete első részében maga is manicheus volt, aztán katolizált, de a manicheus eszmék hatása továbbra is érezhető volt tanításaiban.
Így: Civitas Dei (Isten városa) című könyvében ahol egy sajátos történelemteológiát vázol fel, amellyel aztán a nyugati történelemfilozófia, mint tudományág megalapítójává válik, és ennek a könyvnek a hatása mindmáig érzékelhető a nyugati történelemfilozófia nagy műveiben, mint például Hegel, Marx, vagy Fukuyama történelemfilozófiájában. A mű szemléletmódjában egyrészt benne van a kereszténység hagyományosan lineáris történelemszemlélete, ahol a földi történelem egyenes vonalban halad az egyetemes megváltás felé, ahol a történelem végén a végítélet eljövetelekor az arra érdemeseknek megváltásban lesz részük, hiszen üdvözülni fognak, míg a gonoszoknak örök kárhozat lesz a részük. Ebben a földi történelemben azonban a manicheus szemlélethez hasonlóan két létszféra harcol egymással, akiket emberi közösségek testesítenek meg, egyrészt az Isten városa (Civitas Dei), akik az Isten által üdvözülésre kiválasztott emberek közösségét képezik, és mint kiválasztottak, már földi létükben is a mennyei szférához tartoznak. Kiválasztottságukat pedig az jelzi, hogy eleve jók.
Másrészt az ördög városa (Civitas diaboli), akik nincsenek kiválasztva az üdvözülésre, és így már földi létükben is a pokol létszférájához tartoznak. Kárhozatra predesztináltságukat pedig az jelzi, hogy ők eleve gonoszak. Tehát Szent Ágoston történelemteológiájában a kereszténység lineáris történelemszemlélete, amely a nyugati történelemben sokak szerint a tudományos és technikai, továbbá a társadalmi haladásnak volt az alapja egy alapvetően manicheus szemléletnek ad alapot ahol szintén a fény és a sötétség harcol egymással a Civitas Dei és a Civitas Diaboli formájában. Szent Ágoston tanításai később az egykori Ágoston rendi szerzetes: Luther tanításainak váltak alapjává, akit az első protestáns reformátorként ismerünk. Erről a cikk későbbi részeiben még részletesebben írok.
Majd éppen a Lutheránus vallás nevelt ki olyan történelemfilozófusokat, mint Hegel, vagy Marx, ahol Marx a zsidó hitről tért át a lutheránus hitre még gyermekkorában. Ezek közül én most csak Marx tanításait elemzem, akinek filozófiája két részből tevődik össze, egyrészt a dialektikus materializmusból, ahol az anyagban meglévő belső ellentmondások folytán az anyag mindig magasabbrendű létformákban ölt testet a fejlődés különféle lépcsőfokain, így például a technikai fejlődés folyamatában a mezőgazdasági társadalomból ipari társadalom lesz. A marxista ideológia ezen része tehát a kereszténység lineáris történelemszemléletét tükrözi, mert fejlődéselvű. A marxista ideológia másik része a történelmi materializmus, amely azt tanítja, hogy a fejlődés minden lépcsőfokán, így a mezőgazdasági és az ipari társadalomban is két osztály harcol egymással, ami az ipari társadalomban a munkásosztályt és a tőkésosztályt jelenti, ami megint csak megfeleltethető a fény és a sötétség harcának manicheus szemléletével. A történelem végén pedig a munkásosztály Marxnál is elpusztítja a tőkésosztályt, így a kereszténység lineáris történelemszemlélete Marxnál is egy alapvetően manicheus szemléletnek ad alapot akárcsak Szent Ágostonnál.
Az úgynevezett újmarxistáknál, vagyis a kulturális marxistáknál pedig már tisztán a manicheus szemlélet válik uralkodóvá. Ők ugyanis a XX. század elején észrevették, hogy a munkásosztály a technikai fejlődésnek köszönhetően már nagyobb mértékű jólétben él, mint régen és ennek folytán nem lázítható a tőkésosztály ellen. Ezért magát a technikai civilizációt célozták meg a kapitalizmus végső megdöntése végett, és az új proletároknak, akik majdan megdöntik a kapitalizmust a muszlim bevándorlókat, a homoszexuálisokat és a nőket jelölték meg. Akik a fehér férfitársadalommal ellentétben kevésbé érintettek a technikai civilizáció által. Így a nők és a homoszexuálisok nyugati társadalomban betöltött szerepének erősítése, továbbá az iszlám bevándorlás elősegítése majd lerombolja a hagyományosan nyugati munkaerkölcsöt, ami a technikai civilizáció fejlesztésének az alapja.
Ez egyben azt jelenti, hogy a kulturális marxisták kihasították a marxista ideológiából a dialektikus materializmust, amely a lineáris keresztény történelemszemléleten alapult és bizonyos mértékig a technikai fejlődést idealizálta, és csak a történelmi materializmust hagyták meg, a kapitalizmus elleni harc elméletét, amely ezután már a nyugat technikai civilizációja ellen irányult és így a marxizmus egy tisztán manicheus, vagy ha úgy tetszik iszlám ideológiává vált. Visszatérve az iszlámra ennek a cikknek a célja annak megfejtése, hogy hogyan hozható összefüggésbe az iszlám fent fel felvázolt manicheus szemlélete az iszlám feltűnő passzivitásával, amely a tudományos, technikai és gazdasági fejlődés elmaradottságában ölt testet az iszlám területeken.
Amikor szóba hoztam egy fórumon, hogy az iszlám és a manicheizmus között erős kapcsolat van vallási téren lehurrogtak, és műveletlennek neveztek, hogy ez nem így van, ami számomra szinte nevetségesnek hat, hiszen a manicheizmus a Közel-Keleten született, ahol a sivatagi klíma, és az iszlám vallás az uralkodó, és mint ilyen már földrajzi tekintetben is egyértelműen a sivatag vallása. Ugyanis egyedül a sivatag az a hely ahol az ember állandó tanúja a nappal és az éjszaka váltakozásának, vagyis a sötétség és a fény harcának. A sivatag az a hely, ahol nincsenek erdők, sem fák, nincsenek nagyobb hegységek, vagy dombok, amelyeknek az ember az árnyékába húzódhatna, és amely a napot előle eltakarja. Ezen a területen a legfőbb megélhetési forma régen a nomád pásztorkodás volt, ami mindig is azt követelte az embertől, hogy állandóan a szabad ég alatt legyen.
Ennek folytán ez a terület az, ahol az ember állandó tanúja a nappal és az éj váltakozásának, vagyis a sötétség és a fény harcának, és így ezt a területet már csak a földrajzi tulajdonságai is arra determinálják, hogy itt alakuljon ki a manicheizmus, és hogy később bármilyen vallás is telepedjen meg ezen a területen az valamiképpen utódja legyen a manicheizmusnak.
Amit már elsőre mindenkinek észre kell vennie a manicheus szemléletben az annak egyértelmű leszűkítettsége. E dualista szemléletben csak két princípium van elismerve, amelyek a valóságot felépítik, ami már önmagában ellene mond a technika, a tudomány és a gazdaság fejlődésének, hiszen a tudomány, a technika és a gazdaság fejlesztése a különféle tudományos tények összetett, sok szempontú megközelítését igényli. Továbbá annak elismerését, hogy történelemben az egyéneknek és a közösségeknek sokféle választási lehetőségük van életük alakításában, mert csak így segíthetik elő saját fejlődésüket a tudomány, a technika és a gazdaság területén. Az iszlám vallás szerint viszont a történelem egyedüli célja az iszlámon kívüli világ teljes és totális elpusztítása, ami a sötétség világát fémjelzi a manicheus ideológia logikáját követve, és így az egyének és az egyetemes közösség minden tevékenysége egyedül ennek a célnak van alárendelve, és az egyéneknek nincs lehetőségük arra, hogy sorsukat saját maguk alakítsák, az Allahban előre meg van írva (fatalizmus).
Kimondhatjuk, hogy a társadalmakban a vallásból eredő történelemszemlélet minél több választási lehetőséget nyújt az egyénnek élete alakításában az a társadalom annál fejlődésképesebb és dinamikusabb, és minél kevesebbet annál fatalisztikusabb, és annál inkább jellemző rá a vakhit. Amit az iszlám már a Koránban is a legerőteljesebben hangsúlyoz az Allahban és a történelem eleve elrendeltségében való feltétlen hit, hiszen ahhoz, hogy az egyén a történelem ilyen leszűkített, a sok szempontú megközelítést minden szempontból nélkülöző látásmódját elfogadja szó szerint elvakult, csak egy dologra figyelő, a valóság többi aspektusát meg nem látó hitre van szükség. Az iszlám csak a fatalizmus és a feltétel nélküli vakhit deklarálásával tudja az egyénnel elfogadtatni ezt a végletesen leszűkített történelemszemléletet, amely a tudományos, technikai és gazdasági fejlődés területén a teljes passzivitáshoz vezet ahol a közösség csak a gyaurok elleni harcban aktív, és ami elengedhetetlen az egyének végleges hozzáláncolásához az iszlámhoz, továbbá az egyének fanatizálásához.
Mindez ugyancsak jellemző nyugaton a különféle szektákra, amelyek a közhiedelemmel ellentétben nem azzal láncolják magukhoz az egyéneket, hogy bármiféleképpen terrorizálnák őket, hanem hogy sajátos módon leszűkítik a gondolkodásukat, hogy az egyén önként és dalolva hajtsa végre a szekta parancsait. Ezért írtam a címben, hogy az iszlám hasonló a nyugati szektákhoz. A történelem eleve elrendeltsége az iszlámban egy evilágra irányuló eleve elrendeltséget jelent, ami ellentétes a nyugati kálvinizmus túlvilágra irányuló eleve elrendeltségével, amely az iszlámmal ellentétben éppen, hogy nagyfokú gazdasági aktivitásra ösztökéli az egyéneket és a közösségeket.
Visszatérve Lutherhez, a teológiai tanításaiból tudjuk, hogy a hit az iszlámhoz hasonlóan nála is nagy szerepet játszott az emberi üdvözülésben, hiszen a kálvinizmussal ellentétben Luthernél a kegyelem és a hit együttesen segíti elő az ember üdvözülését, ami a Lutheranizmust egyértelműen az iszlámhoz és a manicheizmushoz közelíti a kálvinizmussal szemben, és egyértelműen láthatjuk, hogy a kapitalizmus fejlődése Európában nem a német lutheránus, hanem az angolszász kálvinista területeken kezdődött el. Ebből is látszik, hogy a vakhit az iszlámban is, és a lutheránizmusban is manicheus maradvány és a gazdasági passzivitást segíti elő.
Felhasznált Irodalom:
A Korán, EPL KIADÓ, 2014.
Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Gondolat Kiadó (Budapest), 1982.
Szent Ágoston: Isten városáról, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2005.
Karl Marx http://hu.iranyitok.wikia.com/wiki/Karl_Marx
Materializmus https://hu.wikipedia.org/wiki/Materializmus
Augustinus Aurelius: Szent Ágoston vallomásai, Szent István Társulat, 2007.
Weiss János: A Frankfurti Iskola - Tanulmányok, Áron Kiadó, 1997.
Simon-Székely Attila: A lélek mítoszokban és vallásokban, Kossuth Kiadó, 2014.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése