Elsőként a környezetvédelem kérdésköréről szólva, aminek az európai zöld pártok a legfőbb zászlóvivőinek mondják magukat, ugyan ki kérdőjelezné meg akár keresztény szempontból is, hogy a környezet és a természetvédelem fontos dolog. Ki kérdőjelezné meg, hogy fontos elősegíteni azt, hogy a jövő emberi generációinak is jusson egészséges ivóvíz, élelem, vagy csupán csak az erdő szépségének látványa. Nyilván senki, és a keresztény embernek sem ezzel van gondja. A kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a zöld pártok célja valóban csak a természet védelme, vagy valami más.
Az európai zöld pártok retorikáját figyelve, különösen a legszélsőségesebb zöld mozgalmakat illetően, észre lehet venni egyfajta erős civilizációellenességet a technikai civilizációt illetően. Azon felhanggal, hogy a természet pusztulását a technikai civilkizáció létrejötte okozta, és ezt az elvet kizárólagosnak tekintik. Tehát elutasítják azt a gondolatot, hogy a természet pusztulását a technikai civilizáció okozta ugyan, de a jövőben az is kell, hogy megoldja a technika további fejlődésével, és a technika hibáinak, természetre káros szerkezeti elemeinek kijavításával, és azt mondják, hogy a technikát vissza kell fejleszteni, majd vissza kell térni az agrárkorszakba, amikor még nem létezett modern technika, mindenki földműveléssel foglalkozott. Mindenkinek legyen egy földje, ahol mezőgazdasággal foglalkozik önellátó formában, és a modern civilizáció áldásaitól: a pénztól, a kereskedelemtől, a gépektől tartsa távol magát a legteljesebb mértékben.
Beszélnünk kell ezzel kapcsolatban az úgynevezett természetkultuszokról, amelyek az emberiség agrárkorszakában jelentek meg, ezek alapvetően panteista jelleget öltenek, ami azt jelenti, hogy Istent a természet egységességében látják, vagyis a természet és Isten ebben a szemléletben egy. Ennek a szemléletnek egyik legfőbb képviselője az indiai vallásosság, ami a kasztrendszert hívta életre Indiában, és ez mereven kijelöli az emberek helyét a társadalomban. A kasztrendszer logikus következménye a panteista szemléletnek, hiszen ha a természet maga Isten, és az ember is beletartozik a természet rendjébe, akkor az emberi társadalomnak a természet hierarchiája szerint kell tagozódnia, és mivel a természet hierarchiája merev, az azt tükröző kasztrendszerben is csak egyetlen útja lehet az embernek, hogy elfogadja azt a helyet a társadalomban, amit az születésétől fogva kijelölt neki.
Tehát, ha az ember a természet rendjéhez igazodik, ha a természet hierarchiájának veti alá magát, annak alapvetően egyfajta determinizmus a következménye, ahol nincs lehetőség a fejlődésre a továbbhaladásra, csak a természeti szükségszerűség van ekkor jelen, és ebből nincs lehetősége kitörni az embernek. El kell fogadnia a helyet, amit a természet kijelölt neki saját hierarchiájában. A technika fejlődésének útját korunkban egyértelműen a nanotechnológia jelöli ki. Ez a technológia arra irányul, hogy az atomi szintek nyersanyagából: atomokból, molekulákból tudjunk felépíteni különféle anyagfajtákat, majd később kész használati tárgyakat, gépeket, vagy akár egész házakat is, és a tudósok szerint eljön majd az idő amikor a nanotechnológia segítségével egy gombnyomással előállíthatunk majd bármilyen eszközt szinte a semmiből, úgy hogy felépítjük az atomi szintek nyersanyagából.
Ha ez megvalósul, akkor lényegében megszűnik az emberi társadalom és a természet közti anyagcsere a mai formában, hiszen nem kell többé szenet, vagy vasat bányászni, illetve fát kivágni, hogy nyersanyaghoz jussunk és legyártsuk a nekünk szükséges eszközöket. Ezzel pedig lényegében megszűnik a környezetszennyezés és a természetrombolás is, ami állításuk szerint a zöld pártoknak is céljuk. Miért nem akarják tehát az európai zöld mozgalmak a technika további fejlődését, miért ragaszkodnak a technika visszafejlesztéséhez és az emberiség agrárkorszakához való visszatéréshez? Talán azért mert ezek a mozgalmak nem annyira környezetvédő mozgalmak, hanem inkább egykori természetkultuszok képviselői. A mai zöld pártoknak nem kizárólag a természet védelme szerepel a progamjukban, hanem többek között a a feminizmus támogatása, továbbá a homoszexuálisok, és a színes etnikumok támogatása, ami mögött valószínűleg a női principiumhoz való erőteljes vonzódás húzódik meg.
A nőkről több filozófus is leírta már, hogy ők az embernek a természethez közelebb álló része. Ebből kifolyólag a nőket igyekeznek szembeállítani a férfiakkal, és erőteljesen támadják a férfiuralmat a családon belül, ami a női egyenjogúság és a feminizmus támogatásában ölt testet. Ahogy a homoszexuális mozgalmakat is támogatják, ami a férfiak elnőiesítését célozza meg. Különösen az európai fehér férfiember áll a célpontjukban, hiszen a fehér férfiak teljesítménymotivációja hívta életre a technikai civilizációt, ami által az ember kiszabadult a természet hatalma alól és egyben hatalmat is szerzett a természet felett.
Így a fehér ember hegemóniájának megdöntését szolgálja a színes etnikumok Európába való bevándorlásának támogatása is, akik szemléletük szerint kevésbé vannak megrontva a technikai civilizáció vívmányai által és még inkább természetközeli életmódot élnek, mint az európai fehér ember. A technika tehát az embernek a természet hatalma alóli felszabadulását, és a természet feletti hatalom megszerzését segítette elő, végpontja pedig a nanotechnológiában öltene majd testet, ahol az ember végleg felszabadul a természet hatalma alól, hiszen megszűnik az ember és a természet közötti anyagcsere, ami a természetrombolás megszűnését is jelentené egyben, ennek ellenére a zöld mozgalmak mégsem akarják ezt, mert a mai zöld pártok valójában nem hagyományos értelemben vett természetvédelmi mozgalmak, hanem természetkultuszok, és természetvallások egyházszerű csoportosulásai.
Céljuk nem a természet védelme, hanem az, hogy az embert a természet determinációja alá vessék. Nem a jövő generációk jólétének és egészségének zálogaként tekintenek a természetre, hanem panteisztikus istenségként, ami feltétlen hatalmat követel magának mindenek felett, beleértve az embert is, ahogy azt az indiai vallásosság esetében is láttuk. Ennek megfelelően csak az agrárkorszakhoz való visszatérést fogadják el egyedüli alternatívaként, ahol az ember fokozottan függ a természettől és részét képezi annak, és azokat, akik a technika további fejlődésétől várják a környezetvédelmi kérdés megoldását még inkább elutasítják és támadják, mint azokat akik tudatosan szennyezik a környezetet, hiszen éppen ezt akarják a legkevésbé, hogy az ember felszabaduljon a természet determinációja alól, mert akkor megszűnne Istenük korlátlan uralma mindenek felett.
Az a tény, hogy ezek valójában nem természetvédelmi mozgalmak látszik abból is, hogy céljuk valójában a természet további rombolását segítené elő, hiszen ha mind a hatmilliárd embernek földet adnánk, és annyit amiből meg is tudna élni, ahhoz rengeteg hely kellene, ami további erdőírtásokhoz vezetne. Nem is beszélve arról, hogy a zöld mozgalmak panteista szemléletükből adódóan, általában összefonódnak különféle kétes kereskedelmi cégekkel, akik MLM és ehhez hasonló egyéb más kereskedelmi stratégiát folytatnak és nyakló nélkül próbálják rásózni termékeiket a vásárlókra, ami csak a természet további felélését segíti elő. Tehát ha ezek csupán természetvédelmi mozgalmak lennének, akkor semmi baja nem lenne velük a keresztény embernek, nem a természetvédelemmel van a baj. A probléma a természet Istenné avatásával, és az ember föléhelyezésével van.
A teremtés könyve világosan kimondja, hogy Isten az embernek adta a földet és annak lakóit: a növényeket és az ég madarait, hogy azokkal jól sáfárkodjon, és hogy művelje a földet. Tehát az embernek kötelessége vigyázni arra, amit Istentől kapot és jól bánni vele, de a hatalom az emberé kell, hogy maradjon, és nem a természeté, ahogy azt Isten rendelte. Az ember a teremtés koronája és nem a természet. Ahogy a családban is a férfinak kell uralkodnia a nő fölött és nem fordítva. Mindebből tehát látható keresztény ember nem azonosulhat a mai zöld mozgalmak szellemiségével, és azokkal szemben csakis elutasító álláspontot vehet fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése