A magyar baloldal Gyurcsány Ferencel az élén mindmáig úgy él a köztudatban, mint a globalizáció és a nemzetközi nagytőke feltétel nélküli kiszolgálója, és ők tulajdonképpen fel is vállalják ezt, tehát lényegében soha nem mondták azt, hogy nem így van. Ezért ért meglepetésként, amikor a könyvtárban rábukkantam két könyvre, név szerint Hans-Peter Martin: A globalizáció csapdája, és Robert Went: Globalizáció című könyvére. Mind a két könyvet a Perfekt ZRT adta ki. Tehát az a cég, amely az interneten található források szerint Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozik. Mindkét könyv erősen globalizációellenes elveket vall.
Az első könyv a globalizáció ellenes könyvek többségével ellentétben nem a globalizáció egyik jelképeként aposztrofált Európai Únió felbomlasztását, és a globalizáció részének tekintett liberális demokrácia megszüntetését akarja elérni, hanem éppen az európai demokratikus intézményeket félti a globalizációtól.
A könyv elején leginkább azt a jelenséget ostorozza, hogy a globalizáció következtében egyre több munkahely szűnik meg a világgazdaságban, amely afelé tendál, hogy a lakosságnak csak 20 százalékára lesz szükség a jövőben a munkaerőpiacon. Utána végigtárgyalja a globalizáció kísérőjelenségeit. Leírja, hogy a globalizáció alapját képező liberális gazdaságpolitika a 80-as évek elejére nyúlik vissza.
Amerikában a Reagen kormányzat hirdette meg a multinacionális cégek, és ezen keresztül az amerikai életforma térhódítását a világon, továbbá a piaci deregulációt. Előtte a II. világháborútól a 80-as évekig terjedő időszakban a nyugati országok gazdasági arculata sokban a kelet-európai szocialista országok gazdasági arculatára hasonlított abban, hogy piackorlátozó intézkedések voltak érvényben, és a nyugati országok is teljes foglalkoztatottságra törekedtek.
Részletesen leírja a modern információs társadalom térhódítása következtében fellépő pénzügyi kockázatokat a tőzsde és a bankok világában. Tehát, hogy a pénzügyi világnak az informatikai forradalom következtében megtörtént egységesülése milyen kockázatokat hordoz magában, ami a mai pénzügyi válságban mutatkozott meg leginkább. Leírja, hogy az informatikai forradalom következtében fellépő ipari automatizálódás mennyi munkahelyet takarít meg az iparban, de ugyanígy a bankszektort is, és szinte minden ágazatot érint az informatikai forradalom következtében létrejövő munkaerő felesleg jelensége.
Ő is ír arról a jelenségről, hogy a külföldre telepedő multinacionális cégek hogyan akarják kiszorítani a fogadó országok termékeit, hogy az ő termékeiket vegyék. Ezzel kapcsolatban érdekes az a megjegyzése, hogy a komparatív előnyök kihasználása, vagyis, hogy minden ország azokkal a termékekkel és szolgáltatásokkal jelenjen meg a világkereskedelemben, amelyeknek az előállítása szempontjából előnyös helyzetben van, a többi terméket és szolgáltatást pedig más országoktól szerezze be, csak addig működik jól, ameddig a tőke helyben van.
Amint a multinacionális vállalatok tevékenysége túlnyúlik az országhatárokon, a komparatív előnyök kihasználhatatlanná válnak. Tehát nem önmagában a komparatív előnyök közgazdasági eszméjével van a baj, hanem azzal, hogy a multinacionális cégek országokon átnyúló tevékenysége közben akarják alkalmazni azokat. Ezekben a kérdésekben nagyjából megegyezik a véleménye a többi globalizáció ellenes szerző véleményével, mint például David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma című könyvében leírtakkal, amit a magyarországi nemzeti radikális körök a globalizáció ellenes irodalom alapművének tartanak.
Azonban míg Korten könyve végén a globálisról a helyi gazdálkodásra való visszatérés gondolatát, és panteista vallási fordulatot hirdet, addig Martin és a könyv másik szerzője: Schumann egy 20 pontos reformprogramot ír le az európai gazdasági egység, és az európai demokratikus rend megőrzése érdekében.
Teljes demokráciát akar az Európai Unióban, ami nélkül szerinte kivitelezhetetlenek a további reformok. Azt akarja, hogy a Miniszterek Tanácsának minden ülése a nyilvánosság előtt folyjon le. Az Európai Unió bizottságát az Európai Parlament válassza meg, és az Európai Parlament minden törvényét a nemzeti országgyűlésekben is megvitassák.
Polgári összefogást akar kisközösségi, és regionális szinten az együtt cselekvés lehetőségének megvalósítása érdekében, amely szerinte elengedhetetlen a további reformokhoz.
Meg akarja valósítani a manapság egyre inkább széthulló valutauniót. Ez védelmet jelentene az amerikai és az ázsiai pénzügyi spekulánsokkal szemben. Így az európai termékek árát nem a pénzügyi spekuláció, hanem a tengerentúli partnerekkel folytatott tárgyalások határoznák meg, és elegendő gazdasági ereje lenne az uniónak, hogy az adóparadicsomokat megszüntesse, és a privát kamatnyereségeket ismét adókötelessé tegye.
A gazdasági fejlődés irányításának legjobb eszközének tekinti az adópolitikát. Ez kiküszöböli mind a bürokratikus, mind pedig a dirigista irányítási módszereket és az európai gazdaságok nagyfokú összefonódottsága miatt már csak európai szinten valósítható meg.
James Tobin amerikai közgazdász nézeteit említi, aki javasolta a devizakereskedelemre, és az európai bankoknak való euro-hitelekre kivetett forgalmi adót, amely védelmet jelentene a valutaárfolyam-ingadozások okozta népgazdasági károkkal szemben. Hiszen így az egyes valuták közötti kamatkülönbségekkel való üzérkedés már nem lenne kifizetődő, továbbá ez plusz bevételeket is jelentene.
Minimális szociális és ökológiai normák előírását követeli a világkereskedelemben az emberi és természeti erőforrásokkal folytatott rablógazdálkodás, gyermekmunka stb. visszaszorítása érdekében.
Meg akarja adóztatni a természeti erőforrások felhasználását, ami szerinte a munkaigényes iparágak felértékelődéséhez vezetne. Így lassulna a gépesítés mértéke, az emberi munkaerő felértékelődésével több munkahely teremtődne, további pénzforrásokhoz jutna a szociális állam, és az ökológiai válság is mérséklődne.
Luxusadót vetne ki a multinacionális vállalatok vezetői által igénybe vett fényűzést szolgáló luxuscikkekre.
Egész Európára kiterjedő szakszervezeti összefogást akar.
Újra akarja államosítani a távközlési szolgáltatásokat és az energiaszektort.
Robert Went könyve pedig a globalizációval kapcsolatos, korunkban divatos téveszméket akarja felszámolni, ezek közül is főképp azt a téveszmét, hogy a globalizáció technológiai jellegű folyamat. Sokan azt állítják ugyanis nyugaton, hogy a globalizáció végeredményben az információs forradalom terméke. Ezzel szemben viszont Went amellett kardoskodik, hogy a globalizáció igenis az újonnan fellépő nemzetközi liberális gazdasági ideológia terméke, amely kierőszakolta a kereskedelem és pénzügyi rendszer liberalizációját, az információs technológia pedig csak elősegítette ezt a folyamatot, mert ha a globalizáció a technológia terméke lenne, az azt jelentené, hogy nincs mit tenni ellene, ahogy írja.
Erre az egyik fő érve, hogy miért éppen a 80-as években kezdett előrenyomulni a globalizáció, ha a globalizáció a technológia terméke. Én erre tudnék mit válaszolni. Ennek fő oka a termelékenységnövekedés. A mai pénzügyi válság gyökerei is az információs társadalom előretörésében gyökeredznek. A modern informatika hálózatba kapcsolta a világ pénzügyi központjait, amely a pénzügyi műveletek nagyobb sebességét, és az ebből eredő további veszélyeket hozta magával.
Továbbá az ipari informatikai rendszerek megjelenése óriási termelékenységnövekedést okozott az iparban, ami egyrészt a pénz aranyfedezetének kényszerű megszűnését hozta magával, mert egyszerűen nincs annyi arany, amennyi újonnan megtermelt áru a gazdaságban forog, másrészt a sok új árútfélét értékesíteni kell valakiknek, ezért általánossá vált, hogy hitelt vetetnek fel az emberekkel, hogy el tudják adni nekik az árukat. A nemzetközi kereskedelem liberalizációja is erre vezethető vissza, mert a multinacionális cégeknek más országokban is értékesíteniük kell azt a sok újonnan megtermelt árut, ha a saját országukban nem tudják. Feltételezem, hogy a 80-as évek végén kezdett óriási mértékeket ölteni a termelékenység növekedés, ezért kezdődött akkor a globalizáció előretörése.
Mivel pedig a pénzügyi válság is részben az iparban érvényre jutó termelékenység növekedésnek tudható be, az egyetlen megoldás a pénzügyi válságra a "kultúra". Így például a kézműves ipar fellendítése, ahol értelemszerűen nincs túltermelés, mert például kézműves termékek gyártásához nem gépi, hanem emberi szakértelemre van szükség, ahogy ezt részletesen leírtam a "A Fidesz és az MSZP harca, mint új osztályharc (a kapitalizmus igazi megdöntése)" http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=113045 című cikkemben. A globalizáció szerintem tehát igenis technológiai folyamat, és így is van rá megoldás, ez pedig a kultúra.
Érdekes, hogy a Gyurcsány által kiadott könyv éppen a globalizáció technológiai magyarázata ellen szólal fel. A globalizációra való megoldásként pedig egyfajta osztályharcos ideológiát vonultat fel, ahol a dolgozók kiharcolják jogaikat a multinacionális nagytőkével szemben, Kondratyev hosszú ciklusok elméletére hivatkozva, ami egyébként azt mondja ki, hogy a technológiai változások nagy időközönként jelentkeznek a kapitalizmus történetében és ezek okozzák a kapitalizmus válságait.
Robert Went könyvéről egyébként az „Eszmélet” című marxista folyóiratban is olvasható egy könyvismertető, ami innen lehet letölteni: http://eszmelet.hu/index3.php?act=period&lang=hu&item=337&info=Eszm%C3%A9let%20foly%C3%B3irat,%2053.%20sz%C3%A1m%20(2002.%20tavasz)&auth=Robert%20Went :
Kérdésem lenne tehát az olvasóim között fellelhető baloldali érzelmű emberekhez, hogy ha a magyar baloldal a globalizáció legszorgalmasabb kiszolgálója, és ezt fel is vállalja, akkor hogy lehet, hogy éppen a Gyurcsány Ferenc által üzemeltetett kiadó adta ki ezt a két egyértelműen globalizációellenes könyvet? A válaszokat előre is köszönöm.
Felhasznált Irodalom:
Robert Went: Globalizáció, PERFEKT ZRT, 2002.
Hans-Peter Martin: A globalizáció csapdája, Budapest, 1998.
Dr. Erdélyi Ferenc: A globalizáció néhány technológiai vonatkozása: http://www.gte.mtesz.hu/MANUFUTURE/sajtotaj/Erdelyi_A_glob%E1lis_09.ppt#257,2,A GLOBÁLIS GAZDASÁGI VÁLSÁG NÉHÁNY TECHNOLÓGIAI VONATKOZÁSA
Gyurcsány Ferenc "díszes" kompániája http://www.politaktika.hu/printerfriendly/hirek/gyurcsany_ferenc_50_embere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése