Nyikolaj Bergyajev: Ember és technika című tanulmányában a modern technika keresztény szempontú filozófiai elemzését hajtja végre. Egyrészt megállapítja, hogy a modern technika folyamatosan háttérbe szorítja a kultúra organikus formáit. A modern ipari üzemekben az ember alkotóképességei háttérbe szorulnak, a gép dolgozik helyette, és a munkás a gép puszta kiszolgálójává silányul. A művészetek régi vallásos formái szintén háttérbe szorulnak, és helyüket az esztétikai és vallásos jelleg nélküli használati tárgyak veszik át, amelyeket gépek készítenek. A régi vallásos filozófiai irányzatok, mint például a skolasztika hierarchikus rendszereinek helyét a gnosztikus haladáseszmék veszik át.
Ez azonban Bergyajev szerint nem minden, amit a technikáról elmondhatunk. Felteszi a kérdést, hogy van e valamilyen mélyebb értelme a technikai fejlődésnek. A keresztények vagy semlegesnek tekintik a technikát, amelynek semmi hatása nincs az ember üdvözülésének szempontjából, vagy kárhoztatják, és az ördög eszközének tekintik, mert akadályozza az ember és az Isten közötti kapcsolatot, és az embert saját képére formálja, vagyis megfosztja Istenhez való hasonlatosságától. Bergyajev szerint, ha a technika mélyebb értelmét keressük, akkor előbb-utóbb a technika kettős jellegére lelhetünk rá.
Egyrészt a technikában valóban van valamiféle dehumanizáló tendencia, ahol a technika egyre inkább megfosztja az embert Istenhez való hasonlatosságától, és puszta áruvá silányítja le, ami jól megmutatkozik korunk modern technológiájában, ami lehetővé tette az abortuszt, vagy a klónozást, tehát az emberek technikai úton való előállítását. A jövő technikai előrejelzéseiben pedig olyan prognózisok szerepelnek, mint az interneten keresztül zajló távszex, vagy a tapintási élményt is nyújtó mozi, ami szintén az ember dehumanizálásához vezet.
Másrészt viszont a technikában egy olyan tendencia is tetten érhető, amely az embert mindinkább elszakítja a Földtől, és így a természettől, amely a régi tellurikus, földmisztikára alapuló vallási irányzatok ellen hat, és kapcsolatba hozza az embert a végtelennel. Ezt jól szemlélteti Begyajev kora, amikor kezdtek megjelenni a repülőgépek, az ember elkezdte az eget ostromolni, és úgy látszott, hogy az ember egykor majd az egész kozmoszt, benne a világűrt is uralma alá hajtja. Tehát a földtől elszakadva valóban kapcsolatba kerül a végtelennel. Egy újfajta heroizmust látott ebben megvalósulni, amely a háborúkban gyakorolt heroizmus hanyatlásával a technikában, és az ég ostromlásában csúcsosodik ki.
Bergyajev szerint nem lehet többé visszatérni a régi tellurikus korokba, amikor a földművelés túlsúlya volt érvényben, ami egyébként nem volt olyan szép időszak, mint amilyennek manapság lefestik, ahogy Bergyajev azt állítja. Viszont elejét kell venni az ember dehumanizálásának is, ami szintén a modern technika velejárója, mert az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve, és ezért ezt a keresztény ember nem fogadhatja el.
Ezért a másik neves orosz filozófust Fjodorovot idézve azt mondja, hogy a keresztény eszkatalógiát, és a technikai eszkatalógiát össze kell kapcsolni. A keresztény eszkatalógia azt mondja, hogy a világ megdicsőülése, és az emberiség üdvözülése a végítélet után Isten beavatkozásának lesz az eredménye. A technikai eszkatalógia pedig azt mondja, hogy az emberiség a technikai fejlődés végén egyszer majd teljes egészében uralma alá hajtja a természetet. Fjodorov szerint a technikai fejlődés jövőbeli folyamatában mindent ki kell küszöbölni, ami az ember dehumanizálását jutatja érvényre, hogy visszaálljon az ember Istenhez való hasonlatossága.
Továbbá mindenben támogatni kell a technikai fejlődés arra irányuló tendenciáit, hogy az ember irányítása alá vonja az egész kozmoszt, ahogy az a bibliában is le van írva, hogy Isten az ember kezébe adta a világot, hogy ezáltal az ember kapcsolatba kerülhessen a végtelennel, és teljesíthesse a bibliában leírt hivatását. A végítélet, az ember üdvözülése pedig Fjodorov szerint akkor fog eljönni, amikor az ember valóban irányítása alá vonta az egész kozmoszt, vagyis teljesítette a bibliában leírt hivatását, és megvalósult a teljes szabadság. Tehát a Fjodorovi eszkatalógikus elképzelésben össze lett kapcsolva a technikai és a keresztény eszkatalógia.
Kérdés, hogy hogyan kapcsolódik ez az információs társadalomhoz, és a Jobbikhoz. Az információs társadalommal kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy Bergyajev kora óta majd egy évszázad telt el, mire beköszöntött az információs társadalom kora, és elmondhatjuk, hogy az információs társadalom fejlődése során, az űrkutatás fejlődésének 70-es évekbeli háttérbe szorulásával, olyan tendenciák jutottak érvényre, amelyek túlnyomórészt az ember dehumanizálását segítik elő, és háttérbe szorítják az ember végtelen felé való törekvését, és a kozmosz irányításának birtokba vételét.
A cikk elején utaltam korunk, vagyis az információs társadalom legújabb, és a jövőben tervezett tudományos eredményeire: a klónozásra, a távszeszre, vagy a tapintásos élményt is nyújtó mozira. Az űrkutatás háttérbe szorulásával pedig egyértelműen az a további tendencia jut érvényre a technika fejlődésében, hogy az ember immár nem kerül közelebb a végtelenhez, hanem visszahull a Földre, vagyis a régi tellurikus, Földmisztikára alapuló vallások színhelyére az információs társadalom fejlődésének következtében.
Nem véletlen, hogy korunkban a zöld pártok többsége, amelyek a természethez, vagyis a Földhöz kötődnek a liberális pártokkal kötnek szövetséget, amelyek pedig nagyban az információs társadalomhoz kötődnek. Lásd: Magyarországon az LMP-t. Mindez pedig abban kapcsolható a Jobbikhoz, hogy a Jobbik az a párt Magyarországon, amelynek talán minden második szava a Föld. Ez nem véletlen, hiszen a Jobbik szavazóbázisa és tagsága túlnyomórészt a kelet-magyarországi kálvinista rétegekből kerül ki. A kálvinizmus pedig Magyarországon hagyományosan földműves vallás volt mindig is. Nem véletlen talán az sem hogy az LMP nemrégen már nyíltan együttműködést is kezdeményezett a Jobbikkal.
Ezenkívül hivatalosan ugyan a Jobbik és az MSZP elhatárolódnak egymástól, de nagyon sok esetben mégis együttszavaznak a parlamentben, ami nem véletlen, hiszen az MSZP, mint liberális, és mint az információs társadalomhoz maximálisan kötődő párt, uralma alatt szinte minden intézkedés a magyar agrárium ellenében történt ugyan, de szellemiségével tulajdonképpen mégis a tellurikus, Földmisztikára alapuló vallási rendszereknek kedvez, mert megállítja a technika végtelenbe irányuló fejlődési tendenciáinak előretörését. A Jobbik és az MSZP vagyis az úgynevezett radikális jobboldal, és a liberálisok összefonódásának háttere tehát nem a szélsőjobboldal, és a szélsőbaloldal összefonódását jeleníti meg, ahogy azt sok konzervatív gondolkodó állítja. Nem a nyilasok és a kommunisták, hanem sokkal inkább a tellurikus Földmisztikára alapuló vallási rendszerek és az információs társadalom összefonódásáról van szó, amit az is jól mutat, hogy a Jobbik választási programjában is helyet kapott az információs társadalom fejlesztésének priorítása.
Még egy érdekességet szeretnék megemlíteni ezzel kapcsolatban. Ernst F. Schumacher: A kicsi szép című könyvében a tradicionális vallások tanításaira alapozva elutasítja a modern ipari rendszer automatizált világát, ahol a munka elveszti minden alkotó jellegét, ami a régi kézműves világban még meg volt, és ahol a mechanikus összeszerelés vagy gépkezelés lesz az irányadó a munka világában, ami unalmas és egyhangú, mert nem igényli az ember semmilyen kreativitását, alkotó képességét. A régi kézműves módszerekhez való visszatérést követeli, ahol újra a művészi alkotómunka lesz az irányadó. Ezt úgy akarja elérni, hogy a régi kézműves munkamódszereket össze akarja egyeztetni a modern ipari technológiával. Ő maga sem dolgozza ki részletesen, hogy ezt hogyan képzeli el, mindössze arra tesz utalást, hogy a modern mérnöki kutatás az egyszerű felül halad a bonyolult felé, ezentúl pedig a bonyolult felől újra az egyszerű felé kellene haladni a mérnöki kutatásban. Azt én teszem hozzá, hogy ezt csak úgy lehetne megvalósítani, hogy a technika ne vesszen hatékonyságából, mert az korunkban már végzetes hatással lenne a modern gazdaságra.
Ernst F. Schumacher ebben a könyvében szinte végig a földműveléshez, az egyszerű módszerekhez, vagyis a tellurikus, Földmisztikára alapuló vallási rendszerek szellemiségéhez való visszatérést szorgalmazza, azonban ezzel a gondolatával, hogy egyszerűbbé kellene tenni a technikát, mégis a technika végtelenbe irányuló tendenciáinak kedvez, mert a technika érdekes módon, az információs társadalomban nyerte el maximális bonyolultságát. Tehát abban a korban, ami a Földhöz való visszatérés kora, ahogy azt az imént kifejtettük. Régen, amikor még a technika végtelenre irányuló tendenciái voltak érvényben, a technika egyszerűbb volt.
Felhasznált Irodalom:
Nyikolaj Bergyajev: Ember és technika (tanulmány)
Ernst F. Schumacher: A kicsi szép, Közgazdasági és jogi könyvkiadó, 1991.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése