Somogyi József: A faj (könyvajánló)

Somogyi József ebben a könyvében a fajelmélet tudományának katolikus szempontú elemzését hajtja végre. Erősen elhatárolódik a nemzetiszocialista fajelmélettől, amely a germán fajt tiszta fajként definiálja, egészen egyszerűen azért, mert nem léteznek tiszta fajok. Korunkban már minden faj különféle egyéb fajok keverékének tekinthető, ami elengedhetetlen következménye a történelemben lezajlott népvándorlásoknak. Ennek megfelelően a germán faj is csak sok különféle más faj keverékéből áll össze.

Azt is vitatja, hogy az északi germán faj lenne a világ legnemesebb faja. Ennek a gondolatnak a megfogalmazásában, hogy az északi germán faj a világ legnemesebb faja a nemzetiszocializmus általában a porosz harci szellemet emeli ki, és az ehhez tartozó porosz vasfegyelmet, de ezeket a porosz tulajdonságokat a franciák például éppen a civilizált viselkedéskultúra ellentétének tartják, és alacsonyabb rendű, barbár tulajdonságként definiálják, tehát ez nem bizonyíték a germán faj felsőbbrendűségére.
Olyan gondolat is megfogalmazódott már a nemzetiszocializmusban, hogy a germán faj a fejlett kultúra egyetlen hordozója. Ez is vitatható, mert az ókorban a mediterrán népek (görögök, rómaiak) voltak a nyugati kultúra legfőbb képviselői. Akkoriban a germánok még vándorló törzsi társadalmakban éltek Európa erdein és pusztáin, és a civilizált rómaiak éppúgy lenézték őket, mint ahogy manapság a fekete bevándorlókat nézi le az európai őslakosság.

A germán fajtisztaság gondolatát éppen ezért már a nemzetiszocializmus is elveti kivitelezhetetlensége miatt, és árja alatt már nem tiszta fajú germánt, hanem egyszerűen az európai kultúrához tartozót ért. Tehát azt kell mondanunk, hogy nincs olyan, hogy legnemesebb faj, mert minden faj másban nemes. A germánok a vasfegyelemben, és a harci szellemben, a franciák a művészetekben, és így tovább. A nemzetiszocialista fajelmélet Alfred Rosenberg tanításaiban a zsidó mellett keresztényellenes gondolatokat is magába szívott.
A zsidóságot és a kereszténységet mintegy össze akarja mosni, hallgatva arról, hogy a középkorban éppen a katolikus egyház volt az európai zsidóság legfőbb üldözője és ellenfele. Teljes egészében szakítani akar a kereszténységgel, a világon kívül lévő személyes teremtő Isten gondolatával, és a vér és faj vallását akarja bevezetni, ami panteista elemeket vesz fel magába. A panteizmus azt tanítja, hogy Isten és a természet egységet képez, ez a gondolat pedig Rosenbergnél a vér és faj misztériumában ölt testet, ahol Isten a vér és faj tisztaságában válik a vallásos áhítat tárgyává.

A szerző furcsálja, hogy a germán lélek a kereszténység helyett a panteizmusban talál megnyugvásra, már csak azért is, mert a panteizmus a zsidó filozófia egyik legfőbb ideálja. Spinoza a zsidó filozófus is panteista volt, ahogy Einstein a nemzetiszocialisták által gyűlölt zsidó fizikus is. A zsidókérdés faji szempontú megközelítésénél a szerző hangsúlyozza, hogy alapvetően hibás az a modern elgondolás, amely a zsidóságot fajként akarja meghatározni, ugyanis zsidó faj nem létezik. A történelem során a zsidóság is rengeteg sok faji keveredésen esett át, tehát olyan, hogy zsidó faj nincs.

A zsidókérdés gyökere Európában a zsidók gazdasági tevékenységére vezethető vissza. A zsidók a középkorban, mivel nem vették fel a keresztény vallást, ki voltak zárva a hagyományos foglalkozásokból, így csak a pénzügyek maradtak meg a számukra. Ebben pedig rendkívüli fösvénységek mutattak. Uzsorásként kiszipolyozták a lakosságot, ami miatt rendszeres üldöztetésben volt részük, a katolikus egyház részéről is. Ez pedig ellenségévé tette őket a környezetüknek különösen a római katolikus egyháznak, így az újkorban nagy szerepet vállaltak a különféle forradalmi felforgató mozgalmakban.

A zsidókérdéssel kapcsolatban a szerző szerint két szélsőséges álláspont létezik. Az egyik, amely minden problémát a zsidók nyakába akar varrni, a másik pedig, amely teljesen hibátlannak tartja a zsidókat, és csak az őket ért európai üldöztetéseket szajkózza. A zsidókat nyilván sok bűn terheli, amelyeket az európai kultúra ellen követtek el, lásd a pénzügyi tevékenységüket, vagy a forradalmi mozgalmakban való fokozott részvételüket, viszont azokat a nézeteket sem helyeselhetjük, amelyek teljesen ki akarják küszöbölni a zsidó elemeket az európai kultúrából, hiszen azok nélkül gyakorlatilag működésképtelenné válna az európai kultúra.

A zsidókérdésre a szerző szerint az egyetlen megoldás a zsidók asszimilálása, amelynek egyik eszköze lehet a zsidók számára a keresztség felvétele. Azoknak a zsidóknak a részére pedig nem akarnak asszimilálódni, létre kell hozni egy külön zsidó államot Európán kívül. A következő részekben a fajlélektan tudományát elemzi. Először a magyarság fajlélektanára tér ki. Itt hangsúlyozza, hogy a magyarság sem tekinthető fajnak, mert rengeteg sok faj ötvözetéből áll össze. Külön elemzi az alföldi magyarság lélektanát, akik túlnyomórészt reformátusok, és a turáni fajhoz állnak közel.

Külön elemzi a nyugati magyarság faji lélektanát, akik túlnyomórészt alpesi fajhoz állnak közel. A dinári magyarság lélektanát, amely a balkáni fajokhoz áll közel. Illetve a mongoloid magyarság lélektanát, amelyben a palócok, és még egynéhány magyar népcsoport vesz részt. Nagyjából ezekből a népcsoportokból áll össze a magyarság faji térképe. A turáni, az alpesi, a dinári, a mongol, továbbá vagy egynéhány százalék német fajkeveredés is, különösen az evangélikus magyarok körében, illetve egynéhány százalék zsidó és örmény fajkeveredés is a magyarság körében.

Ezután Európa és a világ faji térképét elemzi. Először az első három nagy faji alakulatot: a fehér, a mongoloid és a fekete nagyrasszt. Majd a fehér nagyrasszon belül a latint, az északit, a dinárit, az alpesit stb. Majd rátér a faj és a kultúra kapcsolatára, ami engem a legjobban érdekelt. Ebben a fejezetben fejti ki a fajkeveredésről szóló nézeteit. Véleménye szerint a faji jelleg mindenképpen hatással van a kultúrára, és a fajkeveredéssel önmagában nincs probléma, hiszen korunkban már minden nép különféle fajok ötvözetéből áll össze, és szétválasztásuk olyan lenne, mintha a kávéban a kávét, a tejet és a cukrot akarnánk szétválasztani. A fajkeveredésre szükség is van egy új nép, vagy kultúra létrejöttekor, de a fajok keveredésénél fontos, hogy olyan fajelemek és olyan arányban keveredjenek, hogy azok harmonikus viszonyban legyenek egymással, hogy az így létrejövő új kultúra, vagy nemzet egyetemes értékeket hordozzon.

Én ezt kétlem, hogy emberi tervezés meg tudja oldani. Ez csak úgy történhet meg, ha a társadalmat a szellem és a kultúra hatja át és irányítja, pontosabban Isten, hiszen a katolikus dogmatika szerint Isten a történelem igazi irányítója. Az emberek a kultúra a vallás és a szellem korszakaiban ösztönösen úgy köteleződnek el házastársuk iránt, még ha az más fajhoz tartozik is, hogy tényleg kiegészítsék egymást, hiszen a történéseket Isten irányítja, mint ahogy a házasságok is az égben köttetnek, ahogy mondani szokás. Így olyan új kultúrák jönnek létre, amelyek tényleg értéket hordoznak.

A mai európai kultúra ebből következően éppen azért nem tudja asszimilálni az Európába újonnan bevándorlókat, mert elvesztette vallását és kultúráját, nem Isten irányítja az európai társadalmat, így a házasságok sem az égben köttetnek, így nem olyan eltérő fajhoz tartozó emberek házasodnak, akik ténylegesen kiegészítenék egymást, illetve eleve olyan fajok áramlanak be Európába, akik nem alkalmasak arra, hogy az európai fajjal együtt új kultúrát hozzanak létre, mert a vallását vesztett európai ember nem látja át, hogy kikkel is tudna új kultúrát létrehozni, így nem jön létre új értéket magában hordozó kultúra. Ebből következően a mai európai bevándorlók kérdése is csak úgy oldható meg, ha Európa visszatér keresztény vallási és kulturális gyökereihez és él a bevándorlók hazájukba való visszatelepítésének eszközével, mert olyan kultúrákat, amelyek nem harmonizálnak egymással, nem alkalmasak arra, hogy egymással összefogva Isten céljait szolgáló új kultúrát hozzanak létre, nem lehet, és nem is szabad összekeverni. Csak ez lehet a megoldás a bevándorlók kérdésére Európában.

Tehát szerintem ezt emberi tervezés nem tudja megoldani, de a szerző kitér az eugenika, vagyis a fajnemesítés keresztény szempontú elemzésére is. A faj metafizikai szempontú elemzésénél hangsúlyozza, hogy az emberi lélek nem lehet a szülők lelkének az ötvözete, mert a lelket a fogamzásnál Isten kívülről adja hozzá a testhez. Elhatárolja egymástól az emberi lelket, az emberi testet és az életelvet. A test egyértelmű, hogy mit jelent, az életelv felel a test biológiai működéséért, a mozgásért, életfunkciókért stb. Az emberi lelket tehát az életelv köti össze a testtel, és a szülők örökítő anyaga, vagyis a faji jelleg csak a test és az életelv létrehozásáért felelős, de mivel a lelket az életelv köti össze a testtel, ez a lélekre is hatással van. Az életelv felépítése további kutatásokat igényel.