John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban (könyvelemzés)

John F. Kavanaugh jezsuita atya ebben a könyvében hazája, vagyis az Amerikai Egyesült Államok fogyasztói társadalmát bírálja, amelyben a legfőbb probléma az ő megfogalmazása szerint az árucikk létforma. Az árucikk létforma azt jelenti, hogy a modern fogyasztói társadalomban, amit a kereskedelmi szellem jellemez, nemcsak a modern ipari rendszer által előállított termékek, hanem maga az ember is eltárgyiasul, vagyis árucikké válik.


Ezt mutatják például a nyugati válási statisztikák, vagyis a válások számának növekedése, amely abból ered, hogy az emberek a házasság során nem köteleződnek el egymás számára igazán, vagyis nem személyként kezelik egymást, hanem árucikként, dologként, amit ha egyszer megunnak, akkor nyugodtan eldobhatnak. Ugyanerre vezethető vissza az abortuszok számának növekedése is, ahol az emberek szintén dologként viszonyulnak saját magzatukhoz, amit bármikor tetszés szerint elhajthatnak, ha terhükre van.


Az ember eltárgyiasításának, vagyis dologként, árucikként való kezelésének legfőbb megtestesítője a pornográfia. A gépies, belső elköteleződés nélküli szexualitás, ahol az aberrált, perverz férfiak örömöt találnak az alájuk vetett nők, vagy férfiak eltárgyiasításában, amely a szadizmusban ölt testet, az alájuk vetett mazoisták pedig saját maguk eltárgyiasításában lelnek örömöt.


Erre utal továbbá az anorexia, vagy a fiatalkori öngyilkosságok elszaporodása is, ami abból eredeztethető, hogy a fiatalok tisztán áruként tekintenek önmagukra, és csak azáltal tudják magukat értékesként elgondolni, ha a többiek szexuálisan vonzónak, vagy a tanulásban versenyképesnek, vagyis mint egy árucikket, hasznosnak találják őket. Ebben nagy szerepe van a modern médiának, a reklámoknak és a hirdetéseknek.


A szerző szerint a fogyasztói társadalom poklát csak az szüntetheti meg, ha az embert az árucikk létformából visszahelyezzük az őt megillető emberi személy létformájába. Vagyis, ha az ember visszaszerzi képmás mivoltát Isten hasonlatosságára vonatkoztatva. A katolikus dogmatika szerint ugyanis Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.


Csak az ember személy mivoltának visszanyerése vethet véget a fogyasztói társadalom uralmának, amelyet radikális formában segítenek elő Krisztus tanításai a szegénységről, az önmegtagadásról, amelyek mind a fogyasztói társadalom bálványainak megtagadását sugallják, amelyeket ha követünk, vagyis ha saját magunkat áruba bocsátjuk, akkor egyetlen jutalmunk az anyagi jólét. Krisztus tanításai a szegénységről, az önmegtagadásról, éppen azt sugallják, hogy ne bocsássuk magunkat áruba a gazdagságért, az anyagi jólétért cserébe, hanem mondjuk azt, hogy többek vagyunk, mint puszta áruk és tárgyak, hogy így az ember visszanyerje személy mivoltát Istennel való hasonlatosságában.


Kritikaként azt tudom megfogalmazni John F. Kavanaugh könyvével szemben, hogy csak és kizárólag az ember személy mivoltának visszanyerésére helyezi a hangsúlyt, és nem fordít elég figyelmet az emberi erkölcs heroizálására úgy, hogy az erkölcs emellett megőrizze önmegtagadó jellegét. Hiszen végeredményben az ember személy mivoltának visszanyerésében ő is a Krisztusi erkölcsiséget tartja leginkább mérvadónak. Szerintem csak így tehetjük a keresztény erkölcs gyakorlását újra örömtelivé, hogy igazán elejét vehessük a fogyasztói társadalom előretörésének. Erről írtam a
„Korunk erkölcsi válságának megoldása (egyben)”
http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=105702 és „A heroizmus fogalmának értelmezési lehetőségei Benedetto Croce könyve alapján”
http://ujkozepkor.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=106082 című cikkemben.

Érdekesen hangzik a könyvben, hogy a puritanizmus őshazájában, ahol a puritán ősök minden örömforrást a sátán művének tekintettek, és ahol Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság című könyvében éppen a puritanizmusból vezeti le az amerikai fogyasztói társadalmat, a keresztény önmegtagadás eszméjét hirdeti az ember személy mivoltának visszanyeréséhez.

Scitovsky Tibor könyve a pszichológiát és a közgazdaságtant próbálja sajátos módon ötvözni. Cáfolja a hagyományos közgazdaságtan határhaszon elméletét, miszerint az ugyanabból a jószágból egymás után elfogyasztott egységekkel párhuzamosan csökken a hasznosságérzet a fogyasztó számára, aki a jószágot elfogyasztja. Azt állítja, hogy ez csak az úgynevezett komfort orientált jószágok esetében van így. Az úgynevezett stimuláció orientált jószágok esetében pedig a hasznosságérzet sohasem csökken.

A komfort orientált fogyasztási cikkek azok, amelyek főként az ember kényelmét és biztonságát szolgálják. Ilyenek a különféle élelmiszerek, vagy lakberendezési cikkek stb. A stimuláció orientált fogyasztási cikkek pedig azok, amelyek az ember újdonság iránti vágyát elégítik ki, illetve amiket unaloműzés és a veszélyes helyzetek keresése céljából vesz igénybe. Ilyenek a kirándulások, vagy a különféle irodalmi és művészeti alkotások élvezete stb.

A könyv elején ismerteti azokat a pszichológiai kutatásokat, amelyek szerint az embernek nem csak kényelemre és biztonságra, hanem újdonságra, változatosságra, és stimulációra is szüksége van, különben az unalom keríti hatalmába. A különféle fogyasztási cikkeknek az újdonság, illetve a redundancia nagysága (a termék felépítésében megtalálható újdonságok száma, mint pl. egy festményben meglévő új művészi elemek száma) szerint van stimuláló hatása.

Scitovsky a stimuláció orientált fogyasztás pártján áll. Kifejti, hogy ez egyrészt azért fontos, mert nagyobb és egészségesebb örömforrást jelent az emberek számára, mint a komfort orientált fogyasztás. Továbbá közgazdasági és környezetvédelmi szempontból is fontos, hiszen a stimuláció orientált fogyasztási cikkek kevésbé szennyezik a környezetet, mint a komfort orientált fogyasztás. A Coca Cola elfogyasztása után keletkező műanyagflakon például sokkal környezetszennyezőbb, mint egy látogatás valamelyik festménykiállításon, vagy egy kellemes túrázás a hegyekben.

Scitovsky ezután részletesen elemzi az amerikai puritanizmus hatását a fogyasztási szokásokra. Leírja, hogy az Amerikaiak ősei, vagyis a puritánok, mindent az ördög művének tekintettek, ami örömöt okoz, ez pedig a komfort által dominált fogyasztás felé terelte az amerikaiakat.

Mivel a protestáns puritanizmus elutasította az örömszerzést, viszont pártolta a minél szorgalmasabb munkavégzést, és a szorgalmas munkavégzésből származó anyagi gyarapodást, az amerikai embert spórolásra ösztönözte, és így az amerikaiak ferde szemmel néznek minden olyan fogyasztási tevékenységre, ami a tiszta örömszerzést szolgálja, és nem a szükségletek kielégítését. Az amerikai oktatási rendszer is ezt a szellemet tükrözi, mert csak a termeléshez szükséges ismereteket oktatják, de nem oktatnak olyan ismereteket, amelyek a stimuláció orientált fogyasztáshoz szükségesek. Például egy zenei mű, vagy egy irodalmi mű megértéséhez és élvezéséhez. Ezért az átlag amerikai felnőtt korában már nem is képes a stimuláció orientált fogyasztásra, viszont a stimuláció igénye nem veszett ki belőle, ezért a stimuláció olyan lehetőségei után néz, amelyek nem igényelnek nagy szellemi erőfeszítést. Viszont ezek a stimulációs források kevés örömmel is járnak.

Ilyen a televízió nézés, a vásárlás, illetve az autózás. Az amerikai televíziós csatornák által szolgáltatott műsorok rendszerint egyformák, kevés bennük a redundancia, ezért egy idő után unalmassá válnak. A modern szupermarketekben az ember egy idő után nem tud újabb dolgot felfedezni, ezért az is unalmassá válik, továbbá, ha az ember az autójával mindig ugyanazokon a helyeken utazik keresztül, a táj egy idő után szintén unalmassá válik. Viszont mivel az amerikai nem talál más stimulációs forrást, nem tehet mást, mint hogy a meglévő stimulációs források, mint a televízió nézés, az autózás és a vásárlás mértéktelen habzsolásába kezd, tehát olyan örömöket hajszol, amelyek sohasem elégíthetik ki.

Így van ez az evéssel is. Az amerikai ételek végletesen egyformák és igénytelenek. Nincs bennük változatosság. Ez is a puritán szellemiség következménye. Az amerikai ember viszont ebben is a stimulációt keresi, ezért mértéktelenül kezdi habzsolni az amerikai ételeket, valószínűleg ezért van annyi elhízott ember Amerikában. Ez pedig nyilvánvalóan szintén a környezet feléléséhez vezet.


Ebből jól kiolvasható a katolikus és a puritán protestáns erkölcsiség, vagyis önmegtagadás, közötti különbség. Végül a keresztény kultúra ápolására is nagyobb hangsúlyt fektethetne a könyvében, hiszen a kultúra éppen a puritán szellem ellenében hat.

Érdemes megemlíteni a polgári konzervatív, és szerintem szintén a katolicizmushoz vonzódó, publicista: Molnár Attila Károly gondolatát, miszerint a fogyasztói társadalom ellenszere nem a szegénység és az aszkézis, hanem a jellem és az erény. Tehát az ember feladata nem az, hogy aszkéta szerzetes módjára megagadja az evilági életet a fogyasztói társadalomban, mint a gonosz megtestesítőjében, hanem hogy jellemével és erényességével önuralmat gyakoroljon magán, hogy jól tudjon gazdálkodni a társadalom által rá bízott javakkal, ellentétben a konzumemberrel, aki mértéktelenül pazarolja, és csak kicsinyes vágyainak kielégítésére használja azokat.

Tehát a szegénységről és az önmegtagadásáról vallott nézeteiről lehet vitatkozni a szerzőnek, de az mindenképpen érdeméül írható fel a könyvnek, hogy rámutatott az ember eldologiasodására a fogyasztói társadalomban, és ennek egyik legfőbb ellenszere az ember Istenképmás mivoltának visszanyerése.

Felhasznált irodalom:

Molnár Attila Károly: A jó rendről, Budapest, 2010.

Scitovsky Tibor: Az örömtelen gazdaság, Budapest, 1990.