Ma meglátogattam az alul belinkelt soproni virtuális valóság élményközpontot. Pár ezer forintba kerül fél órás játszadozás a VR eszközökkel. Aki esetleg nem tudná a virtuális valóság, vagy rövidítve VR egy új informatikai technológia, ami arról szól, hogy ha a VR eszközeit magunkra öltjük, például VR szemüvegeket, akkor a VR eszközökbe beprogramozott digitális és grafikus látványelemek úgy kerülnek a szemünk elé, hogy a teljes látóterünket betöltik, és egy külön virtuális világot tárnak elénk. Így nemcsak a számítógép képernyőjén játszhatunk például számítógépes játékokkal, hanem úgy érezhetjük, mintha tényleg szereplői lennénk egy ilyen élő játéknak. Akár a teljes látóterünket betöltheti egy bokszaréna háromdimenziós képe a VR szemüveg nyomán, és ebben a virtuális világban élőben verekedhetünk egy virtuális bokszolóval például. Mivel kipróbálós típus vagyok, mindent kipróbálok, úgy gondoltam, nem halok bele, ha egyszer kidobom rá azt a pár ezer forintot.
Az másik link pedig egy Nature cikkre mutat, ahol a VR tudományos alkalmazásáról írnak. A cikk szerint a VR eszközöket mikroszkópokkal is össze lehet kapcsolni, és a mikroszkópikus objektumokat az emberi érzékek számára virtuális valóság formájában láthatóvá tenni, mint például a különféle fehérjéket, vagy egyéb szerves molekulákat. Ez pedig segítséget nyújthat ezeknek a mikroszkópikus objektumoknak a tudományos elemzésében. Az interneten sok digitális eszközöket használó közösségi távoktatási portál található ma már, mint például a Coursera, ahol neves egyetemek hirdetik képzéseiket. Ha egyszer létrehoznának egy közösségi tudományos kutatással foglalkozó portált is, ahol VR eszközökkel lehetne elemezni a különféle egyetemek kutatólaborjaiban fellelhető mikroszkópikus objektumokat internetes távkapcsolaton keresztül, és így be lehetne kapcsolódni az egyetemek kutatómunkájába, akkor befektetnék én is egy ilyen eszközbe. Egyenlőre azonban míg csak játszadozni lehet vele, ez annyira nem éri meg a számomra.
https://vrthespot.net/
https://www.nature.com/articles/d41586-018-04997-2
2018. november 8., csütörtök
2018. október 21., vasárnap
A magyar lakosság mobilitása az ismeretségi kasztrendszer, és a magyar politikai élet sajátosságai
Magyarországon tudományos értékű szociológiai cikkek és statisztikai adatokkal alátámasztott szociológiai publicisztikák tanúskodnak arról, hogy a magyar lakosság nem igazán mobil. Sem horizontálisan, sem vertikálisan. Magyarország az egyik legalacsonyabb mutatókkal rendelkezik az országon belüli költözködés hajlandóságát tekintve új munkahely megtalálása céljából. Mint ahogy külföldre is nagyon alacsony arányban költöznek a magyarok jobb megélhetés és életkörülmények megtalálása céljából a régió többi országaihoz viszonyítva. Ugyanakkor az is általános jelenség a magyar viszonyok között, hogy ha valaki beleszületett Magyarországon valamilyen társadalmi rétegbe az nagy valószínűséggel ott is marad élete végéig. Ritka kivételek közé tartozik, ha valaki mondjuk az átlagos jövedelmű szakmunkás rétegbe született, akkor sikerül felemelkednie a magas jövedelemszinttel rendelkező felső tízezerbe.
Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az egyik magyarországi sajtóorgánumban felvetett magyarázat arra a kérdésre, hogy miért nem szívesen költöznek a magyarok egyik városból a másikba jobb állás és fizetés reményében. A cikk azt mondja, hogy a magyarok szívesen hagyják ott az általuk gyerekkoruk óta felépített ismeretségi kört és baráti közösséget, amibe életük során belenőttek. Előre jelzem, hogy ez a cikk nem minden esetben hivatkozik tudományosan jegyzet statisztikai adatokra, inkább az életem során szerzett tapasztalatokra támaszkodom, amiket a közvetlen környezetemből szereztem így ez a cikk nem igazán tekinthető tudományos tényirodalomnak, inkább egy szubjektív tapasztalatokból felépített elméletnek.
Ha tényleg elfogadjuk azt a gondolatot, hogy a magyarok nem szívesen hagyják ott közvetlen környezetüket és gyermekkoruk óta felépített ismeretségi körüket, és emiatt nem mobilak, akkor itt talán egyfajta ismeretségi kasztrendszerről beszélhetünk, ami tudtommal eddig nem nagyon használt terminus a szociológiai irodalomban. A kasztrendszer fogalma Indiából terjedt el a világon, és olyan társadalmi felépítményt jelöl, ahol az egyes társadalmi rétegek között nincs átjárás. Ha valaki például Indiában az ékszerészek kasztjába született az élete végéig ott is marad. Nincs lehetősége átlépni egyik kasztból a másikba. Az ismeretségi kasztrendszer magyar példája ettől abban különbözik, hogy nem születési alapon, hanem az életút során szerzett társadalmi és csoportkötelékek alapján rendezi kasztokba az egyéneket, ahonnan azonban az életút bizonyos szakaszában már szintén nincs kiút.
Vajon hogyan működik, és milyen feltételek hoznak létre egy társadalomban egy ilyen ismeretségi kasztrendszert? Ennek megválaszolásához véleményem szerint azt kellene leginkább megvizsgálni Magyarországon statisztikai módszerekkel, hogy hogyan működik a pályaválasztás. Hogyan kerülnek a fiatalok pályaválasztásuk során a különböző társadalmi rétegekbe. Mivel nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok ezzel kapcsolatban, csak saját fiatalkori tapasztalataimra támaszkodhatok. Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalokat általában a szülők és a pedagógusok, vagy a fiatal környezetében meglévő egyéb személyek közös megegyezése tereli bizonyos pályákra. Akár az egyetemi felvételiknél, akár az egyetem utáni elhelyezkedés során. Ritka az olyan fiatal, aki már a középiskola végég tudja, hogy mit akar, és következetesen meg is tudja valósítani azt, amit akar.
Általában a pedagógusok, a szülők, illetve a család egyéb ismeretségi köre választja ki a fiatalokat az egyes társadalmi rétegekbe. Magyarul Magyarországon nagyjából úgy működnek a dolgok, hogy zsenge korodban eldöntik ki vagy, mondhatni ránézésre. Bekategorizálnak, és besorolnak valamilyen társadalmi rétegbe. Ha pedig bekerültél oda, akkor már nagyon nehéz onnan kikerülni. Részint valóban azért, mert a magyar ember fél és nem is nagyon van igénye otthagyni megszokott környezetét, másrészt pedig azért mert más kasztok sem nagyon fogadnák be, ha lenne is benne hajlandóság átlépni oda. Magyarországon a munkahely változtatások esetében ritkán történik olyasmi, hogy valaki egy bizonyos szakterületről valamilyen attól nagyon távoli szakterületre vándorol át. Hanem általában ugyanazon a szakterületen belül vándorolnak.
Például, ha a családsegítő intézeten belül nyugdíjba meg egy szociális munkás az idősgondozó részlegből, akkor a helyére átvesznek egy másik szociális munkást a fogyatékos ügyről. Vagy ha egy városban az egyik asztalos üzemből nyugdíjba megy egy asztalos, akkor egy másik asztalos üzemből áthívnak egy másik asztalost, akivel a közös szakma folytán már amúgy is szoros munkaköri , vagy baráti kapcsolatban álltak. Ha valaki esetében mégis nagyobb ugrás következik be a jövedelemszintben, vagy a társadalmi presztízsben az általában úgy történik, hogy valaki olyan kasztba nő bele élete során, amelyből jó kapcsolódási pontok nyílnak olyan területek felé, amelyek magas jövedelemmel és magas társadalmi presztízzsel járnak együtt. Például ha valaki a közgazdászok kasztjába kerül bele, onnan közel kerülhet egy utasszállító repülő vállalat vezetői tisztségéhez, hiszen ezt a tisztet általában közgazdászok töltik be, és ez a tisztség már magas jövedelemmel és társadalmi presztízzsel jár együtt.
Összefoglalva a magyar társadalmi rendszer legfőbb sajátossága az, hogy itt általában nem önerőből és önfejlesztéssel (képességfejlesztéssel, személyiségfejlesztéssel) válnak valamivé az emberek, hanem inkább, mondhatni, spontán belenőnek bizonyos társadalmi szerepekbe a születéstől meglévő képességek, és a környezet sajátos megítélése és besorolása alapján. Magyarországon ritka kivétel az amerikai típusú vállalkozó egyéniség jelensége, aki szegénysorból, szigorú önfejlesztés és kemény munka útján vállalatbirodalmat épít fel. Ha fel is emelkedik valaki az nem a kemény önfejlesztésnek tudható be, hanem annak, hogy olyan kapcsolati rendszerbe nő bele élete során, amelyek magas jövedelmet és társadalmi presztízst ígérő társadalmi pozíciókhoz tartanak magukban kapcsolódási pontokat.
Mindebből már egyértelmű lehet az olvasó számára, hogy mi hoz létre egy társadalomban ismeretségi kasztrendszert. Ismeretségi kasztrendszer általában olyan társadalmakban jön létre, ahol az emberektől idegen az önfejlesztés és a személyiségfejlesztés. Ahol személyiségükben általában életük végéig azok maradnak, akiknek megszülettek, vagy csak keveset változnak. Mivel, ha magadtól nem tudsz, vagy nem akarsz azzá válni, akivé lehetnél, akkor a környezeted fog dönteni arról, hogy mivé kell lenned. Ha pedig a társadalom ennek megfelelően szerveződik meg, hogy mindenkiről már zsenge korukban eldöntik, hogy ők kicsodák, és ennek megfelelően sorolják be őket, akkor igazából az a kisebbség sem tudja magát kivonni ez alól, akik egyébként szeretnék fejleszteni magukat. Ők sem tudnak önerőből feljebb jutni, mert őróluk is már zsenge korban el lesz döntve, hogy mivé kell lenniük.
Mindez ugyanígy működik a magyar politikai életben is. Ott is ritka az olyan politikus, aki önfejlesztés által lesz az aki. Aki a magyar politikai életben demokratikus körülmények között sikert érhet el, azt általában a magyar politikai közösség emeli fel a csúcsra. Ez igaz Orbán Viktorra is. Ő azért vált azzá aki, mert életpályája során a magyar politikusi kasztba nőtt bele. A magyar politikai közösség választotta ki erre a feladatra. Magyarországon ez másképp nem is lehetett volna. Nálunk nincs esélye a hosszú távú sikerre egy olyan fajta politikusnak, mint amilyen Németországban Adolf Hitler volt, aki önmaga által kifejlesztett egyéni szónoki képessége és karizmája által teljes mértékben kiemelkedett a tömegből és uralni tudta a német tömegeket úgy, hogy még háborúba is bele tudta vinni őket saját érdekeik ellenében is. Magyarországon Orbán Viktor a magyar politikai közösség politikusa, és ha eltérne attól az irányvonaltól, amit képvisel, akkor a mögötte lévő közösség azonnal megvonná tőle a támogatást, és elsöpörné a népharag, ahogy sok más magyar politikust is elsöpört már a rendszerváltás után.
Éppen ezért nagyon érdekes, hogy a baloldali ellenzék Orbán Viktort valamiféle Hitler típusú akarnok diktátorként aposztrofálja, hiszen Orbán Viktor egyik legnagyobb ellensége Gyurcsány Ferenc éppenséggel sokkal jobban hasonlít Hitlerhez, hiszen ő pontosan azt a politikai stílust próbálta meghonosítani Magyarországon (sikertelenül), amit Hitler képviselt Németországban. Szónokiassággal, karizmával és színpadias performanszokkal uralni a tömeget. Tökéletesen félreérti a baloldali ellenzék a magyarországi politikai viszonyokat, ha Orbán Viktorban valamiféle Hitler típusú akarnok diktátort lát, és saját sikertelenségét Orbán diktátori hajlamainak és akarnok természetének tulajdonítja. A baloldal fő ellenfele nem Orbán Viktor, hanem a politikai közösség, ami mögötte áll. Orbán nem szórakozásból tart nemzeti konzultációt minden évben, hanem azért, mert tudja, hogy az ő hatalma a mögötte álló politikai közösség önkéntes támogatása nélkül semmis. Ezért minden fontosabb döntéséhez tőlük kér megerősítést. A baloldalnak csak akkor van esélye visszaszerezni az uralmat Magyarországon, ha ideológiájában, stílusában valamilyen formában alkalmazkodik ehhez a politikai közösséghez.
Felhasznált Irodalom:
Nem mobil a magyar munkaerő https://www.hrportal.hu/hr/nem-mobil-a-magyar-munkaero-20060602.html
Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az egyik magyarországi sajtóorgánumban felvetett magyarázat arra a kérdésre, hogy miért nem szívesen költöznek a magyarok egyik városból a másikba jobb állás és fizetés reményében. A cikk azt mondja, hogy a magyarok szívesen hagyják ott az általuk gyerekkoruk óta felépített ismeretségi kört és baráti közösséget, amibe életük során belenőttek. Előre jelzem, hogy ez a cikk nem minden esetben hivatkozik tudományosan jegyzet statisztikai adatokra, inkább az életem során szerzett tapasztalatokra támaszkodom, amiket a közvetlen környezetemből szereztem így ez a cikk nem igazán tekinthető tudományos tényirodalomnak, inkább egy szubjektív tapasztalatokból felépített elméletnek.
Ha tényleg elfogadjuk azt a gondolatot, hogy a magyarok nem szívesen hagyják ott közvetlen környezetüket és gyermekkoruk óta felépített ismeretségi körüket, és emiatt nem mobilak, akkor itt talán egyfajta ismeretségi kasztrendszerről beszélhetünk, ami tudtommal eddig nem nagyon használt terminus a szociológiai irodalomban. A kasztrendszer fogalma Indiából terjedt el a világon, és olyan társadalmi felépítményt jelöl, ahol az egyes társadalmi rétegek között nincs átjárás. Ha valaki például Indiában az ékszerészek kasztjába született az élete végéig ott is marad. Nincs lehetősége átlépni egyik kasztból a másikba. Az ismeretségi kasztrendszer magyar példája ettől abban különbözik, hogy nem születési alapon, hanem az életút során szerzett társadalmi és csoportkötelékek alapján rendezi kasztokba az egyéneket, ahonnan azonban az életút bizonyos szakaszában már szintén nincs kiút.
Vajon hogyan működik, és milyen feltételek hoznak létre egy társadalomban egy ilyen ismeretségi kasztrendszert? Ennek megválaszolásához véleményem szerint azt kellene leginkább megvizsgálni Magyarországon statisztikai módszerekkel, hogy hogyan működik a pályaválasztás. Hogyan kerülnek a fiatalok pályaválasztásuk során a különböző társadalmi rétegekbe. Mivel nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok ezzel kapcsolatban, csak saját fiatalkori tapasztalataimra támaszkodhatok. Nekem az a tapasztalatom, hogy a fiatalokat általában a szülők és a pedagógusok, vagy a fiatal környezetében meglévő egyéb személyek közös megegyezése tereli bizonyos pályákra. Akár az egyetemi felvételiknél, akár az egyetem utáni elhelyezkedés során. Ritka az olyan fiatal, aki már a középiskola végég tudja, hogy mit akar, és következetesen meg is tudja valósítani azt, amit akar.
Általában a pedagógusok, a szülők, illetve a család egyéb ismeretségi köre választja ki a fiatalokat az egyes társadalmi rétegekbe. Magyarul Magyarországon nagyjából úgy működnek a dolgok, hogy zsenge korodban eldöntik ki vagy, mondhatni ránézésre. Bekategorizálnak, és besorolnak valamilyen társadalmi rétegbe. Ha pedig bekerültél oda, akkor már nagyon nehéz onnan kikerülni. Részint valóban azért, mert a magyar ember fél és nem is nagyon van igénye otthagyni megszokott környezetét, másrészt pedig azért mert más kasztok sem nagyon fogadnák be, ha lenne is benne hajlandóság átlépni oda. Magyarországon a munkahely változtatások esetében ritkán történik olyasmi, hogy valaki egy bizonyos szakterületről valamilyen attól nagyon távoli szakterületre vándorol át. Hanem általában ugyanazon a szakterületen belül vándorolnak.
Például, ha a családsegítő intézeten belül nyugdíjba meg egy szociális munkás az idősgondozó részlegből, akkor a helyére átvesznek egy másik szociális munkást a fogyatékos ügyről. Vagy ha egy városban az egyik asztalos üzemből nyugdíjba megy egy asztalos, akkor egy másik asztalos üzemből áthívnak egy másik asztalost, akivel a közös szakma folytán már amúgy is szoros munkaköri , vagy baráti kapcsolatban álltak. Ha valaki esetében mégis nagyobb ugrás következik be a jövedelemszintben, vagy a társadalmi presztízsben az általában úgy történik, hogy valaki olyan kasztba nő bele élete során, amelyből jó kapcsolódási pontok nyílnak olyan területek felé, amelyek magas jövedelemmel és magas társadalmi presztízzsel járnak együtt. Például ha valaki a közgazdászok kasztjába kerül bele, onnan közel kerülhet egy utasszállító repülő vállalat vezetői tisztségéhez, hiszen ezt a tisztet általában közgazdászok töltik be, és ez a tisztség már magas jövedelemmel és társadalmi presztízzsel jár együtt.
Összefoglalva a magyar társadalmi rendszer legfőbb sajátossága az, hogy itt általában nem önerőből és önfejlesztéssel (képességfejlesztéssel, személyiségfejlesztéssel) válnak valamivé az emberek, hanem inkább, mondhatni, spontán belenőnek bizonyos társadalmi szerepekbe a születéstől meglévő képességek, és a környezet sajátos megítélése és besorolása alapján. Magyarországon ritka kivétel az amerikai típusú vállalkozó egyéniség jelensége, aki szegénysorból, szigorú önfejlesztés és kemény munka útján vállalatbirodalmat épít fel. Ha fel is emelkedik valaki az nem a kemény önfejlesztésnek tudható be, hanem annak, hogy olyan kapcsolati rendszerbe nő bele élete során, amelyek magas jövedelmet és társadalmi presztízst ígérő társadalmi pozíciókhoz tartanak magukban kapcsolódási pontokat.
Mindebből már egyértelmű lehet az olvasó számára, hogy mi hoz létre egy társadalomban ismeretségi kasztrendszert. Ismeretségi kasztrendszer általában olyan társadalmakban jön létre, ahol az emberektől idegen az önfejlesztés és a személyiségfejlesztés. Ahol személyiségükben általában életük végéig azok maradnak, akiknek megszülettek, vagy csak keveset változnak. Mivel, ha magadtól nem tudsz, vagy nem akarsz azzá válni, akivé lehetnél, akkor a környezeted fog dönteni arról, hogy mivé kell lenned. Ha pedig a társadalom ennek megfelelően szerveződik meg, hogy mindenkiről már zsenge korukban eldöntik, hogy ők kicsodák, és ennek megfelelően sorolják be őket, akkor igazából az a kisebbség sem tudja magát kivonni ez alól, akik egyébként szeretnék fejleszteni magukat. Ők sem tudnak önerőből feljebb jutni, mert őróluk is már zsenge korban el lesz döntve, hogy mivé kell lenniük.
Mindez ugyanígy működik a magyar politikai életben is. Ott is ritka az olyan politikus, aki önfejlesztés által lesz az aki. Aki a magyar politikai életben demokratikus körülmények között sikert érhet el, azt általában a magyar politikai közösség emeli fel a csúcsra. Ez igaz Orbán Viktorra is. Ő azért vált azzá aki, mert életpályája során a magyar politikusi kasztba nőtt bele. A magyar politikai közösség választotta ki erre a feladatra. Magyarországon ez másképp nem is lehetett volna. Nálunk nincs esélye a hosszú távú sikerre egy olyan fajta politikusnak, mint amilyen Németországban Adolf Hitler volt, aki önmaga által kifejlesztett egyéni szónoki képessége és karizmája által teljes mértékben kiemelkedett a tömegből és uralni tudta a német tömegeket úgy, hogy még háborúba is bele tudta vinni őket saját érdekeik ellenében is. Magyarországon Orbán Viktor a magyar politikai közösség politikusa, és ha eltérne attól az irányvonaltól, amit képvisel, akkor a mögötte lévő közösség azonnal megvonná tőle a támogatást, és elsöpörné a népharag, ahogy sok más magyar politikust is elsöpört már a rendszerváltás után.
Éppen ezért nagyon érdekes, hogy a baloldali ellenzék Orbán Viktort valamiféle Hitler típusú akarnok diktátorként aposztrofálja, hiszen Orbán Viktor egyik legnagyobb ellensége Gyurcsány Ferenc éppenséggel sokkal jobban hasonlít Hitlerhez, hiszen ő pontosan azt a politikai stílust próbálta meghonosítani Magyarországon (sikertelenül), amit Hitler képviselt Németországban. Szónokiassággal, karizmával és színpadias performanszokkal uralni a tömeget. Tökéletesen félreérti a baloldali ellenzék a magyarországi politikai viszonyokat, ha Orbán Viktorban valamiféle Hitler típusú akarnok diktátort lát, és saját sikertelenségét Orbán diktátori hajlamainak és akarnok természetének tulajdonítja. A baloldal fő ellenfele nem Orbán Viktor, hanem a politikai közösség, ami mögötte áll. Orbán nem szórakozásból tart nemzeti konzultációt minden évben, hanem azért, mert tudja, hogy az ő hatalma a mögötte álló politikai közösség önkéntes támogatása nélkül semmis. Ezért minden fontosabb döntéséhez tőlük kér megerősítést. A baloldalnak csak akkor van esélye visszaszerezni az uralmat Magyarországon, ha ideológiájában, stílusában valamilyen formában alkalmazkodik ehhez a politikai közösséghez.
Felhasznált Irodalom:
Nem mobil a magyar munkaerő https://www.hrportal.hu/hr/nem-mobil-a-magyar-munkaero-20060602.html
2018. október 13., szombat
A kémiai vegyületek, vagy kémiai anyagok szerkezetét zenévé alakító program ötlete
Az ókori görög filozófusok sokat írtak a szférák zenéjéről, amely lényegében a naprendszer bolygóinak mozgásához rendelt zenei hangoknak a korabeli elképzelése volt. A nyugati hagyományt pedig mindig is végigkísérte ez a gondolat, hogy a naprendszer bolygóinak mozgásai zenei dallamokat hordoznak magukban. Napjainkban pedig, vagyis az informatika korában létre is hoztak egy weboldalt, amely zenei hangokat rendelt a naprendszer bolygóinak mozgásához. http://whitevinyldesign.com/solarbeat/
A naprendszer szerkezete pedig nagyon hasonlít a mikroméretekben elhelyezkedő atomok szerkezetére. Hiszen ahogy a naprendszer központi csillaga körül bolygók keringenek, úgy az atomok központi protonjai körül elektronok keringenek. Így arra gondoltam, hogy ha zenét lehet rendelni a naprendszer mozgásaihoz, akkor zenét lehet rendelni az atomokból álló kémiai vegyületekhez, vagy kémiai anyagokhoz is. A kémiai vegyületek kémiai elemekből állnak, amelyek lényegében egy atomból felépülő anyagok, csak ezek az egyedüli atomok különböző számú elektront és protont tartalmaznak. A kémiai vegyületek pedig több atom együtteseiből felépülő anyagok, ahol különböző elemek atomjai kapcsolódnak össze egymással egy molekulában, és ezek a vegyületek ezekből a molekulákból épülnek fel.
Véleményem szerint úgy lehetne zenét rendelni a kémiai vegyületek szerkezetéhez, hogy a kémiai periódusos rendszer minden eleméhez rendelünk először egy zenei hangot. Majd létrehozunk egy olyan számítógépes programot, vagy a fent belinkelthez hasonló weblapot, ahol van egy írható sáv, ahova kémiai vegyületek képleteit lehet beírni, vagy bemásolni. Majd a megfelelő gombra kattintva a képletben szereplő kémiai elemekhez rendelt zenei hangokat lejátszani annyiszor ahányszor az adott képletben az elemek szerepelnek. A H2O például a víz vegyületének a képlete, láthatóan két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll, tehát ha ezt a képletet bemásoljuk a programba, és elindítjuk a zenelejátszást, akkor a programnak kétszer kell lejátszania a hidrogénhez rendelt hangot, és egyszer az oxigénhez rendelt hangot.
A programba terveim szerint tetszőleges mennyiségben és sorrendben lehetne kémiai képleteket bemásolni és lejátszani, majd azokat zenei formátumban lementeni, és így hallhatóvá válna az ember számára a kémiai anyagok szimfóniája.
A naprendszer szerkezete pedig nagyon hasonlít a mikroméretekben elhelyezkedő atomok szerkezetére. Hiszen ahogy a naprendszer központi csillaga körül bolygók keringenek, úgy az atomok központi protonjai körül elektronok keringenek. Így arra gondoltam, hogy ha zenét lehet rendelni a naprendszer mozgásaihoz, akkor zenét lehet rendelni az atomokból álló kémiai vegyületekhez, vagy kémiai anyagokhoz is. A kémiai vegyületek kémiai elemekből állnak, amelyek lényegében egy atomból felépülő anyagok, csak ezek az egyedüli atomok különböző számú elektront és protont tartalmaznak. A kémiai vegyületek pedig több atom együtteseiből felépülő anyagok, ahol különböző elemek atomjai kapcsolódnak össze egymással egy molekulában, és ezek a vegyületek ezekből a molekulákból épülnek fel.
Véleményem szerint úgy lehetne zenét rendelni a kémiai vegyületek szerkezetéhez, hogy a kémiai periódusos rendszer minden eleméhez rendelünk először egy zenei hangot. Majd létrehozunk egy olyan számítógépes programot, vagy a fent belinkelthez hasonló weblapot, ahol van egy írható sáv, ahova kémiai vegyületek képleteit lehet beírni, vagy bemásolni. Majd a megfelelő gombra kattintva a képletben szereplő kémiai elemekhez rendelt zenei hangokat lejátszani annyiszor ahányszor az adott képletben az elemek szerepelnek. A H2O például a víz vegyületének a képlete, láthatóan két hidrogénatomból és egy oxigénatomból áll, tehát ha ezt a képletet bemásoljuk a programba, és elindítjuk a zenelejátszást, akkor a programnak kétszer kell lejátszania a hidrogénhez rendelt hangot, és egyszer az oxigénhez rendelt hangot.
A programba terveim szerint tetszőleges mennyiségben és sorrendben lehetne kémiai képleteket bemásolni és lejátszani, majd azokat zenei formátumban lementeni, és így hallhatóvá válna az ember számára a kémiai anyagok szimfóniája.
A Duolingo nyelvtanuló applikáció közösségi oldallá alakítása
A Duolingo az egyik legnépszerűbb nyelvtanuló mobil applikáció a világon. A felépítése nagyon egyszerű. A kezelőfelületére belépve ikonokat láthatunk, amiket kézzel kiválasztva nyelvi leckéket érünk el. Itt egymás után következnek a nyelvi feladatok. Ezek túlnyomó részt fordítási feladatok, ahol a kezelőfelületre ki van írva egy idegen nyelvű, vagy anyanyelvű szöveg, alatta pedig egy sáv, ahova szöveget gépelhetünk be. Ide az idegen nyelvű, vagy anyanyelvű szöveg fordítását írhatjuk be, majd az ellenőrzés gombra kattintva, ha jó fordítást adtunk meg, akkor továbbléphetünk a következő feladatra. Ha a fordítás rossz, akkor a program kiírja a helyes fordítást, majd szintén továbbléphetünk, és a későbbiekben újra visszadobja ezt a feladatot a program. Egy ilyen leckében több száz ilyen fordítási feladat van, de ezek egy leckén belül általában ismétlődnek. Körül-belül 20-30 feladattípust ismételnek egy leckén belül 200-300-szor. A feladatok minden lecke során nehezülnek, illetve több nyelvtani és szókincsbeli részletet tartalmaznak. Ebben rejlik szerintem a Doulingo népszerűségének és nyelvtanulásban elért hatékonyságának a titka, hogy egy leckén belül ugyanazokat a fordítási feladatokat sokszor ismétli. Ennek következtében a tanulónak lehetősége van begyakorolni a nyelvi fordítást, és azok a tanulás folyamán előbb-utóbb rögzülnek.
Véleményem szerint az alkalmazás legnagyobb hátránya az, hogy csak előre megírt leckék érhetők el benne előre meghatározott nyelvek között, mint például Magyar-Angol, vagy Német-Angol. Csak angol nyelvet tanulhat mindenki anyanyelvén, más nyelveket csak angolul lehet tanulni. Ha én például magyarként németet akarok tanulni a Duolingon, akkor először angolul kell megtanulnom, és a német nyelvű feladatokat angolról vagy angolra fordíthatom a német nyelvleckékben. Úgy gondolom, hogy ezt a problémát csak úgy lehetne megoldani, hogy az alkalmazást közösségi mobil applikációvá, vagy ezzel párhuzamosan működő közösségi oldallá alakítjuk. A leckék gyártását szerintem a felhasználók kezébe kell adni. Kellene biztosítani minden regisztrált felhasználónak egy felületet az alkalmazáson belül, ahova maga beírhatja egy-egy nyelvi területen és témában, például angol-orosz üzleti nyelv, vagy arab-koreai általános nyelv, saját fordításait forrás és célnyelven. Majd ha ezeket elmenti az oldalon, akkor automatikusan létrejöhetne egy ilyen nyelvlecke, ahol 20-30 ilyen forrás és célnyelvi fordítás 200-300-szor fut le egy lecke során a már előre meghatározott módon.
A felhasználóknak lehetőséget kellene adni, hogy pénzért árulják az oldalon a saját maguk által készített nyelvleckéket, elektronikus fizetési lehetőséget hozzáadva a leckékhez. Amelyekre más felhasználók feliratkozhatnának az oldalon, kapcsolatot alakítva ki így a felhasználók között, esetleg úgy hogy mindenkinek lehetne egy Facebook-szerű profiloldala ahol láthatóak lennének, hogy kihez iratkozott fel, és hogy milyen saját nyelvleckéket hozott létre. Ezzel egy nyelvtanuló közösségi oldal jönne létre a Duolingo-ból, amely a sokszínű nyelvtanulás lehetőségét biztosítaná a felhasználóknak.
2018. augusztus 25., szombat
Suggestions for further developing scientific exploration devices on the Mars Astrobiology Explorer mission
The scientifically revealed features of the Mars planet: as a result of its geological past, meteorological properties and potential water abundance the best candidate for a possible abode of extraterrestrial life. Therefore, there is a need for a scientific mission that reveals the possibility of living on the planet Mars in the past or in the present. The Mars astrobiological discovery should therefore follow a dual goal. Explore the surface formations of Mars and their geochemical composition with remote sensing devices. Also select rock samples. Possibly return to Earth.
The research of Martian life requires the exploration of a wide range of integrated planetary processes. We need to identify those places on the planet where circumstances are the most ideal for life's development. Where it is most likely that life has appeared in the past or in the present. Within this process, the geological and geophysical evolution of Mars should be explored. The history of volatile substances and the climate, as well as the characteristics of the surface and the groundwater environment should be examined.
The geographic and temporal distribution of liquid water should be explored. The geographic and temporal distribution of liquid water and the existence of other resources needed for life, such as energy, should be explored. We need to identify the areas where liquid water was present. It is necessary to analyze micro and macro material of sediments and other materials. Identify the organic molecules on the planet and explore the historical process of the formation of minerals. We must explore the geochemical characteristics of the planet, the specific mineral compositions and the life-style redox reactions. The ultimate goal of exploring the planet's entire astrobiological potential is to bring the collected material back to Earth so scientists can research for more advanced methods.
To achieve the goals, a Mars rover must be delivered to Mars. This should be built so that it can rove 20 kilometers with over its nominal 500 nominal lifetime. The rover must be equipped with a mast-based remote sensing instrument and an arm-based in-situ measurement capability. The ability to deposit collected rock samples in protective packaging must be ensured. Added as a primary as a contingency pairing in sample caches. These caches must be picked up by a later mission in a rising vehicle to return to Earth.
To identify the potential locations of Marsi life and to find evidence of life, the instruments of rover must have the following properties. It must be capable of collecting the rock samples in the proper state, without serious injuries, destroying, and returning them to the Earth in appropriate protective packaging. There is a need for an appropriate outdoor camera system that selects and identifies the required pattern of rock in the field environment. There is a need for electronic imaging devices that determine the texture of rocks and soil. There is a need for devices that detect mineral and organic compounds to find signs of life. There is a need for devices that measure the bulk concentration of the main chemical elements of the surfaces.
The creators of the mission designed only hard, arm-based tools by the rover to target the measuring instruments. So I suggest using new technologies to design and use soft and flexible tools to better test hard-to-reach areas. Such is a cliff, or the underground water streams on the planet. New technologies that can be used include flexible, soft robotics. The science of flexible robotics wants to build future robots from soft and flexible materials to make it easier to adapt to unpredictable environmental conditions than hard robots. That are absolutely interesting robot tools have been designed with this method. Small, polyp-shaped robots are also designed, which are able to climb through smaller slots with their flexible movement.
Robots are also designed that can swim and move in the water like a fish. These robots can penetrate into the lower gaps of the surface of the planet to be able to thoroughly examine the inside of cliff or the inside of underground water streams with cameras and sensors attached to them. Flexible robotics in the future may probably be combined with so-called 4D printing. The science of 4D printing want add the time to three spatial dimensions of 3D printing. This is done by printing third-dimensional objects from soft materials that are able to change their shape in time to external influences such as contact with heat or water. If we could build robots that are not only flexibile, but able to change their shape, they would be able to solve new tasks in the underground water streams of Mars.
It should be noted that not only large and difficult to move cameras and sensors exist. There is also a so-called endoscopic camera, consisting of a long cable that connects to the computer and a small camera mounted at the end. It is designed specifically for test of difficult access areas. I think such a device can be used to test of difficult acces area on Mars. To develop remote sensing, it would be necessary to use nature solutions. Certain animal species use solutions in the field of aerial or aquatic remote sensing, which can be used by technical sciences as well. I would like to describe two examples. The cockchafer beetle's head antennas can detect nectar and other plant foods by the air which contact with its antennas, and even an underground mushroom presence can detect with these. Scientific use of such a solution can help to find organic materials on Mars. Spiny lobster can detect odors underneath the water with its special antennas, which can help underwater remote sensing realize on Mars.
Works Cited
Raymond E. Arvidson, Lisa May: Planetary Science Decadal Survey Mars 2018 MAX-C Caching Rover http://www.nap.edu/…/App%20G%2007_Mars-Astrobiology-Explore…
Giada Gerboni: The incredible potential of flexible, soft robots https://www.ted.com/…/giada_gerboni_the_incredible_potentia…
Four-dimensional printing https://en.wikipedia.org/wiki/Four-dimensional_printing
Cheap USB Borescope Endoscope Camera Review https://www.youtube.com/watch?v=ee7Pr4XsDGw
Underwater sensors detect odors https://asknature.org/str…/underwater-sensors-detect-odors/…
Fan-like antennae aid sensing https://asknature.org/strat…/fan-like-antennae-aid-sensing/…
The research of Martian life requires the exploration of a wide range of integrated planetary processes. We need to identify those places on the planet where circumstances are the most ideal for life's development. Where it is most likely that life has appeared in the past or in the present. Within this process, the geological and geophysical evolution of Mars should be explored. The history of volatile substances and the climate, as well as the characteristics of the surface and the groundwater environment should be examined.
The geographic and temporal distribution of liquid water should be explored. The geographic and temporal distribution of liquid water and the existence of other resources needed for life, such as energy, should be explored. We need to identify the areas where liquid water was present. It is necessary to analyze micro and macro material of sediments and other materials. Identify the organic molecules on the planet and explore the historical process of the formation of minerals. We must explore the geochemical characteristics of the planet, the specific mineral compositions and the life-style redox reactions. The ultimate goal of exploring the planet's entire astrobiological potential is to bring the collected material back to Earth so scientists can research for more advanced methods.
To achieve the goals, a Mars rover must be delivered to Mars. This should be built so that it can rove 20 kilometers with over its nominal 500 nominal lifetime. The rover must be equipped with a mast-based remote sensing instrument and an arm-based in-situ measurement capability. The ability to deposit collected rock samples in protective packaging must be ensured. Added as a primary as a contingency pairing in sample caches. These caches must be picked up by a later mission in a rising vehicle to return to Earth.
To identify the potential locations of Marsi life and to find evidence of life, the instruments of rover must have the following properties. It must be capable of collecting the rock samples in the proper state, without serious injuries, destroying, and returning them to the Earth in appropriate protective packaging. There is a need for an appropriate outdoor camera system that selects and identifies the required pattern of rock in the field environment. There is a need for electronic imaging devices that determine the texture of rocks and soil. There is a need for devices that detect mineral and organic compounds to find signs of life. There is a need for devices that measure the bulk concentration of the main chemical elements of the surfaces.
The creators of the mission designed only hard, arm-based tools by the rover to target the measuring instruments. So I suggest using new technologies to design and use soft and flexible tools to better test hard-to-reach areas. Such is a cliff, or the underground water streams on the planet. New technologies that can be used include flexible, soft robotics. The science of flexible robotics wants to build future robots from soft and flexible materials to make it easier to adapt to unpredictable environmental conditions than hard robots. That are absolutely interesting robot tools have been designed with this method. Small, polyp-shaped robots are also designed, which are able to climb through smaller slots with their flexible movement.
Robots are also designed that can swim and move in the water like a fish. These robots can penetrate into the lower gaps of the surface of the planet to be able to thoroughly examine the inside of cliff or the inside of underground water streams with cameras and sensors attached to them. Flexible robotics in the future may probably be combined with so-called 4D printing. The science of 4D printing want add the time to three spatial dimensions of 3D printing. This is done by printing third-dimensional objects from soft materials that are able to change their shape in time to external influences such as contact with heat or water. If we could build robots that are not only flexibile, but able to change their shape, they would be able to solve new tasks in the underground water streams of Mars.
It should be noted that not only large and difficult to move cameras and sensors exist. There is also a so-called endoscopic camera, consisting of a long cable that connects to the computer and a small camera mounted at the end. It is designed specifically for test of difficult access areas. I think such a device can be used to test of difficult acces area on Mars. To develop remote sensing, it would be necessary to use nature solutions. Certain animal species use solutions in the field of aerial or aquatic remote sensing, which can be used by technical sciences as well. I would like to describe two examples. The cockchafer beetle's head antennas can detect nectar and other plant foods by the air which contact with its antennas, and even an underground mushroom presence can detect with these. Scientific use of such a solution can help to find organic materials on Mars. Spiny lobster can detect odors underneath the water with its special antennas, which can help underwater remote sensing realize on Mars.
Works Cited
Raymond E. Arvidson, Lisa May: Planetary Science Decadal Survey Mars 2018 MAX-C Caching Rover http://www.nap.edu/…/App%20G%2007_Mars-Astrobiology-Explore…
Giada Gerboni: The incredible potential of flexible, soft robots https://www.ted.com/…/giada_gerboni_the_incredible_potentia…
Four-dimensional printing https://en.wikipedia.org/wiki/Four-dimensional_printing
Cheap USB Borescope Endoscope Camera Review https://www.youtube.com/watch?v=ee7Pr4XsDGw
Underwater sensors detect odors https://asknature.org/str…/underwater-sensors-detect-odors/…
Fan-like antennae aid sensing https://asknature.org/strat…/fan-like-antennae-aid-sensing/…
Bolygózene több naprendszerből
Létezik egy olyan oldal, ami a naprendszer bolygóinak mozgását konvertálja zenei hangokká. http://whitevinyldesign.com/solarbeat/ Én ezenkívül felfedeztem egy olyan oldalt is, amely az univerzumban máshol található újonnan felfedezett naprendszereket modellezi. Láthatólag egyszerre az összeset. https://www.youtube.com/watch?v=gnZVvYm6KKM Ezt hívják Kepler orrery-nek. Felmerült bennem az ötlet, nem lehetne az újonnan felfedezett naprendszerek bolygómozgásait, vagy ilyen naprendszerek egész csoportjainak, tehát egész Kepler orrery-knek a bolygómozgásait felhasználva zenei hangokat konstruálni.
Egy szombathelyi kiállításról
Leírnám akkor, hogy mit láttam és hallottam Szombathelyen a rómaiak csillaghitéről szóló kiállításon. A rómaiak vallásossága szorosan összefüggött az égitestekkel, közelebbről a naprendszer bolygóival. A naprendszer bolygóit Isteneikkel hozták kapcsolatba. Nem lehet pontosan tudni, hogy a bolygókat nevezték el Isteneikről, vagy Isteneiket a bolygókról. Mindenki ismeri a római Istenneveket: Mars, Merkúr, Jupiter, Szaturnusz, Vénusz vagy éppen Sol, aki a nap Istene volt a rómaiaknál. Még a holdat is megistenítették. Akinek, mint kiderült a Lucifer, vagyis a fényhozó melléknevet adták.
Ezeket az eltérő istenségeket különféle tulajdonságokkal ruházták fel. Vénusznak például nőies tulajdonságokat adtak, Merkúr pedig a bolyongó vándorok Istene volt. Sol a nap pedig a birodalmat reprezentálta. Ami nagyon érdekes, hogy a római birodalom vége felé, amikor a keletről jött új vallások és kultuszok kezdték elárasztani a birodalmat, megjelent egy olyan kultusz is, amely magába olvasztotta, és egységesítette a rómaiaknak ezt az égitestekhez kötődő hitrendszerét. Ez volt a Mithrász kultusz. A Mithrász kultusz az egyik legnépszerűbb vallási forma volt a végóráit élő római birodalomban, főleg az európai területeken volt elterjedt.
A Mithrász Istennév állítólag perzsa, vagy indiai eredetű, de a tudomány mai állása szerint a vallás római megfelelője egész más volt, mint keleten, csak a nevet kölcsönözték keletről. A vallás központi eleme, mint sok más római kultusznak is, egy beavatási szertartás volt, amelynek hét szintje volt, és mind a hét szint egy a római vallásosságban meglévő bolygóistenséghez kötődött. Sorrendben: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Hold, Nap, Szaturnusz. Ezt a hét szintet kellett végigjárnia a beavatottnak, hogy a csillagok világán keresztül a mennybe jusson. A beavatást egy barlangszerű vallási létesítményben (mithraneum) végezték, amelynek a felépítése, szakrális geográfiája is ezeket az asztrológiai jelképeket tükrözte. A Fertőrákosi mithraneum mennyezetét például csillagokkal díszítették.
Mivel pedig Mithrász útja a hét bolygószinten keresztül a mennybe vezetett, ez a kultusz olyan hatást gyakorolt a római hitéletre, hogy a túlvilág képzete, amely addig a Föld gyomrában, egy sötét és reményvesztett helyen foglalt helyet római hitrendszerben, kezdett átkerülni az égbe. Ami tulajdonképpen a szintén akkoriban megjelenő kereszténységgel rokonítja a Mithrász kultuszt, mint ahogy az is, hogy egyes legendák szerint Mithrász szűztől született, vagy a vérkeresztség motívuma is, konkrétan az a legenda, hogy Mithrász egy bika leölésével teremtette a világot, hogy késsel megszúrta a bikát, és kiömlő véréből lett a világ, vagy másként a tejút, ahol a bika kiömlő vére csillagászati jelleget vesz fel. A beavatottakat is egy bika vérével öntötték le, amely a vérkeresztség jellegzetes motívuma, és Krisztus kiömlő vérével van analógiában.
Hogy a túlvilág a birodalom vége felé kezdett átáramlani az égbe, és ezt csillagászati motívumok kísérték az is jelzi, hogy amikor Julius Ceasar Istenné avatta magát megjelent az égen egy üstökös, amit a római köznép úgy értelmezett, hogy a császár lelke az égbe költözött. A Mithrász kultusz az égbe jutást kínálta a rómaiaknak, és ez először csak és kizárólag a császárok privilégiuma volt akkoriban. Így a Mithrász kultusz úgy egységesítette a rómaiak égitestekhez kötődő vallási képzeteit, hogy a menny felé irányította őket. A mennyországot a csillagok közé helyezte. Egy jól ismert vallásfilozófus, Molnár Tamás szerint pedig a csillagászat keresztény tudomány, mert csak azáltal vált lehetővé a csillagos ég tudományos vizsgálata, hogy a kereszténység megtisztította a csillagokat a hozzájuk kapcsolódó pogány vallási képzetektől, démoni lényektől. Ahogy a Mithrász kultusz a csillagok közé helyezte a mennyországot, úgy a kereszténység a keresztény mennyország tiszta fényével sterilizálta a csillagos eget.
Így ha igazak a kiállítás tételei, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a legnagyobb ellenfele volt e a Mithrász kultusz a kereszténységnek, az ókori Rómában, ahogy azt a vallástörténészek állítják, vagy inkább az előkészítője?
Felhasznált Irodalom:
Mithrász: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mithr%C3%A1sz
Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Mágia és csillaghit a rómaiaknál – időszaki kiállítás anyaga, Szombathely ISEUM SAVARIENSE, 2018.
Ezeket az eltérő istenségeket különféle tulajdonságokkal ruházták fel. Vénusznak például nőies tulajdonságokat adtak, Merkúr pedig a bolyongó vándorok Istene volt. Sol a nap pedig a birodalmat reprezentálta. Ami nagyon érdekes, hogy a római birodalom vége felé, amikor a keletről jött új vallások és kultuszok kezdték elárasztani a birodalmat, megjelent egy olyan kultusz is, amely magába olvasztotta, és egységesítette a rómaiaknak ezt az égitestekhez kötődő hitrendszerét. Ez volt a Mithrász kultusz. A Mithrász kultusz az egyik legnépszerűbb vallási forma volt a végóráit élő római birodalomban, főleg az európai területeken volt elterjedt.
A Mithrász Istennév állítólag perzsa, vagy indiai eredetű, de a tudomány mai állása szerint a vallás római megfelelője egész más volt, mint keleten, csak a nevet kölcsönözték keletről. A vallás központi eleme, mint sok más római kultusznak is, egy beavatási szertartás volt, amelynek hét szintje volt, és mind a hét szint egy a római vallásosságban meglévő bolygóistenséghez kötődött. Sorrendben: Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Hold, Nap, Szaturnusz. Ezt a hét szintet kellett végigjárnia a beavatottnak, hogy a csillagok világán keresztül a mennybe jusson. A beavatást egy barlangszerű vallási létesítményben (mithraneum) végezték, amelynek a felépítése, szakrális geográfiája is ezeket az asztrológiai jelképeket tükrözte. A Fertőrákosi mithraneum mennyezetét például csillagokkal díszítették.
Mivel pedig Mithrász útja a hét bolygószinten keresztül a mennybe vezetett, ez a kultusz olyan hatást gyakorolt a római hitéletre, hogy a túlvilág képzete, amely addig a Föld gyomrában, egy sötét és reményvesztett helyen foglalt helyet római hitrendszerben, kezdett átkerülni az égbe. Ami tulajdonképpen a szintén akkoriban megjelenő kereszténységgel rokonítja a Mithrász kultuszt, mint ahogy az is, hogy egyes legendák szerint Mithrász szűztől született, vagy a vérkeresztség motívuma is, konkrétan az a legenda, hogy Mithrász egy bika leölésével teremtette a világot, hogy késsel megszúrta a bikát, és kiömlő véréből lett a világ, vagy másként a tejút, ahol a bika kiömlő vére csillagászati jelleget vesz fel. A beavatottakat is egy bika vérével öntötték le, amely a vérkeresztség jellegzetes motívuma, és Krisztus kiömlő vérével van analógiában.
Hogy a túlvilág a birodalom vége felé kezdett átáramlani az égbe, és ezt csillagászati motívumok kísérték az is jelzi, hogy amikor Julius Ceasar Istenné avatta magát megjelent az égen egy üstökös, amit a római köznép úgy értelmezett, hogy a császár lelke az égbe költözött. A Mithrász kultusz az égbe jutást kínálta a rómaiaknak, és ez először csak és kizárólag a császárok privilégiuma volt akkoriban. Így a Mithrász kultusz úgy egységesítette a rómaiak égitestekhez kötődő vallási képzeteit, hogy a menny felé irányította őket. A mennyországot a csillagok közé helyezte. Egy jól ismert vallásfilozófus, Molnár Tamás szerint pedig a csillagászat keresztény tudomány, mert csak azáltal vált lehetővé a csillagos ég tudományos vizsgálata, hogy a kereszténység megtisztította a csillagokat a hozzájuk kapcsolódó pogány vallási képzetektől, démoni lényektől. Ahogy a Mithrász kultusz a csillagok közé helyezte a mennyországot, úgy a kereszténység a keresztény mennyország tiszta fényével sterilizálta a csillagos eget.
Így ha igazak a kiállítás tételei, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a legnagyobb ellenfele volt e a Mithrász kultusz a kereszténységnek, az ókori Rómában, ahogy azt a vallástörténészek állítják, vagy inkább az előkészítője?
Felhasznált Irodalom:
Mithrász: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mithr%C3%A1sz
Molnár Tamás: A pogány kísértés, KAIROSZ KÖNYVKIADÓ KFT., 2000.
Mágia és csillaghit a rómaiaknál – időszaki kiállítás anyaga, Szombathely ISEUM SAVARIENSE, 2018.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)